A kenyér megtörése – a szövetség – Zac Poonen

Breaking of Bread – A Covenant by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Amikor Jézus a ’kenyér megtörésének’ gyakorlatát bevezette, egy olyan szót használt, amit korábban sosem – ez a szó: ’szövetség.’ Ennek a szónak az igazi megértése lényeges, ha részt veszünk a jelentőségteljes Úr asztala közösségben.

Egy szövetségi kapcsolat Istennel

A Bibliában először említett ’szövetség’ szó jelentése az 1 Mózes 6:18-on alapszik, ahol Isten megígérte Noénak, hogy szövetséget köt vele (1 Mózes 9:9-11). Isten megítélte az egész világot az ember bűne miatt és egy szövetséget kötött Noéval, hogy sosem fogja megítélni a világot özönvíz által, mint akkor tette. Isten adott egy jelet, hogy megerősítse a szövetséget, amit akkor kötött. Ez az, amit most ’szivárványnak’ hívunk’. Isten úgy hívta azt, hogy ’az Én ívem a felhőben.’ (1 Mózes 9:13). Az ’ív” szó pontosan megegyezik azzal a szóval, amit a Bibliában mindenhol az íjnak fordítanak. Egy íj mindig azt veszi célba, akit le kell lőni a nyílvesszővel. A felhőben lévő ív jelentősége az, hogy az felfelé irányul (a lefelé helyett), hogy Isten, aki a mennyben lakik maga az íjból kilőtt nyílvessző céltáblája, hogy elvegye az ítéletet az ember bűneiért. Az íj nem az embert célozza meg, hanem Istent magát. A világ soha többé nem lesz megítélve özönvíz által. A Zsoltár 69:2-3 azt mondja, hogy Isten ítéletének áradata Jézusra szállt át a kereszten.  Ez volt a ’felhőben lévő ív’ jelének a beteljesülése.

A következő személy a Szentírásban, akivel Isten szövetséget kötött, Ábrahám volt. Ez az első, amit az 1 Mózes 15:18 említ. Figyeljük meg, hogy Isten bement a szövetségbe Ábrahámmal. Azt mondta Ábrahámnak, hogy hozzon három barmot és két szárnyast, hogy levágja azokat és szétterítse azokat a földön (15:9-10). A barmokat két részre vágta és elhelyezte a két fél részt egymással szemben. Éjszaka lejött Isten, mint „füstölgő kemence és tüzes fáklya és általment a húsdarabok között.” Az Úr így kötött szövetséget Ábrahámmal. A jelentés ismét világos volt: Isten maga helyezte le az életét (mint azok a szétvágott barmok) Ábrahámért. Mint a Noéval való szövetség jele esetében, a halál volt az a mód, ahogy a szövetség létrejött – egy halál, amiben Isten maga kezdeményez.

Szövetség létesítése és megerősítése később gyakorlattá vált Izraelben, mint az látszik a Jeremiás 34:18-19-ben. Akármikor két ember bemegy egy szövetségbe, akkor le kell vágniuk egy borjút, két részre osztani és elmenni a két fél között, ami azt szimbolizálja, hogy felkészültek rá, hogy lehelyezzék az életüket egymásért, hogy hűek a szövetségben. Komoly bűnnek számított egy ilyen szimbolikusan megtett fogadalmat megszegni. Ezt követően Isten Jeremiáson keresztül azt mondta Júda népének, hogy szigorúan megítéli őket az így megkötött szövetség megszegéséért.

Az 1 Mózes 17-ben azt látjuk, hogy Isten újból megerősíti a szövetséget Ábrahámmal. Adott egy új jelet a szövetség jeleként – ez alkalommal a körülmetélést. A körülmetélés a testből egy kivágás, ami (miként a Fil. 3:3 és a Kol. 2:11 azt világossá teszi) a test halálát szimbolizálja. Felhívjuk a figyelmet, hogy a szövetséget szimbolizáló jel is olyan valami, ami a halálról szól. Ekkoriban Ábrahám, és a leszármazottai voltak azok, akiknek ki kellett fejezni a készségüket, hogy hűségesek lesznek a szövetséghez halálukig. A külsőleges körülmetélés azonban egy jele volt Isten azon vágyának, hogy körülmetélje az izraeliták szívét, hogy teljes szívvel szeressék Őt (lásd 5 Mózes 30:6; Róma 2:28-29). Ez azt tanítja nekünk, hogy nem lehet teljes szívvel szeretni Istent a test halála nélkül.

