A boldogság keresése – Abonyi Sándorné

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt

Bárhol, bárkinek feltesszük a kérdést: szeretnél boldog lenni? A válasz mindig: igen! Szeretnék boldog lenni. Sokan keresik, kutatják azokat a tényezőket, amik befolyásolják érzelmi állapotukat. Mik azok, amik lehangolnak, rosszkedvűvé tesznek, és mik azok, amik feldobnak, örömtelivé és boldoggá tesznek minket.

Általában arra gondolnak az emberek, hogy az tenné őket örömtelivé, amivel még nem rendelkeznek. A szűkös anyagi körülmények között élők azt mondják: ha sok pénzem lenne, akkor boldog lennék. Aki nem egészséges, azt a gyógyulása tenné boldoggá. Sorolhatnánk tovább: ha lenne egy szép kertes házam, egy új kocsim, egy rendes feleségem vagy férjem, lennének gyermekeink, egy külföldi nyaralás, egy jó szomszéd, jó munkatársak, stb. Szinte mindenki fizikailag látható, mérhető, anyagi szemlélettel gondolkodik a boldogságról.

Amikor azonban elértünk valamit ezek közül, azt tapasztaljuk, hogy ideig-óráig örülünk neki (mint egy gyermek az új játéknak) és máris kitűzzük a következő dolgot, ami újból boldoggá tehetne.

Aztán vannak, akik az italban, a drogokban vagy egyéb élvezetekben keresik a boldogságot. Addig ki is elégítik vágyaikat, míg tart a hatás. Aztán jönnek a gyötrelmes órák, napok, hónapok, esetleg évek, mert észre sem veszik és már szenvedélybetegekké váltak.

Isten másképpen látja a boldogságot és az azt előidéző tényezőket, mint mi.

Nézzük meg az ige alapján, hogy valójában kik is a boldogok?

Boldogok a szellemi szegények: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. Boldogok, az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak.”         (Máté 5.3-12)

Jézus nem anyagi javakban jelölte meg a boldogságot, hanem jellemünk kiformálódásában. Boldog, aki nem másoktól vár segítséget, hanem egyedül Istentől. Akik együtt érzők másokkal, alázatosak, szelídek, akik törekednek Isten igazságának megismerésére és megtartására. Akik nem a pletykákban és vitatkozásokban lelik kedvüket, hanem békét teremtenek maguk körül ott, ahol élnek és dolgoznak. Sőt békességgel eltűrik azt is, ha igazságtalanul bántják, netán üldözik őket.

Sokan azt mondják erre: na nem, én nem tudnék így élni. Köszönöm, ebből nem kérek. Énrám ne tapossanak, ne mutogassanak mások.

Igen, így gondolkodik az az ember, aki még nem ismerte meg Istent és az Ő tervét élete felől. Isten az, aki betölti szükségeinket. Ő ad munkát (munkahelyet) annak, aki akar dolgozni, s ez által kapunk fizetést, amiből élünk. Ő adja a kocsit, a lakást, a gyermeket, a jó feleséget vagy férjet, mindazt, ami bennünket boldoggá tesz. Az egésznek az elején azonban nem az önző ember van, a maga egójával, aki előteremti mindezeket, hanem Isten. Ezért írja a Biblia a következőt:

„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.”  (Fil. 4.4-8.)

Isten nemcsak megszünteti aggodalmaskodásunkat a szükségeink betöltése felől, hanem megváltoztatja önző gondolkodásunkat és jó tanácsokkal lát el minket: ami igaz, ami igazságos, ami tiszta és tisztességes, ami jó és ami jó hírű,  ezekről   gondolkodjunk!

Máshol így fogalmazza meg ezt a Biblia:

„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége és az ő törvényéről gondolkodik éjjel nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lesz.”  (Zsolt.1.1-3)

Megismerve és alkalmazva Isten igazságát olyan áldásban részesülünk, hogy bármibe fogunk Isten terve alapján, az sikeres lesz. Ez pedig boldoggá fog tenni bennünket.

