A gyülekezet, mint Isten családja – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt 

Az, hogy a gyülekezet Isten családja minden hívő számára jól ismert igei igazság.  Akik fontosnak tartják ezt a gyülekezetükre vonatkozóan, azok igyekeznek az alkalmaikat minél barátságosabbá, úgymond „családiasabbá” tenni.

Most annak szeretnénk utánajárni, hogy mit is jelent valójában családnak lenni, mind a természetes családot, mind pedig Isten családját tekintve.

A világban is sok egyesület, klub, baráti társaság van, ahol nagyon jól megértik egymást a tagok, sőt sokszor jobban, mint otthon a családban vagy egy gyülekezetben, és szívesen töltenek sok időt egymással. De ettől ezek a szervezetek – bármilyen összetartó és egymást segítő közösségek is – mégsem egy család. Sőt a családokban látunk néha nagy belső feszültségeket, „szakadásokat” is, megbocsátatlanságokat, egymással kapcsolatot nem tartó családtagokat, ami sokszor nem jelent olyan kellemes, barátságos légkört, mint egy jó baráti társaság. A család azonban ettől és ennek ellenére mégis egy család, nem egy klub és nem egy baráti kör.

Ezzel csak érzékeltetni szerettem volna, hogy amikor egy gyülekezetben családias légkörben akarunk lenni, akkor sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mik is jellemeznek valójában egy családot. Isten bizonyára jól tudja, mit jelent egy természetes család, és ha a gyülekezetet ahhoz hasonlította, akkor azt teljesen világos és egyértelmű módon okkal és céllal tette.

Ha Isten a gyülekezetet az ő családjának nevezi, és annak akarja tekinteni, akkor ezt minden bizonnyal teljes joggal teszi. Ha azt akarjuk, hogy Isten akaratával megegyező módon a gyülekezet valóban Isten családja legyen, akkor – egy természetes család jellemzőit figyelembe véve – meg kell értenünk, hogy mi is egy Isten akarata szerinti család valójában, akár természetes, akár szellemi szinten, azaz Isten családját tekintve.

Most nézzük meg, hogy melyek egy család alapvető jellemzői, amitől egy család családnak nevezhető?

Kiindulásként nézzük meg, hogy mit mond a wikipedia a családról?

„A család a társadalom alapegysége. Emberek közössége, vagy több közösség kapcsolata, ahol a tagok között leszármazotti kapcsolat van, házasság vagy örökbefogadás révén. A családok tagjai általában hasonló tulajdonságokkal rendelkező emberek …  az európai típusú társadalmakban a családot közvetlen származással, vérrokonsággal jellemzik.”

A wikipédia meghatározása szerint a család alapvetően a következő tulajdonságokkal jellemezhető:

  • emberek közössége,
  • a társadalom alapegysége,
  • vannak tagjai,
  • a tagok között származási, azaz vérségi kapcsolat van,
  • a tagok hasonló tulajdonságokkal

Szociológiai kutatások szerint beszélhetünk további tulajdonságokról:

  • világos identitás (önazonosság) tudat,
  • közös nyelv,
  • azonos gondolkozásmód (szellemi örökség: értékek),
  • gondoskodó, segítő (gazdasági) közösség,
  • szeretet kapcsolat,
  • védelmet, biztonságot adó közösség,
  • szaporodásképesség.

Az itt leírt jellemzők egy keresztyén alapokon nyugvó, konzervatív, világi értékrend alapján meghatározott természetes család jellemzőit írják le. Ez sajnos ma már egyáltalán nem jellemző a legtöbb nem keresztyén természetes családra, de sajnos sok keresztyén családra sem.

A gonosz tudatosan olyan óriási rombolást végzett a családokban az utóbbi évtizedekben, hogy vezető nyugati körökben ma már elérkezettnek látják a család fogalmának újrafogalmazását.

