Keresztyén szokások és a Szent Szellem vezetése – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt  – MP3 formátumban itt

Az Apostolok cselekedete 2. fejezetében egy érdekes és mozgalmas eseménysort látunk, ami eléggé elgondolkoztató.

Először: Péter és János a megszokott gyakorlat szerint igyekezett pontosan odaérni a naponta megtartott imaórára.

„Péter és János pedig együtt mentek fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilencre.”   (Ap.csel. 3:1)

Másodszor: Az emberek minden nap hoztak egy születése óta sánta embert és letették a Templom előtt, hogy kéregetni tudjon a templomba menő sokaságtól.

„És hoztak egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, akik bemennek a templomba.”   (Ap.csel. 3:2)

Harmadszor: Történt egy váratlan esemény, mert Péter és János nem alamizsnát adott, hanem meggyógyították a béna embert.

„Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kért tőlük alamizsnát. Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk! Az annakokáért rájuk nézett, remélvén, hogy valamit kap tőlük. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! És őt jobb kezénél fogva felemelte, és azonnal megerősödtek az ő lábai és bokái. És felszökvén, megállt és járt és bement velük a templomba, járkálva és szökdelve és dicsérve az Istent.” (Ap.csel. 3:3-8)

Negyedszer: Egy újabb váratlan esemény történt, mert amikor az egész nép látta a csodát, álmélkodtak és odagyűltek Péter és János köré.

„És látta őt az egész nép, hogy jár és dicséri az Istent: És megismerték őt, hogy ő volt az, aki alamizsnáért ült a templomnak Ékes kapujában; és megteltek csodálkozással és azon való álmélkodással, ami történt ő vele. Mikor pedig ragaszkodik Péterhez és Jánoshoz az a sánta, aki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefutott ő hozzájuk a tornácba, mely Salamonénak neveztetik.”    (Ap.csel. 3:9-11)

Ötödször: Péter meglátta a hirtelen adódott nagyszerű lehetőséget és elkezdte hirdetni az evangéliumot az összegyűlt, álmélkodó sokaságnak.

Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal műveltük volna azt, hogy az járjon?”  (Ap.csel. 3:12)

Az evangélium hirdetésének eredményéről az Ap.csel. 4:1-4 számol be:

„Míg ők azonban a néphez szólottak, odaléptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője és a sadduceusok, neheztelve amiatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a halálból való feltámadást; És rájuk vetették a kezüket, és vetették őket őrizet alá másnapig, mert már este volt. Sokan pedig azok közül, kik hallgatták az igét, hittek; és lőn a férfiak száma mintegy ötezer.”

 Az érdekes, váratlan eseménysor végére a koronát két újabb váratlan esemény tette fel:

  • egyrészt Péter és János fogságba került,
  • másrészt nagy sokaság tért meg – a megtért férfiak száma ötezerre nőtt.

Ez egy olyan eseménysor, ami rávilágít a keresztyénség lényegére és több fontos momentumra hívja fel a figyelmet, amit jó, ha a mindenkori keresztyénség megszívlel és tanul belőle, követve a példájukat.

Mi az, amit tanulhatunk Pétertől és Jánostól?

  1. A rendszeres imaalkalmakon való részvétel és a pontos megjelenés, az azokon való aktív részvétel. Ez egy nagyon jó keresztyén szokás, amit jó, ha a hívők rendszeresen gyakorolnak.
  1. Péternek és Jánosnak az a szellemi nyitottsága, Úrra való folyamatos figyelése és bátor engedelmessége, amivel „fel merték rúgni a megszokott keresztyén gyakorlatot”, akár az imaórára való menetel elhalasztását, akár az alamizsna adását is(!), mert éppen valami más, nagyobb dolgot akart cselekedni az Úr.
  1. A népes nézőközönség ellenére hitben ki mertek lépni, mert bíztak az Úr vezetésében, hogy most Ő egy nagy dolgot fog cselekedni. Kijelentés alapján cselekedtek, ezért félretették a megszokott jó keresztyén szokásukat!!
  1. Felismerték a hirtelen adódott nagyszerű lehetőséget az evangélium hirdetésre, és készek voltak azonnal hirdetni azt.

