Erre lenne leginkább szükségünk? – A.W. Tozer

Could This Be Most Critical Need? by A.W. Tozer

PDF formátumban letölthető itt

Ha végignézünk a gyülekezetek állapotán, akkor elfog minket a kísértés, hogy megjavítsunk egy-két gyengeséget és ezt mondjuk: “Ez és ez a baj a gyülekezettel, és ha kijavítjuk ezeket, akkor ismét visszaszerezhetjük a pünkösdi, első gyülekezet dicsőségét.”

Ez a túlzott leegyszerűsítésre való hajlam maga is egy gyengeség, és mindig óvakodnunk kell ettől, különösen, amikor olyan komplex dologról van szó, mint napjaink gyülekezeteinek áttekintése. Egy tapasztalatlan fiatalember úgy tekint a jelenlegi problémára, mintha annak egyetlen oka lenne és az egészet egyetlen egyszerű módszerrel orvosolni lehetne. Idősebb és bölcsebb vezetők sokkal körültekintőbbek, mert megtanulták, hogy a „felírt csodaszer” ritkán működik, aminek az az oka, hogy a diagnózist nem helyesen állapították meg. Semmi sem ilyen egyszerű. Néhány szellemi probléma független más problémáktól, de a legtöbb probléma összetett és szoros kapcsolatban van más problémákkal, és olyan erősen hatnak az egész egyházra, Bölcs Salamonnak kellene lenni ahhoz, hogy valaki egy egyszerű gyógymódot találjon.

Ebből adódóan, bizonytalan vagyok a tekintetben, hogy a jelenlegi keresztyénség bármelyik hibáját kiragadjam, és azt állítsam, hogy minden problémánknak ez az egyetlen baj a forrása. Napjaink evangéliumi gyülekezetei szenvednek a látványos hanyatlástól, ami annyira nyilvánvaló, hogy nem szükséges bizonyítani, de hogy mi idézi elő ezt a hanyatlást, azt nem könnyű megállapítani. Csak azt tudom mondani, hogy felfedeztem egy lényeges hiányosságot az evangéliumi gyülekezetekben, ami a szellemi problémáink többségének valódi oka lehet. Ha ez igaz, akkor ennek a hiányosságnak a felszámolása a legfontosabb feladat.

Ez az óriási hiányosság, amire rá szeretnék mutatni a szellemi megkülönböztetés hiánya, különös tekintettel a vezetőkre. Hogy van az, hogy olyan sok a bibliaismeret és olyan kevés a szellemi látás, és olyan alacsony az erkölcsi nívó? Ez a keresztyénség egyik rejtélye ma. Azt gondolom, hogy teljesen megfelel az igazságnak, ha azt mondom, hogy korábban nem volt olyan időszak a gyülekezet történetében, amikor olyan sokat foglalkoztak volna bibliatanulmányozással, mint manapság. Ha a biblikus tanok ismerete garancia lenne az istenfélelemre, akkor kétség nélkül  a szentség koraként vonulnánk be a történelembe. Ezzel szemben közismert, hogy a gyülekezetekre a babiloni fogság (a világiasság) kora a jellemző, amikor Krisztus hűséges menyasszonya megengedte, hogy bukott fiak hihetetlen mértékben sikeresek legyenek az elcsábításukban. Az evangéliumi gyülekezetek a gonosz befolyás hatására az elmúlt 25 évben teljesen megadták magukat és visszamentek a világba, néhány olyan durvább bűnt kivéve, mint a részegeskedés és a szexuális szabadosság.

Az, hogy ez fényes nappal megtörténhet a bibliatanítóink és az evangélistáink teljes egyetértésével az egyik legszörnyűbb dolog a keresztyénség történetében. Azt hiszem, hogy ezt az óriási hanyatlást gonosz szívű emberek idézték elő, akik tudatosan törekedtek arra, hogy lerombolják az atyáink hitét. Sok jószándékú és tiszta életű ember együttműködött azokkal, akik elárultak minket. Miért? A válasz egyértelmű: a szellemi látás hiánya. Ez egy lepelhez hasonlítható, ami betakarta a gyülekezetet, mint fátyol, mely beborított minden népet” (Ézsaiás 25.7). Annak idején ilyen lepel ereszkedett le Izraelre is:

„Megtompultak az elméik, mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ószövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy csak a Krisztusban tűnik el. Sőt mindmáig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre.(2 Korinthus 3.14-15).

Ez volt Izrael tragédiája. Isten felemelte a gyülekezetet és egy időre félretette a választott népét, mert nem bízhatta a munkáját szellemileg vak emberekre.

Minden bizonnyal szükséges világos látásokkal rendelkeznünk, ha el akarjuk kerülni Izrael sorsát (és minden más vallási csoportosulás sorsát a történelemben, akik hátat fordítottak Istennek). Ha nem is a leghatalmasabb, de az egyik legnagyobb szükség az, hogy a keresztyén vezetőknek legyenek prófétikus látásaik. Reménytelenül szükségünk van olyan látókra, akik keresztül tudnak látni a „fátyolon”. Ha ők túl későn jönnek, az túl késő lesz a mostani generáció számára. Ha pedig jönnek, nem lesz kétségünk afelől, hogy néhányukat „keresztre fogják feszíteni” a földi hagyományokhoz való ragaszkodás nevében, de a kereszt mindig a feltámadás előfutára.

Az evangélium hirdetése nem a jelenlegi legnagyobb szükségünk. Az evangelizálás nem több mint a vallásosság továbbélése, akármilyen formájáról is van szó. Az evangelizálás szükségességét a vallásos gyülekezetek általában szorgalmazzák függetlenül attól, hogy az nem gyakorol hatást a hívő életük minőségére. A mai evangelizációk tragédiája az, hogy úgy tekintenek a jelenlegi keresztyénség bukott állapotára, mintha az az apostolok hitével azonos lenne, és azzal foglalatoskodnak, hogy megtérésre vigyenek embereket, és nem tesznek fel kérdéseket a jelenlegi állapotukkal kapcsolatban. Így folyamatosan, egyre jobban eltávolodnak az újszövetségi mintától.

Egy új reformációra van szükségünk. A mai felelőtlen, ész nélkül mulatozó pogány álkeresztyénségnek, ami elterjedt mindenfelé az egész világon – szellemi látás nélküli emberek bibliaellenes módszereit alkalmazva a céljaik elérése érdekében – már semmi köze Krisztus hitéhez, ezért látványosan össze kell omlania. Amikor a római katolikus egyház hitehagyottá vált, Isten elindított egy reformációt. Amikor a reformáció hatása elmúlt, Isten felemelte a morva testvéreket és Westlyéket. Amikor ezek a mozgalmak is lehanyatlottak, Isten felemelte a fundamentalistákat és a „szentség” gyülekezeteket.

Most, hogy ezek majdnem mind, kivétel nélkül átadták magukat a világnak – mi fog most következni?

-§-

Forrás: ‘We travel an appointed way’, A.W. Tozer, chapter 8

(„Egy kijelölt úton haladunk” című könyv 8. fejezete, A.W. Tozer)

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: ítélet, evangélium, evangelizálás, gyülekezet, Keresztyénség, próféciák, Tanítások, vezetés
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.