Újszövetségi prófétálás – Zac Poonen

New Covenant Prophesying by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Nem lehet minden hívőt prófétának hívni, de az ige minden hívőnek megparancsolja, hogy szenvedélyesen vágyjon a prófétálásra (1 Kor. 14:1). Ez az egyik eredménye a Szent Szellem kitöltetésének az újszövetségi korban (Ap.csel. 2:17-18). A prófétálás újszövetségi jelentése, hogy az emberekhez intő, vigasztaló és építő szavakat szóljanak. (1 Kor. 14:3). Minden Szent Szellemmel betöltekezett hívő röviden prófétálhat a gyülekezeti összejövetelen (1 Kor 14:31). A többi hívőnek azonban meg kell ítélni az elhangzottakat és megvizsgálni, hogy az Istentől való volt, vagy emberi. Mindent a Szentírás alapján kell megvizsgálni (1 Kor. 14:29).

Isten néhány hívőt prófétának hívott el a gyülekezetben. Ők olyan férfiak, akiket Isten ajándékként adott a gyülekezetnek, hogy építsék Krisztus testét. A próféták hosszú üzeneteket szólnak, hogy vigasztalják és erősítsék a hívőket. Azt olvassuk, hogy „Júdás és Silas próféták voltak, akik intették és erősítették az atyafiakat sok beszéddel” (Ap.csel. 15:32). Nagyon kevés hívőnek van azonban prófétai elhívása a gyülekezetben (1 Kor. 12:28; Ef. 4:11), és erre mindenkinek oda kell figyelni.

Amikor valakit prófétálni hallunk a gyülekezeti összejövetelen, az olyan, mint amikor banánt eszünk. El kell dobni a héját, ami emberi és csak a belső részét megenni, ami Istentől van. Egy fiatal hívő esetében a héj nagyon vastag lesz és nagyon kevés lesz a belső rész, ami Istentől van. Nekünk azonban még azt a keveset is örömmel kell venni. A legtöbb érett hívőnél a héj vékonyabb lesz és elég sok minden Istentől való lesz.  Nőtestvérek is prófétálhatnak (Ap.csel. 2:17-18), azonban egyetlen prófétanőt sem látunk beállítva a Pünkösd utáni napokban, és nincs női apostol sem.

Bárki, aki prófétál, csupán a hitének mértéke szerint tegye azt. (Róma 12:6). Ez volt az oka annak, hogy Pál prófétáláskor félt olyan szavakat használni, mint „ezt mondta az Úr.” Inkább a következőt mondta: „Azt gondolom, hogy bennem is Isten Szelleme van” (1 Kor. 7:40). Sosem szabad a következő szavakat használnunk: „Ezt mondta az Úr,” amikor prófétálunk kivéve, ha valamelyik verset a Szentírásból idézzük. Jeremiás figyelmeztet minket arra, hogy ne használjuk ezeket a szavakat (Jer. 23:31). Továbbá ha prófétálunk, akkor meg kell engedni a többi hívőnek, hogy megvizsgálja és eldöntse, hogy az üzenetünk Istentől van vagy nem.

Azt emlékezetünkbe kell vésni, hogy egyetlen újszövetségi próféta sem adott parancsokat másoknak, hogy mit tegyenek egy speciális helyzetben (ahogyan azt az ószövetségi próféták tették). Az Ap.csel. 11:28-ban azt látjuk, hogy Agabus egy bekövetkezendő éhínséget jövendölt meg, de egyetlen szót sem mondott arra vonatkozóan, hogy mit kellene tenni azzal kapcsolatban. Hasonló módon az Ap.csel. 21:11-ben azt mondta Pálnak, hogy fogságba fog kerülni, ha Jeruzsálembe megy, de nem mondta Pálnak, hogy menjen, vagy ne menjen oda. Ennek az oka az, hogy most minden hívőben lakozást vett a Szent Szellem, és a Szellem az, aki meg kell, hogy mondja minden hívőnek, hogy mit tegyen. Az ószövetségi időben azonban nem lakozott a Szellem a hívőkben, hogy vezesse őket. Ezért a prófétának – akiben Isten Szelleme lakozott – kellett megmondania az Úr akaratát, hogy mit kell tenniük.

Ezen figyelmeztetések ellenére sok éretlen hívő van ma, akik úgy tesznek, mint az ószövetségi próféták és megmondják a hívőknek, hogy mit kell tenniük. Volt néhány öntelt, éretlen hívő Tírusban, akik még Pál apostolnak is azt „prófétálták” a „saját szellemükből”, hogy „ne menjen Jeruzsálembe” (Ap.csel. 21:4). Pál azonban – nagyon helyesen – figyelmen kívül hagyta az útmutatásukat és ment (Ap.csel. 21:13). Később az Úr megerősítette Pálnak valóban az Ő akarata volt, hogy Jeruzsálembe menjen (Ap.csel. 23:11). Tehát a Tírusban lévő hívők ún. „próféciája” teljesen téves volt: nem az Úrtól volt. Figyelmeztetnünk kell a hívőket a gyülekezetben arra, hogy sose hallgassanak semmilyen “utasító próféciára” (azt értve ez alatt), ami megmondja nekik, hogy mit tegyenek, vagy mit ne tegyenek – nehogy meg legyenek tévesztve.

Az újszövetségi prófécia legfőbb célja (1), hogy megszabadítsa Isten népét a bűneiből és (2), hogy építse a gyülekezetet. Ezt ki kell hirdetni minden gyülekezeti összejövetelünkön, mert Jézus ezzel a két céllal jött:

(1) megszabadítani az Ő népét minden bűnéből (az első ígéret az Újszövetségben (Máté 1:21);

(2) és építeni a gyülekezetet (Máté 16:18).

Másrészt, ha nagyobb hangsúlyt helyezel az igehirdetésedben a Szellem ajándékainak használatára, mint a bűntől való szabadulásra és a kapcsolatok építésére Krisztus testében, akkor a gyülekezeted olyanná fog válni, mint a korinthusi gyülekezet – a Szellem minden ajándéka működni fog (1 Kor. 1:7), de testi és éretlen lesz és minden viszálykodással teli. A gyülekezeted végül olyanná is válhat, mint a laodiceai gyülekezet: nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és meztelen, és még nem is tud róla (Jel. 3:17). Ez egy csapás lenne.

Ha újszövetségi gyülekezetet akarsz építeni, akkor az igehirdetéseidben mindig ugyanazt kell hangsúlyoznod, amit Jézus és az apostolok tanítottak, és nem azt, amit ma a legtöbb gyülekezetben hallunk.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Christ in an uncompromised way. Pioneer, who tries to walk on the way of the minority, cleansed from traditions, making it clear for others to walk on, as well.
Kategória: szolgálati ajándékok, Tanítások
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.