Tökéletes megbocsátás – Zac Poonen

Perfect Forgiveness by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

A Biblia azt mondja, hogy Jézus vére által igazultunk meg (Róma 5.9). Amikor Isten megtisztított minket, akkor meg is igazított. Az a szó, hogy “megigazult” a következőt jelenti: “Mintha sosem vétkeztem volna az életemben és mintha most tökéletesen igaz lennék.” Milyen csodálatos! Felírhatjuk a bűneink hosszú listáját egy fekete táblára, de az a tábla most tisztára van törölve. Amikor a fekete táblára néztek, mit láttok? Semmit. Olyan, mintha sosem lett volna semmi írva arra. Jézus megtisztított minket teljesen.

Ha valóban megvallottuk a bűneinket Istennek, akkor az egyszer és mindenkorra vonatkozik. Isten azonnal eltörli azokat. Az ígéret ez: „A bűneidre többé nem emlékezem” (Zsidó 8.12). Hatalmas békesség költözik a szívünkbe, amikor felfedezzük, hogy valóban bűnbocsánatot nyertünk és nem kell ismételten megvallani a múltbeli bűneinket az Úrnak. Tegyük hozzá még, hogy az a legjobb dolog, amikor így imádkozunk: “bocsásd meg a bűneinket!” Legyél azonban konkrét a bűnöket illetően. Sok ember általánosságokat mond és így imádkozik: “Uram, olyan sok bűnt elkövettem”. Ez azt jelenti: nem is biztos, hogy elkövetted azokat. Értelmetlen ilyeneket megvallani; mert ezzel arra utalsz, hogy talán nem is követtél el bűnt! A legjobb konkrétnak lenni és azt mondani: “Uram, a következő bűnt követtem el: nehezteltem arra a személyre. Nem bocsátottam meg annak a személynek. Féltékeny vagyok arra a személyre. Teljesen önző indíttatásból cselekedtem. A saját dicsőségemre tettem azt, stb.” Becsületeseknek kell lennetek. Meg kell vallanunk minden bűnt, amiről tudunk, és Dávidhoz hasonlóan így kell imádkoznunk: „A titkos bűnöktől tisztíts meg engem” – mert mindannyian vétkezünk, amiről valószínűleg nem tudunk (Zsoltár 19.13).

A bűnbocsánat kérés az egyik legfontosabb kérés az Úr imájában, mert ez az egyetlen kérés, amire Jézus az imája végén visszatért. Észrevettétek ezt? Az Úr imájában lévő hat kérés közül egyet különösen hangsúlyozott a végén. Ezt mondta:

„Ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”  (Máté 6.14-15).

Sok keresztyénnek nincs öröme és szabadsága az Istennel való közösségben, mert nem veszik komolyan ezt a kérést.

Jézus egy király példáján keresztül tanít minket. A király egy napon elszámoltatta a szolgáit és felfedezte, hogy az egyiknek 40 millió rúpia tartozása volt. Ekkor a szolga azt mondta: “Nincs pénzem Uram, kérlek, hogy engedd el a tartozásomat.” A király minden tartozását elengedte. Ez az ember utána elment és számon kérte egy szolgáját, aki csak 40 rúpiával tartozott neki. Torkon ragadta, törvényszékre vitte és börtönbe vetette őt. Amikor a király meghallotta ezt, magához hívatta a kegyetlen szolgáját és azt mondta neki: “Elengedtem neked 40 millió rúpia tartozást és te nem tudtál elengedni 40 rúpiát?” És átadta őt a kínzóknak. Ekkor Jézus azt mondta:

Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.”  (Máté 18.35).

A kínzók azok a gonosz szellemek, akik engedélyt kaptak arra, hogy addig gyötörjenek minket, míg meg nem tanuljuk az irgalmasságot mások felé. Jézus ezt a példázatot annak bemutatására használta, hogy milyen sok tartozást bocsátott meg nekünk, és hogy milyen könyörtelen és gonosz az, aki nem bocsát meg valakinek, aki megbántotta őt.

