A házasság egysége – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt

A házasság szentsége és egysége kiemelten fontos a Biblia szerint, ugyanis

  • az ilyen házasságok képezik a biblikus családok alapját, amelyek Krisztus gyülekezetét képező kis közösségek,
  • az ilyen házasságok férfi tagjai válhatnak elöljárókká Krisztus gyülekezetében (1 Timótheus 3.1-7)
  • és csak az ilyen házasságok tudják hitelesen kiformálni Krisztus és a gyülekezet biblikus kapcsolatát a világ felé. (Efézus 5.31-32)

Látható a világban és a gyülekezetekben is a gonosz óriási romboló munkája a házasságokat és a családokat illetően, ezért is fontos, hogy növekedjen Isten népe között az Istentől való szent, példaértékű házasságok száma, példát mutatva ezzel is a világ felé.

A házasságot Isten találta ki az általa teremtett férfi és nő számára, ahol az első házaspár Ádám és Éva példáján mutatta be, hogy mit gondol egy férfi és egy nő házasságáról.

Az 1 Mózes 2.18, 24-ben Isten világossá teszi, hogy mit gondol a házasságról:

  • Ő a házasság szerzője,
  • a férj és a feleség (lásd. Ádám és Éva) mindketten közvetlenül járulhatnak Istenhez, hallhatják a hangját mindaddig, míg engedetlenné nem válnak,
  • a nőt segítőtársként adta a férfi mellé,
  • Isten akarata az, hogy a fiatal házaspár eggyé legyen mindenféle értelemben, de ahhoz szükséges,
  • hogy elhagyva a szüleiket elszakadjanak tőlük: egy önálló, független család legyenek, ahol a férfi és a nő is kikerülnek a korábbi apai felügyelet alól.

Jézus szavaiból kiderül az is, hogy Isten nem változtatott a házassággal kapcsolatos eredeti szándékán és azt akarja, hogy a házasság egy egész életre szóló, megbonthatatlan közösség legyen és senkit sem hatalmazott fel azzal, hogy szétválassza őket. Ha azonban mégis szétválnak, akkor Isten nem a mással való egybekelést, hanem a megbomlott házasság helyreállítását támogatja, vagyis béküljenek meg egymással. Ha erre nem képesek, akkor egyedül kell maradniuk.

A házasság, mint Krisztus és a gyülekezet kapcsolatának kiábrázolása egy erős szövetségi kapcsolat Istennel és egymással, amit az úrvacsorai közösség is jelez.

Bármilyen együttélést és testi kapcsolatot házasság nélkül a Biblia paráznaságnak nevez! Ezért beszél Pál arról, hogy „minden férfinak saját felesége és minden nőnek saját férje legyen.” Isten akarata az, hogy a férfiak és a nők között egy egész életre szóló – szövetségen alapuló – szoros házassági kapcsolat jöjjön létre.

Az ószövetségi próféták mindig úgy beszélnek Izraelről az Istentől való elszakadásuk és bálványimádásuk miatt, mint akik „paráznaságot követtek el.” Isten ennek ellenére hűséges maradt a választott népéhez (sosem vetette el azt) és várja, hogy visszatérjen hozzá.  Isten hűséges! Jézus, mint vőlegény is egy szeplőtelen, tiszta, hűséges menyasszonyért jön vissza, ezért Isten a házasfelektől is azt várja, hogy egy életen át hűségesek legyenek egymáshoz: „szeplőtelen legyen a házas ágy”

Sok odaszánt hívőben – látva a világ és az elvilágiasodott, világgal megalkuvó gyülekezetek gyakorlatát – zavart okoz ma, hogy mit is gondol Isten valójában a válásról és a válás után kötött új „házasságról.” Ez volt a kérdés akkor is, amikor a farizeusok Jézushoz mentek és kísértették Őt, hogy szabad-e elválni és mást elvenni? Mózes ugyanis megengedte nekik. Jézus a kezdetekre (Ádámra és Évára) hivatkozva megerősítette, hogy „amit Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza”, mert az Ószövetség idején sem Isten, hanem Mózes engedte meg, hogy mást vegyenek el – „a szívük keménysége miatt.”  Ma sem hatalmazott fel Isten senkit, hogy amit Ő egybeszerkesztett, azt emberek (polgári bíróságok) elválasszák és házasságnak minősítsenek olyan – az ige szerint házasságtörő – kapcsolatokat, amikor valamelyik, vagy mindkét fél korábban már házasságban élt. Az, hogy a világ mit cselekszik, az az ő dolguk, mert a pokolra mennek, ha meg nem térnek, de a hívőknek, akik üdvözülni szeretnének, azoknak tiszteletben kell tartani Isten és Jézus megváltoztathatatlan parancsolatait. Nem szabad, hogy a világ és az elvilágiasodott gyülekezetek gyakorlata megtévessze a hívőket:

  • elismerve „házasságnak”az első, Isten szerinti házasság utáni egybekeléseket,
  • vagy regisztrálják a házasság nélkül együtt élőket és hasonló jogokkal ruházzák fel, mintha házasok lennének.

