Isten temploma, Isten háza – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt  – MP3 formátumban itt

Ma teljesen természetes, megszokott szóhasználat a hívők között, hogy „templomba vagy gyülekezetbe mennek.” Ilyenkor elmennek egy kőből épült „templomba”, vagy „gyülekezeti házba,” ahol úgy gondolják, hogy ott megélik az Istennel való közösséget, ezért sokan úgy is hívják: ez az „Isten háza,” ami az istentisztelet megtartásának méltó, szinte kizárólagos helye. Ez kifejez egy bizonyos gondolkodásmódot, nevezetesen, hogy Isten egy meghatározott helyen, egy épületben lakik, és akik imádni, tisztelni akarják őt, azoknak „oda kell menni.” A hívőknek ez a szemléletmódja azt fejezi ki, hogy Isten egy bizonyos helyen van, és a hívőknek kell odamenni, ahol Isten van. Sokan nem mondják ezt ki, de a gondolkozásmód és a gyakorlat ezt bizonyítja. Ez a látásmód nagyon bekorlátozza a hívő élet megélésének módját és helyét, főleg a hétvégi istentisztelethez és egy épülethez kötve egy héten 2-3 órára. De mi van a többi időben? Hogyan élik meg a hívő életüket és a hívőkkel való közösséget egész héten? Ez a kialakult rossz szokás sosem fog egy erőteljes hívő életet eredményezni, és hogy fognak „elmenni a föld végső határáig”, ha állandóan egy helyben ülnek? Ami jelenleg megszokott, azt emberek találták ki és teljesen ellentmond Isten elgondolásának, amit az igében világosan látunk.

Akkor nem is létezik ilyen az igében, hogy Isten temploma, Isten háza? De igen, de az teljesen mást jelent, mint ahogyan azt sok hívő gondolja. Az igéből tudjuk, hogy Isten a Szent Szellem által mindenhol jelen lévő Isten, és Isten az, aki mozog és megy oda, ahol a hívők Jézus nevében összejönnek. Az isteni gondolkozásmód tehát pontosan a fordítottja annak, amit a hívők általában gondolnak. A hívőknek „nem kell menni” sehova, hanem bármely helyen összejönnek Jézus nevében, Jézus megy oda a Szent Szellem által akkor is, ha csak 2-3-an vannak a szabadban, vagy egy házban, vagy akárhol.

Sajnos a mai rossz, berögzött gyakorlat olyan mértékben meghatározza a hívők, sőt vezetők, pásztorok gondolkozását is, hogy akik nem a templomba, vagy nem a gyülekezeti házba mennek, és nem ott élik meg a hívő életüket, azokra úgy tekintenek, mint lázadókra, szakadást szítókra és elveszetteknek tekintik őket, holott a valóság teljesen az ellenkezője lehet. Azokat a hívőket, akik nem akarnak elmenni egy olyan gyülekezetbe, ahol már nincs jelen Jézus, azzal az igével „zsarolják,” hogy „el nem hagyván a magunk gyülekezetét.” Az ilyen – valójában halott – gyülekezetet és azt a helyet, ahol összegyűlnek még mindig Isten házának tekintik, ami ugyanezt a gyülekezetről alkotott rossz szemléletmódot tükrözi.

Már az Ószövetségben is azt látjuk, ahol még csak a dolgok előképe jelenik meg, hogy Isten egy mobil sátorban – a Szent Sátorban – lakott és a sátort mindig ott állították fel, ahol Izrael gyülekezete éppen tartózkodott a pusztai vándorlása során. Isten nem változik meg! Isten együtt mozdult a népével: „ott volt a templom, ahol a nép összegyűlt,” – a vándorló nép gyülekezési helye határozta meg a templom, Isten jelenlétének a helyét. Mondhatjuk úgy is, hogy Isten összegyülekezett népe volt a templom. 

Igaz, az Ószövetség idején, amikor még nem volt a „Szent Szellem kitöltve minden testre” Dávid vágyát beteljesítve Salamon Jeruzsálemben templomot épített az Úrnak, amit a felavatáskor betöltött Isten jelenléte. Ezt a templomot rombolták le a babiloniak, de 70 évvel később a fogságból visszatérő rabok Nehémiás vezetésével újjáépítették. Ez volt az a templom, amiből Jézus végül kivonult és a lerombolásáról prófétált, ami be is következett Kr.u. 70-ben a római seregek által.

