Győzelem, vereség és kapzsiság – Zac Poonen

Victory, Defeat and Deception by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt    

A Józsué 6.2-ben az Úr azt mondta Józsuénak: “kezedbe adtam Jerikót”

Tudnunk kell, amikor a Sátán ellen megyünk harcba, hogy ő már vereséget szenvedett a Golgotán és hogy az Úr „összetöri a Sátánt a lábatok alatt hamar” (Róma 16.20). Az Úr nem azt mondta Józsuénak, hogy „neked fogom adni Jerikót hét nap múlva.” Nem. Azt mondta, hogy már neked adtam a várost, csak menj be és foglald el azt.”

Mindezzel együtt az izraelitáknak körbe kellett járniuk a várost 13-szor hét nap alatt és a hetedik napon meg kellett fújni a kürtjeiket. A város körbejárásából és a kiabálásból néhány hívő sajnálatos módon egy technikai módszert alkotott. Ennek csak akkor van értelme, ha az Úr megparancsolja ezt, és annak valóban szellemi tartalma van. Az elhívásunk a Golgotán aratott győzelmen kell, hogy alapuljon, akárhová megyünk. Meg kell vallanunk, hogy a Sátán vereséget szenvedett. “Legyőzték a Sátánt a bizonyságtételük beszédével”, amikor azt mondják: ‘Sátán te már vereséget szenvedtél a kereszten’ (Jelenések 12.11). Nagy örömöt okoz nekem mindig, amikor arra emlékeztetem a Sátánt, hogy már vereséget szenvedett. Tudom, hogy nem szereti ezt hallani.

Emlékszem, egyszer egy hölgyet hoztak el hozzám, hogy imádkozzak érte. Megkérdeztem tőle, hogy elfogadta-e már az Urat, mint megváltóját és mondta-e a Sátánnak, hogy már vereséget szenvedett a kereszten. Hirtelen megváltozott hangon rám kiáltott: “engem nem győztek le a kereszten.” Rögtön tudtam, hogy egy démon van benne, aki hozzám beszél. Ezért azt mondtam a démonnak: “te hazug vagy. Már vereséget szenvedtél a kereszten 2000 évvel ezelőtt. Menj ki belőle a Jézus nevében.” A démon azonnal kiment belőle. Ekkor már azt tudta mondani a Sátánnak: “Sátán, te vereséget szenvedtél a kereszten.” Azon a napon megtanultam, hogy a gonosz nem szívesen emlékszik vissza, hogy vereséget szenvedett a kereszten. Ezért elhatároztam, hogy gyakran emlékeztetem rá és megtanítom a hívőket is az egész világon arra, hogy gyakran emlékeztessék a Sátánt erre.

Milyen gyakran mondod a gonosznak, hogy vereséget szenvedett a kereszten? Kezdd el ma. Mondd neki gyakran, hogy vereséget szenvedett a kereszten. Gyűlölni fog ezért, hogy ezt mondod neki, de én szeretem, amikor a gonosz gyűlöl engem, mert akkor tudom, hogy jó úton járok. Ne félj a Sátántól! Képes leszel rá, hogy a lábad alatt tudd Isten hatalma által, amikor hallja a bizonyságtételed beszédét. Ezzel nem egy technikát tanítok nektek. Ha nem tartod tisztán a lelkiismeretedet és úgy próbálsz meg ellene állni a Sátánnak, akkor ki fog nevetni és azt fogja mondani neked: “ismerem Jézust és Pálról is tudok, de te ki vagy?” (Ap.csel. 19.15). Ezért először Istennek engedelmeskedj, és csak azt követően állj ellene a gonosznak (Jakab 4.7). “Légy erős és bátor” – mondta az Úr Józsuénak (Józsué 1.7).

A Józsué könyve 7. fejezetében arról olvashatunk, amikor Izrael elszenvedte első vereségét Kánaánban. Józsué megkérdezte az Urat, hogy mi volt az oka a vereségnek, és az Úr azt válaszolta neki: “bűn van a táborban.” Egy ember ellopott valamit és elrejtette azt. Isten nagyon világosan azt mondta nekik: “ne tartsatok meg magatoknak semmit abból, amit Jerikóban zsákmányoltok. Mindent oda kell adni az Úrnak” (Józsué 6.17). Minden izraelita engedelmeskedett a parancsnak, kivéve Ákánt. (Józsué 7.20). Amikor végül elkapták és leleplezték, bevallotta, hogy bűnt követett el. Meglátott egy csodálatos babiloni köntöst egy házban és megkívánta azt. Ezt mondta: “megláttam, megkívántam, elvettem és elrejtettem” (Józsué 7.21): ez négy lépés a kísértésben. Így vétkezünk mi is rejtegetve a bűnünket. Ákánt azt követően halálra kövezték.

