Pozitív beszéd vagy igazmondás – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt és MP3 formátumban itt

Eléggé elterjedt a világban és néhány igére hivatkozva a hívők között is gyökeret vert az a hamis tanítás, ami „pozitív gondolkozás, pozitív beszéd” néven ismert. Alapvetően arról van szó, hogy csak pozitív dolgokról beszéljünk, elhallgatva a negatív dolgokat. Mi ezzel a baj? A legnagyobb baj az, ha a bűn beismerését, mint egy negatív dolgot mellőzük. A világi tudományokkal (pl. pszichológia) igyekeznek kiirtani az emberekből a bűntudatot és így lehetetlen megtérni és igazságban járni. Az, hogy az emberek életében megtörténnek rossz és jó dolgok is, ez természetes és hozzátartozik az életünkhöz. Ezt az alapgondolatot a Biblia elejétől a végéig következetesen bemutatja. Az Ószövetségben sok példát látunk Isten nagy hithőseinek hibáira, bűneire, amit a Biblia őszintén leír az erényeik mellett, mindezt azért, hogy hiteles képet adjon az életükről és tanulni tudjunk a hibáikból. Ha a pozitív gondolkozás szerint írták volna le a hithősök életét, akkor az nem lenne hiteles, az egész egy dicshimnusz lenne, amiből semmit sem tanulhatnánk, és azt semmiképpen sem lehetne Isten beszédének nevezni, mert nem az igazságot mondaná el. Isten az igazságot képviseli, és az igazsághoz hozzátartozik a jó és rossz dolgok őszinte elmondása.

A bukott emberi természet jellemzője, hogy szereti elhallgatni a szégyellnivaló dolgokat és csak a jó, a személyét pozitív színben feltüntető, felemelő dolgokról szeret beszélni, ez azonban hamisság, hazugság és képmutatás, mert féligazságot mond el, ezért az ilyen dicsekvő, büszke emberek nem hitelesek. Nekünk őszinteségben és az igazságban (jó és rossz dolgokat egyaránt elmondva) kell járnunk, ha Jézust akarjuk követni, mert Ő maga az igazság.

Pál így ír erről:

„Lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.”   (2 Korinthus 4.2)

Ebből az egyetlen igéből is látható, hogy a szégyellnivaló dolgok takargatása nem a nyilvánvaló igazságban való járás, hanem ravaszság, hamisság, ami az ige szerint bűn, és aki így éli az életét, azzal igaz hívők nem is vállalhatnak közösséget:

Mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?”   (2 Korinthus 6.14)

Isten így gondolkozik ezekről, és jó, ha mi is így gondolkozunk erről. A bukott óemberi természet takargatni igyekszik a szégyellnivaló dolgokat, de ha újjászületünk és az óemberi természetünket  halálba adjuk, akkor ez már nem lehet egy igaz hívő magatartására jellemző. Jézus maga is átélt nyilvános megszégyenítést, amikor mindenki láttára lemeztelenítve feszítették keresztre és így a megszégyenítés elviselésében is példát mutatott nekünk. Az ige elvárása a hívőkkel szemben az, hogy igyekezzenek őszintének lenni, és igazságban járni. Ha el is bukunk időnként, de őszintén törekszünk az igazságra és a felnőtté válás irányába haladunk, akkor nem okozhat gondot időnként a megszégyenítő dolgokat is elviselni. Ha a hívők eljutnak az érettségre, és valóban az igazságban járnak, akkor törvényszerű, hogy sok rossz dolog fog megtörténni az életükben, mert egy ellenséges világban élünk. A pozitív beszéd hívei, erre rögtön azt mondanák, hogy ilyet nem szabad mondani, mert ez „negatív beszéd” és az fog megtörténni velünk, amit kimondunk, mert a beszédben hatalom van. Ez igaz, mert egyaránt következménye lesz annak, ha az igazságot vagy a hamisságot szóljuk. Ha valaki őszintén az igazságot mondja, és aszerint is él, akkor a cselekedete jutalmát veszi Istentől, mert Isten az igazakat megjutalmazza. Ha pedig valaki mást mond, mint ahogyan él, akkor ő egy hazug, képmutató farizeus, „akiknek végük a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz”  a Jelenések 21.8 szerint.

