Keresztyén alaptanítások 04 – Zac Poonen

A bűn a hitetlenségből származik

Sin Comes from Unbelief

PDF formátumban letölthető itt

Mi a ‘bűn’? A világon minden felekezet szóhasználatában megtalálható a ’bűn’ szó, de azt gondolom elmondhatjuk, hogy sok vallásos ember nem is érti miről van szó. Még ha bibliaolvasó embereket kérdeztek is meg arról ‘mi is a bűn valójában’ kiderül, hogy ők sem tudják. Pontosan úgy van ez, mint a betegségnél; akkor találjuk meg a gyógymódot, ha megértjük, hogy mi a bűn.

A Biblia beszél arról, hogy az első férfi és nő, akiket Isten teremtett, bűnt követtek el. Lényegében azért követtek el bűnt, mert nem hitték el, hogy Isten egy jó Isten, aki szerette őket, és a javukat akarta, amikor parancsolatokat adott nekik. Isten elhelyezte őket egy kertben és azt mondta nekik, hogy bármit megehetnek; bármit megtehetnek kivéve egy dolgot – nem ehetnek egy bizonyos fa gyümölcséből. Ezzel Isten az engedelmességüket akarta próbára tenni. Nemcsak az engedelmességüket akarta próbára tenni, hanem adott nekik egy választási lehetőséget is, hogy a jót válasszák; mondjanak nemet arra, ami rossz, hogy ezáltal fejlődjön a jellemük. Az 1 Mózes 3. fejezetében azt olvassuk, hogy a Sátán bement a kertbe és megkísértette Ádámot és Évát, hogy megtegyenek valamit, amire Isten azt mondta nekik, hogy ne tegyék. Megkísértette őket azzal, hogy azt mondta nekik: bizonyára előnyükre válik, ha esznek annak a fának gyümölcséből. Azt mondta nekik: olyanok lesztek, mint Isten – ‘fejlődni fog a személyiségetek.’

A Sátán mindig ilyen módon jön. Amikor a Sátán megkísérti az embereket, hogy megtegyenek valami rossz dolgot, akkor sosem mondja meg nekik annak a következményét. Amikor a Sátán megkísért egy személyt, hogy először nyúljon alkoholos italhoz, akkor nem mondja meg neki, hogy végül az alkohol rabszolgájává fog válni; alkoholista lesz, elveszti a pénzét, tönkreteszi a családját, szegénységet hoz az otthonára, a felesége és a gyermekei szenvedni fognak. Nem mondja meg neki ezeket.  Csak azt mondja: ’élvezetet fogsz találni benne.’ Amikor azzal kísért egy fiatalt, hogy drogozzon, akkor sem mondja meg neki, hogy a vége az lesz, tönkreteszi az elméjét és az életét. Valószínűleg korán meg fog halni, elveszíti az összes pénzét, végül tolvaj lesz belőle, mert egyre több pénzt kell szereznie a drog utáni kielégíthetetlen vágya miatt. A gonosz mindezeket nem fogja neki megmondani. Csak annyit fog mondani, hogy jól fogja magát érezni, ha bevesz egy keveset ezekből a tiltott drogokból és élvezetet fog találni benne.

Pontosan így történt akkor is, amikor a Sátán megkísértette Ádámot és Évát az Édenkertben. Ez egy példa arra, hogyan jön ma minden emberhez a Sátán azt mondva nekik, hogy mit nyerhetnek. Amikor azt mondja egy embernek, hogy lopjon, akkor nem beszél minden lehetséges veszélyről; arról, hogy börtönbe kerülhet, a gyermekei felnőve követhetik az ő példáját és tolvajok lesznek stb. Nem, ő csak az azonnal megszerezhető pénzről beszél nekik. A házasságtörés esetében sem mondja meg a Sátán az embereknek a következményeket, hanem csak a pillanatnyi örömöket. Emlékezz erre a dologra, akármikor kísértés ér; a kísértés mindig egy bizonyos tiltott örömöt kínál fel. Ha azonban körültekintő vagy, akkor gondolsz a következményekre is. Egy értelmes ember mindig gondol a jövőre, nem csupán a jelenre. Gondolj arra, hogy mi lesz a cselekedeted következménye! Ha pedig gondolsz a cselekedeted következményére, akkor sok dolgot nem fogsz megtenni.

