Baál vagy az Atya uralma V – Abonyi Péter

A könyv V. része letölthető PDF formátumban itt  – MP3 formátumban itt

A megcsalás módjai, eszközei – avagy

hogyan cseréli le Baál az Atyát az uralkodásban

1. Megvallás, engedelmesség

Napjainkra egy külön iparág épült fel a pozitív teológiára. Szerintük a kulcs nem a szívben, hanem a nyelvben van. Ennek oka, hogy a megalkudott élet miatt elmarad az az erő, ami a szellemi ajándékok és szolgálatok újszövetségi működéséhez szükséges. Mivel tagadják az újszövetségi presbiteri vezetést és a gazda-szellem alatt élnek, megszomorítják a Szent Szellemet az egyre mélyebbre süllyedő, sorozatos engedetlenségükkel. A szív romlottá válása miatt az isteni akaratból kiesve nem tudnak a Szellem erejének a hiányában a hívők és az új megtérők szívére hatni, mert arra hatni, azt megváltoztatni csak az Atyának van joga, és annak, akinek Ő megadja erre a hatalmat. Lásd az ide vonatkozó igéket: Jakab 3:5-10, Jeremiás 17:9-10, Máté 12:34-35, Máté 15:18-19, Máté 15:8. igeversek.

A biblikus KIHIRDETÉS igazsága helyett építették fel a megvallás, az Isten igazságát elhomályosító teológiát. E homályt okozó fátylat szeretném most felfedni, ha nyitott arra a szíved. A Szent Szellem által megváltozott szív látható jele a gyümölcs, ami az életmód, a cselekedet és a beszéd megváltozásával jár, mint ahogy például láthatjuk Zákeus, a vámszedő életében, a Lukács 19:8-9 versekben. Mivel a Krisztus szabadsága mellett – valójában helyett – a gazda-szellem kialakítása, a „nagy testvértől” való függőség létrehozása már a megtéréskor elkezdődik, ezért e függőséget, de az erőnek a látszatát is fenn kell tartani. Erre nagyon jó eszköz a megvallás tana. Van néhány ige, amiből levezetik, hogy a szavak gépies kimondásával Isten, mint valami automata berendezés előbb vagy utóbb kiadja az akaratunk szerinti célt, óhajunk szerinti vágyat. Ne csodálkozzunk, ha naponta akár többször is elmondjuk a logoszt, akkor egyszer csak rémává válik a szellemünkben, mert vagy egy elmebeli felismerésre jutunk, vagy nem várt helyről valóságos mennyei beavatkozás érkezik. Van, amikor megértünk valamit az Igéből, és van, amikor a hit vagy bátorság, önbizalom növekedésével pozitív, jó dolog történik. Ők azt gondolják, hogy ez az esemény igazolja a megvallás tan helyességét, pedig csak egy felismerésre jutottak és a szívük változott meg. Van, amikor Isten nem tudatja velünk, hogy mit készül tenni, és ha tiszta szívvel mondunk és teszünk valamit, hirtelen megmozdul a menny, és történnek a dolgok.

