Keresztyén alaptanítások 24 – Zac Poonen

Több ok, amiért elbukunk

More Reasons For Failure

PDF formátumban letölthető itt

Szeretnénk folytatni az utolsó tanulmányunk témáját, nevezetesen, hogyan tudunk győzni  a bűn felett, ami az egész életünk legnagyobb problémája.

Láttuk az utolsó tanulmányunkban, hogy sok keresztyén két ok miatt nem tud növekedni a keresztyén életében. Nem növekednek, és ezért nem tudnak győzelmet aratni a bűnös magatartásuk felett. Egyik oka ennek az istenfélelem hiánya és a másik a hit hiánya. A hit egy személyes dolog. Láttuk, hogy Jézus meg tud őrizni minket az elbukástól. Nos, ez egy értelemmel felfogható tény, amit még a gonosz is elhisz. Ahhoz azonban, hogy személyesen is higgy abban, hogy Jézus meg tud őrizni az elbukástól, amikor kísértés alatt vagy, a szíved minőségi állapota az, ami győzelmet eredményezhet számodra. Ez azonban csak akkor érhető el, ha a Biblia tanítása alapján elhiszed, hogy a bűn komoly dolog.  Ha elhiszed azt, akkor vágyni fogsz rá, hogy szabad légy ettől a kínos érzéstől. Ezért a hit egy nagyon fontos tényező.

Nos, a harmadik ok, amiért az emberek folyamatosan elesnek a bűnben, az azért van, mert nem értették meg, hogy saját testük, saját személyiségük és lényük létezésének emberi erőssége teljességgel erőtlen, hogy Isten akaratát cselekedje. A saját erőnkből sosem tudunk győzni a bűn felett. Bármekkora az elhatározás, bármekkora az önfegyelem, bármit szeretnél megtenni, megtehetsz, de nem tudsz győzni a bűn felett, mert a bűn olyan mélyen gyökerezik a természetünkben. Az olyan, mintha azzal próbálkoznál, hogy a disznó tiszta legyen. Milyen esélye van a sikernek? Esetleg verés, vagy etetés és jutalom kínálásával próbálkozhatsz és elérheted, hogy a disznó tiszta legyen egy pillanatra, de ha magára hagyod egy időre; visszatér az eredeti állapotához. Így van ez az emberi természettel is. Saját erőfeszítéssel egyáltalán nem lehet győzelmet elérni. Az csupán egy személyes önfegyelem, ami bizonyára jó dolog, de Isten nem ezt ajánlja. Nem, szükségünk van rá, hogy felismerjük saját testünk gyengeségét, a saját gyengeségünket.

Ha felismeritek ezt, akkor két dolog lesz, amit meg fogtok tenni. Mindenekelőtt elfuttok a kísértések elől; nem fogjátok magatokat kitenni a veszélynek. Kik azok, akik kiteszik magukat a kísértésnek? Azok, akik nem érzik a saját gyengeségüket. Aki érzi a saját gyengeségét, az el fog futni. Ez az, amit a Biblia mond, hogy meg kellene tennünk: elmenekülni a fiatalkori kívánságok elől; elmenekülni az erkölcstelenségtől (2 Tim. 2:22). Itt azt olvassuk, hogy Pál azt mondta még egy olyan istenfélő embernek is, mint Timóteus, hogy meneküljön el az ifjúkori kívánságok elől; meneküljön el a pénz szerelmétől, meneküljön el a bálványimádástól, meneküljön el az erkölcstelenségtől. Ezeket a figyelmeztetéseket az 1 Timóteus 6-ban, az 1 Kor. 6-ban, az 1 Kor. 10-ben és a 2 Timóteus 2-ben olvashatjuk. Elfutni, elfutni, elfutni. Miért futunk el? Mert felismertük, hogy gyengék vagyunk. Sok bűn felett győzhetünk, ha csak ennek az egy figyelmeztetésnek engedelmeskedünk, hogy fussunk el.