A következő alkalommal Isten ismét szövetséget kötött Izrael népével és pedig Mózesen keresztül, amit „Ószövetségnek vagy „Ótestamentumnak” hívunk.  Erről a 2 Mózes 24:4-7-ben olvashatunk. Mózes Isten beszédét leírta egy könyvbe (a szövetség könyve), hogy öljenek le fiatal bikákat Úrnak való áldozatként, a bikák vérét szórják az emberekre, és ezt mondják:

„Ímé a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek.”  (2 Mózes 24:8).

A szövetséget a levágott állatok vérével pecsételték meg. A Bibliában itt fordul elő először ’a szövetség vére’ kifejezés. Ez ugyanaz a kifejezés, amit Jézus akkor használt, amikor az utolsó vacsorán körbeadta a poharat a tanítványainak. (Máté 26:28). Az Ószövetség idején a vért csak ráhintették a népre. Az Újszövetség idején Jézus hív minket, hogy igyuk ki a poharat. Ez szimbolizálja azt a tényt, hogy az Ószövetség idején a törvény csak egy személy életének a külső részét tudta megtisztítani, ezzel szemben az Újszövetség idején megtisztulhatunk belülről.

A szövetségbe itt is a halál által lehet belépni. A Zsidó 9:13-22-ben ez az ellentét van kifejezve a bikák vére és Krisztus vére között; ami azt mondja nekünk, hogy ahol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék, mivel a végrendelet holtak után jogerős, mert ha él a végrendelkező, akkor nem érvényes.” (16-17 versek). Ez az oka, hogy minden szövetséget, amit Isten az emberrel kötött a halál szimbolizál(t).

Az egyetlen mód, ahogyan Jézus egy új szövetséget létesíthetett velünk, az csak a saját halála által volt lehetséges. Az egyetlen mód, ahogyan beléphetünk abba a szövetségbe és annak előjogaiba, az a saját halálunk. Ezt jelenti a kenyér megevése és a bor megivása az „Úrvacsora” alkalmával.

A Zsidó 13:20 azt mondja nekünk, hogy Isten „kihozta Jézust a halálból az örök szövetség vére által.” Mit jelent ez? Jézusnak a golgotai kereszten kifolyt vére a halálos bűnnek való ellenállás következménye (Zsidó 12:4). Jézus eldöntötte, hogy az Atyának engedelmeskedik és nem a bűnnek. Az Ő magatartása az Atyja felé a következő volt: „Atyám én inkább meghalok, minthogy ne engedelmeskedjem neked a legkisebb dologban is” (lásd Fil. 2:8 – “engedelmesség a halálig”). Ez volt Jézus szövetsége az Atyjával.

Jézus most hív minket az Ő asztalához, hogy igyuk ki a poharat, ami az Újszövetség vére. Készek vagyunk erre? Ki tudjuk inni a poharat, amit Ő kiivott? Vágyunk rá, mint Pál apostol, hogy megismerjük „az Ő szenvedésében való közösséget, hasonló lévén az Ő halálához azért, hogy (mi is) eljuthassunk a halálból való feltámadásra” (Fil. 3:10-11)?

A legtöbb hívő olyan könnyedén járul az Úr asztalához, anélkül, hogy tudatában lenne, hogy mit von az maga után, amit a szövetség valójában jelent. Csak az tud méltóképpen odajárulni az Úr asztalához, aki eltökélte, hogy küzd a bűn ellen a haláláig.