Fontos, hogy Isten akaratát keresve éljünk! Így van olyan eset, amikor tudjuk, de van olyan, amikor nem tudjuk, csak hitből mondunk vagy teszünk meg valamit, és Istennel együtt mozdulva megtörténik, amit az Ő akaratával egyezően mondunk vagy teszünk. EZ A KIHIRDETÉS IGAZSÁGA, ami nemcsak a beszéd által, hanem bármely cselekedetünk által működik, hiszen a beszéd a cselekedeteink egyik speciális megnyilvánulása. Ez viszont fordítva nem működtethető, hogy a cselekedet vagy a beszéd mantraszerű ismételgetésével egyszer csak a szó szellemi lesz. Ez a tan pont abból a kuruzsló szellemből táplálkozik, mint amiből az az ámítás, hogy Isten teremtő ereje helyett az evolúció hozta létre a világot, azaz, hogy csak sokszor kellett életszerű tevékenységnek és pozitív mutációnak történnie és egyszer csak létrejött az élet. E tőről fakad a megvallás tanának az a tétele a János 10:34-ből, hogy azt a hitet kell táplálni az emberekben, hogy ők Istennel egyenlők: tulajdonképpen, amit te kimondasz, az olyan, mintha Isten mondaná. Még véletlenül sem esik szó az Isten akaratáról, a szív állapotáról pedig végképp nem, mert ugye az már hitetlenség, hogy azt mered állítani, hogy nem elég kimondani a szót! Az életünk során alkalmazandó alapeset azonban az, hogy az Isten akaratát kell személyes életünkre nézve elkérni az Atyától és úgy kell cselekednünk, szólnunk, azt kell kihirdetni, ahogy Jézus például adta a János 5:19-20. versekben. Ellenkező esetben úgy járunk, mint a Máté 7:21-23-ban levők, akik meg voltak tanítva és tettek dolgokat, de nem volt személyes ismeretük, kijelentésük Isten akaratáról. Olvassuk el a Máté 25:32-46 verseket, mert azok megcselekvése üdvösség kérdése. Hallottál már megvallást a 35. és 36. versben felsorolt cselekedetekről? Kért már valaki ezek közül akár egyet is a megvallásában? Én még sosem hallottam!

Az Isten akaratában, a Neki való folyamatos engedelmességgel és az egyedül való imádkozással maradhatunk meg. A Lukács 6:12-13 szerint Jézus mielőtt kimondta volna a 12 tanítvány nevét, előtte az egész éjszakát az Atyával töltötte imádkozásban, hogy megtudja az Ő teljes, tökéletes és részletes akaratát. Hallasz te olyan feltételt, hogy mielőtt megvallást mondatnak veled vizsgáld meg magad, hogy Isten akaratában vagy-e, szíved és annak indítékai tiszták-e, és kész vagy-e áldozatot hozni Érte?

Kiről szólnak a megvallásaink? Tényleg Isten dicsőségéről szólnak? Vagy nem inkább a könnyebbségről és az egyéni jólétről? A pozitív gondolkodás ördögi, new-age tana mit keres az Egyházban? Nem véletlen, hogy a megvallás tana a prosperitás, növekedés és gazdagság tanával kéz a kézben járnak, ugyanis a prosperitás ágyazott meg a megvallás tanának. Ki kell mondanunk, hogy a megvallások a jobb anyagi és lelki életért hangzanak el, nem az Isten akaratában való cselekedetek megtételéért!

Ahhoz, hogy megértsük mi e tan és az ige tanítása közötti különbség, szót kell említenem a jó és rossz fogalmakról. A megvallás tana egy jónak hangzó, végtelenül egyszerű alapvetésre épít, ami emberi. Azt mondja, hogy amiben élsz, vagy amilyen helyzetbe belekerültél az rossz, és ezt ugye te nem akarod, hanem a jót szeretnéd; tehát csak ki kell mondanod azt, amit már Isten egyszer kimondott, így az ugyanúgy fog működni, mint egykor; tehát megkapod a jót. Tényleg ez az Isten akarata? Csak ilyen életutakról olvasunk a Bibliában? Amíg magunk vagyunk az életünk urai, addig csak magunknak kedveskedünk, magunk hasznát keressük. Miután meghaltunk a Krisztusnak, az Isten akaratát keressük és nemcsak a magunk, hanem mások hasznát, javát és boldogulását is keressük, ahogy arról a Filippi 2:2-5 beszél. A mások felemelkedéséhez viszont e fejezet 6-8. vers tanúsága szerint hozzájuk hasonlóvá kell lennünk, ami lehet lehajlás vagy megalázkodás, de lehet, hogy az ő életformájuk szerint kell élni, hogy az Isten által kijelölt feladatot elvégezhessük. Krisztus ebben példát mutatott, mindenkinek szolgájává vált. Sokaknak kellett megvetett, lenézett, vagy kigúnyolt életet élniük hitükért. Valakik életükben meglátták a szenvedésük értelmét, és valakik nem. Erről szól a Zsidók 11:32-40 versek.