A második dolog, amit egy személy, aki felfedezte a teste gyengeségét, cselekedni fog, hogy komolyan elkezd Istenhez imádkozni segítségért. Látjátok, az ima a gyengeség egyik jele. Rendszerint mikor imádkoznak az emberek, még a világi emberek is? Amikor valóban bajban vannak, amikor senki más nem segíthet rajtuk. Az egyik dolog, amit Jézus tanított nekünk, hogy így imádkozzunk: ne vígy minket kísértésbe. Miért imádkozzuk ezt? Azért mert meggyőződtünk róla, hogy a testünk gyenge. Valaki azt gondolhatja, hogy olyan ember, mint Timóteus, aki olyan nagy előrehaladást tett a keresztyén életben, nem volt veszélyben az ifjúkori kívánságoktól, de még neki is szüksége volt rá, hogy elfusson.

Nos, ha felfedezzük a gyengeségünket, nemcsak el fogunk futni a kísértésektől, hanem imádkozni is fogunk: ‘Uram, segíts nekem. Adj nekem erőt, hogy legyőzzem ezt a gyengeséget.’ Ahogyan látnunk kell a bűn komolyságát, ugyanúgy látnunk kell a testünk gyengeségét is.

Az egyik csodálatos igazság a Szentírásban, ahol azt olvassuk, hogy „Jézus megkísértetett mindenben, hozzánk hasonlóan” (Zsidó 4:15). A földi élete során Ő sem volt mentes a kísértésektől. A Máté 4 egy nagyon világos leírást ad nekünk arról, hogy Ő is kísértést szenvedett, legalább három területen. A Zsidó 4:15 azonban azt mondja, hogy Jézus hozzánk hasonlóan mindenben megkísértetett, de nem követett el bűnt.

Hogy van az, hogy Ő sosem vétkezett? Azért, mert Ő nem volt képes vétkezni? Nos, nem szeretnénk Jézus természetében elmélyedni. Sok minden van a Jézus belső természetében, amit nem tudunk megérteni. Még a mi belső természetünkben is sok minden van, amit mi magunk sem érthetünk meg. A pszichológusok sokat kísérleteznek ezzel, és még mindig nem értettek meg mindent az ember személyiségéből. Lehetetlen megpróbálni és felmérni, hogy mi ment végbe Jézusban, és ne is akarjuk megpróbálni azt. Egy dolgot azonban tudunk: Jézus imádkozott. Miért kellett neki imádkozni?

Minél erősebbnek érezzük magunkat, annál kevesebbet imádkozunk; minél jobb képességűek vagyunk a gondolkozásban, annál kevesebbet imádkozunk. Aki felfedezi az Atyától való segítségre szoruló függését mindenben – bölcsességért, erőért, és vezetésért – az imádkozik. Aki úgy érzi: ‘Ja, igen, én elintézek mindent egyedül, nincs szükségem Isten segítségére, le tudom rendezni, mérlegelni tudom a dolgok relatív fontosságát és döntést hozok,’ az nem imádkozik. Jézus azonban imádkozott. Jézus egész éjjel imádkozott mielőtt kiválasztotta a tizenkét apostolt. Nem akart hibát elkövetni.

Nos, ezek a dolgok jelzik, hogy Jézus erőt nyert az Atyától az imán keresztül.  Mi nem nyerünk erőt, mert nem imádkozunk eleget, vagy nem imádkozunk komolyan. A Zsidó 5 azt írja, hogy Jézus erős kiáltással és könnyek között imádkozott. El tudod képzelni ezt, mint egy képet az elmédben? Az természetes, hogy Jézus, aki tökéletes emberként élt a földön, erős kiáltozások és könnyek között imádkozott? Mikor imádkoztál utoljára erős kiáltozások és könnyek között? Miért cselekszel másként? Nem gondoljátok, hogy neked és nekem sokkal többet kellene imádkozni, mint Jézusnak kellett? Ő állandóan az Atya jelenlétében élt. Neki nem volt bűnös természete, mint neked és nekem. Ennek ellenére imádkozott. Nem kellene sokkal többet imádkoznunk?

Az igazi alázatosság az, ha ismerjük a testünk gyengeségét . Mindannyian gyengék vagyunk, de nem mindannyian vagyunk tudatában a gyengeségünknek. Aki tudatában van a saját gyengeségének az el fog futni a veszélytől, amikor látja azt, és segítségért fog kiáltani. Ez a harmadik ok, ami miatt sok ember elbukik; nem futnak el a kísértés elől. Ostobán kiteszik magukat a kísértésnek és nem kiáltanak segítségért.

