Az asszonyok engedelmeskedjenek a férjüknek – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt MP3 formátumban itt

Isten már Ádám és Éva megalkotásakor kifejezte a házassággal kapcsolatos elgondolását:

  • nem jó az embernek egyedül, tehát társra van szüksége,
  • kifejezte azt is, hogy az embernek csak ember lehet a méltó – Istentől rendelt – társa, és semmiképpen sem állatok (kutya, macska stb.)
  • egy férfinek pedig csak egy asszony lehet Istentől rendelt segítő társa,
  • Isten úgy teremtette meg Ádámot és Évát, hogy egész életükre szóló társai legyenek egymásnak, akik egységben – egy akaraton – vannak, és az akaratuk megegyezzen Isten akaratával.

Azzal, hogy Isten először teremtette Ádámot és csak utána Ádámból Évát, segítő társaként, kifejezte azt is, hogy Ádám akarata az elsődleges és Éva segíti őt annak megvalósításában. A következő igeszakasz nagyon egyértelműen kifejezi ezt:

„Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek. De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben.”  (Efézus 5:22-24)

Az Ige az asszonyok engedelmességére Sárát hozza fel példaként, ő az asszonyok példaképe: 

„Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt, akinek gyermekei lettetek, ha jót cselekszetek, és semmi félelemtől nem rettegtek.”   (1 Péter 3:6)  

Az igében „urának” fordított szónak az eredeti görögben a küriosz szó szerepel, aminek erős jelentése van: uralkodó, tulajdonos, Úristen. Régebben a magyar szóhasználatban is szokás volt, hogy az asszonyok uruknak hívták a férjüket, ami bibliai értékrendet romboló női egyenjogúsági mozgalmak hatására kikopott a szóhasználatból, a nő rabszolgaságának jeleként tüntetve fel azt. Erről azonban szó sincs. Fontos tisztázni, hogy a férj és a feleség egyenlők, és társai egymásnak az élet dolgaiban, és egyek a házasságban. Mindketten közvetlenül járulhatnak Istenhez a bennük lévő Szent Szellem által és mindkettőjüknek személyes vezetése lehet Istentől. Isten azonban úgy teremtette meg a férfit és a nőt, hogy nem csak fizikailag, de lelkileg is más tulajdonságokkal ruházta fel őket és ezt a különbözőséget figyelembe véve Isten a döntés végső felelősségét azért bízta a férfiakra, mert őket alkalmasabbnak tartja erre.

Gondoljunk csak bele, hogy a nők általában impulzív beállítottságúak, érzelmi döntéseket hoznak, sokszor az első benyomás alapján, ami lehet jó, de a döntések többnyire hosszabb – akár több napos, vagy hetes alapos – elemzést is igényelhetnek. A férfiak – nézzünk meg más alternatívákat is, és elemezzük ki azokat, és a végén, amiben majd békességünk lesz, aszerint döntsünk – logikus, elemző gondolkozásmódja sokkal közelebb áll ahhoz, hogy jó döntések szülessenek, mint egy hirtelen érzelmi döntés. (Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a mélyebb és logikus gondolkozásmódot igénylő természettudomány területén Nobel díjat kizárólag férfiak kaptak.)

A főség kérdése 

A főség Isten akaratának kifejezője! A főség egy nagyon erős isteni felhatalmazást fejez ki, amit csupán két esetben használ az Ige:

  • Krisztus esetében, aki az egyház feje,
  • és a férj esetében, aki a feleségének a feje.

Az asszonyok férjüknek való engedelmességére az ige a „mint az Úrnak” kifejezést használja, ezzel gyakorlatilag egyenlőség jelet tesz a férj és az Úr közé. Ez azt jelenti, hogy ha a feleség nem engedelmeskedik a férjének, akkor az Úrnak nem engedelmeskedik, vagyis Isten ellen lázad! Amikor Sára urának nevezte Ábrahámot, akkor azzal ugyanezt fejezte ki, mert mint említettük az ’ura’ szó eredeti görög megfelelője küriosz, aminek jelentése: uralkodó, tulajdonos, Úristen.

Az engedelmesség fogalma 

Fontos tisztázni az engedelmesség fogalmát. Az engedelmesség szó gyökere az „enged”. Az engedelmesség tehát azt jelenti, hogy ha két egymásnak ellentmondó akarat feszül egymásnak – jelen esetben a férj és a feleség akarata – , akkor a feleségnek el kell engedni a saját akaratát, azaz le kell mondani a saját akaratának érvényesítéséről a férje javára. Jézus az engedelmesség tökéletes példája, aki engedelmes volt a haláláig. Keresztre feszítése előtt a Gecsemáné kertben „vért izzadva” imádkozott, és ezt mondta: „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.”  (Márk 14:36) Ezt jelenti az engedelmesség! Mindenki más halált érdemelt volna, mert „a bűn zsoldja” a halál, és Jézus sosem követett el semmi bűnt, tehát egyedül ő nem érdemelte volna meg a halált, de az Atya akarata ez volt, és ezért ő engedelmeskedett: ugyanis egy igaznak, mint áldozati báránynak kellett meghalnia minden ember bűnéért.