A pogány népeknél is szokás volt templomokat építeni, amik bálvány-templomok voltak. Amikor Konstantin császár a III. században államvallássá tette a keresztyénséget, sok bálványtemplomot keresztyén templommá alakítottak át. „Átkeresztelve” a pogány ünnepeket és bálványokat keresztyén színezetű neveket adva azoknak, amik a katolicizmusban élnek tovább a mai napig. Ezek a pogány jegyek honosodtak meg a  rengeteg kőből épült templomban (hatalmas katedrálisokban, székesegyházakban – „égig érő tornyokkal”), amiket az egész világon építettek az elmúlt 1700 év alatt, amit Isten házának neveznek. Ezek az építkezések emberi elgondolás szerint történtek és inkább emberi büszkeséget és dicsőséget szolgáltak és nem Isten akarata szerint történtek!

Ma sokan kutatják, hogy mi volt az első generációs gyülekezetek óriási hatásának a világra és az evangélium gyors terjedésének a titka egyetlen generáció alatt, holott az egész római birodalomban nem voltak keresztyén templomok a III. századig. Az újszövetségi levelekben sehol sem olvasunk olyanról, hogy a hívők templomokban jöttek volna össze és egyik újszövetségi gyülekezetnek sem jutott eszébe templomot építeni, mert az első apostolok még Jézus példáját követték. Jézus kőtemplom ellenes volt inkább, mint építő. Már a samáriai asszonynak is arról beszélt, hogy „eljön az idő és az most van” (Jézus földi életében), hogy nem kell Jeruzsálembe menni az Atyát imádni, hanem mindenhol lehet imádni Őt:

„A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljön az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. …. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.” (János 4:20-23)

Jézus megprófétálta a jeruzsálemi templom lerombolását, éspedig nem azért, mert Izraelnek a szétszóratása miatt már nem volt rá szüksége, hanem azért, mert Ő egy teljesen másfajta, új templomban gondolkozott. Nézzük meg, hogyan beszél erről:

„Kijövén Jézus a templomból, tovább ment, és hozzámentek a tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-e mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.  (Máté 24:1-2)

„Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.”  (Máté 26:61)

„Ő pedig az ő testének templomáról szólt. Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékeztek az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hittek az írásnak, és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.”   (János 2:21-22)

„Mi hallottuk, mikor ezt mondta: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, amely nem kézzel csináltatott.”  (Márk 14:58)

Ahogyan annak idején Salamon templomot épített, ma is sokan foglalkoznak a templom építésével. Ugyan milyen és mekkora házat építhetnek Istennek? Isten akarata azonban nem ez, Ő egyértelműen és többszörösen kijelentette, hogy kézzel csinált templomban nem lakik. Erről beszél a következő ige:

 „Salamon épített néki házat. Ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja: A menny nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? – azt mondja az Úr?”   (Ap.csel. 7:47-49)

 Istennek nincs tehát szüksége semmilyen állandó jellegű – kézzel épített – házra, amit Isten házának neveznek. Isten temploma ugyanis a gyülekezet, amely nem emberek -, hanem Isten szellemi alkotása.

Erről szólnak a következő igék:

„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten szelleme lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.”   (1 Kor. 3:16-17)

 Ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek.”  (2 Kor. 6:16)

Isten az Ő szent templomát nem halott, hanem „élő kövekből” építi fel, azokból az újjászületett hívőkből, akikben Isten szelleme lakik.

Sokan még mindig kőből épített templomot akarnak építeni Jeruzsálemben a visszatérő Jézusnak, de az ige arról beszél, hogy az Új Jeruzsálemben sem lesz kőből épült templom. Erre János apostol kapott mennyei kijelentést:

„Elvitt engem szellemben egy nagy és magas hegyre és megmutatta nekem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből.  És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.” (Jel. 21:10; 22)

Pál az 1 Kor. 3:16-ban így kezdi: Nem tudjátok, hogy ti vagytok Isten temploma?”

