Szellemi halál: az igazak is meghalhatnak szellemileg – Dan Corner

 Spiritual Dead: The Righteous Can Die Spiritually by Dan Corner

PDF formátumban letölthető itt

Mit jelent a szellemi halál?

A szellemi halál bibliai meghatározása nem más, mint a szellemi élet hiánya, amely élet csak az Úr Jézus Krisztusban található meg (1 Korinthus 5.12). Mielőtt valaki újjászületik, szellemileg halott a bűnei miatt és elveszett állapotban van (Efézus 2.1). Hasonlóképpen, ha valaki később bűnös útra tér, újra megtapasztalja a szellemi halált, ahogy a tékozló fiú is (Lukács 15.24)! A Bibliában sok ige egyértelműen ellentmond az „örök biztonság” tanának. Az egyik ilyen egyértelmű ellentmondás az igaz ember szellemi halálára, amikor valaki rossz útra tér.

Az „örök biztonság” hamis tanának központi eleme az a felfogás, hogy egy személy, aki egyszer üdvösséget nyer (egy igaz ember) nem fog szellemi halált tapasztalni (nem veszíti el üdvösségét) a bűnei miatt – amikor visszaesővé válik. A Biblia egyértelmű álláspontja ennek éppen az ellenkezője, kezdve a Mózes első könyvétől a Jelenések könyvéig. Amikor Isten először szólt Ádámhoz egyetlen parancsolata volt számára, hogy azt tartsa be, de az engedetlenség szörnyű következménye a szellemi halál lett:

Isten figyelmeztette Ádámot a szellemi halállal kapcsolatban

„És parancsolta az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél, mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz. (1 Mózes 2.16-17)

Ádám igaz volt és az Éden kertjében lakott, ami egy paradicsomi kert volt csak az igazaknak, de együtt élt a szellemi halál mindig jelenlevő veszélyével. Miután vétkezett kiűzetett az Édenből (és szellemileg meghalt), úgy ahogyan figyelmeztette Isten. Hogy még pontosabbak legyünk, Ádám ugyanazon a napon halt meg szellemileg, amelyik napon vétkezett, annak ellenére, hogy fizikailag még sok évig élt azt követően, egészen 930 éves koráig (1 Mózes 5.5).

Ahogy Isten első kijelentése a bűnről az igaz ember felé az ember szellemi halálára figyelmeztetett a bűn elkövetése miatt, az ördög első hazugságának az volt a célja, hogy Éva elutasítsa ezt az örök igazságot, ami végül engedetlenségbe és szellemi halálba vezette őt. Kérlek, vedd figyelembe, hogy Éva nem vétkezett addig, amíg a gonosz félre nem vezette őt azzal, hogy a bűn nem okozza a szellemi halálát. Vagyis az „örök biztonság” tana ugyanaz, mint az ördög első hazugsága, hogy az igaz ember nem fog meghalni szellemileg a bűn miatt:

„És monda a kígyó az asszonynak: bizony nem haltok meg” (1 Mózes 3.4)

Szellemi halállal kapcsolatos idézetek Ezékiel könyvében

Később Ezékiel prófétánál is látjuk, hogy az igaz ember számára az engedetlenség következménye szintén szellemi halál:

Ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni. Ha meg nem intetted őt, akkor a vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett, de vérét a te kezedből kívánom meg.” (Ezékiel 3:20)

Ha az igaz elhajol az ő igazságától és gonoszságot cselekszik, minden utálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekszik, nemde éljen-e? Semmi igazságairól, amelyeket cselekedett, emlékezés nem lesz: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, mellyel vétkezett, ezekért meg kell halnia.” (Ezékiel 18:24)

„Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és amiatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett.” (Ezékiel 18:26)

„Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen, és ő bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jő, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal.” (Ezékiel 33:13)

„Ha az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot cselekszik, meghal.”  (Ezékiel 33.18)

