Teológiai tudományok, vagy a Szent Szellem kijelentése – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt MP3 formátumban itt

  Az írás címe egyértelműen egy ellentétpárt fejez ki két dolog között, de ennek ellenére nem szeretném ezt teljes kizárólagossággal értelmezni, sem pedig egy kirohanásként kezelni a teológia tudományokat oktató hittudományi főiskolák és egyetemek, valamint az ott képzett teológusok felé. Személy szerint is van néhány tanár és igazgató ismerősöm ezeken a hittudományi egyetemeken, főiskolákon, sőt meghívott előadóként egy alkalommal magam is tanítottam ilyen intézményben, holott nekem semmilyen teológiai végzettségem nincs: az Úré a dicsőség ezért, mert amit tanultam, azt Tőle tanultam a Szent Szellem által.

Az elmúlt évek során sok teológiát végzett pásztorral volt kapcsolatom, és többekkel évekig együtt munkálkodtam különböző területeken. Nincs tehát bennem semmilyen előítélet ezen intézményekkel és az ott végzett pásztorokkal szemben.

Nincs bennem irigység vagy kisebbrendűségi érzés sem, mert magam is két egyetemi diplomával rendelkezem (műszaki és gazdasági), amiket nyugdíjba vonulásomig a polgári munkahelyemen hasznosítottam. Tapasztalatból tudom tehát mi az egyetemi diplomát szerezni, akár munka és család mellett is.

Amikor 42 éves koromban elég drámai módon megtértem és újjászülettem, erős elhívást éreztem a szolgálatra és felmerült bennem is a kérdés, hogy nem kellene-e nekem is teológiai végzettséget szereznem valamelyik felsőfokú intézményben, de a Szent Szellem kezdettől fogva folyamatosan bizonyosságot adott, hogy nem. Pedig a kreditrendszer figyelembevételével a két meglévő diplomámat és több éves gyülekezeti elöljárói szolgálatomat beszámítva nagyon kedvező feltételek mellett szerezhettem volna teológiai végzettséget, de ennek ellenére bizonyosságom volt, hogy nem. Ezzel együtt mindig szabad voltam arra, és ezt képviseltem a gyülekezeti fiatalok felé is, hogy ez mindenkinek személyes döntése, hogy az Úr hogyan vezeti őt ebben. Voltak többen, akiknek az ilyen irányú továbbtanulását személyesen is támogattam. Miért írok akkor erről a témáról egyáltalán és mi a szándékom ezzel? Nem titkolom, hogy vannak olyan eléggé nyilvánvalóan beazonosítható jelenségek, amikről mindenképpen beszélni kell, ami segíthet sokaknak a jövőben az Úr útjának és a személyes elhívásuknak a keresésében. Nem új dolgokról fogok írni, mert azok a jelenségek, amikről szó lesz, már Jézus korában is eléggé nyilvánvalóak voltak és az ige elég világosan beszél ezekről. Jó észrevenni a Jézus kora és a mai kor jellemzői közötti hasonlóságot és tanulni a hibákból.

Azt, hogy személy szerint kik a farizeusok ma, azt mindenki önvizsgálatot tartva döntse el maga. Bizonyára ma is van sok egyházi elöljáró, aki képmutató, nem enged betekintést a személyes életébe, mert más a valóság, mint amit kifelé mutat. Tisztelem azokat, akik teológiai tudományaik mellett és annak ellenére képesek ma is a Szent Szellem vezetésében járni. Érdemes azonban mindenképpen elgondolkozni néhány jelenségen, amire az ige tanít bennünket, amelyek ma a keresztyén körökben is tetten érhetők.

Jézusnak a maga korában a farizeusokkal és az írástudókkal volt a legtöbb harca, és a legkeményebb szavait hozzájuk intézte: „vak vezérek,” „meszelt sírok” – mondta nekik (Máté 23:16, 27).

Egy híres írástudó, akit név szerint megnevez az ige, Nikodémus éjjel ment Jézushoz, akinek Jézus a következőt mondta:

„Újonnan kell születned, mert különben nem látod meg Isten országát” (János 3:3)

Mivel Nikodémus teljes tudatlanságot árult el, mert fogalma sem volt, mit jelent újjászületni, ezért Jézus a következőt kérdezte tőle?

„Te Izrael tanítója vagy és nem tudod ezeket?” (János 3:10)

Tudjuk, hogy a farizeusok és az írástudók nem ismerték fel Jézusban a Messiást, pedig kívülről ismerték az Írásokat és ők voltak azok is, akik halálra ítélték és Heródes közreműködését felhasználva kivégeztették.

Pál, aki maga is farizeus volt, kora leghíresebb rabbiképző iskolájában tanult, ahol a híres Gamáliel volt a ’professzora’. Az itt szerzett tudományával Pál jelen volt és csak nézte, amikor Istvánt halálra kövezték, majd írásos felhatalmazást szerzett a főpapoktól, aminek birtokában halálra kereste az első keresztyéneket.

