Új típusú szolgálók megjelenése az Egyházban – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban ittMP3 formátumban itt

Most nem azokról a felekezetekről beszélek, ahol a megtérés és az újjászületés nem követelmény, ahol a templomba járó emberek túlnyomó többsége megtéretlen világi ember, hanem azokról a helyi gyülekezetekről, ahol – biblikus módon – a gyülekezeti tagság feltétele a megtérés és a felnőttkori vízkeresztség – víz alá merítéssel.

Ezek a gyülekezetek az elmúlt évtizedekben alapvetően egyszemélyi pásztori vezetéssel működtek akkor is, ha esetleg volt presbitérium, de ők inkább a diakónusok munkáját látták el. Az újszövetségi gyülekezetekben olyan szellemi szolgálatokról van szó, amiről az Ef. 4.11 beszél, amelyeket Jézus adott a gyülekezeteknek. Itt 5 szolgálati ajándékról beszél az ige, amelyek harmonikus együttműködése szükséges ahhoz, hogy

  • a hívők eljussanak az érett korra,
  • és a gyülekezet ki tudja formálni Krisztus testét.

Ez az 5 szolgálati ajándék a következő: apostol, próféta, evangélista, pásztor és tanító, ahol a pásztor egy szolgálati ajándék az 5 közül és nem egy egyszemélyi vezetői pozíció. Nem véletlen, hogy az ige a helyi gyülekezetek vezetésénél mindig többszemélyes vezetőségről beszél, ahol helyet kaphat mind az 5 szolgálati ajándék a gyülekezetben, egymás mellett, egy-egy presbiter személyében. Az ige nem beszél arról, hogy ezeket a szolgálatok Jézus egy korlátozott időre adta volna, vagy, hogy a Biblia kanonizálása után erre már nem lenne szükség, tehát ezek a szolgálatok az egész újszövetségi korra érvényesek.

Ebből egyértelműen látható, hogy ezt az öt szolgálati ajándékot egyetlen személy képtelen betölteni, aminek a következménye az, hogy a hívők nem jutnak el az érett korra, és a gyülekezet nem tudja kiformálni Krisztus testét a világ felé, amiről nyilvánvalóvá válna Jézus szellemi valósága ma is a földön. A hívők kiskorúságban maradnak, ki vannak szolgáltatva a megtévesztésnek, és Isten munkája sem tud így hatékonyan előre haladni a földön.

Nézzük meg, hogy milyen sajátos torzulások származnak a gyülekezetben abból, ha egyetlen szellemi szolgáló – akit, ma pásztornak hívnak – van a gyülekezetben. A gyülekezet olyan lesz, mint amilyen ajándéka a szolgálónak van.

  1. Ha evangélista ajándéka van az egyszemélyi szolgálónak, akkor a gyülekezet egy ’átjáróház’ lesz, mert az evangélistát az ajándékából adódóan csak a megtérés, a gyógyulás és a szabadulás érdekli. Elmarad a pásztorlás és a tanítás, ami miatt tartósan nem maradnak meg a hívők a gyülekezetben. Mindig jönnek új hívők, de el is mennek folyamatosan. Nincs prófétai szolgálat, ezért a szentség is hiányt szenved, elburjánzik a bűn a gyülekezetben. Nincs tanítói szolgálat, ezért a hívők nem tudnak növekedni. Az ilyen gyülekezetet a folyamatos zűrzavar fogja jellemezni.
  2. Ha tanítói ajándéka van az egyszemélyes szolgálónak, akkor rengeteg ismerettel fognak rendelkezni a hívők, de sosem lesz belőlük igazi tanítvány. Kialakul egy kör azokból a hívőkből, akik szeretik az igét, de nem lesz számbeli növekedés.
  3. Ha pásztor ajándéka van az egyszemélyi szolgálónak, akkor ő sokat fogja ’pátyolgatni’ a hívők lelkét, bekötözve a sebeket, de a ’lágy szíve’ miatt sok engedményt tesz, ezért a hívők sosem jutnak el az érett korra.
  4. Ha prófétai ajándéka van az egyszemélyi szolgálónak, akkor elfogynak a hívők a gyülekezetből, aki megmarad, az viszont „szuperszellemi” lesz, elidegenedik a mindennapi élet valóságától. A prófétai szolgáló nem is képes betölteni egy ilyen szerepet, mert ő csak az Úr akarata szerint mozdul, ezért prófétai karaktere ellentétes a folyamatos és rendszeres szolgálattal. Ezért, ha ilyen helyzetbe kerül, egy idő után fel is adja ’pásztori’ szolgálatát.
  5. Ha apostoli ajándéka lenne az egyszemélyes szolgálónak, akkor valamilyen szinten minden ajándék megnyilvánulna, de személyes teljesítőképessége bekorlátozná a gyülekezet növekedését.

