Jézus követése és az ígéretek – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt

A Bibliában sokat olvashatunk Isten ígéreteiről: az Ószövetségben Izrael népével, az Újszövetségben pedig a Jézust követő hívőkkel kapcsolatban. Ahogyan Izrael népe vágyott Isten ígéreteinek beteljesedésére, úgy a Jézust követő hívők is számíthatnak arra, hogy Isten ígéretei rajtuk is beteljesednek. Tudjuk, hogy Isten „hű és igaz”, és amit Ő megígért azt teljesíti. A kérdés, hogy teljesülnek-e azok a feltételek, amiket Isten igéje mind az Ószövetség, mind pedig az Újszövetség népe esetében az ígéretekhez kötött? Az ígéreteknek ’két oldala van’, egy pozitív és egy negatív, a feltételek teljesülésétől függ, hogy melyikre számíthatunk. Sokan mindig csak a számukra pozitív ígéretek beteljesülésére vágynak, de nincsenek tisztában azzal, hogy engedetlenségük következményeként negatív ígéretek – baj, betegség, átok, kárhozat – teljesülnek be rajtuk.

Az Ószövetség idején Isten ígéretei a következőt jelentették:

  • engedelmesség esetén áldást, (5 Mózes 28:1-13)
  • engedetlenség esetén pedig átkot. (5 Mózes 28:14-68)

Mind az áldás, mind az átok valamilyen fizikai, testi formában nyilvánultak meg:

  • fej vagy farok lesz: más népen uralkodni fog, vagy más nép szolgája lesz,
  • testileg egészséges, vagy gyógyíthatatlan beteg lesz,
  • anyagi áldásokban bővölködő, vagy állandó szükségben élő élete lesz.

Izrael választott népe megtéretlen, testies életmódot folytató nép volt, ezért nem tudta teljesíteni a törvény parancsolatait és állandó bűnbánat gyakorlására, bűnért való áldozatok bemutatására kényszerült, hogy folyamatosan megtisztuljon a bűneiből.

A János 3:6 mondja: „ami testtől születik az test, és ami szellemtől születik az szellem.”

Jézus azt mondta, hogy az Újszövetség egy „jobb ígéret alapján köttetett(Zsidó 8:6). Ez azt jelenti, hogy az Újszövetség népének – a gyülekezetnek, az újjászületett hívőknek – más, jobb ígéreteket adott Isten, mint ami az Ószövetség idején Izrael népére vonatkozott. Az Újszövetség népe már nem test, hanem szellem szerint jár, ezért az ígéretek is szellemiek. Ez azt jelenti, hogy alapvetően a szellemi jólétünk az elsődleges fontosságú, és a test jóléte teljesen másodlagos Isten szemében. Ezért Isten igéje alapján az Őt szeretők alapvetően nem testi jólétre – egészség, bővölködés, hírnév stb. számíthatnak, hanem szellemi jólétre. Az Ószövetség szerinti testi ígéretek beteljesülése ezért egyáltalán nem jellemzője egy újszövetségi hívő szellemi állapotának, sőt fordított is lehet a helyzet. Tudjuk, hogy Jézus is keresztet szenvedett, amit az őt követőknek is feltételként határoz meg, olyan módon, hogy nekünk is „fel kell vennünk a keresztet.”

A gazdag ifjú példája jól szemlélteti az ószövetségi és az újszövetségi áldás közötti alapvető különbséget:

A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat. Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus pedig rátekintvén, megkedvelte őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. Az pedig elszomorodván e beszéden, elment búsan; mert sok jószága volt. Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Milyen nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van!  (Márk 10:19-23)

Látjuk, hogy a gazdag ifjú egész életében megtartotta az Izraelre vonatkozó ószövetségi parancsolatokat, de Jézusnak ez egyáltalán nem volt elég! Ez az ember ószövetségi mércével nézve egy nagyon gazdag, bővölködő, egészséges, mások által is jó hírnévnek örvendő, tiszteletre méltó ember volt.

Mit várt azonban tőle Jézus? A következőket mondta neki:

  • adja el minden vagyonát és adja oda a szegényeknek,
  • vegye fel a keresztet,
  • és úgy kövesse Jézust,
  • akkor kincse lesz a

Látjuk, hogy az ifjú nem volt képes teljesíteni Jézus kérését és szomorúan elballagott. Akinek a gondolatai állandóan a meggazdagodás, a bővölködés körül forognak, annak a szíve nem szabad a gazdagságtól, a pénztől, azaz a mammontól, ezért nem jut eszébe a szegények megsegítése, és képtelen arra, hogy megossza a vagyonát velük. Pedig az első újszövetségi gyülekezeteknél elsődleges szempont volt a „szegények szükségeinek betöltése” – Jézus parancsa alapján. Ennek érdekében sokan eladták birtokaikat és felajánlották a szegények szükségeinek betöltésére. (Ap.csel. 4:34)

Akinek a bővölködés ígérete befészkeli magát a szívébe, az valójában a mammont imádja, ami megköti a szívét és képtelenné válik arra, hogy egyidejűleg felvegye a keresztet is; pedig az Jézus követéséhez elengedhetetlen feltétel. Jézus szavai figyelmeztetőek: akiknek a szívét köti a gazdagságuk, a pénz, azok nehezen tudnak bemenni Isten országába!

Gondolkozzunk el rajta, milyen evangéliumot hirdetnek manapság? Nem a bővölködés ígéretét, a jólétet hangsúlyozzák inkább a kereszt felvétele, a „test megsanyargatása” helyett?