A ’szövetség’ szó jogi értelemben egy szabályszerű szerződés aláírásához hasonlítható. Senki sem írna alá egy szerződést egy bíróságon anélkül, hogy gondosan el ne olvasná, és meg ne értené a szerződés szakkifejezéseit. A hívők ezzel szemben nagyon meggondolatlanul veszik a kenyeret és a bort az Úr asztalánál! Nem csoda, hogy miként Korinthusban, ugyanúgy ma is sok hívő erőtlen (fizikailag és szellemileg), beteg (fizikailag és szellemileg) és közülük sokan meghalnak az Isten által elrendelt idő előtt (1 Kor. 11:30) – mindez azért van, mert meggondolatlanul, könnyelműen járulnak az Úr asztalához.

A 3 Mózes 26:14-20-ban Isten figyelmeztette Izraelt, hogy ha megkötnek egy szövetséget Vele és azt követően megtörik azt, akkor betegek lesznek és kudarcot vallanak: nem lesznek sikeresek a munkájukban vagy az üzleti életükben.

Egy szövetség megtörése komoly dolog.

„Ne siess a száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt; …. amikor Istennek fogadást teszel, ne halogasd annak megadását;  …. Jobb ha nem fogadsz, mint ha fogadsz és nem teljesíted azt.”   (Préd. 5:2-5).

Aki tartósan betegségben vagy erőtlenségben szenved körültekintően meg kellene vizsgálnia magát, hogy megtörte-e a szövetségét Istennel? Ezért mondja nekünk Jakab, hogy „valljátok meg bűneiteket, hogy meggyógyuljatok (Jakab 5:16).

A kenyér, amit megeszünk, Krisztus testét jelképezi. Mindenekelőtt azt a fizikai testet jelképezi, amit Jézus akkor kapott, amikor eljött a földre, amiben Ő sosem cselekedte a saját akaratát, hanem csak az Atyjáét (lásd Zsidó 10:5-7). Az Ő teste egy összetöretett és átadott test volt az egész földi élete során. Az Ő teste olyan volt, mint a kenyér – könnyen megtört, ha kicsit is megérintették. Ilyen volt az Atya akaratának való engedelmessége minden területen. Amikor megtörjük a kenyeret és részesedünk abból, akkor nagyon komolyan vizsgáljuk meg magunkat, hogy mi is vágyunk-e bemenni egy ugyanolyan engedelmességbe és megtöretettségbe. Ez egy komoly dolog ezt mondani az Úrnak az Úr asztalánál, és aztán úgy élni, mintha sosem kötöttünk volna szövetséget az Úrral. Nem lehetünk tökéletesek, de az Úr előre tudja még a legjobb hívőnél is, hogy rendelkezik-e ilyen hajlandósággal, hogy meghaljon önmagának, és a továbbiakban ne önmagáért éljen, hanem egyedül Őérte (2 Kor. 5:15). Máskülönben méltatlanul részesedünk a kenyérből, mert nem értettük meg igazán az Úr testét.

Egy szövetségi kapcsolat a testvériségben

A kenyér, amit megtörünk nemcsak Krisztus fizikai testét jelképezi, hanem a gyülekezetet is, mint Krisztus testét (1 Kor. 10:16-17), mivel ott egy egész kenyér van, és mi, akik sokan vagyunk, egy test vagyunk. „Aki az áldozatból eszik, az közösségben van az oltárral” (1 Kor. 10:18). Ha az Úr asztalánál étkezünk, akkor osztozunk az Ő kereszthalálában – meghalunk önmagunknak – nemcsak az Istennel való kapcsolatunkban, hanem az egymással való kapcsolatunkban is, Krisztus testében.

„Le kell helyezni az életünket a testvérekért.” (1 János 3:16). Ez egy másik oldala a bizonyságunknak az Úr asztalánál. Nem csak az Úrral lépünk szövetségre, hanem a hívő társainkkal is. És a szövetségbe való belépés itt is az önmagunknak való meghalást jelenti.