Ma alapvetően a tanító, a pásztor, vagy az evangélista ajándékok nyilvánulnak meg a gyülekezetekben, ezért a hívők felé való szolgálat komoly hiányt szenved. Nem beszélve arról, hogy az egyszemélyi fizetett szolgálók a gyülekezet nagy létszámában érdekeltek, mert a hívők ’tartják el’ őket.

Az ige a mai hívőket a „pásztor nélkül való juhokhoz” hasonlítja, mert teljesen el vannak hanyagolva: nem kapják meg a szükséges segítséget az egészséges hitélet megéléséhez, a növekedésükhöz, és a szolgálataikra való felkészüléshez. Úgy élik az életüket, ahogy akarják, és amit a társaiktól látnak. A hívők évek alatt hozzászoknak, hogy senki sem foglalkozik komolyan velük, és senki sem támaszt komoly elvárásokat velük szemben, ezért elkényelmesednek és a bűnöket is megengedik az életükben.

Az utóbbi időben megjelent ’apostolok’ rátelepedtek a gyülekezetekre, akiktől alávetettséget, értsd alárendeltséget várnak el, ami teljesen ellentétes az igével. Az ilyen apostolok olyan ’prófétákat’ vesznek maguk mellé, akik hasonló életmódot folytatnak, és csak jót prófétálnak. Így jó társai lesznek egymásnak a hamisságban.

Az igazi apostolokról és prófétákról úgy beszél az ige, mint a gyülekezet „alapkövei,” amiken a hívők, mint ’élő kövek’ fel tudnak épülni szellemi házzá.

Amikor az Úr megrostálja az Ő egyházát és az igazi apostolok és próféták válnak az egyház alapjává, az nagy kihívás elé fogja állítani az elkényelmesedett, és saját útjaikat járó hívőket, akik többnyire engedelmeskedtek a pásztornak, de sok igei igazság megélését az életükben nem vettek komolyan, mert nem is tanították őket erre.

Ebben hoz döntő változást az igazi apostolok és próféták megjelenése az egyházban, ahol egy másfajta vezetői stílus válik meghatározóvá. Ezek a szolgálók alázatos és szelíd lelkű emberek, akik mások felemelésén munkálkodnak, és nem a maguk hasznát keresik.

Az igazi próféta valóban szellemileg látó ember, aki a szentséget képviseli, gyűlöl minden bűnt a gyülekezetben és fel is lép azok ellen. Neki természetes a feddés és az intés, ha a hívők nem engedelmeskednek az igének, és nem változtatnak az életükön. A hívők ehhez ma egyáltalán nincsenek hozzászokva, és legtöbben képtelenek lesznek megszokott kényelmes életmódjuk feladására, ha erre fognak kényszerülni.

Látjuk Anániás és Safira példájából, hogy az Úr akarata az, hogy ne csak a mások által is látható bűnök kerüljenek megítélésre és kiszorításra a gyülekezetből, hanem a Szent Szellem kijelentése által a hívők titkos bűnei is. Így válik a gyülekezet Isten akaratának megfelelően szentté, ahová a hitetlenek nem mernek bemenni, mert félnek, hogy a rejtett bűneik napvilágra kerülnek. Egy ilyen gyülekezet az, ahová Isten fogja küldeni az embereket, és naponként szaporítja a gyülekezetet anélkül, hogy a gyülekezetnek ’evangelizálni’ kellene, amire sehol sem látunk példát az igében. Ma félig világi – félig megtért embereket „húznak be” a gyülekezetekbe, lelki módon „beszeretve” őket, kedveskedve nekik, hogy jól érezzék magukat. Ez egy hamis, igeellenes, emberi szeretet, ami nem Isten szerint való, mert Isten szeretete sosem mond ellent az ige igazságának és a szentségnek.