A bővölködésről szóló evangélium testies, névleges keresztyéneket, a kereszt hirdetése pedig szellemi hívőket fog eredményezni. A kereszt felvételére és hordozására csak az képes, aki szabad a mammon (a pénz, a vagyon csábításától), kész a testi vágyait halálba adni. Jézus újszövetségi ígérete a földi gazdagsággal szemben egyértelműen mennyei, azaz szellemi gazdagság. Jézus olyan szellemi kincseket ígér az Őt szeretőknek, „amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt” (1 Kor. 2:9). Röviden mondva: olyat, amilyet emberileg el sem lehet képzelni!

Látjuk ezzel szemben Jézus kereszthalálát, ami ószövetségi értelemben véve egy átok volt, mert „átkozott mindaz, aki a fán függ”: átokká lett értünk, hogy nekünk örök életünk legyen.

Sok újszövetségi hívő úgy gondolja, hogy Jézus mindent elvégzett már helyettünk a kereszten és nekünk már semmi közünk a kereszthez: nem kell keresztre menni, sem pedig szenvedni. Jézus ezzel szemben azt kéri tőlünk, hogy ha követni akarjuk Őt, akkor „vegyük fel a keresztet” és hordozzuk azt minden nap. A kereszt hordozása a test számára nem egy örvendetes dolog, mert az a test halálba adását jelenti: a testi vágyak megtagadását és nem annak kiélését, ahogyan azt a világ gondolja és hirdeti.

Tudjuk az igéből, hogy Pál egy „tövist hordozott a testében” és „sok erőtlenség” mellett hirdette a kereszt evangéliumát. Hűséges munkatársa, Timótheus is gyakori gyomorpanaszoktól szenvedett. Pál, szemben azzal a más evangéliummal, amit már az ő korában is hirdettek, úgy jellemezte az ő evangéliumát, hogy „nem akar tudni semmi másról csak Jézusról, mint megfeszítettről!” Pál először a galácziabelieknek hirdette az ő evangéliumát, de aztán jöttek mások és más evangéliumot kezdtek el hirdetni, amivel megigézték a galácziabeli hívőket. Pál így intette őket:

„Óh balgatag galácziabeliek, kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? … Ennyire esztelenek vagytok? Amit Szellemben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?”   (Gal. 3:1-3)

Ma is sok ’esztelen’ hívőt látunk az egyházban, akiket megigéztek a hamis szolgálók egy más evangélium hirdetésével, és ennek az eredménye az, hogy amit a hívők „szellemben kezdtek el, azt testben fejezik be.”  Pál figyelmeztetése ma is érvényes! Ne hagyjuk becsapni magunkat hamis szolgálók által, akiknek első a „hasuk” – a bővölködés és a jólét – hanem álljunk ellene nekik és szakadjunk el tőlük!

Lehet valaki látszólag szellemi, ugyanakkor mégis testi! Ez volt a probléma a korinthusi gyülekezetben is: minden kegyelmi ajándék működött náluk, de Pál szerint mégis testiek voltak, mert viszálykodás, szakadás és versengés volt közöttük. (1 Kor. 1:7-13)

Látjuk ma is ugyanezeket a jeleket a gyülekezetekben? Igen. Ha a szellemi ajándékokra helyezik a hangsúlyt a szent élet helyett, az szakadásokhoz, egyet nem értésekhez, paráznasághoz és házasságtöréshez vezet! Mi a teendő, ha valaki egy ilyen gyülekezetben a Szent Szellem vezetésében és nem hamis szellemek leuralása alatt akarja megélni a hívő életét, és szeretné hordozni a keresztet minden nap? Erre is Pál adja meg a választ:

„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal (a világ fiaival)?… ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket.”   (2 Kor 6:14-17) 

A válasz egyértelmű: „menjetek ki és szakadjatok el tőlük”! Most jön a kérdés: engedelmeskedsz-e ennek az igének vagy nem? Ha igen, akkor részesülsz Isten szellemi kincseiből, ha pedig nem, akkor a széles úton járókkal vállalsz szellemi közösséget, akiket az Atya nem ismer, nevük nincs beírva az élet könyvébe és a pusztulás felé tartanak. (Máté 7:23) Ne legyünk esztelenek, hanem eszesek és mennyei kincseket gyűjtsünk magunknak akkor is, ha ez időnként próbákkal, szenvedésekkel, betegségekkel és üldözéssel is jár. Minden értékes dologért nagy árat kell fizetni! Jézus a Hegyi beszédben a következőt mondta:

„Boldogok a szellemi szegények: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak.” (Máté 5:3-12)

Most nézzük meg, milyen mennyei kincseket ígér az Úr azoknak, akik az Ő nyomdokain járnak:

  • övék a mennyek országa,
  • örökségül bírják a földet,
  • Istent meglátják,
  • Isten fiainak mondatnak,
  • bőséges jutalmuk lesz a mennyben.

Igaz, hogy ezeknek az örökségeknek az elnyeréséhez sok sírást, kegyetlenséget, háborúságot, szidalmazást, háborgatást és gonosz hazugságokat kell elviselnünk. Ez vár mindazokra, akik Jézus nyomában akarnak járni és hűségesen követni akarják Őt. Ez nem a test jólétének és az anyagi bővölködésnek az ígérete, éppen ellenkezőleg, a test megsanyargatását igényli. Az Úr azonban gondoskodik arról is, hogy akik az Ő követésével járó nagy árat hajlandók megfizetni, azok földi vándorútjuk során megtapasztalhatják:

  • az igazság iránti szomjúságuk megelégítését,
  • az Ő minden értelmet felülhaladó békességét,
  • a könyörületességét és az irgalmát,
  • a vigasztalását,

hogy ’teljes örömmel’ tudják Őt követni azon az úton, melyen a Szent Szellem vezeti őket.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: egység, evangélium, evangelizálás, Gyógyulás-szabadulás, helyreállítás, Szentség, szolgálati ajándékok, Tanítások
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.