Az engedelmességet – a saját akaratunkról való lemondást – meg kell tanulni az életünk során, az élet különböző helyzeteiben. Ez a tanulási folyamat sok gyötrelemmel jár, mert meg kell halni önmagunknak. Ez Jézusnak sem volt könnyű:

„Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; és tökéletességre jutván, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek.”  (Zsidó 5:8-9)

Ebből az igéből az is látszik, hogy üdvösség kérdése, hogy megtanulunk-e engedelmeskedni az Úrnak; az asszonyok esetében pedig a férjeiknek, mintha az Úrnak engedelmeskednének! 

Az asszonyok, mint segítő társak 

Isten nem zsarnok, ezért a férj sem lehet zsarnok, diktátor a feleségével és a gyermekeivel szemben. Az Úr parancsa az a férjek számára, hogy szeressék a feleségeiket, mint Krisztus szerette az egyházat (azaz „meghalni is készek legyenek értük”) és értelmes módon együtt éljenek a feleségeikkel. Amikor tehát valamilyen döntés meghozataláról van szó, akkor a férj minden esetben hallgassa meg a felesége véleményét is, és ha nem értenek egyet, akkor igyekezzen meggyőzni a feleségét döntésének a helyességéről. Ha mindezek ellenére nem jutnak egységre, dönteni pedig kell, akkor a feleség a saját akaratáról lemondva engedelmeskedjen a férjének, mint az Úrnak, mert a férj, mint Isten által felruházott fej viseli a döntés végső felelősségét. Isten akarata az, hogy a férj igei módon betöltse a fő szerepét a házasságban (és a családban), a feleség pedig mindig maradjon meg a segítőtárs szerepében. A férj fej szerepének betöltése Isten akarata, amiért Isten vállal garanciát! Ha az Isten szerinti szereposztás sérül, mert a férj – kényelmi vagy más okból –  nem vállalja fel a fej szerepét, és így a feleség kényszerül átvenni azt, vagy a feleség meg nem engedhető módszerekkel (kényszerítés, manipulálás) magához ragadja azt, annak mindig rossz következményei lesznek, mert ilyenkor a feleség Isten ellen lázad.

Engedelmeskedni mindenben 

Amikor az Ige azt mondja, hogy az asszonyok mindenben engedelmeskedjenek a férjüknek, akkor semmilyen kivételt nem határoz meg, tehát a mindenben azt jelenti, hogy minden esetben, azaz nincs kivétel. 

Az asszonyoknak javaslattételi joguk, a férjeknek pedig döntési joguk van a házasságban. Sokszor előfordul, hogy az asszonyoknak nagyon jó elgondolásaik, ötleteik, javaslataik vannak, amikor segítik a férjüket a döntésben, amivel a férjük sok esetben egyet is ért, de mindig a férj az, aki végső soron dönt: ő mondja ki az utolsó szót. Ha ez a döntéselőkészítő folyamat jól működik (egymást meghallgatva, együtt alaposan átrágva a dolgokat és igyekezve meggyőzni egymást), akkor az a feleség, akinek sok jó javaslatát elfogadja a férje, – de néha előfordul, hogy a férj a felesége véleménye ellenére is ragaszkodik a saját véleményéhez, és ilyenkor a feleségnek engedni kell -, akkor az ilyen feleség sosem fogja azt érezni, hogy a férje diktátor lenne és neki nincs beleszólása a döntésekbe.

A férj és a feleség hibájának következménye

Nem vagyunk tökéletesek és Isten szabad akaratot adott az embereknek, ezért

  • választhatja a jót, dönthet jól, azaz Isten akarata szerint,
  • de választhatja a rosszat is, dönthet rosszul is, ami valójában Isten akarata elleni lázadás.

A férj főségéért Isten vállal garanciát, mert Ő bízta meg a fej szerepének betöltésével! A férj és a feleség véleményének egyeztetésekor tehát sosem a saját igazságuk keresése a lényeg, hanem, hogy mi Isten akarata. Fontos látni a lényeges különbséget a férj és a feleség hibás döntése között. Ha egy feleség kilép a segítő szerepéből, sőt Isten akarata elleni döntésre kényszeríti a férjét, az mindig nagyon súlyos következményekkel jár.

Amikor a feleség hibázik

Ezt látjuk egyrészt Éva esetében, amikor Éva hagyta magát elcsábítani a kígyótól és Ádám megkérdezése nélkül szakított a tiltott fáról, ezáltal Ádámot is bűnbe vitte. Másrészt, amikor Sára rábeszélte Ábrahámot, hogy Hágárral háljon és tőle legyen utóduk az Isten által – Sárától származó – megígért utód helyett. Mindkét esetnek az egész emberiség szempontjából évezredekre kiható, súlyos következményei lettek. 

