Keresztyén alaptanítások 17 – Zac Poonen

Holt cselekedetek

Dead Works

PDF formátumban letölthető itt

Folytatjuk a tanulmányunkat a vallásos és a szellemi ember közötti különbségről és a holt cselekedetek témáját fogjuk megnézni.

A Gal. 5:19-ben az Újszövetség beszél a test cselekedeteiről, és jól ismerjük ezeket a cselekedeteket: erkölcstelenség, viszálykodás, féltékenység, harag, varázslás és még sok más dolog, amiket ezek a versek említenek. Megértettük, hogy egy igazi keresztyén, aki szellemi ember sosem engedheti meg magának ezeket a bűnöket.  Ezek a bűnök ismertek; a cselekedetek annyira nyilvánvalóan bűnösek, hogy egy hívő ember számára nehéz lenne bármelyiket megcselekedni anélkül, hogy lelkiismeretében ne lenne mélyen megítélve. Ezért ezek a bűnök nem veszélyesek ránk nézve olyan szempontból, hogy nem tudnak félrevezetni minket. Ezek a bűnök gonosz dolgok, de az jó, hogy ha el is bukunk valamelyikben, óvatosak tudunk lenni, mert a lelkiismeretünk azonnal figyelmeztet. Még a világi, megtéretlen személyt is figyelmeztetni fogja a lelkiismerete az erkölcstelenség és hasonló dolgok elkövetése esetén.

A holt cselekedetek azonban megtévesztőek. Az Újszövetség a Zsidó 6:1-ben beszél a holt cselekedetekről. Azt mondja, hogy meg kell térnünk a holt cselekedetekből. Az Ószövetségben nincs szó holt cselekedetekről. A cselekedeteid lehetnek jók vagy rosszak, de valójában csak jók és gonoszak vannak. Az Újszövetségben jó cselekedetek, gonosz cselekedetek és holt cselekedetek vannak. A jó cselekedetek azok, amelyek tetszenek Istennek, a gonosz cselekedetek azok, amiket a Gal. 5:19-21 említ, amelyek a test cselekedeteiként ismertek. Melyek tehát a holt cselekedetek?

A holt cselekedetek olyan cselekedetek, amelyek látszólag jónak tűnnek, de rossz indíttatásból, vagy téves meggondolásból származnak. Ezért azok olyanok, mint a szennyes ruha Isten szemében. Ez olyan, mint amikor egy egész testén leprás személy a leprás kezével átad neked egy első osztályú almát, hogy edd meg. Megfogod és megeszed azt? Az alma lehet jó, de fertőzött lepra baktériummal a leprás személy kezétől. Hasonlít ehhez, ha jó dolgot ajánlunk fel Istennek, de rossz indíttatással beszennyezve. Lehet szó egy imáról, egy énekszólóról a gyülekezeti összejövetelen, aminek az a célja, hogy kivívd mások tiszteletét. Az jó vagy rossz cselekedet? Holt cselekedet.

Fontos, hogy megértsük ezt! Jól ismert a hívők között, hogy „Jézus vére megtisztít minket, minden bűntől” (1 János 1:7), de az nem olyan jól ismert, hogy „Krisztus vére meg kell, hogy tisztítson minket a holt cselekedetektől is, hogy szolgálhassunk az élő Istennek” (Zsidó 9:14). Tehát mi az, amitől Krisztus vére meg kell, hogy tisztítson minket? Nem csak a bűntől, hanem meg kell, hogy tisztítson a holt cselekedetektől is. Ezért nagyon fontos számunkra, hogy világos megértésünk legyen, melyek a holt cselekedetek.

Nézzük meg a cselekedetek néhány típusát, amelyeket holt cselekedeteknek hívhatunk. Mindenekelőtt holt cselekedetek azok, amiket nem örömmel végzünk. Más szóval ezek a cselekedetek kényszer, vagy szükség, vagy büntetéstől való félelem, vagy hasonlók miatt végzett cselekedetek. Néhányan ismeritek ezt, akinek van fia: pl. engedelmeskedjen neked, és csinálja meg a házi feladatát, holott ki szeretne menni az udvarra játszani. Megfenyegeted őt pálcával, ha nem hallgat rád. Ekkor ő leül mogorva arccal az asztalához és megcsinálja a házi feladatát. Nem örömmel teszi azt, de megcsinálja. Jó dolog a házi feladatot megcsinálni, ha az nem kényszer hatására történik.

Hasonló módon sok ember befizeti a tizedét, de nem örömmel teszik azt. Azért teszik, mert valamelyik pásztor azt mondta nekik, ha nem teszik azt, akkor meg lesznek büntetve: akkor néhányan betegek lesznek az otthonaikban és akkor oda kell adni a pénzüket az orvosnak a kórházban, ha nem adják azt Istennek stb. Ezért félelemből befizetik a tizedüket.

