A keresztyénség megélése világi munkahelyen – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt  – MP 3 formátumban itt

Vezetőként dolgoztam egy nagyvállalatnál sok éven keresztül, és amikor vezetőként megtértem, személyesen is megtapasztaltam ennek a kérdésnek a fontosságát. Azonnal tudtam, hogy ahogy korábban viszonyultam sok dologhoz, ahogyan azt el is várták tőlem úgy nem csinálhatom tovább, és felmerült bennem a kérdés, hogy lehetséges-e egyáltalán, hogy keresztyénként becsületesen világi munkahelyen, főleg vezetőként dolgozzam? A megtéréskor nem voltak hívő társaim, sem olyan hívő közösség, ahonnan tanácsot kérhettem volna, egyedül a Biblia és az Úr tanácsaira számíthattam. A megtérésemkor, amikor bizonyosan érzékeltem, hogy a Szent Szellem által újjászülettem, nyilvánvaló volt számomra, hogy most „papnak” kellene lennem és ez megzavart. Felmerült bennem a gondolat, hogy hagyjam ott a munkahelyemet és álljak be főállásban pásztornak, ahogyan azt mindenhol látni? Kezdő hívőként és teológiai végzettség nélkül ez lehetetlen volt, a családot pedig el kellett tartani, ezért nem volt más választásom, mint az Úrtól várni a válaszokat és a megoldást.

Nem titkoltam a munkahelyi környezetemben és a főnökeim előtt sem a megtérésemet, mert tudtam, hogy már úgysem fogok tudni ugyanúgy hozzáállni a dolgokhoz, mint korábban. Kezdtem több dologban másként cselekedni, mint korábban: a világi módszer helyett ige szerinti módon. Emberileg azt gondoltam ez nem fog menni és „összedől a világ”, engem pedig elküldenek, de bíztam az Úrban. Mindig az Úr vezetését kértem konkrét helyzetekben és hamar megtapasztaltam, hogy az Úr milyen bölcsen vezet és számíthatok rá a legapróbb, sokszor konkrét szakmai kérdésekben is. Egy idő után kezdtem rájönni, hogy sokkal egyszerűbb nyíltan, őszintén az ige igazságában járva csinálni a dolgokat, mint korábban: időnként elhallgatva, csúsztatva, erőltetve stb. Ez megvédett attól is, hogy olyan dolgokba keveredjek, amibe nem lenne szabad, ezért a nem egyenes úton járó emberek inkább el is kerültek a későbbiekben, ami könnyítette a helyzetemet.

Egy idő után bizonyos lettem abban, hogy lehet világi munkahelyen is igazi keresztyénként, megalkuvás nélkül dolgozni, sőt sok lehetőséget ad az Úr, hogy azok felé szolgáljak, akikkel kapcsolatba kerülök, akiket másképpen nem lehetne elérni. Ott maradtam tehát a munkahelyemen nyugdíjazásig és úgy vettem, hogy ezt a munkahelyet az Úrtól kaptam, és azt akarja, hogy Józsefhez és Dánielhez hasonlóan éljem meg a hívő életemet egy ellenséges világban. Fel kellett vállalni, hogy világosság és só legyek a környezetem számára. Volt eset, amikor egyenesen megkérdezték a kollégáim, hogy a hívők mit gondolnak erről és erről?

Amikor megtérünk és újjászületünk Krisztusban, akkor Isten kihív és elválaszt minket a maga számára ebben a gonosz világban, de ugyanakkor azt is mondja, hogy „Isten nem akar kivenni minket a világból” (János 17:15) és hogy „menjünk el, mint bárányok a farkasok közé.” (Máté 10:16) Ez nem jelenti azonban azt, hogy a világ módjára élhetünk, amikor közöttük vagyunk és részesek lehetünk a bűneikben, hanem pont az ellenkezője: a szentségünkkel kell világítani a sötétségben, hogy a bűneik lelepleződjenek és „sóként” visszatartsuk a bűn terjedését.

Ha a Szent Szellem bennünk él, akkor a nap 24 órájában „teljes idejű” szolgálók vagyunk, akár otthon a családban, a gyülekezetben, a munkahelyen, bárhol is vagyunk.

Számomra ezért nagyon furcsa volt, amikor gyülekezetvezetőket arról hallottam beszélni, hogy szeretnének „teljes idejű” szolgálók lenni, mert csak szenvednek a munkahelyükön, mert pénzt kell keresni, hogy eltartsák a családjukat. Volt, aki egyenesen azt mondta, hogy  hétköznap a munkahelyen világi módon kell élni, vasárnap pedig a gyülekezetben hívőként. Megkérdeztem tőle: „Szerinted a Szent Szellem akkor ki-be jár belőlünk attól függően, hogy hol vagyunk?” Sajnos úgy tűnt ezt sem értette, miről van szó. Ez szomorú, és ezzel nincs egyedül sajnos még a szolgálók között sem.

Az ige nem beszél „teljes idejű” szolgálókról, akik havi „munkabér” ellenében szolgálnak az Úrnak, ezeket ugyanis „béreseknek” hívja, akik elfutnak, ha jön a „farkas” és csak a saját hasznukat keresik.