Ahogyan Izraelben két fél belépett a szövetségbe elhaladva a leölt két fél állat között, mi ugyanúgy megyünk be ma egy szövetségbe egymással a megtört kenyér által. Ez pontosan olyan komoly dolog, mint a korábban figyelembe vett eset, szövetségkötés Istennel.

Az 1 Sámuel 18:1-8-ban azt olvassuk, hogy Jonathán szövetséget kötött Dáviddal. Ez egy csodálatos kép arról, hogy milyen szövetségi kapcsolatban kellene lennünk Krisztus testében. Azt mondja itt, hogy Jonathán lelke összeforrt Dávid lelkével. Az „egybeforrt” szó, amit itt használ ugyanaz a szó, ami a Neh. 4:6-ban fordul elő, ahol egy falra utal, amit olyan módon építettek fel, hogy abban semmi rés nem volt. Így volt Jonathán szíve is összeforrva Dávidéval – ott nem volt semmi rés a szívükben az ellenség számára, hogy közéjük álljon. Azt mondja továbbá, hogy Jonathán úgy szerette Dávidot, mint saját magát. Ez a mi elhívásunk is Krisztus testében – úgy kapcsolódjunk össze EGYSÉGBEN, hogy ne legyen rés közöttünk (ne legyen félreértés, féltékenység, gyanú stb. rése), ami által az ellenség közénk jöhet és megosztást hozhat létre.

Jonathán lehetett volna az egyetlen személy Izraelben, aki a legféltékenyebb lehetett volna Dávidra, mivel Dávid fenyegetés volt Jonathán számára, hogy apja Saul után ne Jonathán legyen a következő király Izraelben. Ő mégis legyőzte a féltékenységét és szerette Dávidot, mint saját magát. Mennyire megszégyenítő az újszövetségi hívőkre nézve, amit Jonathán tett! Jonathán, miután megkötötte a szövetséget Dáviddal, levette a királyi köntösét és Dávidra terítette azt, a szövetség jeleként. Ez jelképezte Jonathánnak azt a vágyát, hogy meghaljon önmagának, mint Izrael következő királya és Dávidot tegye királlyá. Krisztus testében szükséges, hogy “tiszteletadásban egymást megelőzők legyünk” (Róma 12:10). Nekünk ugyanúgy meg kell halni önmagunknak, hogy őszintén és komolyan vágyjunk rá, hogy a testvéreink egyre inkább nagyobbak legyenek nálunk, és adjuk oda a „köntösünket”, ha szükséges, hogy befedje egy testvér a mezítelenségét, akárhol is látszik. Így szerezhetünk dicsőséget a testvéreinknek mások szemében. Ezt jelenti egy szövetségi kapcsolatba való bemenetel a Krisztus testében lévő testvérekkel.

Lehetetlen bemenni egy ilyen szövetségbe az önmagunknak való folyamatos meghalás nélkül. Minden rejtett probléma majdnem minden hívő közösségben azért fordul elő, mert a hívők nem mentek be egy ilyen szövetségi kapcsolatba egymással: mindenki a maga hasznát keresi.  Ennek a végeredménye az, hogy a Sátán győzedelmeskedik. Az ilyen gyülekezet azonban nem az a gyülekezet, amit Jézus épít, mivel Jézus megmondta, hogy azon, amit Ő épít a pokol kapui sem képesek diadalmat venni (Máté 16:18).

Jézus ebben a világban építi az Ő gyülekezetét ma. Ha része akarunk lenni ennek a gyülekezetnek, és részt akarunk venni az Ő gyülekezetének az építésében, akkor szív szerinti szövetségi kapcsolatokra van szükség, és teljes szívvel keresni kell, hogy megtanuljuk, mit jelent a dicsőséget a testvérünknek adni.

Aztán azt olvassuk, hogy Jonathán vette az ő fegyvereit is (a kardját, az íját és a derékszíját) és azokat is Dávidnak adta. Amikor bemegyünk egy szövetségbe a testvérünkkel, akkor kiszolgáltatjuk minden lehetséges fegyverünket, amivel bármi módon ártani tudnánk neki. Ez a jelentése Jonathán cselekedetének.