Gondolod, hogy Istent érdeklik ezek a pszichológiai módszerek, ami által az embereket a tizedük befizetésére kényszerítik? Egyáltalán nem. Ezek keresztyén körökben alkalmazott manipulációs technikák. A Biblia az adakozással kapcsolatban a következőt mondja: „a jókedvű adakozót szereti az Isten ” (2 Kor. 9:7). Isten mindenben szereti a vidámságot. A Biblia egy kevésbé ismert versben azt mondja, hogy Isten „elébe megy annak, aki örvend és igazságot cselekszik”(Ézs. 64:4); nem azoknak, akik csupán igazságot cselekszenek.  Hadd mutassak nektek egy másik verset, ahol az Úr megmondta az izraelitáknak, hogy miért büntette meg őket, vagy miért fogja megbüntetni őket a jövőben. Mózes ezt mondta nekik: „Amiért nem szolgáltátok az Urat örömmel és vidám szívvel mindazoknak a dolgoknak a bőségében, amit Ő adott nektek; ezért az ellenségeiteknek fogtok majd szolgálni … ” (5 Mózes 28:47-48).

Miért engedte meg az Úr az izraelitáknak, hogy szolgák legyenek a történelmük különböző időszakaiban? Mert nem örömmel szolgálták az Urat. Az Isten királysága nem csak igazság (Róma 14:17). Ez a vers nagyon világosan azt mondja, hogy Isten királysága igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm – együtt! Más szavakkal, ha csak igazságot cselekszel a Szent Szellem öröme nélkül, akkor valójában nem szolgálod Isten királyságát; akkor valójában az erőtlen törvény követelményeinek teszel eleget. Ekkor lehetsz vallásos, de szellemi nem. Egy szellemi ember felismeri a holt cselekedeteket és megtér azokból; megtisztítja a szívét a holt cselekedetekből Krisztus vére által. Csak azok képesek örömöt és gyönyörűséget okozni Isten szívének, akik bármit is tesznek, azt örömmel és vidám szívvel teszik.

Vegyük a tized kérdését, amit korábban csak említettem. Ez egy parancsolat volt az Ószövetség idején. Az Ószövetségben valójában a tizeden felül még további adományokat is adni kellett és áldozatokat bemutatni. Végső soron az adomány elérte a bevételed 15%-át, vagy annál is többet, amit Istennek kellett adni. Érdekes azonban látni, hogy Jézus ezt sosem parancsolta meg. Egyszer említette meg azt, amikor a farizeusokhoz beszélt a Máté 23-ban. Ez akkor volt, amikor még a Törvény volt érvényben és Jézus ezt mondta: „Beadjátok ezt a tizedet, de nem kellene elhanyagolni más dolgokat sem.”  Más szóval az nem volt Jézus által az embereknek adott parancsolat az Újszövetség idején. Ezért van az, hogy az Ap.csel. 2 után sehol sem találsz semmi parancsolatot a tized fizetéséről. Egyetlen utalás van csak rá később a Zsidó 7:2-ben, ahol Ábrahám tizedet ad Melkisédeknek.

Miért nincs parancsolat a tized fizetésére az Újszövetségben? Azért, mert az Ószövetségben az Istennek adott mennyiség volt fontos. Az Újszövetségben pedig sokkal fontosabb az adakozásod minősége. Nem az számít, hogy mennyit, hanem az, hogy hogyan adsz.  Érted a különbséget a mennyit adni és a hogyan adni között? Az Ószövetségben az volt a kérdés, hogy mennyit adsz. Ha nem adtál 10%-ot, akkor engedetlen voltál. Az Ószövetség utolsó oldalán a következőt olvashatod: „Ti csaltok engem. Hozzátok be a tizedet az én tárházamba, … és meg foglak áldani titeket.” (Mal. 3:9-10), de a Malakiással ez befejeződött.

Amikor az újszövetségi adakozást nézzük, akkor azt olvassuk a 2 Kor. 9:7-ben, hogy az Úr az örömmel való adományozásodat szereti. Akkor miért van az, hogy olyan sok ember kényszer alatt, húzódozva ad tizedet? Ez azért van, mert a pénzsóvár keresztyén vezetők akarják ezt. Ezért az emberek fizetnek, de nem örömmel teszik azt. Az nem önkéntes adomány, nem szívesen, hanem vonakodva adott adomány. A pénzt begyűjtő igehirdetők ilyenkor boldogok lehetnek, de Isten nem. Isten nem boldog, mert a pénzt nem jó szívvel adták.