Jézus a damaszkuszi úton személyesen kijelentette magát neki és ez olyan gyökeres változást hozott Pál életében, hogy attól a pillanattól kezdve azok mellé állt, akiket korábban halálra keresett és elkezdte hirdetni az Úr útját: ezt jelenti a Jézusról szóló személyes kijelentés a teológiai tudományokkal szemben.

Ezeket a bibliai eseteket azért írtam le, hogy lássuk meg azt, milyen károkat lehet okozni Isten egyházának, ha újjászületés nélküli emberek kerülnek ma be a teológiai főiskolákra, vagy ott oktatnak, modern ’Nikodémus’ módjára, vagy ezekkel az ismeretekkel felvértezve szolgálnak pásztorként a gyülekezetekben.

A reál és társadalmi tudományok mellett pszichológiát is tanultam az egyetemen és emlékszem, amikor újjászülettem, a Szent Szellem első munkája az volt, hogy ezeket az ’elmebeli, emberi magaslatokat’ Isten lebontsa bennem. Ma pasztorál-pszichológiát oktatnak hittudományi egyetemen és az ’egyházi oklevél’ mellé egy polgári munkakör betöltéséhez alkalmas pszichológiai képesítést is adnak. Az USA-ban már teljesen általános gyakorlattá vált a pszichológiai tudományok alkalmazása a gyülekezeti munkában. Észre kell vennünk, hogy a pszichológia egyértelműen egy emberi, világi tudomány, ami nem is nevezhető tudománynak, aminek semmi helye Isten népe között.

Ma minden felekezetnek megvan a saját hittudományi egyeteme, ahol mindenki a saját felekezeti tanait oktatja és mélyíti el az ott tanulókban. Látjuk ennek eredményeként azt, hogy milyen erős elválasztás van Isten népe között a különböző felekezeti tanítások miatt, amiben sajnos azt kell, hogy mondjuk, sok emberi tanítás is van, ami nem a Szent Szellemtől van. A Szent Szellem ugyanis egy szellemi egységet munkál Isten népe között és nem szétválasztást és egy emberileg szervezett ökumenét.

A legtöbb felekezetben ma a pásztorok szolgálatba állításához feltételnek tekintik a teológiai végzettséget. A végzett teológusok sok teológiai ismerettel vannak felfegyverkezve, amik betöltik az elméjüket és meghatározzák a gondolkozásukat. A mindennapi gyakorlatuk során sokszor ezeket az ismereteket, igei értelmezéseket alkalmazzák a Szent Szellem kijelentése helyett.

Ha azt nézzük ma, hogy a ’teológiai ismeretek mankójára’ való támaszkodás milyen megosztottságot és erőtlenséget okoz Isten népe között a Szent Szellem mindenkori kijelentésére és vezetésére való hagyatkozás helyett, akkor érthető, hogy Jézus miért volt olyan kemény kora farizeusaival és írástudóival. Az elmebeli magaslataik miatt Jézus alkalmatlannak tartotta őket arra, hogy egyet is elhívjon az Ő szolgálatára. Az első 12 apostol – mai nyelven szólva – mind ’laikus’, sok esetben írástudatlan, egyszerű hétköznapi ember volt: halász, vámszedő stb.

Figyeljük meg Jézus harcait a farizeusokkal és az írástudókkal és azt is, hogy ezzel szemben egyszerű emberekből 3 év alatt (nem is kellett hozzá öt év) olyan apostolokat képzett, akik felforgatták az akkori világot, akkor eléggé nagy az ellentmondás, és erre szerettem volna utalni a címmel. Az első apostolok Jézus lábnyomát követték, hittek abban, amit mondott és aszerint is cselekedtek, amit Jézus tanított nekik. Nem voltak tankönyveik, ’csak egy 3 éves intenzív, bentlakásos tanfolyamon vettek részt’. Jézusnak ennyi elég volt és utána ott is merte hagyni őket, és a maga helyett elküldött Szent Szellemre bízta őket.

Szoktuk mondani, hogy ’a sok néha kevesebb’, ami ebben az esetben valóban igaz.

Nem lenne jobb nekünk, ha tanulnánk Jézus példájából és a Szent Szellem vezetésére bíznánk teljesen magunkat?

Hiszem, hogy ha Jézus az elmenetele után a Szent Szellem vezetésére és munkálkodására merte bízni az Ő Egyházát, akkor a Szent Szellem vezetése és kijelentése ma is elég, és semmi többre nincs szükség, főleg olyanra, ami emberi.

28 éven át igyekeztem a Szent Szellem kijelentése és vezetése alapján élni az életemet és végezni a szolgálatomat. Erre tanítottam a körülöttem lévőket és erre szeretnék bátorítani mindenkit ma is. Ez mindenre elegendő! Nem kell ennél több, mert az valójában kevesebb!

