Gondolatok az egyházról és a házasságról – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt MP3 formátumban itt

Szükséges néhány alapvető dolgot hangsúlyozni, hogy az egyházban végzett helyreállító munkánkat ne kizárólag a téves dolgok helyreigazításaként („régi ruha foltozgatásaként”) értelmezzük, hanem egy teljesen „új ruha” készítéseként. Mindenki tudja, hogy az új bort (a szellemi megújulást, ébredést) nem lehet ó tömlőbe tölteni, de a hívők mégis ezt teszik évszázadok óta a gyülekezetekben. Jézus megmondta, hogy az új borhoz új tömlő kell, mert különben a régi tömlő szétszakad és az új bor elfolyik! A probléma az, hogy sokan nem is tudják mit jelent az új tömlő! A szellemileg érettebb hívők általában eljutnak odáig, hogy hiányolják a Szent Szellem jelenlétét (az új bort), rájönnek néhány bibliai igazságra, ami ma nem működik az egyházban. Felismernek néhány torzulást, tévtanítást, de továbbra is a régi tömlőben gondolkoznak és azt próbálják foltozgatni (kijavítani a hibákat és helyreigazítani a tévtanításokat); mondhatnánk úgy is, hogy „megreformálni” az egyházat, azaz egyes elemeit megújítani, de változatlanul hagyva régi elemeket is. Ez nem egy új tömlő, hanem a régi foltozgatása! Az új azt jelenti, hogy teljes egészében új! Jézus óvá tette a régit, azaz a régi ószövetségi rendszer helyett Pünkösdkor egy teljesen új rendszert teremtett, ami mind elemeiben, mint felépítésében teljesen más, mint a régi. Semmi nincs benne a régiből! Ez ma is így van, ennek ellenére még az evangéliumi gyülekezetek is alapvetően az ószövetségi rendszer (templom, léviták, tized, anyagi ígéretek) szintjén működnek. A „keskeny út” blogra feltett tanításokkal igyekszem teljesen lerombolni a régi, ószövetségi rendszert és módszeresen „építkezve”, minden elemében és rendszerében is egy teljesen újat felépíteni. A blogon lévő tanítások nem rendezetlen tanítások halmaza, hanem egy újszövetségi minta (tömlő) alapján egy új rendszerré állnak össze – legalábbis ez a célom és a reménységem.

Fontos észrevenni a következőket:

  • a gyülekezet nem intézmény, hanem család,
  • a gyülekezetvezetők (egy vagy több) nem vezetők (nem fejek, főleg nem olyanok, akik feltétlen engedelmességet várhatnak a hívőktől), ugyanis a Szent Szellem a vezető és Krisztus a fej a gyülekezetben és nem különböző felekezeti központok,
  • nem látogatókról és regisztrált tagokról kell beszélni a gyülekezetekben, hanem bibliai értelemben vett tanítványokról,
  • nem „befogadó imát” elmondott „megtért” emberek alkotják a gyülekezetet, hanem újjászületett és Szent Szellemmel betöltekezett élő kövek,
  • a szolgálók nem fizetett „béresek”, mint valamiféle felszentelt „lévita papok”, mert minden hívőnek papi szolgálata van (szent nemzet, királyi papság),
  • a gyülekezet (templom) nem egy épület, hanem Krisztus Teste, ami élő kövekből épül fel, ami egy mobil templom, egy hegyen épített város, az igazság oszlopa, világosság a sötét világban,
  • kiemelt szerepe van az Egyház és Krisztus kapcsolatát hitelesen kiformáló szent házasságoknak, ill. az ilyen szülők által engedelmességben nevelt gyermekekből álló családnak, ami önmagában is egy „kis” gyülekezet,
  • csak az egész életében egy házasságban élő, tapasztalt, feddhetetlen férfi lehet felvigyázó a „nagyobb” (helyi) gyülekezetben, aki a „kis” gyülekezetében (a családjában) mindezeket hűségesen gyakorolta és jó példa lehet a „nagy” gyülekezet számára is,
  • nem „megagyülekezetről” van szó, hanem több, esetenként csak néhány családról egy településen, akik valóban a keskeny úton járva – minden igazságot betöltve – élik a hívő életüket.