Tisztában kell lennünk vele, hogy Jézus igaz követőinek sok bajuk lesz az életük során, mert nem nagyobbak ők sem a mesterüknél. Ez az igazság, Isten ígérete azonban az, hogy Ő győzelemre vezet minket, és ez az igaz hívők pozitív reménysége a Krisztusban:

Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.   (Zsoltár 34.20)

A probléma ott kezdődik, amikor a hívők – a világból átvett módon – tudatosan elkezdenek elhallgatni szégyellnivaló dolgokat és „pozitív gondolkozásról és pozitív beszédről” szóló, bibliaellenes hamis tanítást követve aszerint gondolkoznak és beszélnek.

Egy példa erre a torz és bibliaellenes gyakorlatra a hívők életében, amikor pl. egy beteg hívő azt mondja: „megvallom, hogy nem vagyok beteg.”

Erre a hit-tanítók azt mondják ez a hit beszéde, ami tetszik Istennek. Ez azonban hazugság, ami az ige szerint egyáltalán nem tetszik Istennek! Ha valaki tényleg beteg, de ennek ellenére azt mondja, hogy nem beteg, akkor ő egy hazug ember. Az ilyen ember becsapja magát és megfosztja magát Isten gyógyító ajándékának működésétől és szenvedhet a tudatlansága és a butasága miatt. Jézushoz sok beteg ember ment, akik a legkülönbözőbb betegségekben szenvedtek. Jézus valóban a hit embere volt, de egy betegnek sem mondta, hogy mondd azt:  „nem vagyok beteg”. Mit cselekedett Jézus? Tudomásul vette a tényt, az igazságot, hogy azok az emberek betegek voltak és meggyógyította őket, megdicsőítve ezzel Istent! Kit dicsőít meg az a balga hívő, akiről a világi ismerőse látja, hogy beteg, és közben azt hazudja, hogy nem beteg, hanem egészséges? Ez nem jó bizonyság, hanem egy buta cselekedet, ami szégyent hoz Isten népére.

A másik kérdés az, hogy lehet meggyógyítani olyan embert, aki megvallja, hogy Ő egészséges, holott beteg? Akkor Ő lemond Isten gyógyító ajándékáról, mert egy egészséges embert nem kell meggyógyítani. Isten pozitív ígéretei mindig az igazságban járókra vonatkoznak és sosem a hazugokra. Rájuk az a negatív ígéret vonatkozik, ami a kénköves tóban fejeződik be. Látjuk már, hogy milyen balgatag, ostoba és káros dolog elfogadni hamis szolgálók hamis tanítását anélkül, hogy megvizsgálnánk?

Nyugodtan valljuk be, akkor is, ha ez sok pozitív gondolkodónak nem tetszik, hogy betegek vagyunk, és kérjük az Úr gyógyító erejét. Ha pedig bűn van az életünkben, akkor először azt rendezzük le, mielőtt bármit is tennénk:

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson (meggyógyítson) minket minden hamisságtól.”   (1 János 1.9)

Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.”  (Jakab 5.16)

Tudomásul kell venni, hogy a hívők is megbetegszenek, sokszor többen, mint a világban, mert náluk a bűn következménye sokszor betegség, míg a világban ez nem így van. Tudomásul kell venni azt is, hogy bizony az igaz hívőkkel sok baj történhet, szenvedés és üldöztetés is a hitük miatt, amit Jézus is megígért az Őt követőknek. Naiv dolog és az igeismeret hiányáról tanúskodik, ha a hívők azt gondolják, hogy a hívőt semmi baj nem érheti, és sosem betegedhet meg. Ha pedig mégis, akkor az ilyen esetben azt vallani meg a „pozitív beszéd” jegyében, hogy nem beteg, ez hazugság és önbecsapás, ami nem a javunkat szolgálja.

Néhány gondolat a megvallásokról általában.

Mielőtt rátérnénk a megvallások helyes alkalmazására nézzünk meg kiindulásként még néhány igét a Bibliában, ahol a „megvallás” szó szerepel:

„Akkor megvallják az ő hamisságukat, és atyáiknak hamisságát az ő hűtlenségükben, amellyel hűtlenkedtek ellenem, és hogy mivel ellenemre jártak.” (3 Mózes 26.40)

„Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.”    (Péld. 28.13)

„És megvallja és nem tagadja, és megvallja, hogy: Nem én vagyok a Krisztus.”   (János 1.20)

A fenti igék alapján alapvetően arról van szó, hogy a „megvallás”, valójában valaminek a beismerése, kijelentése és semmiképpen sem a takargatása, és elsősorban a bűnök megvallásáról van szó. Azt is látjuk, hogy aki megvallja ezeket annak jó dolga lesz, aki pedig elfedezi azt, azaz takargatja, az kárt fog szenvedni. Akinek takargatni való bűne van, és a”pozitív beszéd” jegyében elfedezi azt, az a 3 Mózes 26.40 szerint hamisságban jár és nem az igazságban, és az Isten ellen cselekszik.