Gondoljunk csak a következő családromboló tevékenységekre az elmúlt évtizedekben:

  • az 1960-as évek szüleik ellen lázadó ifjúsága, tetézve a szexuális forradalom szabadságával az USA-ban, amit Angliában a Beatles indított el,
  • az együttélési kapcsolatok és gyakori kapcsolatváltások elterjedése a törvényes házasságok helyett és ezzel a házasságok számának rohamos csökkenése,
  • a szexuális élvezetek, a pornó általános elterjesztése és a legszélsőségesebb perverzitások széleskörű gyakorlása,
  • spermabankok és más művi beavatkozások elterjedése,
  • az abortusz széleskörű törvényesítése és általános elterjedése, főleg a fiatalok körében,
  • a csökkenő házasságok mellett nőtt a válások és újraházasodások száma,
  • a szaporodás, gyermekvállalási készség rohamos csökkenése,
  • a feminista mozgalmak jelentős előrenyomulása a személyes karriervágyak beteljesítése a nők esetében a család, az anyai szerepek rovására népességfogyáshoz vezetett,
  • az új gender törvények nyugati térhódítása a biológiai nemi azonosság megkérdőjelezése és az egyneműek szexuális kapcsolatának „törvényesített házasság” keretében való elismerése sok nyugati országban.

Mint láthatjuk a gonosz óriási rombolást végzett az Isten szerinti természetes családokban az elmúlt néhány évtizedben. Nem az a célunk azonban, hogy a gonosz munkáját méltassuk. Ezek sajnos tények, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A világ ilyen mély romlottságba való süllyedése azonban tükrözi a gyülekezeteknek, mint az „igazság oszlopának” és a világban betöltött „világosság” szerepének gyengeségét is. Az igazi keresztyénség sok csatát vesztett ezen a téren és sok területen behódolt a világnak, átvéve az egyre romlottabb világi szokásokat: válás, többszöri újraházasodás, együttélés elfogadása, gyakorló homoszexuálisok befogadása „keresztyénnek” nevezett közösségekbe. Ebből a világi, sőt sok esetben gyülekezeti környezetből kellene, hogy ma megtérjenek az emberek, akik ilyen „szellemi örökséget” hoznak magukkal. Ezért, ha azt akarjuk, hogy a gyülekezet valóban Isten családja lehessen, akkor az lenne az első és legfontosabb feladat, hogy bemutassuk a hívőknek és a hívők által a világnak az Isten szerint való természetes családot, azok valódi jellemzőivel együtt, mert egy természetes család nemcsak a társadalom legfontosabb alapegysége, hanem a biblikus hívő családok Isten gyülekezetének alkotó elemei és erősségei.

Nézzük most meg, hogy melyek egy biblikus természetes család jellemzői, amelyek Isten nagyobb családjára, a gyülekezetre is jellemzők kell, hogy legyenek.

  1. A vérségi kapcsolat:

A biblikus természetes család meghatározása esetén alapvető a közös ősöktől, apától és anyától való származás, azaz a vérségi kapcsolat, ahol a biblikus alapelvek szerint egész életükben egy feleséggel együtt élő házastársakról van szó. (Az örökbefogadás a család fogalmának a kibővítését jelenti, ahol a szülők sajátjukként fogadják el más vérségi leszármazású (más szülőktől származó) gyermekeket.