Jézus szavai szerint ugyanis a házasság egy férfi és egy nő – emberek által megbonthatatlan – egész életre szóló, szent szövetsége. Isten akarata az, hogy az emberek – a paráznaság elkerülése miatt – házasságban éljenek, akár hívőkről, akár nem hívőkről van szó. Az Ószövetség választott népe a mai világi emberekhez hasonló megtéretlen emberekből állt, és ne felejtsük el, hogy Keresztelő János is megintette Heródest a házasságtörése miatt!

Ezek olyan alapvető fontosságú tények, amiket szükséges tisztázni, mielőtt a házasság egységének kérdésével elkezdünk foglalkozni.

A házasság még nem hívő emberek esetében is évszázadokon keresztül működött, jóllehet sok esetben egyáltalán nem volt tökéletesnek mondható. A 60-as években elkezdődött szexuális forradalom és az egész világot elárasztó pornóipari termékek hatására a gonosz totális támadást indított a házasságok ellen olyannyira, hogy mára sok, korábban odaszánt hívő házassága is zátonyra futott.  Mindezen nehézségek ellenére kívánatos, hogy legyenek odaszánt hívő házasságok, amelyek ebben a sötétségben is fénylenek, amelyek egész életre szóló, hűséges, örök életre vezető és Isten dicsőségét visszatükröző tökéletes házasságok.

Nézzük meg most részletesebben, hogy milyen területeken kell betöltenünk az igét annak érdekében, hogy a házasság egy valóban Isten által egybeszerkesztett egység legyen.

Isten a házasság szerzője

Isten egyértelművé tette számunkra, hogy Ő a házasság szerzője és egybeszerkesztője.

„Monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.”   (1 Mózes 2.18)

Ezt látjuk megvalósulni Ádám esetében, de egy csodálatos példát látunk rá Izsák és Rebeka házasságának létrejöttében is, ahol Ábrahám az Atyát, a szolgája a Szent Szellemet, Izsák Jézust és Rebeka az egyházat is kiábrázolja egyben.

Az 1 Mózes 2.18-ból megtudjuk azt is, hogy Isten szemében a férj és a feleség társak, azaz egymás mellé rendelt, egyenjogú felek.

A férj és a feleség társak, ahol a férj a fej

Ezért mondja a Galata 3.28, hogy „Krisztusban nincs férfi és nincs nő”, amit nem biológiailag, hanem szellemileg kell érteni, ami azt jelenti, hogy a férfi és a nő ugyanúgy közvetlenül járulhat Istenhez és hallhatják az Ő hangját, ahogyan Ádám és Éva is hallotta mindaddig, ameddig bűnbe nem estek.

Mivel azonban „Ádám született elsőként,” ezért Isten a férfinek egy elsőbbséget biztosított a házasságban, amit a férj főségével fejez ki:

„A férj feje a feleségének, mint Krisztus is feje az egyháznak” (Efézus 5.23)

„Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért (1 Korinthus 11.8-9).

A „férj a feleség feje” azt jelenti, hogy a döntés végső joga a férjé és ezért ő hordozza a felelősséget is mindenért. Ez nem alárendeltséget jelent a feleség számára, mert ők társak, ezért a férj nem uralkodhat a felesége felett. Mindent egymással megbeszélve, egységre jutva kell a döntést meghozni, amiért a végső felelősséget a férj, mint fej viseli.