Gondoljunk csak bele, hogy ott volt bemerítő János, akit Jézus a legnagyobbnak mondott a próféták között, mégis a megvallás tant hirdetők szerint rossz megvallása volt és ezért végezték ki! Nem is gondolnak bele, hogy az igaz prófétákat szinte kivétel nélkül megölték. Némelyek ma valami nagynak, netán apostolnak vagy prófétának hívatják magukat, de közülük egyikőjük sem fog erőszakos halállal meghalni, pedig a 11 apostolt és Pált is erőszakos halállal ölték meg. 

Térjünk meg a megvallás hústesti tanításából és éljen bennünk a Krisztus! Továbbá engedjük meg az Atyának, hogy ami történik, legyen jó vagy rossz számunkra, az Isten akarata szerint történjen.

Ha az Úr útján járunk gyakran tapasztaljuk, hogy valami nem olyan jó, vagy egyértelműen rossz dolog ér bennünket, hogy mások a jót meghallhassák, megkaphassák. Rengeteg példát látunk erre a Bibliában.

Az Apostolok cselekedetei 16:20-35 szerint az evangélium hirdetéséért megverték, majd tömlöcbe zárták a testvéreket. Ugye ez nem olyan jó dolog? Nem, ez rossz és fájdalmas dolog! Felismerték, hogy ha az evangélium hirdetésekor Isten akaratában voltak, akkor most is abban vannak, mert Isten királyságában nincsenek véletlenek, hanem a terv része volt az, ami történt velük. Ennek a felismerésnek az örömére elkezdtek Atyjukat dicsérve énekelni. Isten „jerikói erőket” megmozgatva átrendezte a börtön falait, és jó nagy felfordulást csinált. Jó dolog egy földrengést – kezed-lábad megkötve – kalodába zárva átélni?  NEM! Rossz dolog, mi több, halálosan félelmetes! Mivel most már tudták, hogy a földrengés célja Isten akaratának a megnyilvánulása volt, nem menekültek ki a börtönből, vártak és figyeltek. Amikor meglátták az öngyilkosságra készülő őrt, akkor cselekedtek: igét hirdettek, aminek következtében az őr és a házánál levő család és a szolgák megtértek. Ez jó dolog! Abszolút jó dolog! 

Testvérem! Milyen megvallást kellene ma tenned ennek az eseménynek ilyenformán való megtörténtéhez? Egy megvallás-hívő, amennyiben rajta áll, nem éli át Isten vezetésének ilyen mélységeit, mert az ellenkezik hitbeli meggyőződésével! Soha nem fogja elfogadni, hogy az Isten vezetése szerint van, hogy neki börtönbe kell kerülni, mert az ő istene az áldás istene, a jó istene. Így az Úr meghallgatva imáját, nem is engedi, hogy megvallásával ellentétes módon az Isten akarata szerinti nehéz helyzetbe kerüljön mások javára, mivel az Úr akaratát még az Ördögtől valónak nevezné. Persze már hallom is a választ, hogy Pálék az evangéliumért szenvedtek. De testvérem, akkor ők még ezt nem látták! Ne csapd be magad, sokszor te se tudod, hogy miért történnek veled olyan dolgok, amik rosszak, csak azt mondod, hogy kísértés vagy szellemi támadás ért. Képzeld, Pálékat nem szellemi támadás érte, hanem megengedték Istennek, hogy a rosszat jóra fordítsa! Mint ahogy Jób sem tudta, hogy mindene elvesztését Isten engedte meg, ami az Ő akaratával egyező volt, mert Jób története a mindenáron az Istenhez ragaszkodó hűségre tanít. Vagy ott van József. Szerintetek milyen megvallást tett a börtönben, ahova a paráznaság hamis vádja miatt került, pedig tudta, hogy az nem történt meg?! Nem igazságtalanul szenvedett? Nem evangelizált, nem beszélt Istenről, semmi oka nem volt, hogy vele ilyen szörnyűségnek kellett megtörténnie. Nem felívelő, prosperáló pályán haladt, ahogy egy tökéletes zsidóhoz, egy igaz istenfélő hívőhöz illik?! Hát nem igazságtalan az Isten?