A János 1.20-ban pedig azt látjuk, hogy amikor Keresztelő Jánost kérdezik, hogy „te vagy-e a Krisztus” megvallja, hogy nem ő és ezzel egy igazságot mond ki.

A fentiek alapján azt látjuk, hogy a megvallás minden esetben az igazság kimondásáról szól és semmiképpen sem valaminek az elhallgatásáról, takargatásáról, függetlenül attól, hogy ezzel milyen színben tüntetjük fel magunkat mások előtt. Elterjedt a keresztyének között – sokszor igével ellentétes módon – az emberi vágyak „megvallása”. Vannak, akik minden reggel, hogy elkerülje őket minden baj pl. ilyen „megvallásokat” tesznek:

„Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés” (Ézsaiás 54.17)

Ez valóban egy pozitív ígéret Istentől, de ennek feltétele is van! Nézzük meg az előtte lévő igéket is, és ne csak ezt az egyetlen kiragadott mondatot:

„Minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelít hozzád. És ha összegyűlvén összegyűlnek, ez nem én tőlem lesz! Aki ellened összegyűl, elesik általad. Ímé, én teremtettem a kovácsot, aki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint: és én teremtettem a pusztítót is a vesztésre! Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.”      (Ézsaiás 54.13-17)

A fenti ígéret csak akkor érvényes tehát, ha az Úr igazságban járó tanítványai vagyunk, de ez sem mentesít minket a támadásoktól, amikből azonban az Úr ki fog menteni és győzelemre fog vezetni minket, ha igazságban járunk. Ha valaki rendszeresen hazugságon alapuló megvallásokat tesz, mert közben folyamatosan rendezetlen az élete, bűne van, amit nem vall meg, akkor hamisságban jár és nem az igazságban. Az ilyen emberre Isten fogja rábocsátani a tévelygés szellemét, mert a hazugsághoz ragaszkodik.

„A gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak”  (2 Thessz. 2.10-11)

Ebből egyértelműen látható, hogy a dolgok takargatása és a dolgaink folyamatos „pozitív” színben való feltüntetése és folyamatosan ezek kijelentése nem Istentől van, hanem a Sátántól, aki a megtévesztés nagymestere, és a vesztünket akarja. Isten meg akar óvni minket ettől. Az Úr útja az, hogy aki szereti az igazságot és őszintén megvallja azt, annak lesznek ugyan harcai és sok baja is lehet, de Isten mindig győzelemre fogja vezetni őt. A negatív, elrontott dolgaink megvallásának van egy fontos szerepe az életünkben, nevezetesen, hogy alázatban tartson minket, mert így nincs mire büszkének lenni. A Sátán akarja azt, hogy állandóan jót mondjunk magunkra, ami végül megtévesztett, büszke emberré tesz minket és egy hamis álomvilágban fogunk élni. Ezzel a Sátán eléri célját, mert eltéríti a hívőket az igazságtól és a pokol felé vezeti őket.

Istennek nem célja, hogy megszégyenítsen, megalázzon minket, sőt sok ígérete van, hogy aki igazságban jár, és benne bízik az nem szégyenül meg soha, ha viszont valaki felmagasztalja magát (önmagával dicsekszik), arról Isten fog gondoskodni, hogy megalázza, megszégyenítse őt. Ezért parancsolja Isten igéje, hogy „alázzuk meg magunkat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztalhasson bennünket” (1 Péter 5.6) Ha pedig dicsekszünk, akkor az Úrral dicsekedjünk és a gyengeségeinkkel, mint Pál is tette (2 Korinthus 12.5)

A pozitív és negatív dolgok, ha igazak egyaránt hozzátartoznak az életünkhöz. Akkor járunk igazságban, ha mindkettőt megvalljuk, és akkor számíthatunk az Úr szabadítására. Ez az igazak jó reménysége, ami valóban pozitív üzenet. Akármi is történik velünk, mindegyiket el tudjuk fogadni Istentől, mert bizonyosak lehetünk abban, ha sok nyomorúságunk lesz is ezen a világon nem kell félnünk, mert Jézus legyőzte ezt a világot, és ha Őt követjük mindenben, akkor mi is győztesek leszünk, akiknek jutalma az örök élet Krisztusban.

Mindenért az Úré legyen a dicsőség.

Ámen.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com 

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Keresztyénség, Magyar tanítások
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s