Az a fegyver, amivel maximális veszélyt lehet okozni a keresztyének között, az a nyelv.  Készek vagyunk lehelyezni ezt a fegyvert a testvéreinkkel való szövetségi kapcsolatban olyan módon, hogy soha többé nem fogunk mások ellen gonosz, rágalmazó beszédet szólni, vagy pletykálni?

A fegyvereink átadása egy bizalmat hoz létre a testvérünkben, ezért megengedhetjük magunknak, hogy védtelenek legyünk vele szemben, mert tudjuk, hogy sosem fog kárt okozni nekünk. Az ilyen bizalom által épül a testvériség.

Az 1 Sámuel 19:20-ban látjuk Jonathán megingathatatlan hűségét Dávid felé, még olyan áron is, hogy a saját apjának állt ellen. Jonathán a barátja, Dávid mellett állt a rokonai jelenlétében is. Jonathán valóban követésre méltó példa mindannyiunk számára. Jobban kell szeretni a hittestvéreinket, mint a saját vér szerinti rokonainkat.

Az Ámos 1:9-10-ben azt látjuk, hogy milyen komolyan vette Isten a testvéri szövetség megtörését. Tírus szövetségben volt Izraellel Hirám király napjaiban. Izrael szükségének idején azonban elárulták Izraelt és átadták őket az ellenségeiknek és ezzel megtörték a velük kötött szövetséget. Isten azt mondta Ámosnak, hogy komolyan meg fogja ítélni Tírust ezért.

A 2 Sámuel 21:1-2-ben más példát is látunk erre. Három éven át éhínség volt Izraelben. Amikor Dávid az Urat kereste ennek oka miatt, az Úr azt mondta neki, hogy annak oka az, hogy Izrael megtörte a szövetséget, amit a Gibeonitákkal kötöttek Józsué napjaiban. Saul király megölte a gibeonitákat, figyelmen kívül hagyva a komoly szövetséget. Évekkel később, sokkal később Saul halála után, az ítélet utolérte Izraelt. Izrael késhet az ítéletével, de ahol Isten nem látja a bűnbánatot, az ítélet minden bizonnyal bekövetkezik. Valaki megkérdezhetné Istent, hogy miért olyan sokat késlekedett az éhínség elküldésével? Nem kétség, hogy az azért volt, mert időt adott Izraelnek a bűnbánatra. Miután nem bánták meg, az ítélet bekövetkezett rajtuk.

Pál azt mondta a korinthusiaknak, hogy ha megítélik önmagukat, akkor Isten nem fogja megítélni őket. Mivel azonban nem ítélték meg önmagukat, ezért közülük sokan betegek, erőtlenek voltak és sokan pedig idő előtt meghaltak. (1 Kor. 11:30-31). Minden hívő, aki tartósan erőtlen és beteg, keresnie kellene az Urat, hogy meglássa, annak oka talán éppen a testvéri szövetség megtörése – részvétel az Úr asztalánál és cserbenhagyva a testvéreit, a háta mögött rágalmazás, pletyka stb. által. Ez volt az Iskariótes Júdás fő bűne, aki belépett a szövetségbe Jézussal az utolsó vacsorán, aztán pedig elment és elárulta Őt. Ahogyan a zsoltáros megprófétálta, „Még az én jóakaróm is, akiben bíztam, aki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.” (Zsolt 41:10).

Engedjük meg az Úrnak, hogy mindannyiunkat megvizsgáljon és a jövőben az Úr asztala jelentőségének tudatában vegyünk részt a kenyér megtörésében. Teljes szívvel bánjuk meg a bűnt, ami megtörte az Úrral és a testvéreinkkel való szövetséget; és őrizzük meg a Szellem hangját, aki eljött hozzánk.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Gyógyulás-szabadulás, gyülekezet, Keresztyénség, Tanítások
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.