A következő négyféle prédikátortól óvakodjatok – Zac Poonen

Beware Of These Four types of Preachers by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

A Jób könyve – a Szentírás legkorábbi ihletett könyve – kb. 500 évvel azelőtt született, hogy Mózes megírta a Teremtés könyvét. A Jób könyvében látjuk először azokat a hamis tanításokat, amelyek annyira elterjedtek a mai keresztyének között: nevezetesen, hogy az „egészség” és a „gazdagság” Isten áldásának a bizonyítékai.

Eljött Jóbhoz három barátja Elifáz, Bildad és Cofar és a következőt mondták neki: az egészségének és a vagyonának az elvesztése azt bizonyítja, hogy elveszítette Isten áldását az életében. Az üzenetük valójában az volt, hogy Isten áldásának a jele mindig az egészség és a gazdagság.

Jób azonban minden „vagyonának” elvesztését és az „egészségének” megromlását követően is még mindig tökéletesen Isten akaratában volt (mint ahogyan azt a Jakab 5.11-ben látjuk). Ezzel szemben az a három prédikátor, aki az „egészséget” és a „bővölködést” hirdette neki, egyáltalán nem Isten akaratában volt. Az, ahogy Jóbot vádolták azt bizonyította, hogy valójában a Sátánnal, a vádlóval voltak közösségben (Jelenések 12.10).

Isten mind a három prédikátort megdorgálta. A következőt mondta nekik:

A haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.”  (Jób 42.7).

Isten megmondta nekik, hogy az „egészségről” és a „gazdagságról” szóló tanításuk, mint Isten áldásának bizonyítéka, teljesen téves volt. Isten ugyanígy haragszik a mai „gyógyulás” és „bővölködés” evangéliumát hirdető prédikátorokra is, mert az üzenetük teljesen hamis.

Néhány dolog, amit a Jób könyvének három prédikátora mondott nyilvánvalóvá teszi az igazságot. Ők azonban távol álltak az igazságtól, mert a gyógyulást és a bővölködést hirdették, mint Isten áldásának bizonyítékát.

Később egy további prédikátor – Elihu – csatlakozott ehhez a három prédikátorhoz.

Ez a négy prédikátor a mai keresztyénség négyféle prédikátor típusát példázza.

Az első prédikátor – Elifáz – egy olyan ember volt, aki nagy jelentőséget tulajdonított a látomásoknak és az angyaloknak. Ma is vannak prédikátorok, akik mindig az angyalokról és a látomásaikról beszélnek, hogy így próbáljanak meg „tekintélyt” adni a szavuknak. Elifáz a következőt mondta Jóbnak:

Szó lopódzott hozzám, s valami nesz üti meg a fülemet. Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket félelem szállt rám, és rettegés, s megreszkettette minden csontomat. Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódott. Megállt, de ábrázatját nem ismertem fel, egy alak volt a szemeim előtt, mély csend, és ezt hallottam: “Vajon a halandó igaz-e Isten előtt: az ő teremtője előtt tiszta-e az ember?”  (Jób 4.12-17)

Nem a Szent Szellem volt az, aki Elifázhoz szólt, hanem a Sátán volt az, aki a világosság angyalaként jött és “szellemi nyelven” szólt hozzá (2 Korinthus 11.14). A Szent Szellem ugyanis sosem rettent meg senkit. Ezért ne hagyd magad megtéveszteni az olyan prédikátorok által, akik az általuk kapott látomásokról és álmokról beszélnek.

A látomások és az álmok három forrásból jöhetnek.

Először: a Szent Szellem ad látomásokat és álmokat, de azok mindig összhangban vannak Isten igéjével. (Ap.csel. 2.17). Akik azonban igazi látomást kapnak, vonakodnak beszélni arról. Pál egyike volt azoknak, aki elragadtatott a harmadik égig, de 14 éven keresztül sosem beszélt arról, és akkor is csak egy gyülekezetnek említette meg azt, hogy az apostoli írását Szentírásként kezeljék. (2 Korinthus 12.1-4). Pál azt mondta: nem volt szabad kibeszélnie azt, amit a mennyben hallott. Ez egy olyan hívő ismertetőjegye, aki egy igazi mennyei látást kapott.

Másodszor: néhány látomás sátáni forrásból jön. Akinek nincs reménye arra, hogy igazi látomásokat kapjon, de tiszteletet szeretne kivívni magának az emberek előtt a látomásokról való beszéd által, ezzel megnyitja magát a Sátánnak, aki a világosság angyalaként jön és sok látomást ad, hogy megtévessze őt, és rajta keresztül másokat. (2 Korinthus 11.13-15).

