Az a bizonyos kőszikla – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt

Mindannyian jól ismerjük Jézus szavait:

Ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat”    (Máté 16.18)

Az első dolog, amit észre kell vennünk, hogy Jézus itt nem emberek egyházáról, hanem az Ő egyházáról beszél. A másik kérdés, amit tisztáznunk kell, hogy mi az a bizonyos kőszikla, amin az Ő egyháza felépül. Ha megnézzük a kapcsolódó igéket is, akkor ez világossá válik számunkra.

„Ti kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.”  (Máté 16.15-18)

Sokan úgy gondolják megértették Jézus üzenetét és Pétert tették az egyházuk kősziklájává. Úgy tűnik nemcsak ezt az igét értették félre, hanem a következőt is:

„Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház az, amelyet nékem építeni akartok?”   (Ézsaiás 66.1)

Ezt az igét látható módon úgy értelmezték, hogy óriási költséggel „égig érő”, hatalmas katedrálisokat és templomokat építettek Istennek, amik inkább építészeti remekművek és fontos idegenforgalmi látványosságok, semmint Isten lakóhelyei. Az ott megjelenő kis létszámú vallásos emberek elvesznek a hatalmas templomokban, de vannak híres templomok, amik már valóban csak látványosságok. A mai megagyülekezetek már nem templomokat építenek égig érő tornyokkal, hanem több tízezer főt befogadó hatalmas gyülekezeti házakat. Megfigyelhető ma is, ha egy kis létszámú közösség összejön egy háznál, hamar felmerül az igény, hogy saját templomuk, gyülekezeti házuk legyen. Ez az óemberi test első reakciója. A büszke, testi ember mindig is szerette a téglából épített, égig érő, hatalmas építményeket. Így volt ez már a babiloni torony építésénél is. Isten azonban ahelyett, hogy örömét lelte volna ebben, inkább szétszélesztette őket a földön.

Ha az elmúlt századok hívői valóban szellemi emberek lettek volna és megértették volna Ézsaiás próféta üzenetét, akkor felfedezhették volna, hogy Ézsaiás egy költői kérdést tesz fel, amire a válasz egyértelműen az, hogy lehetetlen Istennek (téglából, hagyományos módon) méltó házat építeni, de Isten nem is akarja ezt.

Jézus nem sajnálta a gyönyörű, a világ csodájának számító, kőből épült jeruzsálemi templom lerombolását sem, mert annál sokkal jobbat és Istenhez méltót akart felépíteni.

„Felel Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt. Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt? Ő pedig az ő testének templomáról szólt.”   (János 2.19-21)

Jézus az Újszövetség közbenjárójaként óvá tett, és le akart rombolni sok mindent, ami az ószövetségi idők jellemzője volt, beleértve a kőből épült templomot is. Az első tanítványok Jézus feltámadása után értették meg ezt, és hittek Jézus beszédének.

„Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékeztek az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hittek az írásnak, és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.”    (János 2.22)

Ha valami kétségünk mégis lenne efelől, akkor az első tanítványok életéről és szolgálatáról szóló könyv teljesen egyértelművé teszi ezt számunkra:

„Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.     (Ap.csel 17.24)

Ebben az igében Isten egyértelműen kijelenti, hogy nemcsak lehetetlen neki méltó házat építeni, hanem Ő, aki a menny és a föld ura egyenesen sértőnek tartja azt, ezért nem is akar „kézzel csinált templomokban lakni”!

Miről volt tehát szó, amikor Jézus Péterrel az Ő egyházának felépítéséről beszélgetett?

Péternek „nem test és vér”, hanem Isten szelleme jelentette ki, hogy „Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia”. Ez a kijelentés volt az a bizonyos kőszikla, amire Jézus utalt, amikor a következőt mondta:

„Te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.”  (Máté 16.18)

Jézus ezekkel a szavakkal a következőket tette nyilvánvalóvá:

  • „te Péter” (csak egy kövecske), „egy élő kő” vagy, és nem az a kőszikla, amire felépíthetném az én egyházamat,
  • Jézus már nem fizikai kövekben, nem „a test és a vér” dolgaiban, hanem szellemi dolgokban gondolkozott,
  • Jézus nem mondta azt, hogy Ő lenne a kőszikla, hanem az „ezen” szócskával a Krisztus valóságáról szóló szellemi kijelentésre utalt,
  • ez a szellemi kijelentés az a bizonyos kőszikla, amire Jézus az Ő egyházát építi és azon a pokol kapui valóban nem vesznek diadalmat. 

Amikor Jézus az Ő egyházáról beszél, akkor egy szellemi egyházról beszél. Az ószövetségi típusú „áldozatok („mise” vagy Istentisztelet) bemutatására” szolgáló, kőből épült templomok ideje már akkor lejárt, amikor Jézus a kereszten meghalt. Jézus, mint „áldozati bárány” keresztáldozatával egyszer és mindenkorra véget vetett az állandóan ismétlődő áldozatok bemutatásának.

Jézus testben való megjelenése, élete és szolgálata önmagában egy prófétai kijelentés volt.

„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által”    (Zsidó 1.1)

Amikor az Újszövetségben templomról van szó, azon sohasem fizikai kövekből, hanem „élő kövekből” felépülő szellemi templomot kell érteni, amiben Jézus az első alapkő (a szegletkő) és minden más újjászületett hívő egy-egy „élő kő”.

