Szellemi harc a “fejedelemségek” ellen – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt  – MP3 formátumban itt

Az elmúlt években főleg a karizmatikus gyülekezeti körökben kialakult egy új szellemi irányzat, amely a „területi szellemek” elleni harcot tűzte zászlajára, mint egyfajta stratégiai hadviselést. Keresztyén teológusok „tudományt” csináltak ebből: „szellemi térképeket” csináltak egyes területekre és kialakítottak speciális módszereket a szellemi harcot vívók csoportos imájára. Olyanról is hallani, hogy némelyek szellemi elragadtatást élnek meg (kilépnek a testükből) és a levegőégben száguldva szállnak szembe a magasságban lévő szellemi fejedelemségekkel. Mindez nagyon tudományosnak és fantasztikusan szelleminek tűnik, de jogosan felmerül a kérdés, hogy mindez valóban megáll-e az ige mérlegén és egyezik Jézus és az Ő apostolainak tanításával és gyakorlatával?

Most nézzünk meg néhány igét, amelyeknek köze lehet ehhez a témához és vizsgáljuk meg az ige alapján, hogy valójában miről is van szó.

A legelső ige, ami leginkább említésre méltó ezzel a kérdéssel kapcsolatban az a következő:

„Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.  Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.”    (Efézus 6:11-12)

Ebből az igeszakaszból az látszik, hogy valóban vannak „szellemi fejedelemségek és hatalmasságok, amelyek a magasságban vannak.”

Erre konkrét példát látunk már az ószövetségi időkben is, amikor Dániel megértette az igéből, hogy letelt a 70 éves babiloni fogság ideje, azért böjtölt és imádkozott, hogy népe visszamehessen Júdeába helyreállítani a Jeruzsálemi templomot és megszervezni az életet. Egyedül böjtölt és imádkozott három hétig, miután látomást kapott és az Úr szólt hozzá:

„Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, melyeket én szólok néked, és állj helyedre, mert most te hozzád küldettem! És mikor e szót szólta velem, felálltam reszketve. És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédeid, és én a te beszédeid miatt jöttem. De Perzsiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljött segítségemre.”   (Dániel 10:11-13)

Mit látunk ebből az igeszakaszból?

  • Dániel az Úr akaratát megértve és azzal egyező módon egyedül imádkozott és böjtölt három héten keresztül,
  • az Úr rögtön meghallotta Dániel imáját, de arról Dániel semmit sem tudott és Dániel segítségére küldte Mihály arkangyalt, aki Izrael népe fölött őrködő főangyal volt, aki három hétig harcolt Perzsia fejedelme ellen.

 Itt látunk konkrét példát a magasságban lévő gonosz fejedelemség elleni szellemi harcra, de nézzük meg, hogy ki vívja ezt a harcot és hogyan?

  • nem Dániel – az imádkozó embervívja a szellemi harcot a magasságban lévő szellemi fejedelem ellen, hanem az ellenséges szellemi fejedelemségek harcoltak egymás ellen! Mihály főangyal, Izrael védőangyala siet Dániel segítségére, és ő vívja a harcot Perzsia fejedelme ellen a magasságban és nem Dániel!
  • Izrael népe fogságban volt Babilonban és az ő védőangyaluk, Mihály is ott volt velük és nem maradt Kánaán földje felett, amikor Izrael és Júda népét fogságra hurcolták, hanem együtt mozdult az általa védett néppel, mert ő nem egy területhez van rendelve, mint területi szellem, hanem egy néphez! Perzsia fejedelme azért volt ott, mert a perzsa nép azon a területen lakott. Nincsenek tehát un. „területi szellemek”, hanem népek fölé rendelt angyali fejedelmek vannak, akik lehetnek szentek, de gonoszok is.

 Az evangéliumokban azt látjuk, hogy Jézus sosem hadakozott területi szellemek és magasságban lévő fejedelemségek ellen közvetlenül, hanem gonosz szellemeket űzött ki a megkötözött emberekből. A magasságban lévő gonosz fejedelemségeket szolgáló démonok mindig emberi testeket keresnek, hogy emberekben lakjanak. Jézus „új tudománya” és egyik fő szolgálata az volt, hogy kiűzte a gonosz szellemeket az emberekből, akik ezáltal szabaddá váltak, esetenként  meg is gyógyultak.