Sokan vagyunk, akik ezen igazságokat ismerjük, alkalmazzuk hívő életünkben. Naponta hálát adunk Isten jóságáért, kegyelméért, mindazon javakért, amivel betölti szükségünket.

Vannak azonban sokan, akik elégedetlenek önmagukkal, a kapott javakkal, az őket körülvevő emberekkel és dolgokkal. A boldogtalanság forrása az elégedetlenségből fakad. Elégedetlenek lehetünk magunkkal, ahogy kinézünk. A férjünkkel vagy a feleségünkkel, a gyerekünkkel, a munkánkkal, a házunkkal vagy az albérletünkkel, amiben lakunk. A szomszédunkkal, a főnökünkkel, a településünk vezetőivel vagy a kormánnyal, akik vezetik az országot. Ez kiábrándulttá, zsémbessé és lázadóvá tehet minket.

Az elégedetlenség mellett a média minden forrása azt sugalmazza nekünk, hogy álmodjunk nagyokat, valósítsuk meg önmagunkat és ehhez hasonlókat.

Mire ösztönöz ez bennünket, ha elfogadjuk ezt?

Elkezdünk jobb munkahelyet keresni, ahol többet kereshetünk, vagy látszólag jobb a főnök, bár talán a munkahelyi körülmények rosszabbak. Esetleg a jelenlegi főállás mellé másod,- ill. harmad állást vállalunk. Hitelt veszünk fel, aztán ha jó részletfizetők vagyunk, kaphatunk újabb hitelt a jelenlegi mellé, sőt ha nem tudjuk azokat fizetni, átváltják adósságrendező hitellé.

Ebből megvalósíthatjuk álmainkat: mehetünk nyaralni, megvásárolhatjuk az új, vagy használt autót, kiházasíthatjuk gyermekünket, megvehetjük a karácsonyi ajándékokat, vagy amit eddig elérhetetlennek láttunk.

Hogy ennek később ára lehet, az most a boldogság pillanatában kit érdekel? A tartós, két, három (fő és mellékállások, vagy folyamatos túlórázás) megterhelik a szervezetet és betegségekhez, korai elhalálozásokhoz vezethetnek. A hitelek felvétele után 10-15-20 évig tartós adós rabszolgaságban él az ember, amely állandó feszültségforrás a család gazdálkodásában. Általában úgy alakul, hogy amit törlesztésre fordít az egyén, pont az az összeg hiányzik a tartalékoláshoz, ami az éppen elromló autó, mosógép vagy más háztartási eszköz javíttatásához kellene, az esetleg beteggé lett gyermekek gyógyszerének a kiváltásához lenne rá szükség, vagy amiből a felnőttek rendbe tehetnék a fogaikat. Többfélét sorolhatnánk, ez családonként eltérő lehet.

Ezek az események szintén boldogtalanná tehetnek minket. Dühünkben szidjuk Istent, a bankokat, a kormányt és mindenki mást, csak magunkat nem ítéljük meg a rossz döntésünk miatt. Inkább lázadókká válunk, elégedetlenségünket mindenkinek elmondjuk, és mindenki mást hibáztatunk, csak éppen magunkat nem.

Egyre több a válás a fiatalok, de az idősek körében is és közel azonos arányúvá vált a hívők körében is. Emögött is az elégedetlenség húzódik meg. Amikor megismerték egymást, a leendő feleség már akkor is érzékelhette, hogy a leendő férjének milyen fontos a baráti kör, a szórakozás éjszakai kimaradással egybekötve, esetleg az ital, vagy enyhébb „feldobó” szerek kipróbálása. Gyakran előforduló féltékenységi jelenet, vagy a komolyodó kapcsolat ellenére flörtölés, esetleg egyéjszakás kaland egy másik egyénnel. Netán a szülők is óvták őket ettől a kapcsolattól és nem adták rá áldásukat. Előfordulhatott, hogy fenyegetés hatására jött létre a házasság, mert a leendő férj ezt mondta: ha nem leszel az enyém, megölöm magam, vagy éppen fordítva! Ha ekkor rossz döntést hoztunk, most miért nem viseljük a következményét? A válasz sokszor ennyi: elvakított a nagy szerelem.