Milyen megvallást kellett volna Jóbnak, Józsefnek vagy az apostoloknak tenniük azért, mert rossz dolgok történtek velük? Semmilyet, mert mindezek csak az Isten tökéletes akaratában levőkkel történhetnek meg! Csak azokkal, akik nem csak szájjal, hanem a cselekedeteikkel is hajlandók bemutatni, hogy hogyan tartja meg a hívőt az Úr a nehézségek között. 

Nem csak ők, hanem a Zsidók 11:36-40 versekben felidézett szentek példája is azt bizonyítja, hogy mások jóléte, üdvössége AZOKON MÚLIK, akik hajlandók Jézus nevében az Úrtól rendelt időig a rosszat is elszenvedni.

Ezért téves a prosperitás tana, mert az a saját boldogulás központba helyezésével kiveszi a középpontból azt az évezredeken keresztüli hitgyakorlatot, hogy az Isten akaratában járásakor bekövetkező rossz esemény csak egy eszköz, hogy a bűnben, a rossz körülmények között élő embereket elérjük. Egy – a labdajátékból hozott – példával élve ez olyan, mint egy testcsel Isten részéről. Szemben haladva az ellenséggel, az ördöggel e testcsellel át lehet hatolni az erősségein, mert ezzel szemben teljesen védtelen, mivel nincs eszköze ez ellen, mert érthetetlen számára, hogy ok nélküli szenvedést vállaljon valaki másokért. Ezt csak az Isten akaratában levő, Neki hit által engedelmeskedő és cselekvő ember tudja megtenni. Emlékezzünk arra, hogy Jézus ugyanígy, testében és hústestében szenvedve győzte le a Sátán uralmát. Tudom, hogy bolondságnak hangzik az egész, de így érthetők meg az 1 Kor. 1:23-29 versekben leírtak. Pál is nehezen tanulta meg ezt, pedig az Apostolok cselekedetei 9:15-16 szerint nyilvánvalóvá tette az Atya számára ennek a tervnek a fő működési elvét, mechanizmusát. Csak a 2 Kor. 12:6-10-ben tud békességgel, tiszta szívvel beszélni arról, hogy az evangélium győzelmének a kulcsa az a sok rossz volt, amit önként vállalt Isten akaratában.

 Pál így fogalmazza meg ezt: 

„Mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős … , mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz … , hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” 

Így már láthatjuk, hogy ami számunkra abszolút rossznak látszik, az az Isten vezetése alatt relatív rosszá válik, mert Isten szerint abszolút jó lesz a végeredmény! E képlet viszont csak a halálba adott élettel, Krisztus életével, engedelmességünkkel és Isten akaratában igaz, és e mechanizmus csak ezek együttes teljesülése esetén működik. Ezért ne menekülj a problémák és nehézségek elől és ne a Jakab 4:3 szerint, azaz élvezeteidet, kívánságaidat célul kitűzve imádkozz, hanem inkább így: Uram mutasd meg, hogy szolgálhatlak Téged a TE AKARATODBAN, jóban és rosszban. A megvallás tanával ne válasszuk szét az Isten akaratát, a szívet és a nyelvet, és akkor nem egy tan következményeit, hanem az Atyával való személyes kapcsolatot tapasztaljuk meg.