Az állatok általában nem gondolnak a cselekedeteik következményére, kivéve néhány állatot. Sok állat érzékeny, érzékenyebb, mint az emberek. Nagyon gyakran azonban az állatok nem ismerik a cselekedeteik következményét, de mi igen. Magunk körül sok példát látunk olyan embereknél, akik tönkretették magukat a rossz cselekedetekkel.  Ádám és Éva egy nagyon fontos döntést hoztak meg azon a napon előidézve ezzel egy egész életre kiható következményt nem csupán önmagukra, hanem a gyermekeikre, unokáikra és minden utódukra. Ebből egy dolgot tanulhatunk meg: minden döntés, amit az életünkben meghozunk, következményekkel jár; amit vetettünk, azt aratjuk. Ezt mondja a Biblia. Sokszor nemcsak mi fogunk szenvedni, hanem a gyermekeink is azt fogják learatni, amit mi elvetettünk. Ez fordítva is igaz. Ha jó dolgokat vetettél, akkor a gyermekeid számára is jó gyümölcsei lesznek annak, amit te vetettél.

Ádám esetében ez azt jelentette, hogy neki és a feleségének Isten jelenlétéből – abból a kertből – kiküldve kellett eltölteniük az életük hátralévő részét. Ezért ne gondold azt, hogy az apró döntéseknek, amiket meghozol az életedben nincs jelentősége, és sosem fogod learatni a jövőben annak a következményét, amit ma vetettél, mert ez nem igaz. Azt gondolom, hogy a gonosz el fog vakítani téged és olyan gondolatokat fog adni, hogy ilyen dolgok nem történhetnek meg veled, de nem így van. Egy korábbi tanulmányban már megbeszéltük, hogy Isten miért akarja, hogy kísértéseink legyenek? Azért, hogy a jellemünk fejlődjön. Ő nem szeretne robotokat. Ő nem szeretne szellem nélküli lényeket, akik automatikusan cselekednek bizonyos természeti törvények szerint. Isten azt akarja, hogy erkölcsös lények legyünk, akik úgy döntenek, hogy a jót választják. Ez az egyetlen mód, hogy Isten gyermekei lehessünk. Nem értelmezhető az erkölcsösség egy olyan választás esetén, ahol csak egy jó létezik, csak ha van egy alternatív választási lehetőség is, ami szintén vonzó.

Amikor Ádámot és Évát Isten abban a kertben elhelyezte, ha úgy intézte volna, hogy a tiltott fa csúnya, visszataszító, tüskékkel és bogáncsokkal teli, és minden szempontból visszataszító legyen, akkor Ádámot és Évát a kígyó megkísérthette volna, hogy valaha is a közelébe menjen? A Bibliában azonban azt olvassuk, hogy a fa gyümölcse nagyon csábító volt. Ádám és Éva szájában összefutott a nyál; vágytak rá, hogy egyenek belőle. A kísértésnek vonzónak kellett lenni számukra, hogy az kísértés legyen. Máskülönben nem lett volna kísértés. Ha valami olyan dolgot találsz a világban, ami nem vonzó, az sosem fog téged megkísérteni. A jellem a vonzó kísértések által fejlődik, te azonban tudod, hogy az rossz és ezért ellene állsz és nemet mondasz rá. Ezt jelenti erkölcsös lénynek lenni.

Ezért Isten megengedte, hogy a világban sok vonzó dolog legyen. Ezek közül néhányat megtiltott, pl. egy vonzó asszonyt, aki nem a feleséged. Nem szabad utána vágyakoznod, és nem szabad csodálnod az ő szépségét, mert az tönkre fog tenni téged. Tönkre fogja tenni a házasságodat. A pénz is csábító, és ha a pénzedet Isten elé helyezed és a pénzt hajszolod hátat fordítva Istennek – sok ember cselekszik így – akkor az életed tönkre fog menni. Ezért minden, amit megteszünk, minden döntés, amit meghozunk olyan, mint egy magvetés, amit le fogunk aratni.

Most nézzük meg Ádám és Éva bűnbeesését. Isten szerette őket. Adott nekik testet, egészséget, életet, egy kertet és adta őket egymásnak. Azt gondolhatták, hogy ’igen, Isten olyan jó. Minden jót megad nekünk. Ha megtilt nekünk valamit, annak nagyon nyomós okának kell lenni.’ Ha hittek volna Istennek, akkor nem tértek volna rossz útra, de elveszítették a hitüket Istenben. Nem hitték el, hogy Isten jó amikor a Sátán azt mondta nekik, hogy Isten nem akarta, hogy olyanok legyenek, mint Ő: ‘Valami okának kellett lenni, amiért nem engedte meg nekik, hogy egyenek arról a fáról; nem akarta, hogy fejlődjenek.’ Ádám és Éva elhitték a hazugságot, és amikor az emberek elhiszik a Sátán hazugságát, akkor bűnbe esnek.