Jézusnak volt egy másfajta szellemi harca is, amikor a pusztában a Sátán háromszor támadta meg Őt. Itt Jézus közvetlenül a Sátán ellen harcolt, minden esetben az ige kardját használva, és a Sátán elment tőle – egy időre. Jézus győzött, de ezzel nem semmisítette meg a Sátánt, hanem csak egy időre visszaverte a közvetlen támadását.

Jézus tanítványaiként nekünk is lehetnek olyan megtapasztalásaink, hogy Dánielhez hasonlóan, az Úr akaratával egyező módon imádkozunk valamiért és csak később adja az Úr tudtunkra, hogy közben milyen szellemi csaták zajlottak a magasságban Isten és a Sátán angyalai között.

Jézus tanítványaiként velünk is előfordulhat, ha Isten fontos szolgálatra hívott el bennünket, hogy a szolgálatba lépésünket megelőzően a Sátán közvetlenül is megtámadhat minket, ami ellen Jézushoz hasonlóan az ige kardjával mi is eredményesen felvehetjük a harcot és visszaverhetjük a támadását, és tőlünk is eltávozik egy időre.

Az Efézus 6:10-18–ban felsorolt szellemi fegyvereket tekintve egyetlen támadó fegyver van, Isten igéje, amit Jézus is használt és nekünk is használni kell szükség esetén. Mi harcosok vagyunk, de egy harcos nem harcol minden ellen és állandóan, csak a Szent Szellem vezetése szerint, Isten akaratával megegyező módon. Ezt jelenti, amit Pál mondott a harcról, hogy nem vaktában (látás nélkül, össze-vissza) levegőt vagdos. (1 Kor. 9:26) A felsorolásban szereplő többi fegyver védelmi célt szolgál, amivel egy hívőnek szintén rendelkeznie kell, mert attól harcos egy harcos. Ezek nélkül ne is induljon a harcba senki! Ezek a harcosra jellemző védelmi fegyverek a következők: az igazlelkűség (őszinteség), a hit, az üdvösség sisakja (üdvösség tudat), az evangélium hirdetésének készsége, állhatatosság az imádkozásban.

Most nézzük meg néhány konkrét eset kapcsán Pál apostol missziós munkája során hogyan nyomult be, és vett birtokba új terülteteket Krisztus számára. Egy dolog rögtön fel fog tűnni. Sehol nem látunk példát arra, hogy a munkatársaiból egy szellemi harcos ima-kommandót szervezett volna! Sosem készített szellemi térképeket! Nem hadakoztak területi szellemek ellen, mielőtt egy területre bementek. Pálnak az Úrtól vett módszere más volt, ami a sikert eredményezte:

  1. Pálnak szokása volt, hogy amikor egy városba bement, akkor először mindig az ottani zsinagógába ment be, és amikor szót kapott, hirdette az üdvösség útját. Akik megtértek, azokat elszakította a zsinagógától és külön kezdett foglalkozni velük, hogy valódi tanítványokká tegye őket. Ezen szokása miatt sok ellensége volt a vallásos zsidók között. Ma is megtapasztalhatjuk ezt és szerezhetünk ellenségeket magunknak a megtéretlen, a szokásaikhoz ragaszkodó vallásos emberek között, ha a tiszta evangéliumot hirdetjük.
  2. Pálnak volt szellemi vezetése, kijelentése, hogy mikor melyik területre nyomuljon be. Természetesnek tűnt, hogy először a közeli Kis-Ázsiába, Efézusba menjen, a Szent Szellem azonban nem engedte meg ezt neki és látást kapott (egy pajzsos férfiút), hogy Görögországba menjen. Ha nem lett volna szellemi megkülönböztető képessége és látása, akkor Isten akarata ellenére idő előtt nyomult volna be Kis-Ázsiába, ahová később nyitott utat neki az Úr.
  3. Pál engedelmeskedett a látásnak, a saját előzetes elgondolása ellenére először Filippibe ment. Ott három napig kísérgette egy jövendőmondó lányka őket és ezt mondta nekik: „a magasságos Isten szolgái, akik nekik az üdvösségnek útját hirdetik.” (Ap.csel. 16:17) Igaz volt ez a kijelentés? Igen, teljes mértékben. Pál is tudta ezt, de nem fuvalkodott fel a dicsőségtől a lány szavait hallva, hanem magából a jelenségből, ahogyan történt felfedezte, hogy ezt a jövendőmondás szelleme mondatja a lánykával, amit kiűzött belőle. Úgy gondolom ma sok, magát Isten szolgájának tartó, karizmatikus szolgáló megbukna ezen a próbán. Sokan felfuvalkodnának a dicsőségtől, mert megerősítésnek vennék a kijelentést és igaz prófétaként viszonyulnának a lánykához, megdicsérve őt. A folytatásban látjuk, hogy sok pénzéhes ember, akinek a jövendőmondó lányka sok hasznot hozott, de elesett a jövedelemtől Pál szabadító szolgálatát követően, Pál és Silás ellen támadt és bebörtönöztették őket. Ez is az Úr akaratában volt, mert Pál és Silás dicsőítő énekének hatására Isten természetfeletti módon beavatkozott és megtért a börtönőr, valamint a családja. Így plántált egy gyülekezetet Pál Filippiben. Látunk ma szellemi értelemben véve hasonló gyülekezeti plántálásokat, vagy inkább csak látás nélküli emberi erőfeszítéseket kevés eredménnyel, vagy szuper szelleminek tűnő, de nem működő emberi módszereket?
  4. Pál a távolabb lévő görög városok evangélizálása után később ment a lakóhelyéhez közelebbi kis-ázsiai városokba, amikor nyilvánvalóvá tette számára az Úr, hogy megnyitotta az utat, ami korábban zárva volt, ezért nem engedte a Szent Szellem oda őt. Pál engedelmes volt a Szent Szellem tiltó és engedő akaratának is, és nem lett volna Isten szolgája, ha ezek között nem tudott volna különbséget tenni. Ma hány magát Isten emberének tartó szolgáló tud különbséget tenni a Szent Szellem ilyen finom, de nagyon lényeges következményekkel járó vezetése között? Pál Istentől rendelt időben indult el Efézusba, ami gonosz szellemektől terhelt város volt, ahol sokan ördögi mesterségeket folytattak és ebben a városban állt Diana temploma is, ami egy szellemi erőssége volt ezeknek a gonosz szellemeknek. Pál úgy beszél erről a városról, hogy „nem emberi módon küzdött a fenevadakkal Efézusban”. (1 Korinthus 15:32) Így ír erről az írás:

„Sokan pedig azok közül, akik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva, mindeneknek láttára megégették. És összeszámlálták azoknak árát, és találták ötvenezer ezüstpénznek. Ekképpen az Úrnak igéje erősen nevekedett és hatalmat vett.” (Ap.csel. 19:19-20)

Ez egy dicsőséges szellemi győzelem volt. Hogyan érte el Pál ezt az eredményt? „Szellemi térképet” készített, „ima-kommandót” szervezett, „szellemi harcot folytatott város felett lévő szellemi fejedelemségek ellen”, anélkül, hogy bárkivel is találkozott volna és miután megnyerte a szellemi csatát, győztesként bevonult a városba, ahol üdvrivalgással fogadták? Nem. Ma sok hamis szolgáló így képzeli el látszólag nagyon szelleminek tűnő módon egy város birtokba vételét! Ne higgyünk az ilyeneknek, ők nem az Úr szolgái!

Nézzük most meg, hogyan vette birtokba Pál Efézust, ami egy igazi szellemi erősség volt az ő korában:

  • Görögországból Jeruzsálembe utazva magával vitte Priszcillát és Akvilát, és Efézusban hagyta őket, maga pedig bement a zsinagógába és vitatkozott a zsidókkal, akik kérték, hogy maradjon náluk, de Pál nem maradt, hanem elment Jeruzsálembe, (Ap.csel. 18:19)
  • Később Apollós is a városba érkezett, akit Priszcilla és Akvila tanított meg az Úr útjára és elkezdtek együtt munkálkodni a városban, (Ap.csel 18:24)
  • Pál később visszatért Efézusba, ahol a városba érése előtt találkozott 12 emberrel, akik János keresztségére keresztelkedtek meg. Pál bemerítette őket Jézus nevében és imádkozott értük, hogy betöltekezzenek Szent Szellemmel, (Ap.csel. 19:1-7)
  • Ezt követően Pál „bement a zsinagógába és három hónapon keresztül vitatkozva igyekezett meggyőzni őket az Isten országára tartozó dolgokról” (Ap.csel 19:8)
  • Miután többen megkeményedtek és ellene álltak, Pál elszakította azokat, akik hittek a zsinagógától (a gyülekezettől), és külön helyen – egy iskolában – összegyűlve két éven keresztül tanította őket,  (Ap.csel. 19:9-10)
  • Sok „nem közönséges csodát cselekedett Isten Pál keze által”: a betegek meggyógyultak és az emberek megszabadultak, (Ap.csel. 19:11-12)
  • Skéva főpap fiai, akik nem ismerték az Urat, próbálták utánozni Pált, de az az ember, akiben gonosz szellem volt letépte ruháikat és meztelenül, sebesülten menekültek el. (Ap.csel. 19:13-16)
  • Sokan mindezektől istenfélelembe estek és magasztalták az Urat: sokan megtértek, elégették okkult könyveiket és Isten hatalmat vett a városban. (Ap.csel. 19:17-20)