2. Hatalom

A János 1:12-ből és néhány igéből olyan üzenetet vezetnek le, ami valójában egy ősi emberi vágy, hogy az ember visszaszerezze azt, amit Isten az 1 Mózes 1:28-ban adott az embernek: az uralkodás képességét és hatalmát. Az uralkodáshoz szükséges hatalom azonban csak Jézusban és e világkorszakban csak korlátozottan érhető el a benne hívőknek, mert amikor eljön a teljesség, akkor fog Jézus úgy uralkodni, mint Uraknak Ura, kürioszok küriosza. A Lukács 9:1-ben azt mondja az írás, hogy Jézus „hatalmat adott nekik (a 12 tanítványnak) minden ördög fölött és a betegségek gyógyítására”. Tehát Jézus nem emberek felett adott hatalmat, hanem az Isten országának megvalósulását akadályozó erők és az emberi erőtlenségek feletti uralom helyreállítására.

Téves azt hinni, hogy a fiúsággal olyan hatalom adatott volna a hívőknek, amivel az eljövendő Krisztushoz lennénk hasonlók. Az ilyen igehirdetők nem a Bárány követésére és lelkületére vezetik el hallgatóikat, hanem inkább a világi úr-szolga uralmat erősítik meg, az életüket valójában az Atyának soha nem átadó testvérekben. A Lukács 19:12-26 versekben Jézus világosan elmondja, hogy amikor Ő királyként fog visszajönni az ezer éves uralkodás idejére, akkor fognak az arra rendeltek a világ felett társadalmi és politikai hatalommal uralkodni. Addig az időig viszont a betakarítás, az Isten munkájában állás, az Ő ajándékai használatának az ideje van.

A judaizmust és a keresztyénséget nem államhatalmi vallásként alkotta meg az Atya, szemben azzal, amit látunk az iszlám vallásban. Látjuk Izráel életében, hogy az Isten felkent vezetőjének és a véneknek a szövetséges működési rendszerét Izráel a környező népeknél látott minta szerint, a királyság intézményére cserélte le. Ez nem Isten akarata volt, mert a királyság intézményét és a királyi jogot és hatalmat egyedül az Ő Fiának készítette el. Látjuk, hogy az első 3 király után már sohasem volt életképes, Isten akarata szerinti tartós hatást bemutatni, a jövőnek példát mutatni a királyság intézménye.

Ézsaiás így prófétál az Ézsaiás 9:6-7 versekben arról az időszakról, arról az Isten szíve szerinti uralmi rendszerről, ami el fog jönni, és amely Jézus születésével már elérkezett a Földre: 

„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és az uralom az ő vállán lesz, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség fejedelme! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége Dávid trónján és királysága fölött, mert fölemeli és megerősíti azt jogosság és igazság által, mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete teszi ezt.

Ézsaiás kijelenti, hogy az Atya Dávid utódjának, Jézusnak meg fogja adni azt az uralmat, azt a címet, amit Ádám bűne miatt az emberiség elvesztett, átadott a Sátánnak. Ha ma Úrnak, Fejedelemnek ismered el Őt, ha alárendeled magad Neki békességed lehet, bármi is történjék az életedben, mert az uralom gyakorlásának terhe és felelőssége már most az Ő vállán van.

A Lukács 4:5-8 igeversekben láthatjuk, hogy a Sátán miként akarta Jézustól kicsalni az Úr és Fejedelem címet, de Jézus nyilvánvalóvá tette, hogy egyetlen Isten, Úr van csak. Nem lehet sem Ő, sem a teremtményei másnak a tulajdona, hanem egyedül csak az Atyának. Jézus e cselekedetével példát mutatott számunkra, hogy ahogyan Ő nemet mondott, úgy kell nekünk is nemet mondanunk a gazda-szellem csereajánlatára. Ahogyan Jézus a Szellem erejével tért vissza a pusztából, és innentől nevezik Krisztusnak, úgy a mi életünk fordulópontja is az, hogy nemet mondunk a kísértőnek és Áment az Atyának, az igazi tulajdonos és Úr igényére, és akkor Jézushoz hasonlóan az Atyától kapott megbízatás, kiküldés és Isten szerinti hatalomgyakorlás jelenik meg az életünkben.