Így van ez Isten családjában, a gyülekezetben is, ahol a családhoz való tartozás elsődleges meghatározó jellemzője a vérségi kapcsolat. Az ige alapján ez Krisztus vérét jelenti, mert egy vértől születtünk mindnyájan, akik Isten családjába tartozunk. Meghalva a régi természetünknek és újjászületve a Szent Szellem által Jézus vérében, elfogadva az Ő keresztáldozatát váltságul a bűneinkre. Itt rögtön látszik, hogy Isten családja nem egy klub, nem egy baráti társaság, hanem azon emberek közössége, akik újjászületésük által jogosan közös Atyjuknak ismerhetik el Istent, Atyának szólítva őt, mint Isten fiai. Lehet egy természetes családnak jó barátja valaki, de mégsem családtag. A gyülekezetekben is lehetnek olyan emberek, akik nem „vérrokonok”, akik igei értelemben nem Isten családjának tagjai, mert nem születtek újjá, nem járnak egy új életben, akiknek Isten nem az Atyjuk. Akkor is így van ez, ha Atyának nevezik Őt, vagy ha egy gyülekezetben megkeresztelkedtek és tagként nyilvántartják őket. Ők csak a hívők barátai, akik nem Isten családjának tagjai, ami kevés az üdvösséghez. Attól, hogy hívő szülők gyermekeként valaki „belenő” a gyülekezeti életbe, mert megtanulja a gyülekezeti szokásokat, formálisan meg is keresztelkedik vízben, még nem lesz Isten családjának tagja, ha nem született valóban újjá a Szellem által, mert nem „vérrokon”, Krisztus vére által.

  1. Hasonló tulajdonságok:

Ezen érthetünk azonos gondolkozásmódot, értékeket, magatartásmódot, szokásokat, amiket egy természetes családban a szülőktől el lehet sajátítani, vagy egyszerűen genetikailag beléjük van kódolva és automatikusan egy meghatározott módon viselkednek a családtagok: a gyerekek követik a szülők szokásait. Szokták is mondani egy családban, ha valamelyik gyermek nagyon „kilóg” a családra jellemző viselkedési normából, hogy „vajon kire ütött ez a gyermek”? Feltételezve ezzel esetleg azt is, hogy nem törvényes kapcsolatból, hanem házasságtörésből született. Ezért szokták a világban mondani, hogy az anya mindig biztos, de az apa személye lehet kérdéses. Lehet azonban az is, hogy a 3. vagy 4. generációra visszamenőleg valamelyik ős tulajdonságait örökölte  egy gyermek, ami teljesen elüt a szülei viselkedésmódjától, de attól ő mégis a szülők édes gyermeke. Lehetnek ilyen, a megszokottól „elütő”, különc tagjai Isten családjának is, de attól mégis Isten édes gyermekei, akik joggal szólítják Atyának Istent, mert Jézus vérében fürödtek meg, újjászületve a Szent Szellem által. Ezzel szemben igaz az is, hogy attól, ha egy szülei által elhanyagolt gyermek több időt tölt a szomszédban lakó szülőkkel és családdal, hogy szinte már családtagnak érzi ott magát és a szomszéd szülők is megsajnálva őt gondoskodó módon foglalkoznak vele, mintha ő is a sajátjuk lenne, mindezek ellenére azonban mégsem az ő családjukhoz tartozik. Azt gondolom, hogy sok olyan gyülekezetbe járó ember van ma, akiket tagként nyilvántartanak, sőt szolgálnak és éveket töltenek el így belesimulva a gyülekezeti életbe, de mégsem Isten családjának a tagjai. Ez egy nagy csapda és veszélyes állapot sok hívőre nézve! Jézus Nikodémushoz intézett szavai jussanak mindig ilyenkor eszünkbe:

„Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.  (János 3.3)

  1. Identitás, vagy más szóval azonosságtudat:

Egy normális, természetes családban a gyermekek tudják, hogy kik a szülei. Rengeteg példát látunk azonban a világban, hogy gyermekek szüleik nélkül, vagy „csonka családban” nőnek fel. Vannak gyermekek, akiket gondos szülők örökbe fogadnak, de a gyermekek akkor is tudni akarják, hogy kik az ő biológiai szüleik, kinek a génjeit hordozzák magukban: meg akarják ismerni a „gyökereiket”. Az ilyen gyermekek a biológiai szüleik ismeretének hiánya miatt „gyökértelenek”, állandóan identitás problémákkal küszködnek, nem tudják, hogy kik is ők valójában. Rendkívül fontos, hogy biztos identitástudattal rendelkezzünk úgy a természetes családban, mint Isten családjában. Fontos, hogy a gyermekek tudják: kik az ő valódi szüleik, kik az „őseik”. Isten gyermekeként is rendkívül fontos, hogy tudjuk és bizonyosak legyünk benne, hogy Isten nekünk az édes apukánk, az Abba atyánk, akit természetes módon és jogosan szólíthatunk Atyának, mert bizonyosak vagyunk benne, hogy a Szent Szellem újjászülő munkájának eredményeként Isten az Atyánkká lett.