A bűn az Isten tökéletes szeretetében való kételkedéssel kezdődik. Ez engedetlenséghez vezet. Ezért van az, hogy a Bibliában az Istenben való hit és az engedelmesség az Ő parancsolatainak, mindig szoros kapcsolatban vannak. A hitetlenség és az Isten parancsolatainak való engedetlenség szintén együtt jár. Az engedetlenség a hitetlenség gyümölcse, pontosan úgy, ahogyan a hit gyümölcse az engedelmesség. Ha elhiszem, hogy minden, amit Isten megtiltott, kárt okoz nekem, akkor nagyon boldogan elkerülöm. Miért? Mert elhiszem, hogy Isten egy jó Isten. Isten ezért akármit mond nekem, hogy tegyem meg, ha hiszem, hogy az valóban a javamra van, akkor engedelmeskedni fogok neki. Ezért, ha nem hiszek Isten szeretetében, akkor bűnt követek el. Ez a hitetlenség az, ami a bűn elkövetéséhez vezet.

Figyeljük meg a gyermekeinket, amikor pl. azt mondjuk nekik, hogy menjenek az iskolába. Amikor még kicsik, nem lelkesednek érte, hogy iskolába menjenek; nekünk kell erőltetni. Néha sírva mennek az iskolába, mert azt gondolják, hogy a papa és a mama olyan szigorúak; ők kényszerítenek engem, hogy menjek az iskolába; ők nem engedik meg nekem, hogy otthon leüljek és játsszak, de mi tudjuk, hogy mi a jó nekik. Ők nem tudják, hogy mi a jó nekik. Egy nap, amikor felnőnek, meg fogják érteni, hogy a papa és a mama azért erőltette őket, hogy menjenek az iskolába, mert az hasznos volt számukra. Hasonló módon, ha hiszünk Istenben meg fogjuk érteni, hogy minden, amit mond nekünk, az a javunkra van és akkor meg fogjuk tenni azt. Az első lépés tehát a hit Istenben, és azt követően jön az engedelmesség. Ezt látjuk az Újszövetségben. Az Újszövetség szerint a megtérés hit által van. Hinned kell Istenben, elhinni, hogy Ő jó, hogy kedves, hogy fontosak vagyunk számára. A hitetlenség bűn. Nem hiszed el, hogy Isten jó, ezért olyan dolgokat teszel meg, amire azt mondja, hogy ne tedd meg azokat a dolgokat, amikről azt mondja neked a benned lévő lelkiismereted által, hogy kerüld el. Nem engedelmeskedsz annak, amire azt mondja, hogy engedelmeskedj. Miért? Mert nem hiszel.

Elmondhatjuk, hogy ’bűn’ a teremtett dolgok választása; önmagunkat és a saját utunkat választjuk Isten és Isten útja helyett; azt keresve, hogy magunknak kedveskedjünk ahelyett, hogy Istennek kedveskednénk. Ádám és Éva ezt tette. Ott volt az a fa, ami megelégítette volna a vágyaikat és Isten mégis azt mondta nekik, hogy ne vegyenek arról, de ők megtették. Miért követnek el az emberek házasságtörést? Mert a maguk útját járják és szeretnek maguknak kedveskedni. Nem hiszik el, amit Isten mond, hogy az ártani fog nekik, ha megteszik.

Amint világosságot kapunk arra, hogy meglássuk ezt az igazságot, hogy Isten egy jó Isten, és minden, amit tilt az a kárunkra fog válni, és minden, amire azt mondja, hogy tegyük meg, az pedig a javunkra fog válni, ezért engedelmeskedni fogunk Istennek, engedelmeskedni fogunk Jézus Krisztusnak. Meg fogjuk nyitni a szívünket Krisztusnak a Szentírásban lévő tanítására és azt mondjuk: ‘Uram, szeretnék engedelmeskedni a beszédednek.’ Szeretnélek bátorítani titeket, hogy vegyétek kezetekbe a Bibliát és olvassátok azt. Amikor imádkozol, mondd ezt: ‘Úr Jézus! Segíts engem, hogy feladjak mindent, amire azt mondod, hogy adjam fel, és hogy megtegyek mindent, amire azt mondod, hogy tegyem meg. Hiszem, hogy egy jó Isten vagy.’

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Christ in an uncompromised way. Pioneer, who tries to walk on the way of the minority, cleansed from traditions, making it clear for others to walk on, as well.
Kategória: keresztyén alaptanítások, Tanítások
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.