Jézus, mint a Menny és az egész Föld Királya fog visszatérni a Jelenések 19:11-16 szerint. Ez igeversben mint hatalommal és erővel teljes fejedelmet, hadvezért látjuk viszont, és akkor minden uraság megszűnik, csak egy Küriosza, Ura és tulajdonosa lesz az egész világnak, a mennyeieknek és a földieknek.

3. Elszellemiesítés  

Meglepődve látom, hogy az ige magyarázata, majd annak megértése és cselekvése helyett egyre több mindenre „árulnak” kenetet a felkentek, neves emberek. Ennek az eltévelyedésnek az oka az, hogy a szellemit nagyobbnak tartják, mint a lelkit. Sajnos a test és hústest (eredetiben: szóma és szarx) szóhasználata közötti igei különbségtételt segítő bibliafordítás hiánya miatt mai napig nem áll rendelkezésünkre teljes bibliafordítás, és a Csia Lajos féle Újszövetségből sem szolgálnak testvérek e témában.

Meg kell értenünk, hogy a lélek a nagyobb, de a szellem a fontosabb az örök életre megmaradásunk céljából, jelen való bűnös világunk miatt. A mai karizmatikus szellemi irányzatok torzulásainak oka, hogy nem kiegyensúlyozott tanítások, életmód bemutatások történnek, hanem elszellemiesített életet láttatnak normálisnak a hívőkkel. Megtanítják őket akár a harmadik égig elrepülni, de nem tanulják meg, hogyan kell az élet dolgaiban eligazodni, hogyan lehet megelőzni, hogyan kell rendezni, megoldani vagy mederben tartani, vagy éppen elkerülni a különböző élethelyzetekben és életkorokban jelentkező problémákat, vagy éppen hordozni a sikert vagy a veszteséget.

4.Áruba bocsátás – kapitalista kereszténység 

Minden eddig tárgyalt elhajlás közül a legundorítóbb, ami ráadásul bármelyik eddig felsorolt megcsalattatás módját, eszközét felhasználja, az áruba bocsátás praktikája, amibe még a Mammon szelleme is besegít. Jézus szavaiból a Máté 6:24 szerint egyértelmű, hogy aki az Istené, az nem vállalhat közösséget a Mammonnal és annak cselekedeteivel. Hogyan nyilvánul meg ma a Mammon szelleme, és milyen módon működik együtt a Baál és a Mammon szelleme? Míg Baál a bírvágyat, a Mammon a gazdagság utáni vágyat testesíti meg. Lássuk be, hogy az Ószövetségben praktizáló Astarót szelleme az Újszövetségben a Mammont testesíti meg.

Minden korban veszélyt jelentett a hitéletünkre az adott kor elhajlása, aminek passzátszelét a korszellem fújja. Az Úr Jézus visszajövetele előtti időről mind Jézus, mind Pál nagyon lesújtó képpel ír. A nagyon feltűnő mindben, az a mindeneket felülmúló önzés, a birtokvágy és az anyagi jólét, a gazdagság utáni féktelen vágy. Mai korunkat figyelve látjuk, hogy ez az önző gondolkodásmód egyre könyörtelenebbé teszi az embereket. Ma gyakorlatilag egy-két országot leszámítva mindenhol a globalista kapitalizmus rendszere működik. Ennek lényege, hogy minél kisebb befektetéssel, minél nagyobb haszonnal, minél nagyobb tömegeknek kell eladni az árut. Nem nehéz belátnunk, hogy ez az áruba bocsájtó szellem bejön az Egyházba, ha nem leplezzük le. Ma már mindent és mindenkit, így a gyülekezetek működési rendszerét és a hívőket is az áruba bocsátás szelleme fertőzi meg. Áru az összejövetel, a szolgálatok, a közösségi helyiség, minden, de ami a legveszélyesebb – amit eddig nem vettünk észre – , hogy mi magunk és hittestvéreink is árúvá válunk.