Kezdésnek az egy jó elgondolás vagy irányelv, ha felállítok magamnak egy olyan szabályt, hogy a jövedelmem 10%-át adakozásra szánom, de ez csak akkor ér valamit Isten szemében, ha örömmel teszem, és nem kényszerből. Az a mondat ezt írja, hogy így gondolkodik az ember magában: “Meg kell fegyelmeznem magam, különben nem fogok adakozni”, ezért úgy gondolja, hogy akkor ad 10%-ot, és rendben van. Erre írja Zac testvér, hogy ez jó gondolat, csak a lényeg, hogy örömmel tegyük, és ne gondoljuk, hogy Istennek tetszeni fog, ha kényszerből tesszük.

Egyetértek, hogy egy jó fegyelmező szabály 10%-ot adni. Ha egy ember azt mondja: ‘Nos, ha én nem fegyelmezem meg magam, és nem fogok adni semmit,’ aztán mégis ad 10%-ot, akkor az jó. Nem gondol azonban arra, hogy Isten nem lesz boldog, ha szomorkodva adja oda azt a pénzt. Keresztyén igehirdetők nagyon gyakran szeretik az igen nagy adományokat, Isten azonban a jókedvű adakozókat szereti. Nagyon nagy a különbség. Azt látjuk, hogy az újszövetségi alapelv nem az, hogy olyan sokat adakozz, amennyit csak tudsz.  Nem, az újszövetségi alapelv az, hogy adj olyan sokat, amennyit örömmel tudsz adni és kész. Isten nem akar többet. Isten boldog embereket akar. Olyan gyermekeket akar, akik boldogok. A Biblia azt mondja, hogy azzal arányosan adj, amit Isten adott neked. ’Ha szabad vagy többet adni, akkor szabad többet kapnod.’ Ez igaz, de ha üzletelni akarsz Istennel és úgy gondolkozol, hogy ha többet adsz, többet is fogsz visszakapni, akkor az holt cselekedet. Ezért, még ha sokat is adsz Istennek, akkor is szükséged lehet megtérésre, mert szomorkodva adtad azt, vagy nem jó szívvel. Ez annyira világos a 2 Kor. 9:7-ből: nem szomorkodva adni. Megjegyezted? Nem szomorkodva, nem kényszerből. Mit jelent ez? Senkinek sem kellene más személyt kényszeríteni, hogy adjon, mert Isten a jószívű adakozót szereti. Keresztyén vezetők annyira különböznek Istentől ezen a területen.

Ez a holt cselekedet egyik területe: teszünk dolgokat, de nem örömmel, jókedvűen és boldogan. A holt cselekedetek másik területe azok a cselekedetek, amiket szeretet nélkül teszünk. Egy fiatal pár otthonában, akik mézesheteiket élik, a feleség szolgál a férje felé és mindent, amit tesz, azt szeretetből teszi: ételt főz, kimossa a ruhákat, tisztán tartja a házat; mindent szeretetből végez. Húsz évvel később elmész ugyanabba a házba és a feleség még mindig főzi az ételt, tisztán tartja a lakást, még mindig kimossa a ruhákat, de már nem szeretetből. Jézus azt mondta: “Szeresd az Urat teljes szívedből, lelkedből és erődből.” Ez az első parancsolat. Ha nem tartod meg azt, minden más cselekedeted haszontalan.

Gondoljatok arra, hogy mit mondott az Úr az efézusi gyülekezet vezetőinek: „Minden cselekedetetek haszontalan, mert elhagytátok az első szeretetet. Gondoljatok arra is, hogy az Úr mit mondott Péternek a János 21. fejezetében, amikor – azt követően, hogy Péter háromszor megtagadta az Urat – ismét megbízta Pétert, hogy legyen az apostola. Mit kérdezett az Úr Pétertől háromszor? Egyetlen kérdést: ‘szeretsz-e engem?’ Az Úr azt mondta: ‘ha szeretsz engem, megtartod a parancsolataimat,’ és nem azért, mert félsz engem. A félelemből végzett cselekedet holt cselekedet. Amit szeretetből végzünk el az élő cselekedet. Cselekedhetsz valami jót, ha azonban az ítélettől való félelmed miatt teszed azt, vagy azt reméled, hogy jutalmat fogsz kapni Istentől, Isten nem értékeli azt. Isten azt akarja, hogy szeressük Őt, és a szeretetünkből kell fakadnia az engedelmességnek és a szolgálatnak.

A holt cselekedetek két fajtáját néztük meg, és a következő tanulmányban további holt cselekedeteket fogunk megnézni.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

 Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Christ in an uncompromised way. Pioneer, who tries to walk on the way of the minority, cleansed from traditions, making it clear for others to walk on, as well.
Kategória: keresztyén alaptanítások, Tanítások
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.