A házankénti gyülekezés nehézségei – Abonyi Sándor

Ez az írás „A házankénti gyülekezés kezdeti tapasztalatai” című írás folytatása. ami elérhető itt.

Letölthető PDF formátumban itt MP3 formátumban itt

Egy korábbi írásban a házankénti gyülekezés kezdeti tapasztalatairól számoltam be a saját példánk alapján. Sokan pozitívan reagáltak rá és remélem felbátorított másokat is, hogy egyszerű módon, kis közösségben is meg lehet élni egy teljes értékű közösségi életet.

Nem szeretném azonban, ha a kezdeti felbuzdulások után, sok nehézséggel szembesülve, csalódva és kiábrándulva abbahagynák a hívők ezt az összejöveteli módot arra a következtetésre jutva, hogy ez mégsem működik. Ez nem igaz, ezt a gonosz akarja elhitetni a hívőkkel.

Világosan kell azonban látni, hogy vannak bizonyos feltételek, amiket az ilyen összejöveteleknél be kell tölteni, mert különben valóban zátonyra futhat a kis közösség, mint az sok esetben meg is történik. Látszólag nagyon egyszerű minden és ez így van, de egy szokásos vasárnapi gyülekezetbe járó alkalomhoz képest ez a közösségi mód igaz, hogy sok felesleges terhet levesz a hívők válláról (főleg szolgálók esetében), de ugyanakkor jóval nagyobb elvárásokat támaszt azokkal a hívőkkel szemben, akik korábban csak passzív, ücsörgő résztvevői voltak a vasárnapi összejöveteleknek. Ez igaz mind fizikai, mind szellemi téren egyaránt.

Most szeretnék azokról a feltételekről beszélni, amiket be kell tölteni ahhoz, hogy egy háznál összegyűlő kis közösség valóban jól tudjon működni. Azt javaslom, hogy mielőtt valaki felbuzdulásában elindítana egy ilyen összegyülekezést, „üljön le, gondolja végig és mérje fel a „költségeket”, nehogy megszégyenülve félbe kelljen azt hagyni”.

Azzal együtt, hogy alapvetően egy szellemi közösségről van szó, beszélni kell a fizikai, az anyagi többletterhekről is, amikkel egy ilyen kis közösségnek szembe kell néznie.

  1. Fizikai terhek a házankénti gyülekezés esetén

Amikor valaki elmegy egy vasárnap délelőtti összejövetelre, csak bezárja a lakása ajtaját, 2-3 óra múlva kényelmesen hazamegy és folytatja ott, ahol abbahagyta. Belefér a képmutatás a vasárnap délelőtti 2-3 órába, mert senki sem lát bele a többi hívő életébe és nem kell szelleminek sem lenni, mert a pásztor mindig megmondja, hogy mit kell tenni. Csak sodródnak a többiekkel és ez éveken keresztül így mehet. Egy házi összegyülekezés esetében ez egyáltalán nem így van, mert a házigazdának vállalni kell az összegyülekezéssel járó többlet fizikai és esetleg anyagi terheket is. Tized fizetéséről itt nincs szó, sem rendszeres adakozásról, de vannak más jellegű fizikai és anyagi terhek, amik a tapasztalat szerint nagyobbak is lehetnek, mint egy nagy összejövetelre való eljárás esetében.

A házigazda szereppel járó többletterhek

Aki házigazdaként fogadja a hívő társait az a vendéglátással kapcsolatban (takarítás, lakás átrendezés, főzés vagy más étel elkészítése miatt stb.) a korábbiakhoz képest lényegesen nagyobb többletterhet vállal, ami hosszabb távon fárasztó lehet, ezért csak az vállaljon ilyet, aki erre ajándékot kapott az Úrtól. Lehet másoknak besegíteni a terhek csökkentésében a csoport lehetőségei szerint: besegítés a házigazdának fizikailag, vendéglátáshoz szükséges élelmiszerek, üdítők vitele, vagy mások is megnyitják a házukat és megegyezés szerint ők is helyet adnak ilyen összejöveteleknek. Ha valakinek problémái merülnek fel ezzel kapcsolatban, abban lehet segíteni: fizikailag és anyagilag egyaránt.

Házigazda szerepet az vállaljon fel, ahol hívő házaspár, hívő család, esetleg özvegy vagy egyedül élő asszony van. Felemás igában élő férfi vagy asszony ne adjon helyet ilyen alkalomnak, mert fontos, hogy az összegyülekezés helye egy megszentelt hely legyen, és őszinte örömmel tudják fogadni a többieket.