Szellemi halállal kapcsolatos idézetek az Újszövetségben a kegyelem alatt

Egyértelmű, hogy az igaz ember szellemi halált tapasztal meg a bűnei miatt, amely szintén ellentéte annak, amit az „örök biztonság” tana állít. Az újszövetségi írások többször figyelmeztetnek az igaz ember szellemi halálával kapcsolatban, különösen Pál és Jakab. A hasonlóság az alábbi igék és az 1 Mózes 2.17, valamint az Ezékiel idézetek között egyértelmű:

„Mert, ha test szerint éltek, meghaltok, de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.” (Róma 8.13)

„Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?” (Róma 6.16)

Ezek a szellemi halállal kapcsolatos igék a Róma levélben szenteknek szólnak:

„Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van” (Róma 1.7-8)

Továbbá, ha összehasonlítjuk a Róma 8.13-at a Galata 5.19-20-al és a Galata 6.8-9-el, ahol Pál ugyanazt a szellemi igazságot írja le három különböző módon, félreérthetetlenné válik, hogy Pál az újjászületett keresztyén szellemi halálára utal (nem fizikai halálra), ami a testi bűnös természet szerinti élet miatt történik meg. Világos, hogy Pál ismételten figyelmeztette a keresztyéneket a szellemi halállal kapcsolatban (Galata 5.21), nem úgy, mint a mai sötét idők vak vezetői, akik tagadják ezeket az örökkévaló igazságokat. Jakab leírta a bűn folyamatát, amely az igaz ember szellemi halálához vezet:

„Mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!” (Jakab 1.14-16)

Láthattuk a bűn kiteljesedését a szellemi halálig az Éden kertjében, azt követően Ezékielnél, majd Pálnál, aki a kegyelmet hirdette. Jakab kifejtette ezt a témát újra a levele legvégén:

„Atyámfiai, hogyha valaki ti közületek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez.” (Jakab 5.19-20)

Figyeljük meg, hogy az igazságtól (Jézus egyik neve az Igazság a János 14.6 szerint) való eltávolodás miként veszélyezteti az igaz ember lelkét. De ha ugyanaz a személy visszatér, ahol előzőleg volt mielőtt eltévelyedett, akkor az ő lelke újra az igazságban megtartott állapotban lesz. Mindamellett látható, hogy egy igaz, újjászületett ember megtapasztalhat szellemi halált, és ez a korábban megmentett ember újra belemerülhet a bűnbe, eltávolodva az igazságtól.

Hogyan tudja az igaz ember elkerülni a szellemi halált?

Az Úr maga tanította, hogy hogyan tudjuk elkerülni a szellemi halált:

„Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké” (János 8.51)

Világos, hogy az Úr itt nem fizikai halálról beszélt, mivel sok igaz ember hűséges maradt élete végéig, mint Pál apostol is, mégis meghalt fizikailag. Mivel Pál fizikailag meghalt, ezért Jézus nem utalhatott fizikai halálra ebben az igében. Ezzel az Úr megadta a szellemi halál megelőzésének a módját is, ami egyszerűen az Ő igéjének a megtartása, azaz kitartani végig engedelmességben. Jézus újra megfogalmazta más szavakkal ugyanazt a biztosítékot a szellemi halál ellen, mikor az alábbiakat mondta:

„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?” (János 11.25-26)

A 26. versben található kifejezés, amit „hisz énbennem”- ként fordítottak, folyamatos jelen idejű az eredeti görögben. Ez életfontosságú, hogy értsük az igazi üdvözítő hit kapcsán, hogy mit jelent hinni! Jézusban hinni nem pusztán elmebeli ismeret történelmi tényekben! Jézus kijelentette, hogy az igaz ember „soha meg nem hal”, vagyis nem tapasztal szellemi halált mindaddig, amíg megőrzi azt a fajta hitet, amely a Bibliában más helyeken úgy van leírva, mint egy bizalommal teli, önmagát Istennek alávető, engedelmes hit, egy szent magatartás, ami jó gyümölcsöket terem. Más szavakkal az Úr azt mondta a János 11. fejezetében, hogy az igaz embernek folyamatosan meg kell maradnia a hitben és akkor nem hal meg szellemileg, ami azonban nem mindig történik így. Az Úr egy másik helyen azt tanította, hogy megtörténhet, hogy egy hívő, amikor elszakad Istentől már nem hívő többé és ennek eredményeként szellemi halált tapasztal meg:

„A kősziklán valók azok, akik, mikor hallják, örömmel veszik (befogadják) az igét, de ezeknek nincs gyökerük. Egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak.” (Lukács 8.13)

Ez az Úr magyarázata volt az alábbi versre:

„Némely esik a kősziklára, és mikor kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.” (Lukács 8.6)

Mivel védekeznek az „örök biztonságot” hirdető hamis tanítók? Néha azzal érvelnek, hogy a Lukács 8.13-ban szereplő embereknek csak ál-hitük, illetve hamis hitük volt, a szövegkörnyezet szerint azonban nem erről van szó, az ő teológiájuk a hibás. A Lukács 8.13 nem csak azt mondja, hogy azok az emberek, akik „egy ideig hisznek”, hanem azt is állítja, hogy „örömmel veszik az igét”. Valódi, hamisítatlan, elültetett élő növény, hasonló a szellemi élethez, amely Isten igéjéből nő ki, amelyet örömmel fogadtak be. A probléma az, hogy az ilyen emberek nem élik tovább az életüket Istennel, hanem elbuknak az üldöztetés próbájában, amely üldöztetés az istenfélő élet következményeként éri őket.

Isten igéjének befogadása

Az „örömmel veszik az igét” kifejezés, ahogy a Lukács 8.13-ban van (a görögben) ugyanaz, mint ami Kornéliusszal és háza népével történt, amikor megtapasztalták az igaz üdvösség elnyerését. Péter elmeséli, mi történt velük:

„Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Isten beszédét.” (Ap.csel. 11:1)

Két további ige is van, amelyek más emberekre utalnak, akik ugyanúgy „bevették Isten beszédét”. A szövegkörnyezet szerint ez a leírás azt jelenti, hogy üdvösséget nyertek, mikor befogadták Isten igéjét:

„De miután hittek Filepnek, aki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdette, megkeresztelkedtek mind férfiak, mind asszonyok. És Simon maga is hűn, és megkeresztelkedvén, Fileppel tartott; és látván, hogy jelek és nagy erők lesznek, álmélkodott. Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten igéjét, elküldték azokhoz Pétert és Jánost” (Ap.csel. 8.12-14)

„Ezek pedig nemesebb lelkűek voltak a thesszalonikabelieknél, úgymint kik bevették az igét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-e ezek. Sokan hittek azért közülük, sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen.” (Ap.csel. 17.11-12)

Vegyük figyelembe, hogy az a görög kifejezés, amely a Lukács 8.13-ban „örömmel veszik az igét”-nek van fordítva, ugyanaz található meg az Apostolok cselekedetei 8.14-ben, és 11.1-ben, valamint a 17.11-ben is. Tehát a Lukács 8.13 olyan emberekre utal, akik valóban üdvösséget nyertek. A többi igehelynél lévő emberek ugyanúgy üdvösséget nyertek, mivel bevették Isten igéjét. A Lukács 8.13 ennek ellenére kijelenti, hogy egy idő után megszűntek hinni és szellemi halált tapasztaltak meg. Visszatérve a János 8.51 és 11.25-26-hoz, az Úr megosztotta ugyanazokat a tényeket egy másik helyen, szintén Jánosnál:

„Bizony, bizony mondom néktek: aki hisz énbennem, annak örök élete van. Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy ki-ki egyék belőle és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá: ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért.” (János 6.47-51)

Vegyük észre, hogy a „hisz” szó a 47. versben – a görög eredetiben – szintén folyamatos jelen idejű. A Jézusban való hitet az élet kenyerének evéséhez hasonlítja, ami megóv a szellemi haláltól, és képessé tesz arra, hogy örökké éljünk. Mi esszük ezt a kenyeret azáltal, hogy folytatjuk, illetve megtartjuk a hitünket Jézusban, teljes engedelmességgel, ami ugyanaz az igazság, mint ami a János 11.25-26-ban található. Amikor valaki hitben folytatja, akkor meg fogja tartani Isten igéjét, ami a megelőzése a szellemi halálnak, amint azt a János 8.51 is írja.

Egy másik alkalommal az Úr azokhoz szólt, akik a szellemi halál peremén lebegtek.