Hallottam többször hívőktől, hogy szeretnék mélyebben megismerni Isten igéjét és ezért gondolják úgy, hogy hittudományokat kellene tanulniuk. Találkoztam egy nagyon buzgó fiatal hívővel, aki így gondolta és miután elvégezte a teológiai tanulmányait egy fásult ember lett belőle. A ’teológia tanulmányai’ megölték benne a hitet – mondta a tanulmányai végeztével, pedig olyan hittudományi egyetemre járt, ahol a Szent Szellemmel való betöltekezést is hirdetik. Ez alapján semmiképpen sem szeretnék általánosítani, mert nem lenne igazságos, de ez mindenképpen elgondolkoztató.

Személy szerint az újjászületésem után két évig azt sem tudtam mi az, hogy gyülekezet, semmi kapcsolatom sem volt, és nem is láttam ilyen közösséget, csak a Bibliát olvastam folyamatosan. Közben az egész családom – a feleségem, a fiam és a lányom is megtért – pedig csak a mindennapi élet dolgairól beszéltem nekik Isten igéje alapján. Látták a mindennapi életemet és az abban bekövetkezett változást. Ezt követően kerültünk be egy újonnan induló gyülekezetbe, ahol minden ember friss megtért volt, a világból jöttek, mindenféle felekezeti hagyomány és szokás nélkül. Azt láttuk magunk körül, hogy minden gyülekezetnek van egy pásztora, aki vezeti a gyülekezetet, így elkezdtük mi is tanulmányozni az igét, hogy milyennek kell lennie egy pásztornak, mert azt szerettük volna, hogy valóban jó pásztorunk legyen.

Elég nehezen boldogultunk, mert sehogy sem akartunk találni ide vonatkozó igehelyeket. A végén ledöbbentünk a meglepetéstől, mert sehol nem találtunk olyat az újszövetségi gyülekezeteknél az igében, hogy egy pásztor vezesse azt, hanem mindenhol több személyről beszél az ige, akiket véneknek, presbitereknek nevez. Ők azok, többen együtt, akik vezetik a gyülekezetet. Felfedeztük másrészt azt is, hogy Jézus több szolgálati ajándékot is adott az egyháznak (apostol, próféta, evangélista, pásztor és tanító), amelyek közül csak egy a pásztor, holott az egyháznak mindre szüksége van, hogy a hívők eljussanak az érett korra és ki tudják formálni a Krisztust. Örvendeztünk a felfedezésünknek, amit sokakkal megosztottunk, még könyvet is írtam erről „Merre tovább gyülekezet” címmel. Nagyon szomorúak voltunk, amikor azt tapasztaltuk, hogy a fizetett, egyszemélyes gyülekezeti pásztorok tanúsították a legnagyobb értetlenséget és ellenállást, akik érthetően anyagilag ellenérdekeltek voltak abban, hogy lemondjanak pozíciójukról, és egy többszemélyes presbitériumnak adják át a helyüket. Senki sem mondta, hogy az ige nem erről beszél, senki sem mondott véleményt, csak egy nagy mély hallgatás volt. Ez a fizetett pásztorok helyzetét ismerve emberileg érthető is, de gondoljunk bele, hogy az egyház teológiai ismeretekkel felvértezve olyan bibliaellenes pozícióba helyezett embereket, ami az igében nincs, és ezzel útját állják az öt szolgálati ajándék kibontakozásának, amikre minden gyülekezetnek szüksége lenne! A felismerésünk után mi a többszemélyes vezetés irányába mozdultunk el és sok személyben lévő ajándék felszínre került. Sokan mondták, hogy a mi gyülekezetünk más, mint a többi, sokkal aktívabb is, mert valódi, szolgáló tanítványokat akartunk képezni és nem padokban ülő hallgatókat. Sokan látták a gyümölcsöket és maguk is szerették volna, de semmit sem tettek ennek érdekében.

Ezekből láthatjuk, hogy sokszor ma is a modern ’írástudók’ (képzett teológusok) az Isten munkájának legnagyobb akadályai, akik egy személyben ’ledugózzák’ a gyülekezetet, mint dugó a palackot, így nem csoda, hogy a gyülekezetek vegetálnak, a hívők kiskorúak maradnak és sokan keresik, de nem találják a helyüket. Bizonyság erre az a sok látogató is, akik éhesek Isten igéjére, és akik személyesen is megkeresnek bennünket a „keskenyut” blog kapcsán.

A sok bonyolult tudomány helyett nagyon egyszerű dolgokra van szükség:

  • elhinni, hogy Isten igéje ma és mindörökké igaz,
  • félretéve minden elmebeli magaslatot, gyermeki hittel megtenni azt, amit az ige ír,
  • hagyni magunkat a Szent Szellem által folyamatosan vezetni,
  • rábízva magunkat teljesen Istenre, bízva benne, hogy Ő betölti minden szükségünket.

A Szentírás szerzője a Szent Szellem, Ő az, aki hitelesen el tud vezetni bennünket minden igazságra és kijelenti magát annak, aki engedelmeskedik neki. Az Úr egyháza nem teológiai tudományokon, hanem a Jézusról szóló kijelentés kőszikláján épül fel, és ha ez valóban megvalósul, akkor azon az egyházon a pokol kapui sem vesznek diadalmat.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

 

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezetépítés, Keresztyénség, Tanítások, vezetés
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.