A rászorulók segítéséből adódó többletterhek

A kis közösségben összejövő hívők őszinte, átlátható életet élnek, mint egy család. Megengedi mindenki a másiknak, hogy rálásson az életére és részese legyen a problémáinak és egymás terhét hordozzák. Itt nincs helye a képmutatásnak, mert hamar lelepleződik. A hívők itt mélyebben megismerik egymás problémáit. Itt most elsősorban fizikai és anyagi jellegű problémákra gondolok. Egyedül élő- vagy özvegyasszony esetében pl.folyik a csap, vagy nem működik a bojler, vagy nincs elég téli tüzelő stb. A kérdés ilyenkor az, hogy kik segítenek neki fizikailag, szakmailag és anyagilag is a nehézségek megoldásában. Akinek autója van elviszi-e a hívő társát az orvoshoz, ha beteg vagy más helyre, ha éppen szükséges. Ilyenkor felmerülhetnek nagyobb anyagi kiadások is, ami esetleg túlhaladja a korábbi „tized” mértékét. Mint egy családban a tagok itt is felelősséget hordoznak egymásért és gondoskodnak egymásról, akik ezt a fajta közösséget vállalják.

Nem kommunáról (vagyonközösségről) és nem is a kommunizmus idején megtapasztalt  – mindenki hasonlóan szegény – egyenlőségéről van szó, mert mindig lesznek jobb módú (bővölködő”) és rászoruló tagok, azaz „szűkölködők” is. Az anyagiakat tekintve itt arról van szó, hogy a hívők közösségében nem szabad „szűkölködő” tagnak lenni. Ez csak úgy lehetséges, ha betöltjük azt az igét, hogy akiknek feleslege van, azok kipótolják a szűkölködők hiányát. Ez a helyzet megvizsgálja a bővölködő és a szűkölködő emberek szíve állapotát egyaránt:

  • egyrészt képes-e valaki jó szívvel segíteni a bajbajutott testvérén nagyobb anyagi áldozat vállalása árán is,
  • másrészt pedig, hogy a valóban rászorult megtesz-e mindent, hogy magán segítsen, vagy csak kényelmes módon ki akar használni másokat. Ezt nem szabad megengedni.

Óvatosan és bölcsen, a Szent Szellem vezetése szerint kell kezelni mások anyagi támogatását, mert a túlzott nagylelkűség elkényelmesíti a támogatottat és tapasztalatunk szerint azok a leghálátlanabbak, akik a legnagyobb anyagi támogatást kapták. A hálátlanságra jó példa a tíz leprás esete is. Aki tehát ad úgy adjon, hogy ne várjon érte semmit.

Tudnunk kell, hogy az ige szerint a „szükség szintje” a lakás, a ruházkodás és a táplálkozás. Minden, ami efelett van az már „bővölködés”. A mai életszínvonal mellett az emberek már nehezen veszik tudomásul, hogy megelégedjenek a szükségük betöltésével, de Jézus csak a szükségeink betöltését garantálja. A segítés alapvetően eseti jellegű legyen. Hosszabb távon arra kell törekedni, hogy mindenki „szorgalmasan munkálkodva a maga kenyerét egye”. Lehet, hogy abban is kell azonban segíteni, hogy a szűkölködő testvér megfelelő munkát találjon.

  1. Szellemi elvárások a házi gyülekezés esetében

Amikor az ige ilyen közösségről beszél, akkor feltételezi, hogy

  • minden hívő újjászületett,
  • élő kapcsolatot ápol az Úrral,
  • mindenkinek van valamilyen szellemi ajándéka,
  • és megvan a készség arra, hogy azzal szolgáljanak is mások felé.

Ez nem kis kihívás az olyan hívőkkel szemben, akik korábban kétszívű módon élték a hívő életüket és csak sodródtak az árral egy nagyobb gyülekezetben, mindig csak a pásztoruk hangjára figyelve. Ez azt is jelenti egyben, hogy aki nem az Úrban éli az ő életét, nem vágyik arra és nem is törekszik mindent megtenni azért, az a hívő nem alkalmas arra, hogy az ilyen kis közösség aktív részese legyen. Itt tanítványokról van szó az ige valódi értelmében és Jézus sokat beszélt arról, hogy kik nem alkalmasak arra, hogy kövessék Őt. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor a kis közösség csak egy kedves „baráti társaság”, vagy egy „klub” lesz, amit valami közös cél együtt is tarthat és jól is érezhetik magukat ott az emberek, de akkor ott nem az Úr lesz a középpontban.

A kis közösségen belül is jó, ha mindenkinek van 2-3 olyan őszinte barátja, akikkel a legbizalmasabb dolgot is meg tudja beszélni és tudnak együtt imádkozva letenni bűnöket, közben gyógyulásokat élve meg.

Jó, ha van a kis közösségben legalább két érettebb hívő férfi, akik nem beállított presbiterek, de akik jó példával tudnak elől járni, és akire a többiek hallgatnak. Ők adnak egy stabilitást és egy szellemi irányt is a közösségnek, ami garancia az ilyen kis közösségek hosszú távú működéséhez. Ha ilyen férfiak hiányoznak, akkor a közösség lehet pusztán egy imádkozó asszonyok csoportja, de ha a tanítás területére tévednek, akkor hamar bajba kerülnek és szétzilálódik a közösség.

