Isten nem terhel erőn felül bennünket – Abonyi Sándor

PDF formátumban letölthető ittMP3 formátumban itt

Hallani időnként olyan hívőktől, akik közösség nélkül élik meg a hívő életüket, hogy nagyon nehéz terheket hordoznak. Ők közösséget keresnek abban a reményben, hogy könnyebb lesz nekik. Vannak azonban olyanok is, akik közösségben vannak ugyan, de mégis elhordozhatatlan terheket hordoznak és ők is keresik a megoldást. Sokan ott is hagyják az olyan közösséget, ami számukra csak felesleges terhet jelent, és ilyenkor jön a kérdés, hogy hová menjenek.

Látjuk ugyanakkor azt is, hogy Istennek egyértelmű ígérete az, hogy

  • Ő nem terhel erőnkön felül,
  • az Ő igája gyönyörűséges és az Ő terhe könnyű.

Nézzük most meg, hogy mit is mondanak erről a következő igék:

„Hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” (1 Korinthus 10.13)

Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én nyugalmat adok nektek. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”       (Máté 11.28-30) 

Kérdezhetnénk, hogy akkor hol is van az igazság, vagy mi lehet a megoldás, amikor a hívők elviselhetetlen terheket hordoznak akár a gyülekezetben, akár azon kívül?

Az első ige Isten hűségét emeli ki, ami azt jelenti, hogy ez az állítás bizony igaz, mert Isten nem hazug.

A másik igéből látjuk, hogy Jézus azt ígéri, ha hozzá megyünk és felvesszük az Ő igáját, akkor könnyű lesz a teher és gyönyörűséges az iga.

Egy közösségnek az lenne a szerepe, hogy csökkentse a terheket, viszont a közösség is megterhelheti a hívőket, ha nem az ige szerint működik. Erről beszélnek a következő igék:

„Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.”   (Gal. 6.2)

„Mert ők (farizeusok és írástudók) nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjukkal sem akarják azokat illetni.”  (Máté 23.4)

„Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint szellemiekhez, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg” (1Korinthus 3.1-2)

Ha egy közösségben a testvérek és a vezetők valóban segítenek a terhek elhordozásában, akkor betöltik a feladatukat. Ha azonban a testvérek nem hordozzák egymás terhét és az elöljárók a „farizeus” viselkedésükkel, vagy a nem megfelelő táplálékkal meg is tetézik a hívők terheit, akkor elhordozhatatlan terheket raknak a hívőkre.

Az újszövetségi gyülekezeteknek is megvannak egyrészt a maguk „farizeusai és írástudói”, akik csak prédikálnak, de maguk sem az szerint élnek. Másrészt nincs szellemi vezetésük arra, hogy mikor milyen táplálékkal táplálják a nyájat és ezért előfordulhat, hogy többet várnak tőlük, mint amire képesek lennének. Ez fordítva is igaz, mert ha a hívők mindig csak „tejet” kapnak, akkor egyrészt sokan nem fognak eljutni az érettségre, másrészt viszont az érettebb hívők szellemileg kiszáradnak és érettebb hívőknek való táplálék után néznek, ahol találnak.

Ha rossz a testvéri közösség egy gyülekezetben („csak egymás hátát látják”) és vannak „farizeusi” elöljárók is, akkor ezek a terhek valóban elhordozhatatlanná válnak. El kell tehát oszlatni azt a tévképzetet, hogy minden gyülekezeti közösség segítőleg hat a hívőkre. Nem, sőt vannak, amelyek egyenesen megnehezítik az igaz hívők életét. A Jelenések 2-3. fejezetében van egy prófécia a gyülekezetekről, amiből azt látjuk, hogy Jézus a hét közül öt gyülekezetet megtérésre szólít fel. Egy gyülekezet esetében Jézus már nincs is jelen a gyülekezetben. Ezen túl beszél olyanokról is, akiket egyenesen a „Sátán zsinagógájának nevez.”

Hogyan csökkenthetné Jézus a terheket olyan gyülekezetben, ahol Ő már nincs is jelen?

Az ilyen közösségeket feltétlenül el kell kerülni, mert csak kárára vannak a hívőknek. Vannak azonban olyan közösségek is, amik valóban építőek. A Jelenések könyvében lévő hét gyülekezetből azonban csak egy ilyen gyülekezet van, a filadelfiai. Fontos megjegyezni, hogy aki ilyen építő gyülekezetet keres annak meghatározott jellemzői vannak. Az ilyen gyülekezetnek a jellemzői a Jelenések 3.7-8 szerint a következők:

  • a szentség fontossága,
  • a tiszta igazság hirdetése,
  • látszólag kevés ereje van,
  • viszont megtartja Jézus parancsolatait,
  • és nem tagadja meg Jézus nevét.

Aki közösség nélkül él és ilyen gyülekezetet talál, bátran csatlakozhat hozzájuk. Ha viszont nem talál ilyet, akkor jobb egy hívő házasság, vagy hívő családi közösség, ahol „ketten vagy hárman” már meg tudják élni a közösséget, ahol Jézus az ígérete szerint ott lesz velük, és ez a legfontosabb.