Azok a hívők, akik egyik lábbal a világban, másik lábbal a gyülekezetben próbálnak megélni valamiféle hívő életet, azoknak állandóan identitás problémájuk lesz, mert a világ atyja a Sátán és a világ fiai az ő fiai, azaz „ördög fiak”, ezzel szemben az igazi hívők Isten gyermekei, azaz „isten fiak”. Ez a két egymásnak ellentmondó állapot összeegyeztethetetlen. Aki ilyen életet próbál élni, az összezavarodik és meghasonlik önmagával, az ige pedig azt mondja, hogy „az a ház, amelyik önmagával meghasonlik nem állhat meg” (Máté 12.25).

  1. Egymást segítő, gondoskodó, biztonságot adó szeretetközösség:

Egy természetes családban az életkorából, a vele született adottságokból és képességekből adódóan minden családtagnak megvan a maga meghatározott helye és szerepe. A családban egy Isten által meghatározott rendnek kell lenni:

  • az apa a család feje (a végső szó kimondója), a család biztonságának, a családról való gondoskodás felelősségének hordozója; szereti a feleségét, gyermekeit, megvédi őket a saját élete árán is; ő igazgatja az egész család (ház) életét,
  • a feleség a férj segítőtársa mindenben, aki engedelmeskedik a férjének példát mutatva ezzel a gyermekeiknek az engedelmességre, hogy engedelmességben tudják felnevelni őket,
  • a férj és a feleség felelőssége a gyermekek egységben, jó erkölcs szerint való nevelése. Ez nemcsak szóval vagy megérdemelt esetben fenyítéssel történik, hanem főként a személyes példamutatásukkal,
  • a családban senki sem tétlen: a csecsemőket kivéve nincsenek csak adók vagy csak fogyasztók, hanem mindenki a saját erejéhez és képességéhez képest hozzájárul a család életéhez és boldogulásához. Fontos a munkára nevelés. Mindenkinek legyen testreszabott feladata és kötelessége, amiért felelősséget hordoz, beleértve a gyermekeket is,
  • a család nem mesterségesen létrehozott szervezet, hanem egy organikus (önszerveződő) közösség, ahol a tagok beleszületés által válnak a család tagjaivá és működő részeivé.

Isten családjában, a gyülekezetben a szülők szerepét a családokért felelősséget hordozó érett férfiak, a vének (presbiterek) hordozzák, akik nem uralkodhatnak a gyülekezeten, hanem példamutató életükkel élen járva igazgatják Isten családját, a Szent Szellem vezetése által. A gyülekezet tagjai nekik tartoznak engedelmeskedni, mint olyanoknak, akik példát mutatnak nekik a Krisztus követésében. Isten családja is egy organikus közösség kell, hogy legyen, aminek részévé, tagjává csak „beleszületés” által lehet válni, és ahol minden tagnak – egymás felé szolgálva a tagok mindenki a saját – Krisztustól kapott ajándéka szerint – , mint Krisztus testének tagjai töltik be személyes elhívásukat, érettségüknek és ajándékaiknak mértéke szerint.