Van valaki, akit megbántottál? Esetleg valaki hamis történeteket terjesztett rólad. Esetleg a szomszédod, a feleséged, az apósod vagy anyósod valamivel megbántott téged. Talán valamilyen módon tönkrement az életed. Talán az orvos, aki megműtött hibát követett el és mérhetetlen szenvedést okozott neked. Az Úr azonban azt mondja, hogy ezek a bűnök együttesen is nagyon kevesek ahhoz a tartozáshoz képest, amivel Istennek tartozol, és amit Isten megbocsátott neked. Ezért semmi oka annak, hogy valamiért ne bocsáss meg minden embernek – szabadon, teljes szívedből. A Máté 18.35 fontos része: „szívedből”. Ha nem vagy képes szívből megbocsátani az embertársadnak, ne pazarold az idődet azzal, hogy Istenhez járulj, és azt mondd: “Bocsásd meg a vétkeinket,” mert Isten nem fogja meghallgatni az imádat. Ha egyetlen ember is van a világon, akinek nem bocsátottál meg, te sem nyerhetsz megbocsátást; és örökre el fogsz kárhozni, mivel egyetlen személy sem mehet be Isten jelenlétébe, aki nem bocsátott meg valakinek. Ez sokkal komolyabb, mint azt gondoljuk.

Ez így hangzik: „Bocsáss meg nekünk, miképpen mi is megbocsátottunk másoknak.” Isten pontosan látja, hogyan bocsátottunk meg másoknak. Jézus azt tanította, hogy Isten ugyanazzal a mértékkel mér nekünk, mint ahogyan mi másoknak. Ezt mondta:

Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek.” (Lukács 6.38).

Ez azt jelenti, hogy ha egy kis kanállal adsz másoknak, akkor Isten is egy nagyon kis kanállal fog adni neked, amikor válaszol az imádra. Ha azért imádkozunk, hogy valami nagy és hatalmas dolgot kapjunk Istentől, Isten csak egy kis kanállal egy keveset ad nekünk. Ennek oka rendszerint az, hogy mi is ugyanolyan kis kanállal adtunk másoknak. Ha nagyobb kanalat használunk a másoknak való adásnál Isten is nagyobbat fog használni, amikor nekünk ad. Ez egy megváltozhatatlan alapelv Istennek a hozzánk való viszonyulásában.

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.”   (Máté 5.7).

Ha nagyobb irgalmat tanúsítasz mások felé, Isten is nagyobb irgalmat fog tanúsítani feléd az ítélet napján. Azonban az „ítélet könyörtelen lesz olyan személy számára, aki nem volt könyörületes” (Jakab 2.13). Ha szűkmarkú vagy a mások felé való megbocsátásban, Isten is hasonló módon fog megbocsátani neked. Ha azonban megbocsátóan tekintesz azokra, akik megbántottak, Isten is megbocsátóan fog tekinteni rád. Isten pontosan úgy fog viszonyulni hozzád, ahogyan te viszonyulsz másokhoz.

Jézus azt mondta, hogy amikor az ajándékodat az oltárhoz viszed, amikor Istenhez járulsz imádkozni vagy pénzt dobsz az adománygyűjtő perselybe, és ott eszedbe jut, hogy megbántottad a testvéredet, akkor „először békülj ki a testvéreddel és csak azt követően menj és mutasd be az ajándékodat” (Máté 5.23-24), különben Isten nem fogja elfogadni a pénzedet és az imádat. Az ószövetségi elvárás még a következő volt: “Ne viseltess semmiféle ellenszenvvel a szomszédod felé” (3 Mózes 19.18). Ezt könnyű volt betartani, de az újszövetségi elvárás ennél nagyobb.  Jézus ugyanis ezt mondta: „Ha a testvérednek panasza van ellened, menj oda hozzá és békülj meg vele”. Természetesen mindig lesznek testvérek, akik valamiért ellenségesek velünk szemben, amiért nem vagyunk hibásak. Jézusnak és az apostoloknak is sok ellensége volt, mert az igazságot képviselték. Ebben a szövegkörnyezetben azonban Jézus egy olyan testvérhez szól, aki neheztel ránk, mert bántóan szóltunk hozzá. (Máté 5.23). Itt egy olyan neheztelésről van szó, amit mi okoztunk valami bűnös dolog elkövetésével. Ilyen esetben nekünk kell odamenni, beismerni a bűnünket és bocsánatot kérni. Csak így tudunk az áldozatunkkal Istenhez járulni.