Minden azzal kezdődik, hogy a személyes hívő életünk szent és feddhetetlen (példaértékű) legyen, mintaszerű legyen a házasságunk és a családi életünk is. Az ige látásmódja szerint egy szellemi törvény a következő sorrend: erős személyes szellemi élet, erős házasság, erős család és ezekből áll elő az erős gyülekezet (alulról felfelé építkezve – a kicsitől a nagy felé). Egy ilyen, akár csak 20-25 főből álló „kis” gyülekezet is sokkal erősebb lesz, mint egy rendezetlen életű hívőkből álló „megagyülekezet”, mert az Úr velük van.

Sokszor felmerül, hogy mi a helyzet a hitetlen korban kötött házassággal, valamint a válással és az újraházasodással.

Isten a tízparancsolatot törvény alatt álló, megtéretlen embereknek adta (mint a mai megtéretlen, világi emberek), hogy nyilvánvaló legyen a bűn. 50 évvel ezelőtt még nem kellett gyülekezetbe járó hívőnek lenni ahhoz, hogy mindenki tudja, a paráznaság és a házasságtörés bűn („ne paráználkodj!”és „ne kívánd a más feleségét!”). Az emberek ismerték a tízparancsolatot. Akkor is így volt ez, ha nem voltak azok a mai értelemben vett hívő, vagy vallásos emberek és ez visszatartotta a bűn mértéktelen terjedését, amit ma látunk az egész világon, beleértve sokszor a hívőket is.

A megromlott házasságok helyreállítása a feladatunk és nem az „újraházasodás” elfogadása és támogatása egy rosszul értelmezett irgalom vagy kegyelem jegyében, mert az ige szerint az házasságtörés. Lehet elválni és úgy maradni, vagy helyreállítani a házasságot. Az együtt maradás és a helyreállás az, ami megdicsőíti Istent és nem az un. „újraházasodások”, ami a világban szokás. Emberileg sajnálatra méltó a sok elrontott élet és házasság, de Isten igéjével nem lehet megalkudni ezen a téren sem. A biblikus gyülekezetek és példaképek szempontjából ez rendkívül fontos! Egy példa: Ha valaki részegen öngyilkos akart lenni és levágta a lábát a vonat, akkor jobb, ha fél lábbal megy a mennybe, mint két lábbal a pokolba. Szellemi törvény, hogy mindenki azt aratja, amit vetett. A korábbi rossz vetésnek is van „gyümölcse”, ami rossz gyümölcs. Lehet megbánni és abbahagyni dolgokat, de vannak helyzetek, ahol teljesen már nem állítható helyre a korábbi állapot. Nem könnyű helyreállítani egy teljesen elromlott házasságot, de Istennel minden lehetséges! Egy asszonyka írta, hogy az Úr – miután helyreállította az egyéni hívő életét – utána helyreállította a házasságát is – 15 év után! Egy másik feleség írta, hogy elváltak és külön éltek, de az Úr segítségével 6 év után ismét összeházasodtak a korábbi férjével. Ezek dicsőítik meg Istent! Nagyon fontosak a példaértékű házasságok és a megromlott házasságok helyreállása, de ez nem lehetséges a házasfelek hívő életének előzetes helyreállása nélkül. A házasságban az óembernek meg kell halni!

A házasságnak az ad különösen nagy hangsúlyt, hogy az ige szerint a házasság az Krisztus (a Vőlegény) és a Gyülekezet (a Menyasszony) kapcsolatának kiábrázolása, ami egy szent és megbonthatatlan egység.

Ha hívőként gyülekezetet keresünk, akkor ne „foltozott” gyülekezetet keressünk, hanem olyan megalkuvásmentes gyülekezetet, ami valóban új tömlő.

Mi Jézus építőmunkásai vagyunk, ezért egy teljesen új építése a feladatunk, mert Jézus egy teljesen újat teremtett. Ehhez azonban a hívőknek meg kell ismerni Jézus tökéletes tervét az új tömlővel, a gyülekezettel kapcsolatban! Dicsőség Istennek! Ámen!

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com 

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezet, Házasság, helyreállítás, Keresztyénség, Szentség, Tanítások
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.