Jelek és csodák utáni vágy – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt MP3 formátumban itt

Az ember lényéhez tartozik, hogy kíváncsi a természetfeletti dolgok iránt. Különösen a megtéretlen embereknél, és éretlen, csecsemő keresztyéneknél figyelhető meg ez a természetfeletti iránti túlzottan felfokozott kíváncsiság. Ezt jól tükrözi a neten lévő ilyen témájú anyagok látogatottsága. Az ilyenekre 20-30 ezer látogató is hamar összejön. Ezzel szemben a hívők érettségét és hitbeli fejlődését segítő tanításoknál néhány száz látogatónál megáll az érdeklődés. Nem jól van ez így, mert hívőknél éppen arra kellene nagyobb figyelmet szentelni, hogy minél előbb eljussanak az érett kora, hogy tudjanak különbséget tenni jó és rossz dolgok között.

A hívő élet velejárója, hogy időnként csodaszámba menő gyógyulásoknak és szabadulásoknak vagyunk tanúi, amik valóban kell, hogy kövessék az igaz hívőket. Ha az igének engedelmeskedve, a Szent Szellem vezetése szerint éljük a hívő életünket, akkor tanúi lehetünk, hogy Istentől való természetfeletti jelek is fognak követni minket.

A hívők jelek és csodák utáni vágya és a karizmatikus szolgálóknak a hívők ilyen irányú vágyainak kielégítése érdekében tett minél több csoda produkálására irányuló erőfeszítése azonban nem az az út, amit az ige ajánl nekünk, hanem pontosan ettől óvnak bennünket Jézus és az Ő apostolai is. Miért? Azért, mert „hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet a választottakat is” (Máté 24:24). A hamis szolgálók a nagy jeleket és a csodákat használják fel, hogy megtévesszék ezekkel az igazi hívőket! Ezt látjuk Simon mágusnál is, aki a természetfeletti csodákkal elbűvölte egész Samáriát:

„Egy Simon nevű ember pedig már előbb gyakorolta abban a városban az ördögi tudományt és elámította Samária népét, magát valami nagynak állítván: Kire mindnyájan figyeltek, kicsinytől nagyig, mondván: Ez az Istennek ama nagy ereje!  Azért figyeltek pedig rá, mert sok időn át az ördögi mesterségekkel elámította őket.”  (Ap.csel. 8:9)

Az ige szerint Simon ördögi tudománnyal bűvölt el sokakat és az emberek azt hitték ez Istennek ama nagy ereje, pedig egyértelműen ördögi volt! Ez történik ma is sok helyen hívő körökben az egész világon és sokan elámulnak, hogy ez Isten ereje, pedig valójában ördögi. Később Simon látszólag megtért és be is merítkezett, de a rossz motiváció továbbra is megmaradt nála, mert Isten ajándékait saját érdekében akarta felhasználni, mint ahogyan ma is teszi ezt sok hamis szolgáló, akik sok éretlen hívőt elámítanak a nagy csoda-alkalmakon. Sajnos sok keresztyén nincs tisztában vele, hogy a természetfeletti dolgok két forrásból származhatnak: az egyik forrása a gonosz és a másik a Szent Szellem ajándékainak valóságos működése. A Sátán és az ő szolgálói – a hamis szolgálók – a világosság angyalaként jelennek meg és szentnek, Istentől valónak igyekeznek feltüntetni azt, ami valójában démoni, okkult tudomány. Ilyenek az un. kontrollálatlan “szent nevetés, -rázkódás, -részegség és erők átadása a “kenettel” szolgáló testvérek által a kundalini szellemével sok gyülekezeti alkalmon. Sok hívő azt hiszi, mert azt mondják nekik a szolgálók, hogy ez a Szent Szellemtől van, pedig valójában mindezt az okkult kundalini szellem műveli. amikor kézrátétellel való szolgálat során – vagy anélkül –  okkult erők átadása nyomán elterülnek és vonaglanak az emberek a földön. Sok esetben ilyenkor nem “szabadulás” történik, hanem pontosan az ellenkezője: ilyenkor megy beléjük egy démon, ami ezt az abnormális, megalázó viselkedést kiváltja a hívőkben. Látunk ilyeneket a hívők első gyülekezeteinek életében? Nem, sehol!