Vannak, akik teljesen magányosan élik meg hitüket, azonban ők is tudnak Jézushoz menni, mert Jézus az, aki le tudja venni a terheinket. Jézus magához hív bennünket: jöjjetek énhozzám – mondja. Ő nem egy gyülekezethez hív! A gyülekezet azonban mindenképpen segíthet, ha valóban ott van Jézus!

Ha egy kezdő hívő közösség nélkül éli meg a hitét, akkor a tapasztalatlanságából adódóan maga is tud olyan többletterheket rakni a saját vállára, amit valóban nehezen tud elhordozni. Ezek olyan terhek, amiket Jézus nem akar, hogy hordozzunk, mert azok nem tőle vannak, hanem mi magunk okoztuk magunknak. Ha Jézushoz megyünk és „felvesszük az Ő igáját”, azaz az Ő akaratában, a Szent Szellem által vezetve, vele együtt éljük a hívő életünket, akkor az iga gyönyörűséges lesz és a teher könnyű. Ezt Jézus ígérte meg! Az ilyen magányos hívők jó, ha keresik a kapcsolatot érettebb hívőkkel, akik tudják tanácsolni őket.

Jézus látja mindenkinek a helyzetét, akár magányosan, akár közösségben éli meg a hívő életét és így garantálja, hogy ha hozzá megyünk és az Ő igáját hordozzuk, akkor az iga gyönyörűséges és a teher könnyű lesz. Ő mindenkit hív: hozzá menjünk, ha meg vagyunk fáradva, vagy meg vagyunk terhelve és az Ő igáját vegyük fel a miénk helyett vagy a helyett, amit mások raknak ránk és akkor a teher könnyű lesz.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi az a teher, ami már elhordozhatatlan? Ki állapítja ezt meg? Mi vagy az Úr? A mai kényelemhez szokott, mostoha körülményektől elszokott hívő életünkben könnyen rámondjuk, hogy ez a teher emberileg már elhordozhatatlan, de valóban így van ez?

Volt, hogy magam is panaszkodtam az Úrnak, amikor még gyülekezeti közösségben voltam: „Uram, ezt a terhet már nem tudom elhordozni.” Meglepetésemre az Úr a következőt mondta: „sokkal erősebb vagy, mint te azt gondolnád”. Ez egy olyan helyzetben volt, amikor úgy éreztem, hogy emberileg már nem bírom elviselni a terheket. Az Úr kijelentéséből megértettem, hogy Ő másként lát minket, mint mi saját magunkat! Nagyon bátorító volt, hogy az Úr erősebbnek lát engem, mint én saját magamat, ezért azonnal új erőt kaptam a terhek hordozására és mentem tovább az Úrnak való panaszkodás helyett. Ő látja a mi helyzetünket és megígérte, hogy nem fog erőn felül terhelni. Akkor is így van ez, ha mi emberileg már elhordozhatatlannak tartjuk a terhet. Az Úrral együtt – egy igában – Ő húzza a sokkal nagyobb terhet, ezért nem fog túlterhelni minket. Ha az Úr akaratában vagyunk, mert hozzá mentünk és felvettük az Ő igáját, akkor bizonyosak lehetünk, hogy akármilyen nagynak érezzük is emberileg a terheket, képesek leszünk elhordozni azt.

Az igéből látjuk, hogy az Úr nem ígért nekünk egy kényelmes hívő életet, sőt inkább az övéhez hasonlót. Pál életéből is látjuk, hogy bizony ő is igen nehéz terheket hordozott. Legyen ez bátorítás és egyben vigasztalás is számunkra:

„Héberek ők? Én is. Izráeliták-e? Én is. Ábrahám magva-e? Én is. Krisztus szolgái-e? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;  Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;  Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Mindezeken felül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezet gondja. Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék? Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem. Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom. Damaskusban Aretás király helytartója őriztette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni; És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.”  (2 Korinthus 11.22-33

 Pál mindezeket a megpróbáltatásokat – az örökkévalóság szemszögéből nézve – „pillanatnyi könnyű szenvedésnek” nevezte, és itt nem csak magáról beszélt:

 „Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra megújul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2 Korinthus 4.16-18)

Pál az élete végén visszatekintve így látja ezeket:

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megad nekem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nekem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.”      (2 Timótheus 4.7-8)

Hasonlíthatók a mi terheink Pál terheihez és hasonlíthatók a harcaink az övéhez? Hiszem, hogy nem. Jézusnak is voltak nehéz próbái és nekünk, az Őt követőknek is lesznek: Isten maga fog gondoskodni a sorozatos próbákról, hogy kitartókká váljunk. Lesznek tehát állandóan harcaink, és ezek sokszor elviselhetetlennek tűnnek emberileg, de Jézussal győzhetünk. Az Úr azt akarja, hogy sorozatosan győzzünk a próbákban. Akkor mi is szívesen fogunk majd visszaemlékezni azokra és mi is nemesnek fogjuk érezni azt a harcot, amit megharcoltunk.

Minden dicsőség az Úré!

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával: https:/keskenyut.wordpress.com

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Bizonyságok, gyülekezet, Házasság, Keresztyénség, Szentség, Szeretet, Tanítások
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.