Ma el kell adni az árut, reklámozni kell, ehhez a jó oldalát szabad csak mutatni, nem szabad a következményekkel számolni, nem szabad az áráról beszélni, sőt a legfájdalmasabb, hogy mire lesz az áru jó, és a legborzasztóbb, hogy kié lesz a haszon?! Tudjuk, hogy a haszon azé lesz, akié az áru, aki eladja. Aki az árut eladja, az a tulajdonos, aki az árut megveszi az a vevő. Testvérem észrevetted, hogy téged megvettek egy csomó áruval? Észrevetted, hogy eladtad magad valakinek? Most látod már, hogy eladtad magad rabszolgának? És látod a megoldást, hogy jöjj ki Baál és szolgái, a birtokvággyal rendelkező emberek rabszolgaságából a krisztusi és az egészséges, újszövetségi gyülekezet szabadságára?

Vegyük észre, hogy az Egyház lecserélte Krisztus követését egy kapitalista kereszténységre. Mindazok, amikről eddig olvastál ezen írásban, mind annak a rendszernek a részei, amit kapitalista kereszténységnek nevezek. E között és az újszövetségi gyakorlat között a Máté 7:12-24-ben leírt szellembeli és életvitelbeli távolság van.

Konklúzió, megoldás – avagy a megtérés és az oldás hatalma

 A fentiekben és amit még a Szent Szellem kijelent számodra, annak világosságában felismerve a megcsalattatást, bűnbánatra jutva, bűnbocsánatot kérve az Atyától, vissza kell térni az egyedüli Istenhez az Atyához és Jézushoz, mint egyedüli Úrhoz. Meg kell a szívünket tisztítani, mert abból származik, indul ki minden esetben az élet, ahogy azt a Példabeszédek 4:23-ban olvassuk.

Fontos, hogy egy már kizárólag Krisztus Főségére szabad testvérrel, annak hiányában egyedül, a kapott kijelentéseidre hittel állva kihirdesd, hogy nincs közösséged a nem krisztusi, a Baál tulajdonosi, szolgai, gazda-szellem befolyással, és hit által fogadd el, hogy ezek a szellemi és lelki kötések – Jézusnak a Máté 18:18-ban mondott szavai szerint – le vannak oldva rólad. Ha mindezt megtetted, a következő időszakban folyamatosan vizsgáld az életed, mert csak ezt követően fogod meglátni, hogy mi mindennel voltál megkötve, elhomályosítva. Saját tapasztalatból mondom, hogy fél év vagy akár évek múlva is megdöbbenve fogsz azzal szembesülni egy adott helyzetben, hogy milyen módon csaptak be korábban, vagy milyen új módszerrel akarnak befolyást szerezni feletted a gazda-szellemmel uralt emberek. Légy tehát éber, és az ilyen helyzetben emlékeztesd magadat arra, hogy te már halálba adtad az életedet Krisztusnak, és idézd fel, hogy mit tanít az Ige a krisztusi hatalmat és a hamis uralmat gyakorlókról, hogy helyes döntést tudjál hozni, és az Atyának engedelmeskedő és a hittestvéreidet szerető életet tudjál élni. Fontos, hogy sorban, testileg-lelkileg is kezdjük elhagyni e hamis függőségeket. Ismét mondom, hogy nem feltétlenül a módot, formát kell abbahagyni, hanem a hamis függőségtől kell szabaddá válnunk. Ebben fog a Szent Szellem az ige világosságában tanítani. Amennyire rajtunk áll ne a testvérekkel szakítsuk meg a kapcsolatot, hiszen a Zsidó 12:11-13 szerint az Úr akarata az, hogy ne az igaz hajoljon el az Úrtól, hanem a gonoszságban levő térjen meg általunk.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Keresztyénség, Tanítások
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.