Látjuk már, hogy milyen veszélyes dolgokról van szó és mennyire fontos, hogy minél előbb eljussunk az érettségre és szellemi megkülönböztető képességgel rendelkezve leleplezzük a gonosz szellemek munkáját?

Az igében az apostolok mindenhol nyomatékosan felhívják a hívők figyelmét a hamis szolgálókra és a jelekkel és csodákkal való megtévesztésre. Ma is felhívják az Úr szolgálói erre a hívők figyelmét? Nem úgy tűnik.

Az utolsó idők legnagyobb veszélye a megtévesztés. Az ige mondja, hogy sok hamis szolgáló jön ebbe a világba!

Fel vagyunk rá készülve, kellően éberek vagyunk a megtévesztéssel szemben és megvizsgálunk minden szellemet? Ha nem így teszünk, akkor nagy bajba kerülünk!

Jézus földi szolgálatának ideje sok dologban hasonlított a mai korra. A korabeli zsidók és azok vezetői Jézustól jelt kívántak látni, de Jézus a következőt mondta nekik:

Gonosz és parázna nemzetség jelt kíván, de nem adatik jel neki, csak Jónás prófétának jele.” (Máté 12:39)

Látjuk tehát, hogy annak ellenére, hogy Jézus maga is sok csodát tett, nem szerette a jelkívánást; sőt gonosz és parázna nemzetségnek nevezte az ilyeneket – a vallási elöljárókat! Nem túlzás ez? Hogyan nevezhet Jézus kegyes, vallásos embereket, főként vezetőket gonosznak és paráznának?

Nézzük meg, hogy mit jelent gonosznak lenni Jézus értelmezése szerint?

Ha megnézzük az igében, hogy Jézus hogyan értelmezi a gonoszságot és kiket nevez gonosznak, akkor meg fogunk lepődni, mert rájövünk, hogy a mai sok karizmatikus szolgáló között is sok gonosz ember van.  A Máté 7-ben Jézus a “széles úton” járó, Jézus nevében sok jelet és csodát tevő és prófétáló, “karizmatikus” szolgálókat nevezi gonoszoknak, akiket valójában Ő nem is ismer, ennek oka pedig az, hogy képmutatók: kifelé igyekeznek szentnek látszani, de az életükben engedetlenek sok ige megcselekvésében. Ezért nem engednek betekintést a magánéletükbe, hanem az ajándékokra terelik mindig a figyelmet és tiltják a megítélést, hogy le ne leplezzék őket! Nekik jó példával kellene elöl járni, ezzel szemben sok hamissággal és képmutatással megtévesztik Isten népét. Jézus szerint ez gonoszság, ezért nevezi gonoszoknak őket!

Mit jelent az, hogy „parázna” nemzetség?

Itt a paráznának fordított szó az eredeti görögben “moikhalisz”, aminek jelentése valójában házasságtörés, és nem az egyedülálló emberek házasságon kívüli paráznasága. Jézus a korabeli zsidóságot tehát valójában így nevezi: “gonosz és házasságtörő nemzetség.”

Tudjuk, hogy Jézushoz odamentek a vallási elöljárók és kísértették Őt, hogy „szabad-e akármi ok miatt elválni?” (Máté 19:3) A válás kérdése akkor is vita tárgya volt a zsidók között, de nem a válás maga, hanem annak oka volt az, ami a vita tárgyát képezte. Így van ez ma is a hívők között: szeretnének a hívők tisztában lenni vele, hogy mi az az ok az ige szerint, amikor szabad egy hívőnek elválnia. Nyilvánvaló az is, hogy az emberek nem azért szeretnének elválni, mert szeretnének egyedül élni, hanem azért, mert a válást követően valaki mással szeretnének egybekelni. Ez elég megszokott gyakorlat volt Jézus idejében, és ma is elég gyakorivá vált a hívők és hívő szolgálók között is a válás és az azt követő mással való egybekelés. Több ismert, nemzetközi hírű szolgáló él második, sőt harmadik feleségével!