  1. Közös nyelv:

Egy természetes család életében nélkülözhetetlen a közös nyelv, hogy az élet mindennapos dolgaiban megértsék egymást és harmonikus életet tudjanak élni. Így van ez akkor is, ha két különböző anyanyelvű szülő házasodik össze, akik valamilyen közös nyelven megértik egymást. Gondoskodni fognak róla, hogy a családban is legyen egy közös nyelv, amin mindenki megérti a másikat.

Isten családjában sincs ez másképpen. Az újjászületett tagok krisztusi természet részesévé válnak, ami közös alapot teremt arra, hogy a Szent Szellem vezetésére figyelve, a Szentírás igéjére támaszkodva, mindent annak alárendelve megértsék egymást és egy harmonikus életet tudjanak élni. Ha a gyülekezetben vannak újjászületett és nem újjászületett emberek is, akkor nincs közös nyelv, nincs közös szellemi alap, nincs remény a megértésre, ezért törvényszerű a szakadás. A test és a szellem egymás ellen hadakozik, nem lehetnek közösségben egymással. Megértési problémák adódhatnak abból is, ha a tagok nem figyelnek a Szent Szellem vezetésére, vagy figyelnek ugyan, de engedetlenné válnak. Nem üdvösség kérdését jelentő részletkérdésekben  érettségben való különbségből adódóan is lehetnek megértési problémák, amit szeretettel át kell hidalni és mindenkit az érettségének megfelelő szellemi táplálékkal kell ellátni: kezdőknek „tejnek itala”, érett korúaknak pedig „kemény eledel”. Ez az érett hívők és az elöljárók felelőssége.

  1. Szaporodás:

Ma Európában az őslakosság fogy és Európa elöregszik. Több mint 10 millió ember 80 évnél idősebb. A fiatalok egy része sem házasodni, sem gyermeket vállalni nem akar. Ez a tendencia csak egy tudatos munkával, hosszabb távon fordítható meg. Ezzel szemben Közel-Keleten, ahonnan muszlim vallású milliók vándoroltak be Európába az elmúlt 30-40 évben, az átlagos szaporulat 6 gyermek családonként. Ha Isten parancsát a „szaporodjatok, sokasodjatok” szemszögéből nézzük, akkor ma ennek a világ nyugati fele nem, míg a keleti fele eleget tesz, ami nagyon elgondolkodtató és messzire nyúló következtetések levonását vetíti előre.

Isten akarata az, hogy az emberek szaporodjanak, azaz 3-8 esetleg akár 10-12 gyerek is szülessen egy családban. Egy ilyen családban, ahol vannak nagyszülők, szülők és unokák egy kínai család fotóját lehetett látni a neten, ahol az összejött család közel 500 tagot számlált, pedig nem is volt ott mindenki. Erre elmondható, hogy ez valóban szaporulat és ez az, ami alapvetően összhangban van Istennek a szaporodásra vonatkozó akaratával. Hogyan éli meg ez a „gigacsalád” a maga családi életét? Minden család a saját gyerekeivel, esetleg több generáció is együtt lakik és nagyobb események alkalmával valamelyik családnál jönnek össze, ahol erre alkalmas hely van, akár használva az udvart is, ahol mindannyian elférnek. Ezzel van összhangban az, amikor az ige arról beszél, hogy a hívők „összejöttek házanként és nyilvánosan” (Ap.csel. 20.20).

  1. A család közösségi élettere:

A családok természetes közösségi élettere a kertes családi ház vagy lakás, ahol a családtagok a késő délutáni és esti órákat rendszerint együtt töltik egy szoros életközösségben, ahol rálátnak egymás életére és érzékelik egymás búját-baját és örömét. Ebben a kis közösségben mindenki megtalálja a maga helyét, szerepét és segítik egymást. Itt lehetetlen képmutatónak lenni, mert az hamar kiderülne! Isten nem „csonka családokban” gondolkozik, hanem teljes, egészséges, szaporodó családokban. Ha belegondolunk, hogy egy ilyen egészséges család hogyan éli meg a maga természetes mindennapi életét, akkor láthatjuk, hogy az ige a hívők közössége esetén ugyanerről beszél, ezzel teljesen azonos dolgokat említ:

Minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel.”   (Ap.csel. 2:46)

  1. Kitagadás és örökbefogadás:

Egy természetes családban előfordulnak „tékozló fiak”, akik hátat fordítanak az apai háznak és saját útjukat járják, de előfordul az is, hogy egy apa tagadja ki valamelyik fiát, aki szégyent hoz rá és méltatlanná válik, hogy fiának tekintse őt.