Hadd mondjak egy negyedik okot is, ami miatt sok ember bukik el a bűnben. Péter arról beszél, hogy gondolatban fel kell készülni a test szenvedésére, mert ha testben szenvedünk, megszűnünk vétkezni. (1 Péter 4:1). Nos, nem könnyű ezt a verset megérteni. Ez nem testi szenvedésről szól, mert akik testileg szenvednek, nem vétkeznek. Ezt tudjuk. Másrészt a kórházak tele lennének olyan emberekkel, akik nem vétkeznek. Ez nyilvánvalóan nem a testi szenvedésre utal. Mit jelent akkor, amikor azt mondja:

Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől, … Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.”

Ez egy olyanfajta gondolati magatartásra utal, hogy inkább az önmegtagadástól szenvedünk, mint akár egyetlen bűnös gondolat miatt is a legkisebb élvezetünk legyen.

Amikor kísértést szenvedünk, akkor mindannyiunknak két lehetősége van: valamilyen élvezetünk lesz abból, vagy ellenállunk és elutasítjuk. Az utóbbi eset egy bizonyos szenvedést jelent. Ez az a szenvedés, amit a fenti Ige említ. Péter azt mondja, hogy mielőtt megkísértenétek, fel kell készülnötök gondolatilag egy konfliktusra. Más szavakkal, fel kell készülnötök egy olyan gondolati magatartásra, ami azt mondja: „Inkább szenvedek, mint a bűn örömét élvezzem akár egy pillanatra is.” Jézusról azt olvassuk, hogy haláláig engedelmes volt.  (Fil. 2:8). Ez azt jelenti, hogy Jézus magatartása az volt, hogy inkább meghalna, minthogy bűnt kövessen el. Nos, ez egy meglehetősen radikális magatartás – szeretnék én is inkább meghalni, minthogy engedetlen legyek az Atyámnak a legkisebb dologban is. Ezt jelenti az, hogy „Ő engedelmes volt haláláig.’ Jézus hív minket, hogy kövessük az Ő lábnyomát; legyünk készek inkább a szenvedésre, minthogy ne legyünk kedvesek Isten előtt.

Az ötödik ok, amiért sok keresztyén nem fejlődik szellemileg és elbukik az, hogy nem keresik a tökéletességre való törekvést. Megelégednek azzal a fejlődéssel, amire idáig eljutottak. Ha megelégedetté válsz a minőségi élet második fokával, sosem fogod elnyerni a minőségi élet harmadik fokát. Ez bizonyára azért van, mert azt érzed, hogy jobb vagy, mint mindenki más, aki elérte a minőségi élet első fokát, ami az óvoda. Ha azonban eldöntötted, hogy többre törekszel, akkor azt mondod: ‘jó, győztem valami felett, de szeretnék többet elérni, szeretnék törekedni a cél felé,’ akkor fejlődni fogsz. Pál azt mondta:

„Egyet cselekszem, azokat, … nekidőlve, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil. 3:14)

Az a cél, hogy teljesen – a személyiségünk minden részében – olyanná váljunk, mint Jézus. Mi az eredménye annak, hogy Pálnak ilyen magatartása volt? Nemcsak megóvta őt a Krisztusban való élet megrekedésétől, hanem megóvta őt a bűntől is. Pál azt mondta Timóteusnak, hogy ne csak fusson el a kísértések elől, hanem törekedjen az igazságosságra, az istenfélelemre, a szeretetre és a szelídségre is.

Az egy veszélyes helyzet, ha a keresztyén életünk bármely területén megelégedetté válunk az elért eredménnyel. Ezen a ponton fogunk elbukni a bűnben, és itt meg kell kérdezni magunktól: ‘Fejlődöm? Vágyom rá, hogy minden területen olyanná váljak, mint Jézus? Siránkozom folyamatosan, mert valami olyat látok az életemben, ami nem hasonlít Krisztusra? Kiáltok Istenhez és azt mondom: „Uram, van hitem.” Barátom kezdd el ma és sírjál folyamatosan, hogy láss meg valamit az életedben, ami nem hasonlít Krisztusra. Kiálts Istenhez segítségért, és meglátod, hogy az életed ettől a naptól fogva megváltozik.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

 

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

 

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Christ in an uncompromised way. Pioneer, who tries to walk on the way of the minority, cleansed from traditions, making it clear for others to walk on, as well.
Kategória: keresztyén alaptanítások, Keresztyénség, Tanítások
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.