Valóban szereted az Urat? – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt MP3 formátumban itt

Erre a kérdésre – még ha egy pillanatra kicsit talán el is bizonytalanodunk, de – sokan azonnal rávágjuk a választ: igen, szeretem az Urat.

A kérdés most ismét így hangzik: valóban szereted az Urat?

Emlékszünk a történetre Péter apostol életéből, hogy mennyire rajongott Jézusért, amikor vele járt és látta a sok csodát, és ott volt Jézussal a megdicsőülés hegyén is. Később azonban, amikor Jézust elfogták, akkor Péter háromszor is megtagadta, elárulta őt és visszament a régi foglalkozásához a világba, a halászathoz.

A feltámadt Jézus itt kereste meg őt és neki tette fel háromszor is ezt a kérdést (János 21.15-17):

„Péter, szeretsz-e engem?”

Péter pedig háromszor felelte neki:

„igen Uram, tudod, hogy szeretlek téged.”

Jézus így válaszolt: „akkor legeltesd az én juhaimat!” Mondhatnánk ezt a mai életre értelmezve úgy is, hogy ha az Urat szereted, akkor miért a világ dolgaival foglalkozol, és miért nem azt a munkát végzed, amire az Úr elhívott?

Jézus ma is mindenkinek felteszi a kérdést, akár háromszor is:

„Szeretsz-e engem?”

Sokan, akik gyülekezetbe járnak vagy korábban jártak, vagy még sosem jártak, de élik a hívő életüket a maguk módján úgy, ahogyan ők gondolják, azt mondják: „igen, szeretlek Uram.” Úrnak mondják őt, de a kérdés az, hogy valóban Ő az Úr az életükben, vagy egy másik urat szolgálnak?

Jézus azt mondta, hogy „nem szolgálhattok két Úrnak, Istennek és a Mammonnak, azaz a pénznek” (Máté 6.24). Láthatjuk a zűrzavaros világunkban magunk körül ma is, hogy ez a két úr létezik csupán, és ebből adódóan ez a két erő és hatalom vívja a maga a harcát az egész világon:

  • az egyik az isteni törvényekhez, Jézus parancsolataihoz való ragaszkodás,
    • amit a politikai életben a régi, keresztyén értékekhez ragaszkodó „konzervatív” pártok képviselnek, de ma már ők is csak elég csekély mértékben,
    • a „keresztyénnek” mondott felekezetek, amelyek sokszor az állammal, azaz a világgal „parázna” szövetségre lépnek és sok mindenben megalkudnak Isten igéjét tekintve,
    • Isten igazi világossága így csak egyes odaszánt, győztes – az igazsággal nem megalkuvó – hívőkön keresztül fénylik, akiket esetleg még megtűrnek és nyomorgatnak a gyülekezeteknek mondott szervezetekben, vagy már ki is rekesztették onnan őket.
  • a másik egy globális uralkodásra törő – az Antikrisztus útját előkészítő, a pénz mindenek feletti hatalmát középpontba helyező, minden hagyományos, konzervatív (keresztyén) értéket leromboló – hatalom, amely egy mindent megengedő, hamis szabadság nevében fellépő liberális pártok, törvénytipró szövetsége.

Egy ilyen környezetben élünk ma, de hasonló volt a helyzet Jézus idejében is. Ezek az erők hatnak ránk a környezetünkből, ami valójában két úr: újszövetségi értelemben véve Krisztus és a pénz. Amikor az Úr szeretete a kérdés, akkor valójában arra kell válaszolnunk, hogy kinek engedelmeskedünk, kinek engedjük át az életünk feletti uralmat és ebből adódóan kinek is szolgálunk valójában?

Akik még nem tértek még és ebből adódóan nem ismerhetik az Urat, azoknak egyértelműen a pénz uralja az életüket. Akkor is így van ez, ha ők ezt nem így gondolják, mert ők még tudatlanságban vannak, és Isten „elnézi nekik a tudatlanságnak az idejét”, miután megtérnek.