Harmadszor: a legtöbb látomás forrása az emberi képzelő erő. Különbözők vagyunk és néhány ember nagyobb képzelő erővel rendelkezik, mint a többiek. Az ilyen embereknek, hogy látást kapjanak, csak le kell csukni a szemüket néhány pillanatra és elkezdenek képzelődni. Azonnal elkezdenek „látni” és „hallani” dolgokat az elméjükben. Ők lehetnek nagyon őszinte emberek, de a látomásaik megtévesztik őket. Az ilyen emberek éjszaka mindig álmot kaphatnak az elméjükbe! A beszédünknek Isten írott igéje ad tekintélyt és nem különböző személyes kijelentések, látomások vagy álmok, amiről azt képzeljük, hogy Istentől vannak.

A második prédikátor – Bildád – az atyai hagyományok követésében hitt, ezért a következőt mondta:

Kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra! Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön. Nem tanítanak-e meg azok téged? Nem mondják-e meg néked, és nem beszélik-e meg szívük szerint néked?!”   (Jób 8.8-10).

Bildád jelképezi a keresztyénségben megtalálható prédikátorok másik tipikus csoportját. Az embereknek ez a csoportja fél minden olyan dologtól, ami megzavarná azt a hagyományt, amit az elődeik évszázadok alatt alakítottak ki a „gyülekezetükben” – legyen az jó, vagy rossz. Ők nem akarnak látomásokat vagy álmokat – és nem akarnak semmilyen változást. Nem akarják, hogy az állóvíz felkavarodjon. Nem akarják azt sem, hogy a „hajó” iránya megváltozzon – még akkor sem, ha az rossz irányba megy! Bildád egy szelíd ember volt, de mégis vádolta Jóbot. Sok embernek van olyan képessége, hogy szelíden mondjon igazán bántó dolgokat! A beszédük nyájas, de a kígyó fullánkja van benne. Férjek és feleségek néha tudnak olyan szelíd szavakat mondani egymásnak, amik sértőbbek, mint a hangos és haragos szavak.

A harmadik prédikátor – Cófár – abban hitt, hogy mindent haragosan meg kell kritizálni. Ő mérte a legkeményebb ütést Jóbra. Jóbot “egy bőbeszédű bolondnak” hívta (Jób 11.2; 12). Cófár a mintája az “önjelölt prófétáknak”, akik azt képzelik, hogy ők a modernkori Illések és Keresztelő Jánosok. Mindennel szemben kritikusak, amit látnak és folyamatosan vagdalkoznak. Jézus is kritizálta a farizeusokat, de az felkent és nem pedig testies kritizálás volt. Jézus a farizeusokat “viperáknak” hívta és Pál egy embert az „igazság ellenségének” hívott, de Isten bizonyságot tett a beszédükről. Akit nem kent fel Isten arra, hogy ilyeneket mondjon, Isten azt nem fogja támogatni. Cófár “egy önjelölt bíró” volt (Jakab 3.1), aki nyers, kemény szavakat használt, amikor Jóbot kritizálta. Megpróbálta úgy beállítani magát, mint aki radikálisan elkötelezte magát az igazság mellett, de nem volt felkenetés a beszédén.

A negyedik prédikátor – Elihu – egy buzgó fiatalember volt, aki még nem tapasztalta meg a bánatot és a szenvedést. Fiatal volt és rengeteg üzenete volt, de nem volt tapasztalata (Jób 32.6; 18). Ő jobb volt, mint a másik három prédikátor. Isten nem haragudott rá, mint a másik három prédikátorra, mert Elihu szelleme nem volt gonosz. Elihu azokat a prédikátorokat példázza, akik csodálatos igazságokat tanítanak, de maguk sosem mentek át nagyobb szenvedéseken és próbákon. Ők olyan istenfélő emberek, akik szívesen adnak tanácsot másoknak, jóllehet maguknak nincs azokban tapasztalatuk.

Pál szolgálatának forrása a szenvedés volt. Ő a következőt mondta:

“Sok nyomorúságon, próbán és rettenetes gyötrelmeken mentem keresztül és azt a kitartást és erőt tudom most átadni nektek, amit Isten adott nekem azokban az időkben” (2 Korinthus 1.4-8).

Pál szolgálata teljesen más volt, mert az a megtapasztalásból származott. Minden szolgálatunk esetében így kellene lennie.

Mind a négy prédikátor a „gyógyulás” és a „bővölködés” prédikátora volt – csak Elihu kevésbé, mint a többiek, de Jóbot egyikük sem tévesztette meg, jóllehet nem volt Bibliája. Ma a hívők sokaságának van Bibliája, mégis megtévesztik őket a „gyógyítás és bővölködés modern prédikátorai”!

Akinek van füle hallja meg.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com  

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: evangelizálás, Gyógyulás-szabadulás, gyülekezet, hamis evangélium, Keresztyénség, Tanítások
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.