Amikor Ákán azt hallotta, hogy az Úr nem engedte meg bármit is megtartsanak a Jerikó ostrománál megszerzett zsákmányból, akkor így gondolkozott: “ha az óriások megölése és a városuk elfoglalása után nem szerzek meg magamnak valamit, akkor a következő 20 évben szegény ember leszek, ezért az lesz a legjobb, ha most megtartok valamit magamnak.” Nem igazán értette meg, hogy az Úr csak próbára akarta tenni az izraelitákat Jerikónál, hogy leleplezze a kapzsiságot. A Józsué 8.2-ben arról olvashatunk, hogy az Úr azt mondta a népnek: mostantól fogva megtarthatnak maguknak minden hadizsákmányt Kánaánban! Milyen ostoba volt Ákán! Ha tudott volna várni, akkor megszerezhetett volna minden aranyat, ezüstöt és ruhát, amit akart, de elhibázott mindent, mert elbukott, amikor Isten megpróbálta őt. Isten titeket is meg fog próbálni, hogy meggyőződjön, mohóságotokban megszereztek-e magatoknak valamit. Ha így tesztek, hibát követtek el, mert elveszítitek a legjobbat, amit Isten eltervezett számotokra az életetek hátralévő részére. Ha Isten királyságát keresitek először, akkor Ő meg fog adni nektek mindent, amire szükségetek van.

A Józsué 8.26-ban azt olvassuk, hogy legyőzték Ajt, miután megölték Ákánt. Le kell rendeznünk a múltat, mielőtt előre mozdulhatnánk, különben vereséget fogunk szenvedni a mi „Ajunknál” az életünkben. Azt látjuk itt, hogy Józsué ugyanúgy felemelte a dárdáját, ahogyan Mózes is felemelte a kezét a hegy tetején. A katonái harcoltak és legyőzték Ajt. A legnagyobb veszély mindannyiunk számára az, ha egy győzelem után elbizakodottá válunk. Abban a pillanatban, amikor elkezdünk egy kényelmes keresztyén életet élni, könnyen megtéveszthetőkké válunk. Jó példa erre a Józsué 9. fejezetében leírt történet is, amikor néhány gibeonita, akik valójában kánaániták voltak, és akiket meg kellett volna ölniük, eljöttek, hogy találkozzanak Józsuéval (Józsué 9:4). Ravaszak voltak és úgy tettek, mintha messzi földről jöttek volna, mert elhasználódott ruhát és sarut viseltek és penészes kenyeret vittek magukkal (Józsué 9:5) és hízelegtek az izraelitáknak. Mi is nagy veszélyben vagyunk, amikor emberek hízelegnek nekünk. Ilyenkor a megtévesztés már a küszöbön van. A Józsué 9.14-ben azt olvassuk, hogy „Izrael férfiai nem keresték az Úr tanácsát.” Józsué hitt a gibeonitáknak és szövetséget kötött velük, ahelyett, hogy megölte volna őket. Három nap múlva rájöttek, hogy kánaániták voltak és meg kellett volna ölni őket. (Józsué 9.16), de miután már szövetséget kötöttek velük, tartaniuk kellett magukat a szavukhoz.

Mit tanulhatunk ezekből az esetekből? Ez egy figyelmeztetés számunkra, hogy legyünk óvatosak, ne hagyjuk magunkat megtéveszteni azok által, akik hízelegnek nekünk és rossz motivációval csatlakozni akarnak a gyülekezetünkhöz. A legbiztosabb dolog ilyen esetekben az Úr tanácsát keresni és nem a saját elménkre támaszkodni. Különösen azt követően kell óvatosaknak lennünk, amikor nagy győzelmeket aratunk. Az evangéliumokban arról olvashatunk, hogy rögtön azt követően, hogy Jézus sok csodát tett és gyógyított, kiment a pusztába imádkozni, hogy mindenért az Atyának adjon dicsőséget (Lukács 5.15-16). Ez egy példa számunkra. Nem akkor vagyunk-e a legnagyobb veszélyben, ha nem keressük az Úr tanácsát, miután győzelmeket arattunk? Nem akkor, amikor minket győztek le. A legnagyobb veszélyben egy győzelem után vagyunk és nem egy vereség után. Egy vereség után rendszerint ismét keressük az Urat, mert cserbenhagytuk Őt. Amikor folyamatosan győzelmeket aratunk, akkor a szellemi büszkeség veszélye fenyeget minket.

A Józsué 10. fejezetében, amikor öt király megtámadta Gibeont és a gibeoniták Józsuét hívták segítségül, az Úr bátorította Józsuét és azt mondta neki: “ne félj, a kezedbe adtam őket. Senki sem fog megállni előtted” (Józsué 10.8). Állandóan ez a szó ismétlődött: “már neked adtam “. A győzelem egy előre eldöntött dolog volt, még mielőtt a harc elkezdődött volna. Így kell harcolni a Sátán ellen is. A Sátán és az angyalai nem tudnak ellenállni nekünk. A pokol kapui sohasem fognak diadalmaskodni az élő Isten gyülekezete felett. Józsué lecsapott rájuk és legyőzte őket és “senki sem tudott egyetlen szót sem szólni Izrael ellen” (Józsué 10. 21). Ekkor Józsué magához hívatta Izrael férfiait és azt mondta nekik: “tegyétek a lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára” (Józsué 10.24). A Biblia azt mondja a Róma 16-ban: Isten békessége „hamarosan össze fogja törni a Sátánt (nem a Golgotán), a ti lábaitok alatt.”Jézus már legyőzte a Sátánt a Golgotán, de a Sátán most lesz összetörve a lábunk alatt.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezet, Tanítások
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s