A kérdés most valójában az, hogy akik egyszer már valóban megtértek és az Úrral jártak kezdetben, évek eltelte után még mindig Ő uralja-e az életüket? Neki szolgálnak-e még vagy már a Mammonnak, azaz a pénznek, ami tágabb értelemben a világ, vagyis már ők is ugyanolyan világias életet élnek, mint a körülöttük lévő világ? Sokszor elhangzik, hogy a keresztyénség elvilágiasodott, ami azt jelenti, hogy kezdetben lehet, hogy az Urat szolgálták, de amikor jöttek a nehézségek, próbák, akkor elvilágiasodtak (beengedték a világot az életükbe), azaz „visszamentek a világba”. Akkor is így van ez, ha továbbra is járnak a gyülekezetbe, de ahogyan Péter, valójában ők is megtagadták az Urat, az életük megmentőjét. Ha az elvilágiasodott, gyülekezetekbe járó keresztyéneknek is feltesszük a kérdést, hogy szeretik-e az Urat, akkor természetesen így válaszolnak: „hát persze, hogy szeretem az Urat.”

Az, hogy kit szeretünk, azaz ki valójában az urunk azt az határozza meg, hogy kinek szolgálunk, kinek engedelmeskedünk!

Jézus azt mondta, hogy az szeret engem, aki az én parancsolataimat megtartja (János 14.23), azaz, aki neki engedelmeskedik. Jézus az életünk Ura akar lenni teljesen, az életünk minden percében és az életünk minden része felett és nemcsak egy héten két órára a gyülekezeti összejövetel ideje alatt.

A kérdés most ismét az: valóban szeretjük az Urat? Valóban neki engedelmeskedünk mindenben? Valóban Őt szolgáljuk? Valóban az Ő munkáját végezzük teljes szívvel és teljes erővel?

Jézus azt is mondta, hogy keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát, és ezek mind megadatnak nektek.”  (Máté 6.33).

Isten országát keressük mindenekelőtt? Bízunk Istenben, hogy minden szükségünket képes betölteni, vagy a jobb megélhetés reményében elsősorban a pénzt, a pozíciót keressük, hogy a szükségeinket magunk töltsük be?  Ha így van, akkor hol a hitnek, az Istenben való bízásnak a helye? Ha így van, akkor nem tartunk igényt az engedelmességünk zálogaként arra, hogy teljesen rábízva magunkat Ő töltse be minden szükségünket! Ez hitetlenség és „hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni!”  (Zsidó 11.6)

Néhány gondolat általában arról, hogy valójában milyen is az Úrhoz való viszonyunk:

  • Valóban „teljes szívvel, teljes lélekkel és teljes elmével szeretjük az Urat?” (Máté 22.37). Ő határozza meg minden gondolatunkat és cselekedetünket? Valóban első az életünkben minden más előtt?
  • Teljes a hitünk és nem csak félszívűek vagyunk? Rá merjük bízni magunkat 100%-ban az Urra és Isten országát keressük először vagy világi módon akarjuk berendezni az életünket a legtöbb területen?
  • Mindenért hálát tudunk adni”, az igazán rossz, kellemetlen dolgokért is, amik próbaként bekövetkeznek az életünkben?
  • Áldani tudjuk az ellenségeinket is?”
  • Szüntelenül imádkozunk”, minden gondolatunkkal az Úr előtt vagyunk azzal a kérdéssel, hogy mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?

Eddig csak általánosságban beszéltünk szellemi dolgokról, de most nézzük meg az életünk minden területén, hogy ki az úr az életünkben valójában, kinek is engedelmeskedünk? Képletesen mondva „konzervatívok” (bibliai alapértékeket tisztelő, bibliai értelemben fundamentalisták: az ige alapján állók vagyunk, vagy sok mindent beengedve az életünkbe, engedékeny, liberális módon, a világ szelleme szerinti szabadság (szabadosság) jegyében éljük a mindennapi hívő életünket, és nem egy olyan, bibliai korlátokat („ne kívánd”) is tiszteletben tartó valódi szabadságban, amit Krisztus ígért nekünk? (János 8.32-36)

Először nézzük meg és teszteljük magunkat a szűkebb környezetünkben, a családban, hogy valóban szeretjük-e az Urat?