Mint láttuk az eredmény sem maradt el. A sok új megtérő mindenki számára egy kívánatos eredmény, de az evangélium hirdetése egy kockázatos tevékenység, mert fogság is lehet a vége. Az üldözés nem egyedi jelenség az igében, mert tudjuk, hogy Pál is börtönbe került Filippiben egy csodatétel után és Jézus ígérete szerint ezzel a kockázattal minden keresztyénnek számolni kell: „Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd.”   (János 15:20)

Sok keresztyén vágyik rá, hogy Isten nagy dolgokat tegyen rajta keresztül. Sokan ezért készek még áldozatot is hozni a rendszeres keresztyén szokásokat gyakorolva, várva az alkalmat, hogy Isten csodát tegyen. Hányan rendelkeznek viszont egy olyan Úrtól való folyamatos szellemi vezetéssel, hogy a „megszokott keresztyén szokások” gyakorlása közben felismerik az Úr attól eltérő akaratát és van bátorságuk hitben kilépve felrúgni a megszokott gyakorlatot, vállalva az esetleges megszégyenülést is. Jézus a nagy csodákat sokszor nagy tömeg jelenlétében tette, ami nem kis kockázat. Ha arról akar bizonyságot tenni valaki, hogy most az Úr nagy dolgot akar cselekedni, akkor ott nem lehetnek kétségei a dolog kimenetele felől. Ez csak akkor lehetséges, ha az Úr kijelenti a konkrét akaratát. Péter és János minden nap elment a béna ember mellett és minden bizonnyal adtak neki alamizsnát. Az engedelmességük miatt az Úr kijelentette nekik az Ő akaratát a gyógyulással kapcsolatban. Egy ilyen csoda megtörténte érdekében nem lehet kilépni az Ige általános kijelentése, hanem csak az Úr  konkrét kijelentése alapján:

„Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálosat isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.”   (Márk 16:17-18)

Fontos észrevenni, hogy ez az ígéret nem minden hívőre vonatkozik általában, mint sokszor a magukat karizmatikusnak nevező hívők gondolják, hanem csak azokra az esetekre, amikor a hit bizonyossága működik egy adott helyzetre kapott konkrét kijelentés által: ezt jelenti az a kifejezés, hogy “akik hisznek.”

Isten vár az olyan nagyszerű szolgálókra, mint Péter és János volt, akik egyszerű halász emberek voltak, de teljesek voltak hittel és az Úrral jártak. Nem véletlen, hogy ők ketten voltak a tanítványok között, akit legjobban ragaszkodtak Jézushoz és ezért Jézus is közel tartotta őket magához; őket vitte magával a megdicsőülés hegyére is!  Az Úr minket is „magával akar vinni a megdicsőülés hegyére,” ha úgy ragaszkodunk hozzá, mint Péter és János, figyelve az Ő akaratára és engedelmesen, semmit sem kételkedve cselekszünk.

Tudjuk, hogy „Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. Ő nem változott meg, csak nekünk kell Péterékhez hasonlóan ragaszkodnunk hozzá, figyelni folyamatosan az Ő akaratára és engedelmeskedni neki. Akkor hasonló dolgok történnek ma is, mint Péter és János idejében. A nagy dolgokra való vágyakozás azonban alázatosságot is igényel. Isten nem bíz nagy dolgokat csak hűséges és alázatos emberekre, akik Isten akaratának cselekvésével nem maguknak akarnak dicsőséget szerezni, hanem egyedül csak Istennek.

Gondoljuk végig ezt a történetet az Úr előtt és vizsgáljuk meg magunkat, hogy készek vagyunk-e mindezekre, vagy az Úr híjával talál minket?

Az Úr szereti, ha jó keresztyén szokásként gyakoroljuk az önvizsgálatot is, ami nem egy szeretett tevékenység a keresztyének között, főleg ha az Úr hibát talál bennünk és engedelmességet vár el tőlünk, azaz változtatni kell a korábbi életünkön. Engedelmesek vagyunk a szükséges változtatásokban?

Fontos tanulság ebből a történetből, hogy jó, ha mi is hűségesek vagyunk az Úr által parancsba adott dolgok rendszeres gyakorlásában: így az imában és a szegények felé való szolgálatban, hogy az Úr nagyobb „kincseket” tudjon ránk bízni. Ez egy szellemi törvény: az Úr csak azokra bíz sokat, akik hűségesek a kis dolgokban, a kevesen.

„Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.”   (Máté 25:21)

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: evangélium, evangelizálás, Gyógyulás-szabadulás, Keresztyénség, Tanítások
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.