Az apostolok azon munkálkodnak, hogy „ékes rend” legyen a gyülekezetekben. Minden igei elhajlást és rendetlenséget igyekeznek megszüntetni, amit jól látunk Pál szolgálatában, ami a gyülekezeteknek írt leveleiben jól nyomon követhető. Ilyen apostolokra van ma is szüksége az egyháznak. Ezek az új típusú szolgálók „szelíd és alázatosak szívűek” lesznek, akik nem maguk, hanem mások felemelésén munkálkodnak, akik az Atya szeretetével szolgálnak. Ez a szeretet más, mint amit korábban sokan megszoktak: irgalmas, de egyben szigorú is, amint azt az atyák szolgálatából látjuk az igében. Az ilyen szolgálók szolgálatának természetes részét képezi az atyai szeretettel való feddés és intés, amit a hívőknek „örömmel kell tudni fogadni”, mert mindez az ő érdekükben történik.

A gyülekezetekben ma többnyire regisztrált tagok és látogatók vannak, akik valójában nem tanítványok igei értelemben, pedig az az Isten akarata, hogy minden hívő tanítvány legyen. Ha figyelmesen elolvassuk az evangéliumokat, akkor fel fog tűnni, hogy Jézus komoly feltételeket támasztott az Őt követők felé, akik az Ő tanítványai akartak lenni. Ez ma is igaz! Az ilyen – ige szerinti – tanítványságra sok hívő nem alkalmas, Jézus részletesen beszél arról, hogy kik azok az emberek. A tanítványság útja nem könnyű út, mint azt sokan gondolják, és csak kevesen járnak ezen az úton.

Ma sok gyülekezetben a szent és a parázna hívő ugyanúgy jelen van, de Jézus menyasszonya szent. A Jelenések könyvében látjuk, hogy külön beszél a „nagy paráznáról,” amely az igazságtól elhajlott, a világgal házasságot kötött egyház, és a „menyasszonyról”, ami Krisztus valóságos teste, ami szent. Ez a kettő természetéből adódóan nem keveredhet, szét kell, hogy váljon!

Az a nagy megrázás, nagy nyomorúság, ami az egész világra eljön, nem kíméli meg az egyházat sem, és egy szétválasztást fog eredményezni az egyházban: szétválik az igaz és a hamis. Ez Isten akaratában lesz, és ezzel tisztában kell lennünk, amikor majd a gyülekezetek tömegesen szétszakadnak, sőt lesznek olyan személyek is, akik visszamennek a világba. Ez Isten, és nem az ördög munkája lesz: Jézus ’szórólapátja’ lép működésbe. Ennek célja az, hogy létrejöjjön egy Istennek elválasztott szent maradék, ami Isten tervét be tudja tölteni a földön.

Ennek a szent maradéknak a jellemzőit az ige a Jel. 3:7-13-ban, a filadelfiai gyülekezetnek írt levélben a következőképpen mutatja be:

  • szent és igaz,
  • rendelkezik az oldás és kötés hatalmával (Dávid kulcsa van nála),
  • kevés ereje van,
  • megtartja az Úr beszédét (engedelmeskedik az igének),
  • nem tagadja meg Jézus nevét akkor sem, ha mártírhalált kell halnia.

Az ilyen gyülekezetnek ígéri meg Isten a következőket:

  • megtartja őket a nagy megpróbáltatások idején, ami az egész világra eljön,
  • győztesek lesznek,
  • oszlopok lesznek Isten templomában,
  • bizakodással várhatják Jézus visszajövetelét, mert megígérte, hogy visszajön értük.

Sokan ezt a hívást nem fogják meghallani, de akinek van füle, az meghallja, hogy mit mond a Szellem a gyülekezetnek.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com 

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezetépítés
Címke: , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.