  • a férj szerepében:
    • az Úr a „fejed”, akinek mindenben engedelmeskedsz a Szent Szellem vezetése és Isten igéje alapján?
    • a „feje” vagy a feleségednek és felvállalod a döntések felelősségét minden területen?
    • úgy „szereted a feleségedet, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat”, hogy halálra adta magát érte?
    • „értelmes módon együtt élsz a feleségeddel?”, vagy a barátok, a munka és a hobbi stb. előrébb való?
    • hiányzik, ha a feleséged nincs veled? „Fél embernek” érzed magad nélküle? – mert „ketten vagytok egyek, azaz egy egész.”
  • A feleség szerepében:
    • az Úr után a férjed az első az életedben?
    • elfogadod a férjedet, mint „főt”, aki kimondja az utolsó szót mindenben?
    • „féled és tiszteled” a férjedet?
    • „engedelmeskedsz” a férjednek mindenben, ahogyan „Sára is engedelmeskedett Ábrahámnak urának nevezve őt?” (1 Péter 3.6)
    • valódi „segítő társa” vagy neki az élet dolgaiban és nem akarsz „Éva vagy Jezabel” módjára fölé kerekedni és elorozni tőle a „fő” szerepét?
    • „csendes engedelmességben” éled a napjaidat (1 Timótheus 2.11) és serényen munkálkodsz a Példabeszédek szerinti „derék asszony” módjára?”
    • mint segítő társ „bölcs tanácsadója” vagy férjednek a döntésekben?
  • Az apa szerepében:
    • te vagy a gyermekeid példaképe?
    • fegyelmezed a gyermekeidet „engedelmességben tartva őket”, akik ennek ellenére szeretnek téged?
    • az ige igazságaira neveled őket?
    • védelmet biztosítasz a családnak, gondoskodsz a megélhetésükről és „jól igazgatod” az egész család életét?
  • Az anya szerepében:
    • segítőtársa vagy a férjednek és a férjed felé való engedelmességeddel példát mutatsz a gyerekeidnek is az engedelmességre?
    • gondoskodsz a család meleg, szeretetteljes légköréről?
    • csak akkor beszélsz, ha szükséges és Istentől kért bölcsességgel szólsz?
    • jó anya módjára gondoskodsz az egész család mindennapi apró-cseprő dolgairól?
    • tisztán és rendben tartod a lakásotokat?
  • A gyerekek szerepében:
    • a szüleitek élete példáját (becsület, tisztesség, szorgalom. stb.) igyekszel követni?
    • mindenben engedelmeskedsz a szüleidnek és nem próbálod meg manipulálva kijátszani őket egymás ellen csak azért, mert egyikük engedékenyebb?
    • tiszteled a szüleidet akkor is, ha az életük nem mindenben tiszteletre méltó? – csupán azért, mert a szüleid, hogy „hosszú életed legyen a földön!”
    • segíted a szüleidet erődhöz mérten, különösen idős korukban?

Másodszor a rokonsággal (atyánkfiaival) való kapcsolatunkban:

  • lehetőség szerint ápoljátok a különélő rokonokkal való kapcsolatokat, azaz nem csak esküvőkön és temetéseken találkoztok egymással!
  • érdekel a többiek sorsa, és ha bajban van valaki, akkor tudhatja, hogy számíthat rád?

Harmadszor nézzük meg a mi a helyzet a munkahelyünkön?

  • A főnök szerepében:
    • hívő főnökként megalkuvásmentesen képviseled az igei igazságot, és ezzel példát mutatsz a beosztottaidnak is, hogy ebben a gonosz világban hogyan lehet megélni az igei igazságokat, még akkor is, ha azok időnként kellemetlenségekkel járnak?
    • olyan szeretettel viszonyulsz a beosztottaidhoz, mint az Atya a gyermekeihez?
    • egy meleg, segítőkész családias légkört teremtesz a munkahelyen és nem rideg – egymással versengő és ellenségeskedő – légkört?
  • A beosztott szerepében:
    • jó szívvel engedelmeskedsz a világi főnöködnek, mert „Isten állította őt oda” és „ő viseli a fegyvert a gonoszok megbüntetésére”?
    • „szorgalmasan munkálkodsz” akkor is, ha a főnököd nem látja, mert tudod, hogy az Atya minden cselekedetünket számon tartja?
    • nem versenyzel senkivel, egyszerűen azt adod, amit Istentől kaptál – természetes és természetfeletti képességeidet illetően egyaránt.
    • elégedett vagy a munkáddal és a fizetéseddel, akkor is, ha mások körülötted elégedetlenkednek és zúgolódnak?
    • nem alkudsz meg soha az igazsággal és nem félsz, mert tudod, hogy a te Urad a mindenség Ura, akinek gondja van rád?
  • A munkatársakkal való kapcsolatban:
    • nem zavar, ha gúnyolnak, vagy strébernek tartanak a szorgalmad miatt?
    • segítőkész vagy mindenki felé – a kötelezettségeiden felül is?
    • Krisztus világosságát sugározod feléjük és a gyakorlatban megélve mutatod be a Krisztust?