Isten így gondolkozik a gyülekezetről is, mint Isten családjáról, ahol szintén vannak a saját útjukat választó és az atyai házat elhagyó „tékozló fiak” és vannak, akiket a család zár ki a sorai közül, mert szégyent hoznak a családra. Erről szól a gyülekezeti fegyelem, amit kevés gyülekezet gyakorol. (Máté 18.15-18) A 18. vers jól érzékelteti, hogy a mennyei és földi dolgok milyen szorosan együtt munkálkodnak:

„Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lesz, és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lesz”.  (Máté 18.18)

Az előzőekben azt próbáltam érzékeltetni, hogy milyennek kellene lenni egy egészséges, természetes család életének. Látható az is, hogy amikor Isten igéje a gyülekezetről, mint Isten családjáról beszél, akkor a természetes családok életét veszi alapul és azok mindennapi, valóságos életének a keretei közé illeszti be a gyülekezeti életet. Nem egy attól elszeparált, a család életterén kívül eső, attól teljesen idegen speciális „szubkultúrára” gondol, amit ma a legtöbb „intézményes gyülekezet” megél.

Gondoljunk bele mindezek után, az Úr előtt megállva és felelősséget hordozva, hogy mindazok a gyülekezeteknek nevezett közösségek, akiket egyszerűen csak „intézményes gyülekezeteknek” szoktunk nevezni, mennyire tekinthetők Isten családjának? A természetes család példájából kiindulva most képzeljük el, hogy mit szólna egy család, ha

  • a saját házukon vagy lakásukon kívül lévő más, különálló, esetleg távol lévő, rosszul kihasznált, drága épületet használna arra a család, hogy hetente 2-3 órában élje meg a maga családi életét,
  • ahol az apa iskolapadba ültetné a gyerekeit, ő pedig minden alkalommal felmenne egy pódiumra és egy pulpitus mögül tanítaná az érettebb családtagokat,
  • a gyermekek nevelését pedig egy nagyobb gyermekére bízná és kiküldené őket egy külön terembe, hogy ott tanítsa és foglalja le őket,
  • a család néhány muzikális tagját megkérné, hogy alkossanak énekkart, ill. zenekart és adják elő azt, amit hét közben begyakoroltak,
  • a család nagy része mindezt a padsorokban ülve nézné és hallgatná,
  • az apa előre megtervezett módon mindezeken kívül a legkülönbözőbb szórakoztató programokat (video, dráma, közös kirándulás, piknik stb.) találna ki, hogy szórakoztassa a családtagokat, hogy legközelebb is eljöjjenek, hogy legyen közönség a legközelebbi „színházi előadáshoz”, „iskolai tanításhoz” és „kiscsoportos óvodai foglalkozáshoz” is,
  • mindehhez az apa, akinek gondoskodni kellene a családjáról még azt is elvárja, hogy beleértve a gyerekeiket is pénzt adjanak azért, hogy ez a műsor hétről-hétre, éveken keresztül működni tudjon.

Azt gondolom egy olyan család, amelyik már megélt egészséges családi életet és megízlelte annak jó ízét, hamar fellázadna, ha az apa egy ilyen őrült dolgot próbálna az egész családra ráerőltetni.