Elszakadás a szülőktől, ragaszkodás egymáshoz

Elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.”   (1 Mózes 2.24)

Itt egy nagyon fontos alapelvet látunk, ami előfeltétele annak, hogy egy férj és egy feleség eggyé tudjanak válni: a szülőktől való teljes (szellemi, lelki, testi, anyagi) elszakadás. A két fiatal házasságával lényeges változás áll be a hatalmi és függelmi viszony kérdésében. Korábban a fiatal férfi és nő feje is az apa volt, de a házasságukkal és az elszakadással ez mindkettőjük esetében megszűnik és a fiatal házaspár esetén a férj lép a fej szerepébe, átvéve azt a saját és a lány apjától egyaránt. Ezért fontos szellemi jelentősége van a két fiatal eggyé válása szempontjából, hogy ne csak a fiatalok mondják ki a boldogító igent, hanem a szülők is kimondják, hogy elengedjük (szabaddá tesszük) őket. A szülők tartoznak gyűjteni a gyermekeiknek és szükséges, hogy a házasság anyagi alapjainak megteremtésében segítsék őket, de nem szabad, hogy egy folyamatos anyagi függés alakuljon ki a szülők és a fiatal házaspár között.

Nem szabad továbbá, hogy szellemi vagy lelki kötelék maradjon a szülők és a fiatal házasok között, ezért el kell azt vágni, hogy eggyé tudjanak válni. Több generáció kényszerű együttélése esetén is igyekezni kell a „függetlenséget” biztosítani, amiben a „külön konyhának” és a „külön kasszának” fontos szerepe van.

Az elszakadáshoz az is hozzátartozik, hogy létrejöjjön a fiatal házaspár egymáshoz való ragaszkodása: a fiatalok most már egymáshoz ragaszkodjanak és ne a szüleikhez, viszont adják meg nekik a tiszteletet. Az elengedő szülőknek nem szabad a későbbiekben a fiatal házaspár életébe beleszólni, befolyásolni és főleg nem kényszerhelyzetet teremtve manipulálni őket. A szülőktől, mint érett – az élet dolgaiban tapasztalt – emberektől lehet tanácsot kérni és a szülők is javasolhatnak dolgokat, de a döntés szabadsága és joga a fiatalokat illeti meg. Nem szabad nyomást gyakorolva befolyásolni őket a döntésükben. Az ifjú férj csak úgy tud teljes felelősséget hordozni a döntéseiért, ha teljes szabadságban hozhatja meg azt, amit a fiatal párnak természetesen előzetesen meg kell tanácskoznia és egységre jutni abban.

Isten „szerkeszti egybe” a férjet és a feleséget

„Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza.”   (Máté 19.6)

Egy férfi és egy nő házasságának olyan Isten által egybeszerkesztett egységnek kell lennie, amit sem emberek, se a gonosz – a különböző kísértéseken keresztül – nem tud szétválasztani. Ennek az elválaszthatatlan egységnek szellemi, lelki és testi téren is létre kell jönnie és folyamatosan meg kell maradnia.

Szellemi egység

Az egység fontos része a szellemi egység. Két Úr és két szellemi erő létezik az univerzumban, ezért kétféle szellemi egység jöhet létre: Isten szelleme a Szent Szellem által vagy a Sátán, a világ szelleme által. Ez az oka, hogy egy újjászületett és Szent Szellemmel betöltekezett hívő nem képes szellemi egységben lenni egy nem újjászületett hívővel vagy egy teljesen világi emberrel. Két újjászületett ember képes szellemi egységben lenni, mert mindketten hallják az Úr hangját, mint kezdetben Ádám és Éva. Két nem újjászületett ember is képes „szellemi egységben” lenni, de csak a világ szelleme szerint.

Ezért javasolja az ige, hogy az újjászületett hívő csak újjászületett hívővel kössön házasságot, mert különben sosem jutnak szellemi egységre és az életük egy örökös szellemi harc lesz, ami nem Isten akarata. Ha két ember hitetlen állapotban kötött házasságot és közben az egyik fél megtér, akkor „felemás iga” jön létre, ami nem egy kedvező állapot, mert szellemi egység nem tud létrejönni. Ebben az esetben két lehetőség van az ige szerint:

  • ha a hitetlen fél el akar válni, akkor el kell engedni, mert „nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfi vagy asszony,” (1 Korinthus 7.15) de ez nem jogosítja fel őket újraházasodásra,
  • ha pedig együtt akar vele élni, akkor a hitetlen házastárs „meg van szentelve” a hívő házastársában (1 Korinthus 7.13-14). Mindkét esetre van példa az életben.