Az érettebb hívőknek segíteni kell a tapasztalatlanabbaknak a növekedésben. Meg kell tanítani nekik

  • a Szent Szellem vezetésében való járást,
  • segíteni kell a kapott ajándékaik felfedezésében és azok gyakorlásában, hogy
  • a „tanítványokból” mielőbb „mesterek”, azaz mások tanítására is alkalmas hívők – legyenek.

A házi közösség sporthasonlattal élve olyan, mint a sok és fárasztó hétköznapi edzés. Egy településen lévő, több házi közösségből álló helyi gyülekezet csak akkor lehet eredményes, ha azt a hétköznapi alapos „edzésmunkával” megalapozta. 

  1. Néhány személyes tapasztalat

A szervezett intézményes gyülekezetből való kijövetelünk után mi is lelkesen indultunk el a házankénti összegyülekezéssel. Hozzá kell tenni, hogy nálunk sok éves hagyománya volt az un. házi csoportok működésének, amik elég jól működtek. Nem teljesen ismeretlen dologba kezdtünk tehát, de őszintén el kell mondani, hogy a mai helyi gyülekezetek házi csoportjainak működése és a biblikus házankénti összegyülekezés között óriási különbség van. A házi csoportok csak egy helyi gyülekezet korlátozott működésű kisebb csoportjai, de a házankénti gyülekezés egy teljes értékű összegyülekezés úrvacsorával és önálló anyagi gondoskodással és felelősséggel, ami önmagában is működőképes. A kijövetelünk után nálunk is érzékelhető volt, hogy több embernek nehéz volt az új körülményekhez való alkalmazkodás. A kezdeti lelkesedés után a terhek vállalásában már többen meglankadtak és kiderült az is, hogy nem mindenki volt kész a teljes odaszánásra, az őszinteségre és a keskeny út helyett egy idő után többen a széles utat választva visszatértek valamelyik helyi gyülekezetbe.

Számolni kell tehát azzal, hogy egy idő után lesznek akik „lemorzsolódnak” és visszamennek a kényelmes, megszokott, kevesebb kihívást jelentő, a képmutató magatartásra lehetőséget adó „vasárnapi keresztyénségbe”.

A házi közösség tehát egy „szűrő”, ami „megpróbálja” a hívőket és lesznek, akik „könnyűnek találtatnak”. Nem kell emiatt szomorkodni, mert a keresztyénség nem tömegmozgalom! Kevesen vannak ugyanis, akik a keskeny úton járnak, és mindvégig kitartanak. Értékelni kell a kis létszámú közösséget. Nem a létszám a lényeg, az igében egyetlen gyülekezet létszáma sincs megadva. Tapasztalatunk szerint akár már két házaspár is meg tud élni több éven keresztül egy jó közösséget teljes egységben.

A kezdeti időszak után mi is egy megfogyatkozott létszámmal mentünk tovább, de akik maradtak azok kitartanak és stabilak az Úrban, megszokták a sok népes program helyetti „pusztai” hívő életet. Azt is látjuk, hogy fontos mielőbb megtalálni a személyes elhívást és beállni abba, hogy ne csak egy „belterjes közösség” legyen a házi összegyülekezés, hanem legyenek külső kapcsolatok és szolgálatok is. Mi a „blog-szolgálatban”, egy „kórházi szolgálatban” és a piacon, valamint a tanyavilágban végzett evangelizációs munkában találtuk meg az elhívásunk beteljesedését. Így teljes hívő életet tudunk élni egy kisebb létszám mellet is, imádkozva, dicsérve az Urat, rendszeresen úrvacsorázva és foglalkozva az igével is a szolgálatok mellett.

Tapasztalatunk szerint, ha a Szent Szellem vezetésében és a saját elhívásunkban járunk, akkor egy kisebb (5-8 fős) létszám mellett is meg tudjuk élni a teljesség érzésével a közösségi életet egy tökéletes egységben. Az Úr szereti a kevesekben megdicsőíteni magát. Mindenki a számszerű növekedést keresi, pedig erőteljesebb közösségek lennének kisebb létszám mellett is, ha le tudnának mondani azokról a hívőkről, akik sosem szánták oda magukat teljesen és képtelenek arra, hogy valódi tanítványok legyenek.

A nehézségek leírásával a csalódások elkerülését szerettem volna elősegíteni és felhívni a figyelmet a várható nehézségekre is. Mindezekkel együtt felemelő érzés megtapasztalni azt a valódi szabadságot, amit a kis közösségi élet jelent és hálásak vagyunk az Úrnak, hogy így vezetett bennünket.

Dicsőség az Úrnak mindenért.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlap címének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezet, gyülekezetépítés, Magyar tanítások, Szentség, Szeretet, szolgálati ajándékok
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) A házankénti gyülekezés nehézségei – Abonyi Sándor bejegyzéshez

  1. zoltán szerint:

    Kedves Sándor
    hát igen, igazságot írtál le
    sok sikert és Isten áldását kívánom nektek

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s