A hívők már akkor sem tudták és sokan ma sem tudják. Itt az ideje, hogy a hívők megváltoztassák a gondolkozásukat és viselkedésüket ezzel kapcsolatban:

  • nem mennünk kell a templomba, vagy a gyülekezeti házba,
  • ugyanis mi vagyunk a templom, akárhol is gyűlünk össze az Ő nevében,
  • Ő fog odajönni hozzánk a Szent Szellem által.

Megkérdezhetjük, hogy akkor nincs is szüksége kőből épült épületekre Isten népének, a gyülekezeteknek? De igen, csak sosem szabad összetéveszteni egy (halott) kövekből épült épületet Isten házával, mert Isten egyháza a gyülekezet, amit Jézus épít a róla szóló kijelentés szegletkövén, „élő kövekből,” és nem emberek építik azt halott kövekből:

De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” (Máté 16:18)

Az ige sehol sem bátorít minket arra, hogy kőből, állandó házat építsünk Istennek, mert az ellene mond Isten igéjének. Aki ilyet cselekszik, az nem értette meg a gyülekezet igazi jelentését és annak szellemi valóságát.

Isten egy természetes közegben gondolja el a gyülekezetet, ezért fel lehet használni az összegyülekezésre minden alkalmas helyet, ami egy gyülekezet mérete és földrajzi elhelyezkedése szerint arra alkalmas. A gyülekezet egy dinamikus közösség, ezért változhat a hely és az alkalmas épület, Isten vezetése szerint időről időre. Isten nem akarja, hogy az Ő népe épülethez kötött legyen, és az épület akadályozza az Ő munkáját és a gyülekezet mobilitását és a dinamikus növekedésének akadálya legyen.

Az Újszövetségben látunk rá példákat, hogy az ige különböző összegyülekezési helyeket említ. Azok a helyek nem valamilyen különleges, felszentelt épületek voltak, hanem az összegyülekezés szempontjából praktikus, „közönséges” helyek:

  • a jeruzsálemi gyülekezet hívői összejöttek a Salamon tornácán, ami egy nyitott, de fedett hely volt a Templom mellett, valamint a hívők házaiban,
  • a legtöbb esetben az ige az összegyülekezés helyéül a hívők házait jelöli meg,
  • de összejöttek hívők a folyóparton is imádkozni Filippiben,
  • vagy egy iskolában Efézusban, amikor a gyülekezet ott elindult.

Látjuk ezt a természetességet? Ahogyan Isten egyszerűen felhasználja az egyébként is meglévő lehetőségeket. Nem az épület a lényeg, annak semmi más szerepe nincs csak annyi, hogy megóvjon az időjárás viszontagságaitól. Isten szereti láthatóvá tenni a gyülekezetet a környező hitetlen világ számára, mert az az Ő teste, ami róla tesz bizonyságot. Jézus Krisztus gyülekezetei kezdetben nem voltak „intézményes” gyülekezetek, költségigényes épületekkel megterhelve és ezáltal megkötve a gyülekezetet. A gyülekezetek teljesen szabadok és függetlenek voltak az épületektől: ma itt, holnap ott! Ez volt az a dinamikus élő egyház, ami kezdetben „feje tetejére állította a világot” egyetlen generáció alatt az egész Római birodalomban a kor akkori lehetőségei ellenére is: hónapokig utazva gyalog és hajóval, leveleket küldözgetve a gyülekezeteknek.

Bátorodjunk fel és kezdjük megélni az igét újszövetségi módon összegyülekezve ott, ahol éppen vagyunk, mert mi vagyunk Isten háza és az Úr fog odajönni hozzánk akkor is, ha csak ketten vagy hárman vagyunk. Ajánljuk fel a hívő házainkat Isten munkájára, mint kezdetben tették és ne pazaroljuk a hívők pénzét drága épületek fenntartására, hanem sokkal inkább a szükségben lévők segítésére, mert ez az igei minta.  Jézus, amikor visszajön, ezek szerint fogja megítélni az Ő népét és különösen a gyülekezetek elöljáróit.

Semmibe nem kerül változtatni a korábbi rossz szokásokon és betölteni az igét ezen a területen is, és hagyjuk Jézusra az Ő házának építését az Ő dicsőségére.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a honlapcímének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezet, gyülekezetépítés, Keresztyénség, Tanítások
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.