Lelki egység

A gondolkozás, az érzelem és az akarat szintjén is különbség van férfi és nő között attól függően, hogy valaki újjászületett vagy nem. Ezt jól érzékelteti a következő ige:

„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”  (Róma 12.1-2)

Ha a testünk halálba adásával újjászületünk, akkor a Szent Szellem folyamatosan átformálja a gondolkozásunkat, hogy ne a világ, hanem Isten szerint gondolkozzunk és Isten akaratát megismerve az Ő akaratát cselekedjük.

Látjuk tehát, hogy a kiinduló alap a házasság egysége szempontjából a szellemi egység, ami kihat a gondolkozásra is. Az újjászületett házaspárnak ezért amellett, hogy folyamatosan meg akarják ismerni a Szent Szellem vezetését és az Atya rájuk vonatkozó akaratát, szükséges, hogy szellemi ismereteiket, gondolataikat minden dologban megosszák egymással: „lemeztelenítsék magukat” egymás előtt minden tekintetben, hogy ne legyenek titkaik, rejtett területek egymás előtt, ahogyan Ádám és Éva is „meztelenek” voltak, mielőtt bűnbe estek. A rejtett, titkolt dolgok megtörik az egységet!

„Mindketten mezítelenek voltak, az ember és az ő felesége, és nem szégyellték.”  (1 Mózes 2.25)

Nem kell egymás előtt szégyellni a gyengeségeinket, aggodalmainkat, félelmeinket, mert egy szoros házassági együttélésben úgyis minden titok kiderül. A legjobb, ha „lemondunk a szégyen takargatásáról és a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat”, azaz teljes őszinteséggel megosztjuk egymás között gondolatainkat. Csak így jöhet létre egy teljes lelki egység. Fontos a folyamatos kommunikáció és a dolgok megbeszélése, hogy a házaspár együtt tudjon „felnövekedni az érett korra.”

Testi egység, egyesülés

Isten a házasságban a férfi és nő közötti legintimebb testi közösséget teremti meg a testi eggyé válásban, egyesülésben, ami „fizikai lemeztelenítést is szükségessé tesz” anélkül, hogy szégyellniük kellene magukat egymás előtt. Ilyen testi kapcsolatot Isten csak a házasság keretében tervezett el, minden más keret között létrejövő testi (szexuális) kapcsolat férfi és nő között az ige szerint paráznaság, vagy házasságtörés. Isten egy nagyon erős testi vágyat oltott az emberbe a férfi és nő között, hogy azt egy erős kötődésként használja fel a házasságban és biztosítsa vele a szaporodást is, ami szintén Isten akarata. Ez az erős kötődés segít egybetartani a házasságot nemcsak testileg, hanem lelkileg is. A házassággal Istennek az volt és ma is az a célja, hogy a férfiak és a nők ne éljenek egy korlátok nélküli (szabados) szexuális életet, amivel szétrombolják a házasságokat és családokat, mert az a Sátán célja. Az ilyen önző emberi vágyak kiélésének legnagyobb áldozatai az ilyen kapcsolatokból született gyermekek, akiknek szülői melegségre, szeretetre és védelemre lenne szükségük. Érdekes tanulmányozni Pál korinthusiaknak írt levelét, amiben nagyon gyakorlatias tanácsokat ad házaspárok testi (szexuális) együttlétére vonatkozóan, hogy megóvja őket a házasságtöréstől:

„A paráznaság miatt minden férfinak saját felesége és minden asszonynak saját férje legyen. A férj teljesítse kötelességét a felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabadok legyetek a böjtölésre és az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.”   (1 Korinthus 7.2-5)

A paráznaság elkerülése miatt szorgalmazza Pál a házasságot, mert a testi vágy olyan erős, hogy az emberek nem tudják megtartóztatni magukat és előbb-utóbb paráznaságba esnek. Pál gyakorlati tanácsai a következők:

  • „minden férfinak saját felesége és minden asszonynak saját férje legyen” azt jelenti, hogy a paráznaság elkerülése miatt lehetőleg mindenki házasodjon meg, a házaspárok pedig elégedjenek meg a saját feleségükkel vagy saját férjükkel és ne más feleségére vagy férjére vágyakozzanak.
  • mindenki elégedjen meg a saját feleségével vagy saját férjével és ne más feleségére vagy férjére vágyakozzon. „Ne kívánd a felebarátod feleségét” – mondja a 10. parancsolat!
  • „a férj teljesítse kötelességét a felesége iránt és a feleség is a férje iránt” azt jelenti, hogy aki házasságra lép, annak vannak kötelességei a házasélet terén, mert a házassággal ez együtt jár és nem vonhatja ki magát abból!
  • „a feleség nem ura a maga testének, hanem a férje és a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.” Ami korábban kettő volt, az a házasságban már egy, ezért a férj és a feleség teste sem a sajátja már, hanem a másiké. Az ego megszűnt.
  • ne fosszátok meg egymást magatoktól” azt jelenti, hogy különböző indokokkal (sürgős munka, fáradtság, nincs kedvem stb.) egyik fél sem vonhatja ki magát a szexuális együttlétből, megfosztva ez által a másikat és kiszolgáltatva őt a kísértésnek, hogy más feleségével vagy férjével házasságtörést kövessen el.
  • közös megegyezéssel egy időre lehet szüneteltetni az együttlétet, hogy legyen idő a böjtölésre és az imádkozásra, de azt követően folytatni kell ismét az együttlétet. Itt egy nagyon fontos alapelv van. Alapvetően csak egy ok van, ami miatt szüneteltetni lehet a házaséletet: az ima és a böjt. (Lehetnek természetesen betegségek, amik akadályozó tényezők lehetnek, és ide tartoznak az Ószövetségben szereplő egyéb tiltások is). Fontos megjegyezni, hogy nem abban kell megegyezni, hogy mikor egyesüljenek, hanem abban, ha meg akarják szakítani egy időre valamilyen ok miatt.

A Pál által adott gyakorlati tanácsok azt célozzák, hogy a férj és a feleség egyaránt ki tudja elégíteni testi vágyait, és a házasoknak ne maradjanak kielégítetlen testi vágyaik, ami kísértésbe, végső soron házasságtörésbe sodorhatja őket. Ha a házaspárok betartanák Pál tanácsait, akkor sokkal kevesebb házasságtörés lenne.

Együtt lakás

A rendszeres testi egyesülés csak akkor lehetséges, ha a házaspár együtt (egy házban, vagy egy lakásban) lakik.

„A férfiak értelmes módon, együtt lakjanak feleségükkel”  (1 Péter 3.7)

Egy közös otthon fontos hely a boldog házasság és a békés családi élet szempontjából. Ha az együtt lakás bármilyen okból sérül és a házasfelek rendszeresen és tartósan, (több napig, hetekig, hónapokig) külön élnek, akkor a házasság komoly veszélybe kerül, ezért az ilyen helyzeteket mindenképpen kerülni kell.

Egy úton járás

Akik házasságot kötnek, azok elkötelezik magukat arra, hogy nem külön utakon, hanem „egy úton járnak”. Élhet egy házaspár közös fedél alatt, de mégis járhatnak két úton, ha sok dologban nem tudnak megegyezni és aszerint is cselekednek.

„Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?”  (Ámos 3.3)

Ezért fontos a gondolatok folyamatos egyeztetése és a megegyezésre törekvés. Sokszor ez időt vesz igénybe és várni kell Isten kijelentésére is:

„Ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek. Amire viszont eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.”   (Fil. 3.15-16)

Ez azt jelenti, hogy törekedni kell az egy értelemre (a megegyezésre) és csak azt követően cselekedni, hogy egy úton tudjunk járni. Ha különbözőképpen értünk valamit és elkezdünk cselekedni, akkor két úton járunk és a szakadást, az elválást munkáljuk.

Együtt munkálkodás

Isten a férfit és a nőt „együtt munkálkodásra” teremtette, amiben a feleség a férj segítő társa. A segítő társ azt jelenti, hogy a feleség segíti a férjét a munkájában és az élet minden dolgában. Ez bizonyos kultúrákban és az élet bizonyos területein (családi gazdaságok, vállalkozások, vagy ha a feleség otthon marad a gyerekekkel) könnyen megvalósítható. Sok esetben azonban azt látjuk, hogy a férj és a feleség is alkalmazottként dolgozik valamilyen munkahelyen és többnyire más vállalatnál, vagy intézménynél. Ha ezek a foglalkozások alapvetően nem sértik a segítőtárs elvet, akkor ezzel nincs probléma, de ilyenkor nagyobb a kísértés mindkét fél számára és nehezebb hűségesnek maradni. Probléma alapvetően akkor adódhat (és a házasság egysége szempontjából ez a legnagyobb veszély), amikor a feleség olyan „segítő” munkakörben dolgozik, amit ma asszisztensnek neveznek. Ilyenkor egy nő egy idegen férfinek, a főnökének a „segítő társa”, ahol a főnöke sokszor a magánélete területére kiterjedő dolgokra is megkéri (virág rendelése, ajándék vétele, színházjegy vásárlása stb.), sőt még magánéleti (házassági) problémáit is egymással beszélik meg, ami egyáltalán nem tartozik a másikra. Így jönnek létre olyan bizalmas munkahelyi kapcsolatok, amik sokszor a házasságok széteséséhez vezetnek. Ez a „segítő kapcsolat” még inkább veszélyes, amikor a főnök és asszisztense (segítője) egy szobában dolgoznak, sokszor kettesben, vagy éjszakai ügyeletben (pl. kórházban) töltik el munkaidejüket, vagy együtt utaznak külföldi kiküldetésbe és szállnak meg egy idegen ország szállodájában. Ezek különösen nagy kísértést jelentenek, amibe sem egy férjnek sem pedig egy feleségnek nem lenne szabad belemenni, mert nemcsak a házasságuk egységére, de magára a házasságukra is nagy veszélyt jelentenek. Minden más esetben is kerülni kell a más férjével vagy más feleségével való zárt helyen való közös munkát vagy tartózkodást.