Negyedszer a társadalomban:

  • mint állami alkalmazott bármely hivatalban az állam törvényeit hűen képviseled, szívélyes és segítőkész vagy az állam polgárai felé, amennyiben az csak rajtad áll?
  • mint állampolgár engedelmes vagy és tiszteled az állami alkalmazottakat és igyekszel mindenben eleget tenni az általuk elvárt kötelezettségeidnek?
  • tisztességes módon „fizeted az adókat”, ahogyan Jézus is tette, megadva a „császárnak” is, ami járt neki?
  • lakosként a lakókörnyezeted hasznos tagja vagy és példát mutatsz mások felé is a közösségi munkák vállalásában, külön juttatások nélkül?
  • „munkálkodsz a város jólétén, ahol élsz?”

Ötödször a szomszédokkal való kapcsolatban:

  • békességes kapcsolatot ápolsz a lakóközösségeddel, szomszédjaiddal, amennyire csak rajtad áll? Az Ószövetség idején a szomszédok „minden évben leöltek egy bárányt és közösen elfogyasztották azt.” Ma is helye van a közösen elfogyasztott ételnek, de a „leölt bárányra” gondolva, mindenképpen ajánlatos nekünk is meghalni az óemberi természetünknek és a krisztusi természetet sugározni a szomszédjaink felé.
  • jó kapcsolatot ápoltok, mert tudjátok, hogy „jobb a közel való szomszéd a messze való rokonnál?” (Péld. 27.10) – azaz számíthattok egymásra a bajban is.

Hatodszor a gyülekezeti kapcsolatainkban:

  • elöljáróként (presbiterként)
    • mint egy helyi gyülekezet egyik presbitere, alázatosan másokat többnek tartva magadnál engedelmeskedsz a többi presbitertársadnak és példát mutatsz ezzel a gyülekezet felé az engedelmességre?
    • az ige igazságát megalkuvásmentesen, de szeretetben és bölcsességgel képviseled, akkor is, ha az egyes hívőknek ez nem tetszik? „Nem embereknek kell tetszeni, hanem Istennek” (Gal. 1.10)
    • Isten beszédét szóljad és ne a „viszkető fülűeknek” prédikálj!
    • tápláld a nyájat az érettségének megfelelő eledellel: tejnek itala vagy kemény eledel,
    • törekszel, hogy „elvidd a hívőket az érett felnőttkorra?” (Efézus 4.13-15)
    • felkészíted a hívőket az Istentől kapott ajándékaiknak megfelelő szolgálatra?
    • igyekezz a magad szükségeiről magad gondoskodni, és „ne terheld meg a gyülekezetet”, íly módon is példát mutatva másoknak (Ap.csel. 20.34) Szolgálatodért „bért” ne fogadj el, mert nem „béres” vagy, hanem az Úr szolgája, akiről Ő megígérte, hogy gondoskodik. Ne beszélj a szükségeidről másoknak, csak az Úrnak és hagyd, hogy az Úr indítson embereket, hogy a szükségeidre adakozzanak, ha esetleg rá lennél szorulva.
    • a példamutató életedbe betekintést engedve az életed példájával gyakorlatias módon „tanítasz” másokat, mindig az ige igazságában járva?
  • a gyülekezet tagjaként:
    • légy jó „tanítvány” és engedd, hogy az elöljáróid „megtanítsanak mindenre” (Máté 28.19-20),
    • engedelmeskedj az elöljáróidnak, ahogyan ők a Krisztusnak, de hagyd, hogy a Szent Szellem vezessen és ne emberek,
    • azt a helyet foglalod el Krisztus testében, amire a kapott ajándékaid felhatalmaznak?
    • igyekezz mielőbb „tanítóvá” válni és mások felé szolgálni: olyan vagy, aki mindig „adni akar és nemcsak kapni?”
  • a testvéri kapcsolatokban
    • a hittestvéredet különbnek tartod magadnál?
    • úgy viszonyulsz másokhoz, ahogyan szeretnéd, hogy hozzád is viszonyuljanak?

