Isten tervének betöltése az életünkben – Zac Poonen

Fulfilling God’s Purpose for  Our Life by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

 De amelyek nékem egykor nyereségek voltak, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem. És találtassam Ő benne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján. Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához; ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására.  Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil. 3:7-14)

Ezeket a verseket nem egy lelkes fiatalember írta, aki éppen csak elindult a keresztyénség útján. Ez egy érett keresztyén bizonyságtétele, aki egy gazdag és teljes élet lezárásának vége felé tart. Harminc év telt el Pál megtérése óta. Azokban az években Isten sok gyülekezet létesítésében használta őt, jelekkel és csodákkal hatalmasan bizonyságot téve szolgálata mellett. Pál kezdettől fogva fáradhatatlanul munkálkodott az evangélium érdekében, állandóan utazott és nagy nehézségeken ment keresztül.  Megismerte a győzelem valóságát a bűn felett, ahogyan növekedett, hasonlóvá válva az Urához. A sok öröm közepette volt egy különleges megtapasztalása is, amikor elragadtatott a harmadik mennybe, hogy figyelemreméltó kijelentéseket kapjon szellemi igazságokról.

Mindezek végén mégis azt állítja, hogy még nem érte el mindazt, amit Isten eltervezett az élete számára. Itt van minden idők egyik legnagyszerűbb keresztyén szolgálója és az élete vége felé azt mondja, hogy még neki kell feszülnie és törekednie a cél felé. A legtöbb hívő számára sajnos az újjászületés a kezdet és a vég is, ami kimenekülést biztosít Isten ítélete alól. Az apostol azonban, és más hívők is azt keresik, hogy hozzá hasonlóvá, Krisztus igazi tanítványaivá váljanak. Ebben az igeszakaszban Pál kinyilvánítja a szilárd meggyőződését, hogy Krisztus egy életcélt adott neki, amit el kell érnie. Viszonzásképpen eldöntötte, hogy el akarja érni azt a célt, bármi is annak az ára. Ez egy nagy és komolyan veendő igazság, amit a megtérésünkkor az Úr meghatároz számunkra, ami messze túlmutat a lelkünknek a pokol égő tüzétől való megmentésén és a mennybe kerülésen. Ha egy olyan érett ember, mint Pál apostol azt mondja, hogy harminc éven keresztül való fáradhatatlan keresztyén szolgálata végén még nem érte el a célt és még mindig azért küzd, hogy teljesen betöltse Isten tervét az életében, akkor annak egy óriási jelentőségű dolognak kell lennie.

Pál ugyanebben az igeszakaszban ennél is továbbmegy. Számára minden értéktelen szemét, ami a világ számára értékes összehasonlítva azzal a legfontosabb dologgal, amit Isten tervének a megragadása és annak betöltése jelent. Ő megfizeti ennek az árát, feladva azért mindent a világban (Fil. 3:14). Ha körülnézünk azt látjuk, hogy a hívők nagyon ragaszkodnak a világi vagyonhoz és az anyagi dolgokhoz, nagy helyet adva ezeknek az életükben Isten dolgaival szemben. Akkor ebből arra kell következtetnünk, hogy a keresztyénségük nagyon távol áll Pál keresztyénségétől.

A szellemi csecsemőkor jele azt gondolni, hogy a megtérés egy garantált életbiztosítás a pokol lángjából való kimenekülésre. Amikor eljutunk a szellemi érettségre, akkor rájövünk, hogy Isten azért mentett meg minket, hogy egy olyan ösvényen járhassunk minden nap, amit mindegyikünk számára előre elkészített. (Ef. 2:10). Ez volt az az ösvény, amit Pál az életére vonatkozóan Isten tervének nevezett. Ha meg vagyunk győződve róla, hogy elnyertük az Ő kegyelmét, de nem köteleztük el magunkat az Ő akaratának véghezvitelére, akkor nem számít, hogy mennyire vagyunk evangéliumiak. Eltölthetjük úgy az életünket, hogy bármi maradandót véghezvinnénk Isten számára. Természetesen a gonosz célja az, hogy így vagy úgy, de megvakítsa az embereket Isten kegyelmére nézve a Krisztus Jézusban, így akadályozva meg őket, hogy megmeneküljenek. (2 Kor. 4:4). Ha azonban ez nem sikerül neki a következő célja az, hogy megvakítsa a hívőket arra a tényre vonatkozóan, hogy Istennek egy nagyon határozott terve van számukra. Nagyrészt ez sikerül is neki. Igaz hívők ezrei vannak, akik sosem keresték Isten akaratát komolyan, még a legfontosabb döntéseikben sem, amiket az életükben hoztak.

A keresztyén életet a filippibeliekhez írt igeszakasz úgy írja le, mint amire folyamatosan törekedni kell. A földön elérhető szellemi érettség foka sosem mentesít minket a folyamatos törekvés szükségességétől. Mivel sok hívő elhanyagolta ezt a leckét, ezért nincsenek élő bizonyságaik. A bizonyságaik egyetlen megtapasztaláshoz kapcsolódnak a távoli múltból, amikor egy áldott napon felemelték a kezüket és aláírtak egy döntésről szóló kártyát valamelyik evangelizációs alkalmon. Az csodálatos volt, de azt követően semmi sem történt! A Péld. 24:30-34-ben egy olyan pusztuló kertnek a képe van leírva, ami egy olyan embernek az állapotát írja le, aki a megtérése után kényelembe helyezte magát. Egy kert folyamatos gyomlálást és gondozást igényel, hogy az mentes legyen a gaztól és a csalántól – és ez a helyzet az emberi lélekkel is.

Isten tervének megértése és a törekvés arra, hogy elérjük azt, az nem egy extra lehetőség a szellemi elit számára, hanem jellemzőnek kellene lenni Isten minden igaz gyermekének az életére.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: ww.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Keresztyénség, Tanítások
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.