Amikor a férj hibázik 

Ábrahám és Sára házasságában látunk erre egy nagyon tanulságos példát:

„És monda Ábrahám Sáráról az ő feleségéről: Én húgom ő. Elküldte azért Abimélek Gérárnak királya, és elvitette Sárát. De Isten Abimélekhez jött éjjeli álomban, és mondta neki: Ímé meghalsz az asszonyért, akit elvettél, holott férjnél van. Abimélek pedig nem illette őt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-e?  Avagy nem ő mondotta-e nékem: én húgom ő; s ez is azt mondotta: én bátyám ő. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt. És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában művelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt. Mostan azért add vissza az embernek az ő feleségét, mert Próféta ő: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó.”   (1 Mózes 20:2-7)

Ebből az igeszakaszból a következőket látjuk:

  • Ábrahám a saját életét mentve (1 Mózes 20:11) letagadja, hogy Sára a felesége,
  • emiatt Sára bajba került, mert egy pogány király háremhölgye lett,
  • Isten azonban közbelép és egy pogány királynak éjszakai álomban kijelenti, hogy Sára Ábrahám felesége, és a király és a hozzátartozói is mind meghalnak, ha a király házasságtörést követ el Sárával.

Ebből az igeszakaszból jól látható, hogy Isten hogyan korrigálja a férj hibáját, és milyen erőteljesen közbelép, hogy kimentse az engedelmes feleséget a bajból, amibe a férj hibája miatt került. Itt látjuk beteljesedni azt az igét, hogy a feleség mindenben engedelmeskedjen a férjének! Ez a feleség felelőssége. Ha a férj rosszul dönt és a feleség emiatt bajba kerül, az pedig Isten felelőssége, hogy helyt álljon a hibázó férj helyett, hogy az engedelmes feleség ne kerüljön bajba. Ez bizalmat igényel a feleség részéről Isten felé, hogy ha a férje hibázik is, Isten látja azt, és kimenti őt a bajból az engedelmessége miatt. Gondoljunk bele, hogy mi lenne, ha a feleség minden esetben felülbírálná, hogy engedelmeskedjen-e a férjének, hogy az Istentől van-e vagy sem?

  • Egyrészt ez azt jelentené, hogy minden esetben ő döntene, hogy mit tehet meg, tehát valójában ő lenne a fej, aki mindig meghozza a végső döntést, tehát sosem engedelmeskedne!
  • Másrészt, ha ő döntené el, hogy engedelmeskedjen-e a férje szerinte hibás döntésének, mert akkor bűnt követ el és ezért megtagadja az engedelmességet, hogy azzal ne kövessen el bűnt, akkor viszont a férjének való engedetlenség bűnébe esik, ami sokkal súlyosabb bűn: Isten elleni lázadás, mert a férjének úgy kell engedelmeskednie, mint Istennek – mindenben, semmit sem kételkedve, hanem bízva Istenben. 

A fentiek alapján könnyen belátható, hogy minden feleség akkor jár jól, ha mindenben engedelmeskedik a férjének, aki úgy szereti őt, hogy meghalni is kész érte. Ezért nem kérdőjelezi meg a férj döntését, hanem bízik benne, hogy a férje „főnöke,” a mindenható Isten, aki felruházta őt a főség hatalmával, jótáll érte, hogy az engedelmes feleségnek semmi bántódása ne legyen.

Több szempontból is bátorító lehet számunkra Ábrahám és Sára elkövetett hibája.

Egyrészt azért, mert láthatjuk, hogy Istennek azok a nagy emberei, akiket példaképül állít elénk, időnként ők is súlyosan tévedhetnek, ugyanis senki sem tökéletes. Egy-egy súlyos hiba, amiből, ha tanulunk, még nem teszi semmissé az Isten általi megítélésünket, és az elkövetett hibák ellenére is lehetünk hiteles példaképek mások számára. Ábrahám és Sára esetében elég extrém hibákról van szó, amit nem valószínű, hogy gyakran elkövetnének emberek, de épp ez a bátorító ebben a példában.

A másik, amit tanulhatunk ebből az esetből, hogy még ilyen súlyos hibák esetén is számíthatunk Isten beavatkozására, hiszen Isten Mindenható, nála nincs lehetetlen. Minden helyzetből kiment és a javunkra fordítja, ha engedelmesek vagyunk neki. Ez a példa Isten dicsőségét hirdeti és bátorít, hogy a leglehetetlenebb helyzetben is bízzunk benne, mert Ő megsegít.

Megjegyzés: A szülőkkel egy háztartásban élő – felnőtt korú, még nem házas – fiúk és lányok az apjuknak tartoznak engedelmeskedni. Ha azonban megházasodnak, akkor el kell szakadniuk a szülőktől és önálló családot kell alapítaniuk, ahol az ifjú férj lesz a fej, aki ezt követően már Krisztusnak tartozik engedelmeskedni, az ifjú feleség pedig az apja helyett a férjének, aki az ő feje.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a honlapcímének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com 

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: gyülekezet, Házasság, Keresztyénség, Szeretet, Tanítások
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.