Pál így „harcolt a magasságban lévő fejedelmek ellen” és vette be Efézust, ami a gonosz szellemek fellegvára volt akkoriban. Később nagy háborúság támadt Demeter ötvös miatt, aki Diana templomokat csinált. Ez nagy hasznot hozott az ötvösöknek, akik féltek, hogy ha az emberek megtérnek „a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és elvész az ő nagysága, akit az egész Ázsia és a világ tisztel,” ők pedig tönkremennek. Az összesereglett embertömeg összezavarodott és a zsidók Alexandert bízták meg, hogy csillapítsa le a fellázadt embereket:

 „Ide hoztátok ez embereket, kik sem nem szentségrontók, sem a ti istenasszonyotok ellen káromlást nem szóltak. Ha tehát Demeternek és a hozzátartozó mesterembereknek valaki ellen panaszuk van, törvényszékek vannak, és tiszttartók vannak: pereljenek egymással.”   (Ap.csel. 19:24-39)

Érdemes megfigyelni, hogy Pál és munkatársai úgy vették be Efézust a szellemi erősségek városát, hogy az egész Kis-Ázsia által tisztelt Diana istenasszony temploma ellen semmi szentségtelent nem szóltak! Ez isteni bölcsesség volt részükről és nagyon elgondolkoztató! Sokat tanulhatunk Pál szolgálatából, hogyan kell bevenni egy szellemi erősségekkel rendelkező térség központját. Úgy tűnik Pál teljesen más módon vívta a szellemi harcot a magasságban lévő szellemi fejedelemségek ellen, mint azt sok szellemi harcos és szellemi térképeket készítő szolgáló gondolja ma. Isten Pál módszere mellett tett bizonyságot, ezért jó, ha tőle tanulunk. Ne higgyünk a hamis szolgálóknak, akik nagyon szelleminek tűnő, de valójában nem működő dolgokra akarnak megtanítani minket!

Nézzük most meg röviden, hogy mi volt Pál módszerének a lényege?

  • Pál figyelt a Szent Szellem vezetésére és a megfelelő időben ment be Efézusba,
  • maga előtt küldött egy előőrsöt: Priscillát és Akvilát, akik elkezdtek munkálkodni a városban,
  • Pál első dolga az volt, amikor Efézusba érkezett, hogy felkereste a zsinagógát, ahol addig prédikált, míg többen be nem keményedtek és akkor elszakította a megtérteket a zsinagógától,
  • két évig tanította a megtérteket,
  • sok jel és csoda történt Pál szolgálata során: gyógyulások és szabadulások,
  • lelepleződtek a hamis szolgálók (Skéva fiai),
  • az emberek istenfélelembe estek és megbánták bűneiket, amit cselekedeteikkel is bizonyítottak: elégették a sok, drága okkult könyvüket,
  • Pál nem harcolt területi szellemek és nem beszélt Diana istenasszony ellen, de akikben gonosz szellem volt azokat kiűzte.

Mindezeket összefoglalva mondhatjuk, hogy Pál a Szellem vezetésére és az emberekre koncentrált. Úgy harcolt a fejedelemségek ellen, hogy annak gonosz démonjait űzte ki az emberekből és így megszűnt annak a fejedelemségnek a hatalma azokon az embereken, akik azon a helyen éltek!

Kedves testvérek!

Csak járjunk szentségben és igazságban, engedelmeskedjünk a Szellem vezetésének és cselekedjük az Úr akaratát! Az ellenség olyan emberek által fog megtámadni minket, akikben gonosz szellem van, és akkor űzzük ki belőlük! Így vehetünk birtokba egy helyet szellemileg, ha az embereket a Sátán birodalmából Isten királyságába visszük át. Ilyen egyszerű. Dicsőség Istennek!

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: evangélium, evangelizálás, Gyógyulás-szabadulás, Szellemi harc, Tanítások
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.