Az USA-ban a baptisták 40%-a elvált ember, ami hasonló arány, mint a világban, ami nem meglepő a teljesen elvilágiasodott gyülekezeteket tekintve, akik átvették a világ szokását ezen a területen is.

Mit mond Jézus a válásról a farizeusok kérdésére? Azt, hogy amit Isten egybeszerkesztett azt ember el ne válassza, aki pedig “bármi okból” elválik és “mást vesz el,” vagy “mással kel egybe,” az “házasságtörést” követ el. Néhány helyen ezt paráznaságnak fordították, de az eredeti görög szerint ott is házasságtörésről van szó. A válás utáni egybekelés tehát valójában házasságtörés, amit ma – a világi gyakorlat szerint – “újraházasodásnak” szokás nevezni. A világban teljesen elfogadott gyakorlat a válás utáni újraházasodás, amit ma már szinte minden felekezet átvett és a világ szerinti módon gyakorol. Tudnunk kell azonban, hogy Jézus szerint ez házasságtörés, és aki ilyet követ el annak vége örök halál:

„Avagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők (moikhosz), se pulyák, se férfiszeplősítők, Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.”   (1 Korinthus 6:9-10)

Úgy tűnik, sokan ezt ma sem tudják, hogy az ilyenek nem örökölhetik Isten országát! Amikor ma sok “újraházasodott” hívőt és hívő szolgálót látunk, akkor tudnunk kell, hogy Jézus házasságtörőknek tartja őket. Olvassuk el ezzel kapcsolatban a “Válás, újraházasodás és házasságtörés” című írást Dan Cornertől a Keskeny út blogon.

Látjuk tehát, hogy sok “széles úton” járó hívőre, főként, akik újraházasodtak, egyetértenek azzal, vagy támogatják azt, tökéletesen rájuk illik Jézus mondása: “Gonosz és házasságtörő (újraházasodott) nemzetség. Ha ilyen szolgálók jönnek közétek, akkor fontos tudni, hogy Jézus nem ismeri őket, ezért azok a jelek és csodák, amiket tesznek, azok nem az Úrtól vannak, mert “rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt!” Isten ugyanis csak azoknak jelenti ki magát és azok kérését teljesíti, akik neki engednek! 

Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.    (János 14:21)

Isten csak a neki engedelmes szolgálókat használja és őket követik a jelek. Ők azonban nem arra törekszenek, hogy jeleket és csodákat tegyenek, hanem hogy engedelmeskedjenek a parancsolatoknak és a jelek és csodák majd követni fogják őket, ha az Úr úgy akarja!

Érdemes megfigyelni, hogy a Jelenések könyvében lévő hét gyülekezetből melyik volt az az egy, amely tetszett Jézusnak:

„A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja: Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. … Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e föld lakosait. Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.”   (Jel 3:7-13)

Ebből is láthatjuk, hogy sok hívő vágyával ellentétben ma

  • az igazság és a szentség,
  • az igének való engedelmesség kell, hogy meghatározza a hívő életünket.
  • Így nem kell nagy erővel rendelkeznünk, hanem kevés erő is elegendő, hogy győzzünk az életünkben lévő bűn felett és rendelkezzünk az oldás és kötés hatalmával. 

Ha az igének való engedelmesség eredményeként az Úrtól kapott kijelentés és az oldás és a kötés hatalmával rendelkezünk, akkor semmi sem állhat ellenünk, különben csak a “levegőt vagdossuk.”

Semmi szükség tehát arra, hogy nagy jelek és csodák után vágyakozzunk, ami könnyen megtéveszthet bennünket. Ha viszont a filadelfiabeli hívőkhöz hasonlóan igazságban és szentségben éljük az életünket, akkor az Úr szeretni fog és megtart bennünket a nagy nyomorúság idején, sőt győzteseknek járó koronát is ígér nekünk. Kívánhatunk ennél többet? Semmiképpen sem. Ámen.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Keresztyénség, Szellemi harc, Szentség, szolgálati ajándékok, Tanítások, utolsó idők
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.