A Jelenések 3.2 ezt írja:

„Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak, mert nem találtam a cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.” (Jelenések 3.2)

Vegyük észre, hogy a hívők felelőssége a haló félben lévők és saját maguk szellemi erősítése. Isten nem teszi meg helyettünk, habár az Ő akarata az, hogy megerősödjünk. Az igaz ember szellemi nemtörődömsége és restsége végzetes lehet, és szellemi halálhoz vezethet.

Légy hű mindhalálig

Egy fejezettel később az Úr a Jelenések 3.2-ben szintén figyelmezteti a hűséges keresztyéneket:

„Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Íme a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok, és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hű mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál.” (Jelenések 2.10-11)

Minden bizonnyal szellemi halálról van szó, mikor Jézus a hűséges szmirnai keresztyéneket figyelmezteti, hogy legyenek hűségesek a fizikai halálig (aki győz), hogy ne ártson nekik a második halál. A második halál más megfogalmazás a tűznek tava (Jelenések 20.14; 21.8).

Tehát mi történik egy keresztyénnel, akinek szellemi élete van, de nem hűséges az élete végéig? Egyértelmű, meg fogja tapasztalni a szellemi halált. Egy másik alkalommal maga az Úr ismétli meg, hogy valós a szellemi halál lehetősége. A történet mégis örömteli véget ér, mert a tékozló fiú megtért és visszatért az üdvösség állapotába:

„Mert ez az én fiam meghalt és feltámadott (újra él), elveszett, és megtaláltatott. Kezdenek azért vigadni.” (Lukács 15.24)

„Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott (újra él), elveszett, és megtaláltatott.” (Lukács 15.32)

Figyeljük meg, hogy a tékozló fiú szellemi értelemben halott és elveszett állapotban volt abban az időszakban, amikor szexuális erkölcstelenségben volt és kicsapongó életet élt. Miután megtért, „feltámadott” (újra él). Ezek a szavak nagyon fontosak. Azt írja, hogy újra él. Ez azt jelenti, hogy szellemi értelemben élt, mielőtt elhagyta az Atyát és belemerült a kicsapongó életbe és a szexuális erkölcstelenségbe. Mikor megtért, a szelleme ismét megelevenedett és visszatért szolgálni az Atyát.

Más szavakkal, ő igaz ember volt, mégis meghalt szellemileg a bűn miatt (elveszetté vált) és később újra élete lett, mikor elfordult a gonoszságától, hogy szolgálja Istent. (Ez Jézus tanítása, nem valamelyik szektás tanítóé, vagy az úgynevezett cselekedetek általi megigazulást hirdető tanítóké. Jézus azzal együtt, hogy azt tanította, hogy ha valaki átmegy a szellemi halálból a szellemi életbe az újjászületés során, azt is tanította, hogy ugyanaz az ember képes visszatérni a szellemi életből a szellemi halálba a bűn miatt, ahogy az a tékozló fiúval is történt. Ugyanez az igazság tükröződik vissza János apostol első levelében:

„Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik. Van halálos bűn, nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön.” (1 János 5.16)

János apostol itt az igaz ember szellemi haláláról írt. Kijelentette, hogy a bűn eredménye ez lesz, mint ahogy az Ádámmal és a tékozló fiúval is ez történt. Egy másik világos példája annak, hogy az igaz ember nem fizikailag, hanem szellemileg hal meg, a Dávid király esete, amikor bűnbe esett. Ezékiel figyelmeztette az igaz embert a szellemi halállal kapcsolatban, és Dávid is tovább élt fizikailag, ahogy Ádám és a tékozló fiú is.