Pedig ha jó döntéseket hoznánk, nem lenne ennyi boldogtalan, frusztrált, a világból és mindenkiből kiábrándult ember, aki másik kapcsolatban, külföldi munkavállalásban keresné a megoldásokat és a boldogságát.

Elfeledtük azt a régi népi mondást, hogy „addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér”! Isten igéje ezt röviden úgy fogalmazza meg, hogy „elégedjünk meg azzal, amink van” és legyünk hálásak érte.

Ne legyünk olyan lázadó nép, mint Izrael népe volt a pusztában! Ők sóvárogtak az egyiptomi húsos fazekak után, ahol jóllakásig ehettek. Isten megadta nekik a pusztában is a mennyei kenyeret, naponta hullatva az égből a mannát (2 Móz. 16.3-4.) majd húst kívánva fürjekkel borította be táborukat. Amikor szomjaztak, még a sziklából is vizet fakasztott nekik. A nép azonban elfelejtette a sok csodát, ami Egyiptomból kijövetelük óta történt velük. Elfelejtették a sok jótéteményt és azt is, ahogy Isten naponta gondoskodott róluk. 40 év alatt a saru nem szakadt le a lábukról és nem volt beteg senki közöttük.

(5 Móz.29.4 és Zsolt. 105.37.) Ruhájuk nem kopott el és a hosszú vándorlás alatt nem dagadt meg a lábuk.

Isten megígérte, hogy betölti szükségeinket (lakás, élelem, ruházat). Megígérte azt is, hogy népe között egyetlen ember sem lesz kenyérkéregető. A mai kor embere a test kívánságait követve azonban többre vágyik. Ez egyes embereket kapzsivá tehet, hatalmába kerítheti a pénz szerelme. Isten azonban mindenkit óv a pénz imádatától.

„Valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit, de ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba viszik, mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal.”   (1 Tim. 6.6-10)

A boldogság elérése Istentől származó hiten és bölcsességen nyugszik. A bölcsesség kezdete az Úr félelme, akinek pedig nincs bölcsessége, az kérje Istentől.

Ahhoz, hogy bölcs döntéseket tudjunk hozni, amivel elkerülhetjük az elégedetlenséget és boldogtalanságot, hitre van szükségünk, ami Istenfélelemmel jár együtt. A hit Isten ajándéka, kegyelemből van, nem kell kiérdemelni.

Amikor felismerjük, hogy életünk nem jó irányba halad és magunktól nem tudunk ezen változtatni, Istenhez kell fordulnunk. Ő helyes irányba vezet minket, átveszi az életünk irányítását. Ezt nevezzük megtérésnek.

A megtért ember Isten igéjét, a Bibliát olvasva változáson megy keresztül, gondolkodása megújul, értékrendje kicserélődik.

Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”    (Róma 12. 1-2)

Istennek tehát van egy jó, egy neki tetsző és egy tökéletes akarata velünk kapcsolatban, amit szellemi módon el kell vennünk az Úrtól. Naponta arra kell törekednünk, hogy ahogyan Jézus is, mi is ne akarjunk mást cselekedni, csak ami Isten akarata. Ha ezt tesszük, eljutottunk az igazi boldogsághoz. Ebben az állapotban eltörpülnek a minket körülvevő anyagi javak, jelentéktelenné válik a pénz és csak a megélhetéshez szükséges papírt fogja jelenteni, nem úgy látjuk, ami boldoggá tesz minket. Szemeinket a távolba és felfelé, a jövőbeni mennyei örökségünk felé irányítjuk. Isten és fia Jézus Krisztus ígéreteire hagyatkozunk, és arra igyekszünk, hogy az úton, amin vezet minket, mindvégig kitartsunk, hogy ott lehessünk a „Királyi menyegzőn”.

Vágyom arra és kívánom, hogy én is elérjem ezt és minél többekkel találkozzam, akik olvassák ezt az írást!

-§-

Ez az írás változtatás nélkül szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlap címének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Magyar tanítások
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s