Beszél viszont az ige arról, hogy a gyülekezet pásztorai (presbiterek) jó, ha dolgoznak polgári munkahelyen, hogy „ne terheljék meg a gyülekezetet” (1 Thessz. 2:9).  Pál nagyszerű példája ennek, pedig ő apostoli szolgálatban volt és saját szavai szerint „többet dolgozott, mint a többi apostol együttvéve” (1 Kor. 15:10). Lehet viszont anyagilag – személy szerint, egyénileg – támogatni azokat a szolgálókat, akiket az Úr megajándékozott azzal, hogy felszabadulva a polgári munka terhei alól kizárólag Isten népe felé szolgáljanak. Ilyenek azonban nagyon kevesen kellene, hogy legyenek (talán egy az ezerből) és nem úgy, mint a mai gyakorlat, ahol már 100 fő alatti gyülekezet szolgálója is igényt tart rá, hogy fizetett szolgáló („béres”) legyen. Fontos, hogy az elöljárók milyen példával járnak elől és milyen utat mutatnak az őket követő hívők felé! Hogyan várhatna másoktól el szolgálatot munkájuk mellett a hívőktől az az elöljáró, aki maga nem mutat ebben példát? Érdemes ezen is elgondolkozni.

Ha újjászülettünk a Szent Szellem által és Krisztus tulajdona lettünk, és Ő a mi életünk Ura, akkor Ő rendelkezik a teljes életünkkel és nemcsak egy-egy területe felett az életünknek. A keresztyénség egy „non-stop” (24 órás) szolgálat, bárhol vagyunk. Az ige útmutatással szolgál nekünk, hogy az egyes területeken milyen igéknek engedelmeskedve tudunk megmaradni folyamatosan Krisztus fősége alatt, akár a gyülekezetben, a családban, a munkahelyen, a lakóközösségben, a tágabb értelemben vett világi közösségben (hivatal, szolgáltatás stb.) vagyunk.

A keresztyénség nem egy vasárnapi két órás „képmutató” esemény, egy „szubkultúra,” amit a hívők más-más szokások szerint néhány órára megélnek hetente, hanem az igazi élet, amit megélünk minden nap, minden percben világítva a körülöttünk lévő sötétségben azzal az életmóddal, viselkedéssel, beszéddel vagy azzal, hogy mivel nem vállalhatunk közösséget a világgal. Ez kell, hogy egyértelműen megkülönböztessen minket a világ fiaitól! Isten dicsősége kell, hogy meglátszódjon rajtunk (János 17:22), mert ez az elhívásunk és Isten akarata számunkra, hogy „lássák a mi jó cselekedeteinket és dicsőítsék a mennyi Atyánkat (Máté 5:15).

Akkor döbbentem rá ennek a fontosságára és súlyára, amikor évek múlva, érett hívőként és presbiterként egy hivatalos szakmai úton külföldön jártam és a vendéglátóm, akivel akkor találkoztam először, néhány óra után, amikor elkezdtem ebéd közben beszélni a keresztyénségemről, ezt mondta: gondoltam! Ettől elképedtem! Még semmit sem szóltam addig erről és csak kb. 3 órája ismert miközben szakmai dolgokról beszélgettünk és együtt utaztunk egy autóban. Nem is gondoljuk, hogy néhány apró dolog, vagy amit szólunk, vagy nem szólunk, vagy ahogyan viselkedünk, mennyire hangsúlyos lehet! Ezt követően még nagyobb felelősséget éreztem, hogy hogyan élünk keresztyénként ebben a világban. Óriási a felelősségünk! „A világ sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését!”

Az emberi gondolatok sokszor erősek bennünk és a gonosz is igyekszik megtéveszteni és felesleges félelmeket ültetni a szívünkbe, hogy „nem lehetséges becsületes, igei módon cselekedni a dolgokat a munkahelyen, mert különben elbocsátanak.” Igaz, időnként adódhatnak kikerülhetetlen konfliktusok, amikor bátorságra és hitre van szükségünk kitartva az ige igazsága mellett. A kb. 20 év alatt vagy ötször éltem át olyan helyzetet, amikor nyíltan megtagadtam a főnököm parancsát azzal a megjegyzéssel, hogy amit kér, azt nem tudom teljesíteni lelkiismereti okok miatt. Ezzel együtt igaz az is, hogy mindig segítő módon igyekeztem támogatni őt és nem egy örökös lázadó voltam. Amikor nemet mondtam, először mindig meglepődtek a főnökeim, hogy valaki ellent mer mondani, utána viszont azt vettem észre, hogy úgy jártam, mint József, hogy még nagyobb hatáskört bíztak rám, mert tudták, hogy az ige szavaival élve, ha „hű vagyok a kevesen,” akkor nyugodtan többet bízhatnak rám. Nyugtasson meg minket az a tudat, hogy ha az ige igazsága szerint cselekszünk, akkor a legnagyobb hatalommal rendelkező Úr, a Mindenható Isten áll ki értünk és támogat minket. Senki emberfiának nincs ennél nagyobb „patrónusa,” akármilyen nagy főnök is valaki a világban a világ fiaként. Azt is tudnunk kell, hogy pontosan akkor nem élvezhetjük a Mindenható Isten támogatását és csak magunkra számíthatunk, ha megalkuszunk az ige igazságával és a világ szerint cselekszünk.

Ahhoz, hogy hogyan éljük meg a különböző helyzeteket igei módon a munkahelyünkön, szeretnék most egy célirányos és részletes igegyűjteményt ajánlani útmutatóként, hogy lássuk, milyen igék segítenek nekünk megélni a hitünket a polgári munkahelyen. Minden hívő a legtöbb időt a világi munkahelyén tölti el és az Urat szolgáljuk itt is, ha a munkahelyet tőle kaptuk. Ez tehát az egyik fő szolgálati területünk! Egyáltalán nem mindegy tehát, mennyire vagyunk az Úr akaratában a legkisebb dologban is, hogy mindennel az Urat dicsőítsük meg.

A javasolt útmutató itt érhető el:

Igaz keresztyének a munkahelyen – Sanjay Poonen

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Bizonyságok, evangelizálás, Keresztyénség, Szentség, Tanítások
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.