Általában a pénzhez való viszonyról:

A pénz nem lehet az „ura” és meghatározója az életünknek, hanem csak egy szükséges „eszköz”, amivel jól kell „sáfárkodni”. A pénz önmagában nem rossz és nem is jó. Ami rossz az „a pénz szerelme”, ha a pénz irányítja az életünket. Isten nagy jelentőséget tulajdonít az életünkben a pénzhez való viszonyunknak, mert azon méri le, hogy hűségesek vagyunk-e Őhozzá: „nem bíz igazi kincseket (szellemi dolgokat) olyan emberekre, akik nem hűek a hamis mammonon”, azaz a pénzen (Lukács 16.11). Légy szabad a pénz szerelmétől és tapasztald meg, hogy „jobb adni, mint kapni”, mert „aki bőven adakozik, annál inkább gazdagodik”  (Péld. 11.24) aki pedig zsugori az szegény marad.

Tudomásul kell vennünk, hogy a pénz az életünk része, amiért meg kell dolgoznunk: „szorgalmatosan munkálkodva a magunk kenyerét kell enni” (2 Thessz. 3.12), és nem lehet arra számítani, hogy mások tartsanak el bennünket, mert „aki nem akar dolgozni, az ne is egyen” (2 Thessz. 3.10).

Jó „sáfár” módjára „sáfárkodsz” (gazdálkodsz) a rád bízott anyagi eszközökkel?

  • leülsz „számvetést készíteni” (Lukács 14.28), ha nagyobb dolgokba akarsz fogni, hogy ne a pénz urait, a bankokat gazdagítsd?
  • olyan vagy, aki inkább „kölcsön ad, mint kölcsön kér?” (5 Mózes 15.6)
  • adakozol a szegényeknek és a szükségeden felül lévő bőségedet a rászorulók szükségeinek betöltésére fordítod? (2 Korinthus 9.6-8)
  • gyűjtesz a gyermekeidnek, hogy megkönnyítsd a családalapítás nehéz időszakát? (2 Korinthus 12.14)

A teljesség igénye nélkül gondoljuk végig ezeket, mennyire teljesednek be ezek a parancsolatok az életünkben? Az ige szerint csak akkor szeretjük Jézust, ha az Ő parancsolatait megtartjuk.

Az Úr visszajövetelét várva, ezért ne a világban látható mindenféle katasztrófákat figyeljük, mert az Ő visszajövetelének napját és óráját Jézus maga sem tudja, hanem a fentiek alapján gondolkozzunk el azon, hogy valóban „készen vagyunk-e” (Máté 24.44) az Úr fogadására, ha az Úr bármelyik pillanatban, akár ma vagy holnap, „mint éjjel a tolvaj” váratlanul visszajön?

Az Úr szeretetének ez is egy jele, mert azt is megparancsolta, hogy mindenkor „készen legyetek!” (Lukács 12.40).

Amikor Jézus visszajön, ítéletre jön vissza, és a fenti parancsolatok alapján fog mindenkit megítélni, hogy ki hogyan cselekedett. (2 Korinthus 5.10)

Ha a fentiek alapján fog megítélni bennünket, akkor vajon „méltónak fog találni bennünket” Isten királyságára? (Jel. 3.4)

Jézus ismeri leginkább a mindenkori szellemi állapotunkat. A Jelenések 2-ben a hét gyülekezet közül ötöt szólított fel a megtérésre. Ez a megtérésre való prófétikus felszólítás a mai gyülekezetekre, a mai hívőkre, ránk is vonatkozik, mert csak „aki győz, az nyer örökségül  mindent” (Jel. 21.7).

Itt a helye és az ideje a megtérésnek, mert nem tudhatjuk a napot és az órát, az Úr pedig nem akar senkit tolvaj módjára meglepni, hanem azt akarja, hogy mindenki „készen legyen” a Vőlegény fogadására.

Ámen.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

 

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezet, Keresztyénség, Magyar tanítások, Szentség
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s