Záró gondolatok

Egy nem hívő válóperes bíró mondta egyik alkalommal, hogy az ő megítélése szerint a válni akaró házaspárok házasságának 98%-a megmenthető lenne – ez nagyon szomorú. A Keskenyút honlap letöltési statisztikáiban is előkelő helyet foglal el a „Házasság, válás, újraházasodás” című írás és sajnos azt is a válás és az újraházasodás biblikus megoldásának keresése miatt töltik le a hívők, ami még szomorúbb. Ezt a Google keresőbe gyakran beütött következő keresőszavak is megerősítik: Mit mond a Biblia a válásról? Mit mond a Biblia az újraházasodásról? stb. Ezt természetesen hívők kérdezik, mert számít nekik, hogy mit mond a Biblia. Ez még elszomorítóbb! Annál inkább így van ez, mert nem látok olyan keresőszavakat az érdeklődések között, hogy „hogyan menthető meg a megromlott házasságom?”; vagy „mit tehetnék azért, hogy még tökéletesebb legyen a házasságom?” Látszik a személyes beszélgetésekből az is, hogy sokan több évi házasság után sincsenek tisztában azzal, hogy a házasságot folyamatosan ápolni kell. Az egység megőrzése egy folyamatos feladat és sokan nem gondolnak bele, hogy milyen területeken mit is kellene tenniük azért, hogy a házasságuk kiállja a próbákat, mert próbák mindig vannak. Néhány személyes tapasztalatom az emberekkel való beszélgetésekből:

Több hónapra külföldre ment dolgozni egy hívő férj, aki otthon hagyta fiatal feleségét, aki nem tudott ellenállni a kísértésnek és a főnökével házasságtörést követett el. Nem akarom teljesen felmenteni a feleséget, de a férj teljes egészében a feleséget okolta azért, hogy megcsalta őt, mintha ő nem is lenne hibás, holott „nem élt értelmes módon együtt a feleségével” és „nem ragaszkodott hozzá”, ami kötelessége lett volna.

Másik alkalommal egy volt férj panaszkodott, hogy a felesége 20 évi házasság után megcsalta őt (kórházi ápolónő volt – veszélyes foglalkozás a házasságra nézve), pedig a férj éveken keresztül túlórázott, hogy „mindent megadjon” a feleségének. A férj meglepődött, hogy 20 év után „hirtelen” a felesége bejelentette, hogy válni akar. A férj természetesen itt is teljes egészében a feleséget hibáztatta. Volt időnk és elkezdtünk beszélgetni azokról a dolgokról, amikről itt részletesen írtam. Végül belátta, hogy bizony éveken keresztül nem tett meg sok mindent a házasságuk ápolása érdekében. Belátta, hogy ő is hibás a válás bekövetkezése miatt, de akkor már a felesége és ő is mással éltek együtt. Ez az ördög romboló munkájának az eredménye, aki nagyon sikeresen munkálkodik az utóbbi évtizedekben a házasságok szétrombolásában. Mindent meg kell tennünk a házasságunk egységének munkálásáért és nem csak megmentéséért, hanem azért is, hogy az valóban tökéletes házasság és világosság legyen a világ számára kiformálva vele Krisztus, mint vőlegény és a gyülekezet, mint menyasszony kapcsolatát.

Ámen.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezet, Házasság, helyreállítás, Keresztyénség, Tanítások
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.