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban, akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a szellem által.”   (Efézus 2:20-22)

„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.”   (1 Péter 2:5)

„Élő kövek” mindazok a hívők, akikben Jézus Krisztus a Szent Szellem által benne él, akiknek Péterhez hasonlóan nem „test és vér”, hanem a Szent Szellem fog kijelenteni minden igazságot Jézus Krisztusról. A Szent Szellemnek ezt a munkáját láthatjuk végig az Apostolok cselekedetei könyvében leírt dicsőséges egyház életében.

Az angolban a templomot és a gyülekezetet ugyanaz a szó fejezi ki (Church). Ez egyrészt zavaró, mert legtöbben a gyülekezetet egy kőből épült templommal azonosítják, másrészt viszont szellemi kijelentést is hordoz, mert jelzi, hogy újszövetségi értelemben az újjászületett hívőkből, mint élő kövekből álló gyülekezet az, ami Isten szent temploma.

A gyülekezetnek ilyen szellemi módon való értelmezése rávilágít arra a fontos szellemi igazságra, hogy Krisztus gyülekezetét valójában nem azok alkotják, akik kőépületekben rendszeresen összejönnek, hanem mindazok, akikben Isten szelleme lakik – bárhol is legyenek! Ebből adódóan Krisztus gyülekezetének nem feltétlenül része az, aki egy kőépületben (templomban, gyülekezeti házban) rendszeresen megjelenik, ezzel szemben része lehet az is, aki ilyen helyen soha nem fordul meg, vagy akit éppen ők zártak ki a közösségből, mert szellemi kijelentés hiányában nem ismerték meg Istent és azt hitték, hogy az ilyen hívők kizárásával Istentiszteletet cselekednek.

Önmagában semmit nem jelent Jézus nevének, vagy az „Uram, Uram” szavaknak az emlegetése és annak ismerete sem, hogy Jézus a kőszikla. Jézus csak azoknak az életében válik valóban kősziklává, akik Péterhez hasonlóan szellemi kijelentéseket kapnak róla.

Téves azt gondolni, hogy az utolsó idők csak most kezdődnek és Jézus csak most kezdi helyreállítani és felépíteni az Ő egyházát. A fenti igékből egyértelműen láthatjuk, hogy mind az utolsó idők, mind pedig Jézus szellemi egyházának építése már Jézusnak a földön való megjelenésével és a Szent Szellem kitöltetésével 2000 évvel ezelőtt elkezdődött. Az első apostolok és az első generáció hívői megértették, elhitték ezt a szellemi igazságot és eszerint is cselekedtek. Ezért nem tudtak a pokol kapui diadalmat venni az első generáció dicsőséges egyháza felett, amely a feje tetejére állította az akkori világot.

Az elmúlt évszázadokban szem elől tévesztették a hívők ezt a fontos igazságot, mert nem volt kijelentésük és nem is hittek benne. Helyette kőből épült házakat építettek maguknak, aminek egyenes következménye volt, hogy a pokol kapui évszázadokon keresztül diadalmat vettek az emberek által épített egyházakon.

Ma sokan vágynak az első egyház dicsőségére és szeretnének egy dicsőséges egyház részesei lenni. Ehhez azonban szellemi kijelentésre, hitre és kellő bátorságra van szükség a Szent Szellemmel való betöltekezés által, hogy mindezt véghez is tudják vinni.

Figyeljük meg, hogy amikor Pünkösd után a Szent Szellem és nem emberek munkájaként 3000 ember tért meg, majd később csak a férfiak száma 5000-re emelkedett Jeruzsálemben, egyáltalán nem az volt az apostolok fő gondja, hogy templomot vagy gyülekezeti házat építsenek maguknak, hanem a nyitott „Salamon tornácán” és a hívők házaiban jöttek össze minden nap. A felesleges ingatlanaik, vagyontárgyaik, földjeik eladása után összegyűlt pénzt nem kőtemplomok építésére fordították. Drága ingatlanok működtetése ezért nem okozott gondot nekik. Nem volt fizetett papságuk sem, pedig egy igazi „megagyülekezet” voltak. Az első apostolok ismerték a Jézus egyházára vonatkozó szellemi igazságot és aszerint gondolkoztak. Az összegyűjtött pénzt az említettek helyett a szegények szükségeinek betöltésére fordították, hogy ne legyen szűkölködő közöttük.

Mindezeket figyelembe véve nem nehéz felismerni az elmúlt évszázadok és a mai egyházak óriási céltévesztését és legyőzött állapotának okát.

Csak akkor lehetünk részesei Jézus egyháza építésének, ha folyamatosan van élő, szellemi kijelentésünk Jézusról és az Ő egyházáról a Szent Szellem által. Az első egyház képét szem előtt tartva a kőházak építése és az öncélú „bővölködés” helyett a szegényekről való gondoskodásnak kellene ma is a legfontosabb dolognak lenni. Ha a Krisztusról szóló szellemi kijelentés lesz valóban a kőszikla és nem lesznek szűkölködő hívők, akkor meg fogjuk tapasztalni, hogy Jézus Krisztus egyháza valóban győzedelmeskedik a pokol kapui felett.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének (https://keskenyut.wordpress.com) megadásával.

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Abonyi Sándor, Audio tanítások, evangélium, gyülekezet, gyülekezetépítés, Keresztyénség, Magyar tanítások, próféciák, Szentség, utolsó idők
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s