Azok a hívők azonban, akiknek többsége maga sosem tapasztalta meg az igazi családi élet jó ízét, örömmel veszi ezt a fajta összejövetelt, sőt abban a reményben vesz részt benne, hogy talán itt megtapasztalhatja azt a családias közösséget, amit otthon nem sikerült megvalósítani.

Minden tiszteletem azoké, akik a mai romlott társadalmi és gyülekezeti körülmények között is egészséges családi életet képesek megélni a saját házukban és családjukban. Ők talán jobban megértik azt, hogy a néha kicsit „sarkított” vagy humorosnak tűnő, de mégis szeretettől indított módon szerettem volna rádöbbenteni hívő társaimat, hogy mennyire természet – és igeellenes az, ahogyan ma az un. intézményes gyülekezetek megélik a maguk közösségi életét. Talán ezek alapján mások is megértik, hogy az ilyen gyülekezetek semmiképpen sem nevezhetők Isten családjának és nincsenek összhangban Isten tervével.

Az ige alapján azt látjuk, hogy Isten

  • egész életükre egymásnak elkötelezett olyan házaspárokban gondolkozik, akik „kiformálják Krisztus és a gyülekezet kapcsolatát”,
  • akik egészséges, szaporodó családokat hoznak létre,
  • akik a Biblia erkölcsi normái és igazságai szerint nevelik engedelmes módon gyermekeiket,
  • egy olyan szerető családi légkört teremtve, ahová a család tagjai örömmel mennek haza és otthon együtt érzik a legjobban magukat,
  • ahol a gyermekek a szüleiket tekintik példaképüknek,
  • és a gyermekek is ezt a megtapasztalt jó mintát akarják továbbvinni, ha ők is megházasodnak és családot alapítanak, amiben tudják, hogy mindenben számíthatnak szüleik támogatására: anyagilag és erkölcsileg egyaránt.

Isten akarata az, hogy ilyen biblikus hívő házaspárok és családok alkossák Isten családját, ami erőssé tehet egy gyülekezetet a pokol kapui elleni harcban, fény és világosság lehet ebben a sötét, elvetemült világban.

A gyülekezet, mint Isten családja egy teljesen „más rendszer”, mint amit ma a legtöbb „intézményes gyülekezet” képvisel és megvalósítani próbál. Ha azt szeretnénk, hogy a gyülekezet valóban Isten családja legyen, akkor az egy teljesen más alapokon és más rendszerben működő közösség kell, hogy legyen, ahol Jézus van a középpontban, ahol mindenki neki engedelmeskedik és minden egyes tag a saját ajándéka szerint szolgál.

Észre kell vennünk, hogy az általánosan gyakorolt „intézményes gyülekezeti rendszer” még mindig a „templomról, a papságról és a tizedről” szól, ami alapvetően egy „ószövetségi rendszer”. Jézus ezt „régi tömlőnek” nevezte, amibe hiába próbál minden megújulási mozgalom évszázadok óta „újbort” tölteni, a „régi tömlő mindig elszakadt és az újbor pedig mindig kifolyt”. Ezért egyetlen megújulási mozgalom sem lehetett hosszú életű. El kell végre szakadnunk a „régi rendszertől”, teljesen elfelejteni azt és az „újbort új tömlőbe tölteni, hogy az újbor az új tömlőben hosszú ideig megmaradhasson.”

Isten kegyelme szükséges ehhez és Isten igéjét megértő, bátor férfiak, akik elkötelezik magukat annak, hogy a gyülekezet nevében nem valami „családidegen szubkultúrát” akarnak megvalósítani és kiszolgálni, hanem egy valódi gyülekezeti közösséget építeni, ami Isten igazi családja.

Az Úr adjon nekünk tisztán látást, a Szent Szellem pedig erőt, hogy Isten terve megvalósulhasson.

Dicsőség neki mindenért. Az Úr akarata legyen meg és ne a miénk!

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlap címének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Abonyi Sándor, Audio tanítások, gyülekezet, Keresztyénség, Magyar tanítások
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s