Ha odajárulsz az Úrhoz és azt mondod: “Uram, szeretném az Újszövetség teljes erejét az életemben”, az Úr ezt fogja mondani: “Amikor egy újszövetségi erőt adok, ahhoz egy újszövetségi felelősség is tartozik.” Sok keresztyén azért nem élvezi az Újszövetség erejét, mert az ószövetségi normák szerint él. Erőtlenek maradnak, mert képtelenek odamenni bárkihez, hogy bocsánatot kérjenek. Mindannyian testben élünk és olyan emberek között élünk, akik szintén testben élnek. Ezért hajlamosak vagyunk rá, hogy tudatosan vagy tudatlanul ártsunk egymásnak. Egyetlen hely van, ahol már senkinek sem fogunk fájdalmat okozni és az a menny. Ezért szükséges, hogy amíg ezen a földön élünk megbocsássunk egymásnak. Tévedni emberi dolog, de megbocsátani isteni dolog.

A pokol egyik jellemzője, hogy ott nincs könyörület. Amilyen mértékben híjával vagy a könyörületnek a szívedben mások felé, ugyanolyan mértékben fogsz megtapasztalni egy igazi kis poklot a szívedben. Ha nem vagy kész megbocsátani másoknak, egy kis poklot fogsz megtapasztalni a bensődben. Lehet, hogy mások nagyon kegyesnek tartanak a hitbeli tevékenységeid miatt, azonban ez a kis pokol egész idő alatt benned van. Ilyen állapotban nem mehetsz a mennybe, mert nem tapasztalhatod meg a poklot a mennyben. Meg kell szabadulnod tőle, mielőtt elhagyod ezt a földet. Ezért tanít az Úr így imádkozni minket: „Bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk másoknak.” Amikor nem bocsátunk meg másoknak, az hatni fog a testünkre is. Isten törvényeinek való engedetlenkedés gyakran fizikai szenvedést eredményez.

Ha neheztelsz valakire a szívedben, vagy ha féltékeny vagy valakire és így megszeged Isten törvényét, az végső soron hatást gyakorolhat a testedre. Vannak ma keresztyének, akik ízületi gyulladásban, migrénben, reumában és asztmában stb. szenvednek, akiket azért nem lehet meggyógyítani, mert neheztelnek valakire. Bármennyi gyógyszert is szednek be, mégsem fognak meggyógyulni mindaddig, míg meg nem tanulnak megbocsátani. Az ilyen betegségeknek nem szervi oka van: nem a testük beteg, hanem a lelkük.

Ha nem bocsátotok meg a testvéreiteknek, Isten sem fogja meghallgatni az imáitokat. A Biblia azt mondja a Zsoltár 66.18-ban:

Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.”

Nemcsak arról van szó, hogy nem válaszol Isten, hanem arról, hogy meg sem hallgatja az imánkat. Ne legyünk bolondok. A valódi megbocsátás összetörtséget és beismerést eredményez, és az magában foglalja a testünk romlottságának felfedezését, hajlandóságot arra, hogy bárkit kárpótoljunk, és bárkitől bocsánatot kérjünk, hogy az Istennel való kapcsolatunkat rendezzük.

Végezetül emlékezzünk rá a kérésünk az, hogy “bocsásd meg a vétkeinket” és szeretnénk, hogy a testvéreink is megbocsássanak. Néha lehet titkos reményünk, hogy Isten megítél egy testvért amiatt ahogy hozzánk viszonyult. Ez a magatartás azonban sátáni, mert csak a gonosz szereti azt, hogy Isten megbüntesse az embereket. Jézus mondta:

„Ha én az Úr és Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.”  (János 13.14).

Ez azt jelenti, hogy amikor koszosnak látod a testvéred lábát (szellemi értelemben), arra kell vágynod, hogy az övé is tiszta legyen.

A “bocsásd meg a vétkeinket” azt jelenti: Atyám én nem leszek elégedett, ha csak az én vétkeimet bocsátod meg. Vannak más testvérek is körülöttem. Szeretném, ha megbocsátanád nekik is az ő vétkeiket. Ámen.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

 

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Keresztyénség, Tanítások
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.