Alázatosság és egység Krisztus testében – Zac Poonen

Humility and Unity in the Body of Christ by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Az alázatosságról az Efézus 4.1-2-ben azt olvashatjuk:

Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszú tűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben.”

Gyakran mondtam, hogy a keresztyén élet három titka az alázatosság, az alázatosság és az alázatosság. Itt kezdődik minden. Jézus megalázta magát és azt mondta a Máté 11.29-ben:

„Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.”

Csak két dolgot mondott Jézus, hogy tanuljunk meg tőle: a szelídséget és az alázatosságot. Miért? Mert Ádám gyermekeiként büszkék és kemények vagyunk.  Ha be szeretnétek mutatni a mennyei életet a földön, az nem lehetséges evangelizálás, igehirdetés, bibliatanítás vagy szociális munka által, hanem mindenekelőtt csak egy alázatos és szelíd magatartás által.

Amikor Isten mintát adott Mózesnek a szent sátorra, a frigyládával kezdte. Bármilyen építmény tervezésekor az ember az épület külső méreteivel kezdi. Isten azonban a belső szent hellyel kezdte. Az ember azt keresi, hogy megtisztítsa a tál külső oldalát, de Isten először a belső oldalát akarja megtisztítani. A belső oldallal kezdi, és azután kezd foglalkozni a külső oldallal. Ha emberi módon gondolkozol és közelíted meg a dolgokat, akkor több figyelmet szentelsz a külső dolgoknak, amit az emberek láthatnak. Ha Isten szerint gondolkozol, akkor a belső oldallal kezdesz foglalkozni, amit egyedül Isten láthat. Inkább a gyülekezetedben lévő emberek minőségével és nem a létszámával fogsz foglalkozni. A nagy méret jó benyomást kelt az emberekben, de Isten az emberek minőségét nézi.

Isten az alázatosságot, a szelídséget és a hosszú tűrést keresi. Az Efézus 4.2 mondja:

Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszú tűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben.”

Senki sem tökéletes egy gyülekezetben sem. Mindenki követ el hibát. Ezért a gyülekezetben elnézőek leszünk egymás hibáival szemben. Legyünk tekintettel egymás hibáira, mert szeretjük egymást.

„Ha elkövetek egy hibát, nem titkolom el azt. Ha nem végzel el valamit, én el fogom végezni azt.”

Így kell működnie Krisztus testének.

Az egységről azt olvassuk az Efézus 4.3-ban:

„Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békesség kötelében.”

Pál leveleinek fontos témája az egység és ezt a terhet az Úr a gyülekezetére is ráterheli.  Amikor egy emberi test meghal, elkezdődik a bomlás. A testünk porból van, és a porszemek összetartoznak, mert élet van ebben a testben. A halál bekövetkezésének pillanatában azonban elkezdődik a bomlás; és egy idő múlva azt tapasztaljuk, hogy az egész test porrá változott. Így van ez a hívők közösségében is. Amikor a gyülekezetben lévő hívők egysége megbomlik, bizonyosak lehetünk benne, hogy a halál már elkezdődött. Amikor egy férj és egy feleség nincs egységben, akkor már belépett a halál még akkor is, ha sosem válnak el egymástól. A bomlás elkezdődhet egy házasságban már a házasságot követő napon – félreértésekkel, feszültségekkel, veszekedésekkel stb. Ez történhet meg a gyülekezetben is. Egy gyülekezet rendszerint néhány lelkes hívővel indul, akik nagy lelkesedéssel összejönnek, hogy az Úr tiszta munkáján munkálkodjanak. Az egység azonban nagyon hamar megbomlik, ezért belép a halál. Ezért folyamatosan harcolnunk kell, hogy megőrizzük a Szellem egységét: mind a házasságban, mind a gyülekezetben.

A csodálatos dolog az emberi testnél az, hogy az összes kis porszem, amiből áll, olyan szoros egységben van egymással, hogy egyik sem láthatja, hol kapcsolódnak egymáshoz. Ha a test megsebesül, elindul egy bizonyos folyamat a testben, ami rögtön lezárja a sérült bőrt. A test nem szereti, ha a bőr bármelyik részén nyílt seb van. Azonnal elkezd munkálkodni azon, hogy egyesítse a bőr különvált részeit. Ugyanez történik az eltört csont esetén is. A test azonnal elkezd azon munkálkodni, hogy egyesítse azt. Nincs olyan ember a földön, aki egyesíteni tudna egy eltört csontot. Egy orvos csak szorosan egymás mellé helyezi a csont eltört részeit. A test az, ami egyesíti a két törött részt. Az emberi test mindig az egység érdekében munkálkodik. Így kellene működnie Krisztus testének is. Amikor a gyülekezet nem így működik, akkor nem tudja bemutatni Krisztus testét.

Isten nem szent egyének társaságát építi, hanem egy testet. Erről beszél Pál az Efézus 4.1-3-ban, ahol arra ösztönöz minket, hogy „őrizzük meg a Szellem egységét, mert egy a test.” Amikor azt tudjuk mondani, hogy egység van egy helyi gyülekezetben „a békesség kötelékében” (Ef. 4.3) akkor „a Szellem gondolata békesség” (Róma 8.6). Amikor egy testvérre gondolsz és a gondolataid békességesek és nyugalmad van felé, akkor tudod, hogy egység van közötted és azon személy között. Ha azonban egy kicsit is felizgat, amikor arra a személyre gondolsz, akkor bizonyos lehetsz benne, hogy nem vagy egységben azzal a személlyel. Köszöntheted őt lelkesen, hogy „dicsőség az Úrnak”, de ez képmutatás. Az egység próbája a békesség. Ezért kell megőrizni a Szellem egységét a békesség kötelékében.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének  megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Keresztyénség, Tanítások
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.