Ezeket a tényeket, természetesen, mind ellenzik az üdvösség elveszíthetőségét tagadó tanítók, akik azt akarják, hogy higgyünk az ördög tanításában, ahogy az az 1 Mózes 3.4-ben kezdődött – miszerint az igaz ember nem tapasztalhat szellemi halált. Ezek a hamis tanítók egyetértenek az ördöggel és megpróbálnak zavart kelteni ebben a témában az által, hogy azt mondják: az 1 János 5.16-ban említett halál az fizikai halál, amire Anániás és Szafira a példa. Más szavakkal ők azt hiszik, hogy amikor Isten haragjában halálra sújtotta Anániást és Szafirát mert gonoszságukban hazudtak a Szent Szellemnek, azt követően azzal jutalmazta meg őket, hogy hamarabb bevitte őket a mennyei királyságba, amely csak a szenteknek és a tiszta szívűeknek adatott. Azt tanítják, hogy az üdvösség nem veszíthető el, de ezzel felhatalmazást adnak az erkölcstelenségre. Ennek ellentmond egy másik igehely, mely azt mutatja, hogy az összes hazug a tűz tavába kerül:

„A gyáváknak pedig és a hitetleneknek, az utálatosoknak és gyilkosoknak, a paráznáknak és a bűbájosoknak, a bálványimádóknak és minden hazugoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.” (Jelenések 21.8)

Valamilyen okból az „örök biztonságot” (az egyszer megszerzett üdvösség nem veszíthető el) tanítók egyértelműnek látják azokat az igehelyeket, melyek azt mutatják, hogy Isten néha fizikailag sújtja halálra a gonosz (üdvösséggel nem rendelkező) embert a bűnei miatt.

„De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz volt az Úr szemei előtt, és megölte őt az Úr.” (1 Mózes 38.7)

A szellemi halálról a Bibliában más helyen is van szó

A szellemi halál le van írva a Bibliában az özvegyekkel kapcsolatban is az 1 Timótheus 5.6-ban, amiről Pál írt:

„A valóban özvegy és magára hagyatott asszony pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal. A bujálkodó pedig élvén megholt.” (1 Timótheus 5.5-6)

Közvetlenül ezt követően, Pál néhány özvegyre utal, akik elhajlottak Krisztusnak való odaszánásuktól, hogy a Sátánt kövessék (15. vers). Vegyük észre: azok az özvegyek, akiket Pál ismert, nem haltak meg fizikailag, hanem szellemi értelemben voltak halottak a bűneik miatt. Ez a szakasz nem azokra vonatkozik, akik soha nem voltak keresztyének, hanem pontosan olyanokra, akik szellemi értelemben egyszer már élők voltak, mint a tékozló fiú, mert nekik korábban volt egy odaszánásuk Krisztus felé, de később elfordultak és megtapasztalták a szellemi halált. „A bujálkodó pedig élvén meghalt.”

Kedves olvasó, ne légy megtévesztve azok által, akik az ördög hazugságát szajkózzák – „bizony nem haltok meg” (1 Mózes 3.4), amit az „örök biztonság” tanítókon keresztül hallhatunk. A Biblia egyértelmű abban a tekintetben, hogy az igaz (újjászületett) ember megtapasztalja a szellemi halált, ha bűnös útra tér, amire Ádám, Dávid király, a tékozló fiú és az 1 Timótheus 5.6-ban szereplő özvegy a példa, ahogyan az Ezékiel tanításában is nyilvánvaló.

Ha egy igazi keresztyén vagy, hűségesen követned kell Jézust és ki kell tartanod a kegyes élet miatt támadt üldöztetésben, egészen életed végéig ahhoz, hogy belépj Isten királyságába. Ne tévesszenek meg a hamis tanítók, akik tagadják, hogy az igaz ember szellemi halált tapasztalhat meg. (A szellemi halál jelentése nem egyenlő az örök kárhozattal a tűznek tavában, de odajuttatja az embert, ha meg nem tér.)

Logikus, hogy csak egy szellemileg élő személy képes meghalni szellemileg. Ezért, az ilyesmi lehetetlen egy nem keresztyénnek. Ha egy keresztyén bűnben él, meg fogja tapasztalni a szellemi halált. Sokkal részletesebb leírás van erről a témáról „A hívő feltételes biztonsága” című, 801 oldalas könyvben, ami a valaha írt legalaposabb és minden részletre kiterjedő cáfolata az „örök biztonság” hamis tanának.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával: https://www.evangelicaloutreach.org

 Fordította: Dr Megyeri Zoltán

 

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Keresztyénség, Szentség, Tanítások
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.