A „puszta” egy ideiglenes hely – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt  – MP3 formátumban itt

Több igehirdetés is a pusztáról szól manapság, és hallunk híreket olyan emberekről, akik úgy élik meg a mindennapjaikat, mintha egy „pusztai helyen” lennének. A pusztai időszaknak fontos szerepe van a hívők életében, látjuk ezt Jézus, Mózes és Pál életében is.

A pusztának alapvetően két célja van:

  • az egyik, hogy megtisztuljunk minden óemberi és vallásos sallangtól, ami a korábbi időszakban ránk rakódott a személyes hívő – és gyülekezeti életünkben,
  • a másik pedig, hogy próbákon menjünk át és felkészüljünk az elhívásunknak megfelelő szolgálatra.

A pusztai időszak csupán egy átmeneti időszak a hívők életében. Isten nem egyedüllétre teremtette az embert, hanem egy közösségre Istennel, és más Istennel közösségben lévő embertársaival. Jézus azért alkotta meg az újszövetségi hívők közösségét, a gyülekezetet, hogy ebben a közösségben egymást építve tudjanak a hívők eljutni az érettségre, hogy együttesen, mint Krisztus teste, aminek egyenként egymásnak tagjai kiformálják Krisztust a világ felé.

Amikor valaki egy pusztai állapotba kerül, helye van az elcsendesedésnek, az Úr keresésének és az önvizsgálatnak, hogy rendezze a személyes életében azt, amit rendeznie kell. A világ zaját kívül hagyva, félretéve minden világi és vallásos serénykedést, mint Márta is tette, Mária módjára figyelni kell az Úr hangjára, odaülni az Úr lábához és kijelentéseket venni Tőle.

A hívő életünk célja nem a megtérés, és az örök élet elnyerése, az csak a kezdet. Mielőbb el kell jutnunk az érettségre a Krisztusban, és szolgálva neki elvégezni azt a munkát, amire személy szerint elhívott minket, megfutva a személyes pályánkat, megharcolva a nemes harcot, befutva a célba és átvéve a hervadhatatlan koszorút, amit Isten készített az Őt szeretőknek.

Vannak, akik manapság a vallásos, élettelen felekezetekből, vagy parázna gyülekezetekből „futnak ki,” engedelmeskedve az Úr parancsának. Sajnos sok gyülekezet sok „emberi hagyományt” halmozott fel néhány generáció alatt, amitől a kifutást követően meg kell szabadulni. Félre kell tenni minden „atyai hagyományt,” hogy csak az ige által adott minta váljon számunkra egyedüli követendő mintává.

Ebben az időszakban Isten kijelentés által világossá teszi vagy megerősíti személyes elhívásunkat. Közben nagy szellemi támadásokat élünk meg, amit látunk Jézus életében is a pusztában, mert a gonosz tudja, hogy ez az időszak a szolgálatra való felkészítés helye, ahonnan Isten emberei a Szellem erejével lépnek be a szolgálatukba, és már nem úgy fognak beszélni, „mint az írástudók, hanem mint, akiknek hatalmuk van.”

A puszta tehát nem egy végleges hely a hívők számára. Az Úr nem akarja, hogy egyfajta remetekeresztyének legyünk, hanem akar nekünk adni egy szent közösséget, egy gyülekezetet.

Vannak, akik a korábbi rossz gyülekezeti tapasztalatuk után „gyülekezet ellenessé” válnak, sőt azt állítják, hogy nincs is szükség gyülekezetre. Ez azonban hazugság.

Egy idő után ki kell jönni a pusztából, és megtalálni a helyünket Krisztus testében, Isten családjában. Ez a visszatérés azonban nem azt jelenti, hogy ugyanoda kell visszatérni, ahonnan kijöttünk, mert akkor a pusztában töltött időt haszontalanul töltöttük el, hanem valami újat kell kezdeni, mert a pusztával az is célja Istennek, hogy meglássuk mi az, amit Isten másként akar csinálni, mint ahogyan azt korábban csináltuk. A puszta egy „szellemi szülőszoba”, ahol valami új születik!

Egy halott, vagy parázna gyülekezetbe nem kell visszamenni, keresni kell azonban az igaz hívők közösségét, még ha ketten vagy hárman jönnek is csak össze valamelyikük házánál: az Úr megígérte, hogy ott lesz közöttük! Sok hívőben az a hamis nézet alakult ki, hogy a gyülekezet egy olyan hely – egy templom, egy gyülekezeti ház -, ahová „menni kell”, mert ott van jelen az Úr. Az újszövetségi gyülekezet azonban nem egy épület, hanem emberek közössége, akik bárhol is jönnek össze, mert az Úr – a bennük élő Szent Szellem által – velük lesz!

Ha leragadunk végleg a pusztában, akkor a puszta nem tölti be azt a szerepet, amit Isten szánt annak. Az ördög nevet rajtunk és becsap minket, mert eltávolított arról a helyről, amit Isten Krisztus testében nekünk szánt.

Ahhoz, hogy Jézushoz hasonlóan a Szent Szellem erejével, kellő bölcsességgel, világos elhívással és a szolgálatra felkészülve lépjünk ki a pusztából, a pusztai időt nagyon célirányosan és hasznosan kell eltölteni. Ez az időszak nem egyszerűen csak várakozási idő, nem a tétlenség ideje, hanem a szorgos „munkálkodásé”, egyfajta „kiképző terep” – sok fáradozással, veszélyekkel teli próbákkal és az Úrtól való sok tanulással.

Az Úr adjon mindenkinek világosságot és bölcsességet, hogy a puszta valóban be tudja tölteni az életében azt a szerepet, amit Isten szánt neki és Isten népe valóban egy felkészített, erővel szolgáló nép legyen, akik megtalálják a szolgálatukat és a helyüket Krisztus testében.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a honlapcímének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

 

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Keresztyénség, Szellemi harc, Tanítások
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.