Az óember és a hústest közötti különbség – Zac Poonen

The Difference Between the Old Man and the Flesh by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

A Józsué könyvében leírt Kánaán földje nem a menny előképe, mint azt néhány hívő gondolja. A mennyben ugyanis nincsenek óriások, akiket meg kellene ölni! Kánaán valójában a Szent Szellemmel betöltött győztes élet leírása, ahol a bűn óriásai – a testi vágyaink – keresztre vannak feszítve. Az összes óriást nem egyszerre ölték meg, hanem egymás után.

Izrael népének két vízen kellett keresztül mennie a Kánaánba való útjuk során. Az egyik a Vörös-tenger és a másik a Jordán folyó volt. Mindkettő a halálról szól. Az 1 Korinthus 10-ben arról olvashatunk, hogy a Vörös tengeren való átmenetel a vízben való bemerítkezést jelképezi. A Jordán folyó egy másfajta halálnak a jelképe. Itt merítette be Keresztelő János Jézust 1500 évvel később.

A Biblia azt tanítja, hogy az óemberünket Isten feszítette keresztre (Róma 6.6). Mi magunk képtelenek vagyunk keresztre feszíteni az óembert. Az óember (az, aki bűnt akar elkövetni) Krisztussal együtt megfeszíttetett a kereszten. Ezt Isten cselekedte meg, van azonban valami más is, amit nekünk kell keresztre feszíteni és ez a hústestünk: a vágyaink tárháza. A Galata 5.24 mondja, hogy „akik a Krisztuséi, azok a testüket megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.”

A test nem azonos az óemberrel. A test a kívánságaival együtt olyan, mint egy rablóbanda, akik megpróbálnak bejönni a szívünkbe, hogy beszennyezzenek bennünket.  Az óember olyan, mint egy hűtlen szolga, aki a szívünkben él és folyamatosan nyitva tartja az ajtót, hogy a rablók bejöhessenek és mindent ellopjanak. A kettő közül ki az, akit Isten öl meg? A szolgát. A rablóbanda azonban továbbra is egészséges és vidám. Ezért a megtérésünk után pontosan ugyanazokat a kísértéseket szenvedjük el, mint a megtérésünk előtt. Ez a bizonyíték rá, hogy a rablók még mindig élnek. Még mindig be akarnak jönni a szívünkbe a megtérésünk után is. Valami más azonban meghalt bennünk, mégpedig a szolga (az óember), aki nyitva tartotta az ajtót a tolvajok előtt. Isten megölte ezt a szolgát és egy új szolgát helyezett belénk, amikor újjászülettünk. Ez az új szolga nem akarja megnyitni az ajtót a tolvajok előtt. Amikor kísértés ér bennünket, akkor ez az új szolga azt mondja: „nem!” Akkor miért esnek bűnbe a hívők? Azért, mert nem táplálják az új szolgát megfelelően! Ilyenkor nem elég erős ahhoz, hogy zárva tartsa az ajtót a rablók előtt és a rablók behatolnak. Ez történik akkor, amikor egy hívő bűnt követ el.

Óriási különbség van azonban aközött, hogy egy hívő vagy egy hitetlen követ el bűnt: a hívő ugyanis nem akar elkövetni bűnt, a hitetlen pedig akar. Valójában ez a próbája annak, hogy tényleg újjászülettél-e vagy sem. Az újjászületés bizonyítéka nem az, hogy követsz-e el bűnt vagy nem, hanem az, hogy akarsz-e elkövetni bűnt. Ha még mindig el akarsz követni bűnt, akkor azt kell, hogy mondjam, még nem tértél meg. Amikor jönnek hozzám emberek és kérik, hogy merítsük be őket vízbe, akkor egy kérdést teszek fel nekik: “nem akarsz elkövetni bűnt soha többé?” Nem azt kérdezem tőlük, hogy “nem fogsz elkövetni bűnt?” Senki sem mondhatja, hogy nem fog elkövetni bűnt. Az óember azonban „akarja” elkövetni a bűnt.

Erről a két halálról beszél az Újszövetség. Mindkettő csodálatosan be van mutatva Izrael történetében. A fáraó seregét egy pillanat alatt elnyelte a Vörös tenger: ez az óember jelképe. Ki ölte meg őket? Az óembert Isten feszítette keresztre. Amikor az izraeliták átmentek a Jordánon, az egy másik halált jelképez. Elfogadjuk, hogy Krisztussal együtt a testi vágyaink megfeszítésre kerültek. Akik Krisztuséi, azoknak ez a hozzáállásuk a testi vágyaikhoz. A vágyak még mindig megvannak és az óriások uralkodni akarnak a földön, de Józsué és az izraeliták eldöntötték, hogy megölik őket egyenként. Nekünk is így kell megölnünk a testi vágyainkat, egyenként, amikor jönnek a kísértések. Nekünk magunknak kell halálba adni a test cselekedeteit a bennünk lévő Szent Szellem ereje által (Róma 8.13). Ez teljesen eltér attól, mint amikor Isten egy pillanat alatt elsüllyesztette a tengerben az egyiptomi hadsereget.

A Szentírás annyira pontos, amikor az Újszövetségben lévő alkalmazásról van szó. Ha megnyitjuk magunkat a Szent Szellemnek, akkor kijelentéseket fogunk kapni ezekről a rejtett dolgokról. A Biblia egy nagyon izgalmas könyv. Annyira tökéletes és pontos az Újszövetség szerinti életnek az Ószövetségben való bemutatása. Isten ószövetségi emberei nem értették meg ezeket, de mi megérthetjük, hogy az egyes ószövetségi események mit jelképeznek számunkra ma. Kánaán földje a testünket jelképezi, amit sok éven keresztül a testi vágyaink óriásai uraltak. Nekünk azonban egy olyan magatartást kell tanúsítanunk az óriásokkal szemben, hogy “úgy tekintek magamra, mint aki halott a bűn számára.” Jézus azt mondta, hogy fel kell vennünk a keresztet minden nap. Az nem az óembert öli meg, mert az már a kereszten meghalt. A kereszt felvétele azt jelenti, hogy saját akaratunkat, amit a Biblia testünknek hív, a Szent Szellem által halálra adjuk minden nap.

Ha egy megengedő magatartást tanúsítotok az életetekben a bűnnel szemben, akkor újból az óembert öltitek magatokra (Efézus 4.22). Az a személy, aki „folyamatosan a testi vágyak szerint él” szellemi halottá válik, akkor is, ha valaha élő volt (A Róma 8.13 hívőknek szól, ami teljesen egyértelmű e tekintetben).

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Keresztyénség, Magyar tanítások
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Az óember és a hústest közötti különbség – Zac Poonen bejegyzéshez

  1. Tálasné Őri Róza szerint:

    Kedves Sándor.
    A negyedik bekezdésben egy apró képzavarba botlottam.
    Az angol szöveg így szól: “But something else has died within us – the servant who opened the door for these thieves (the old man).”
    A szolga az óember. A fordításban ezt olvassuk: “Valami más azonban meghalt bennünk, mégpedig a szolga, aki nyitva tartotta az ajtót a tolvajok (az óember) előtt.
    A zárójeles betoldás tehát a szolga után következik, mert jelen helyén félreérthető.
    Az Úr áldása kísérje tovább áldásos munkájában!
    Üdvözlettel
    Tálasné Őri Róza

    Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s