Keresztyén alaptanítások 25 – Zac Poonen

Hit és dicséret

Faith And Praise

PDF formátumban letölthető itt

Szeretnénk megnézni egy kulcsot, amit Isten az Ő Igéjében adott nekünk, ami által sok börtönajtót kinyithatunk. Ez a kulcs Isten dicsőítése.

Ebben a tanulmányban a keresztyén életnek egy nagyon fontos részét fogjuk megnézni, amit gyakran félreértenek és a legtöbb esetben egyáltalán nem értenek meg. A Zsoltár 106 egyik versével szeretném kezdeni. Itt a következőt mondja az izraelitákról, akik látták a Vörös tengerben az egyiptomiakat elsüllyedni: „Ekkor hittek az Ő beszédeinek és az Ő dicséretét énekelték.”  (Zsoltár 106:12). Figyeljük meg a hit és Isten dicsőítése közötti kapcsolatot. Mondhatjuk azt, hogy amikor egy ember hisz, Istent fogja dicsőíteni. Ha azonban egy ember nem hisz, akkor nem hisz Isten beszédében vagy Isten ígéretében, akkor morgolódni, panaszkodni és kritizálni fog, hibákat fog találni és elégedetlen, bátortalan és levert lesz. Ha ezekből bármelyik dolog megtalálható az életedben, az azt jelzi, hogy még ha azt is gondolod, hogy hiszel Istenben és Jézus Krisztusban, valójában nem hiszel, mert ha hiszel az Ő Igéjében, dicséretet fogsz énekelni. Sosem fogsz panaszkodni az életedben semmiért, ha hiszel Istenben és az Ő ígéreteiben.

Nos, a 106. Zsoltárban az izraelitákról azt mondta, hogy csak azt követően dicsőíthették Istent, miután elpusztította az ellenségeiket, az egyiptomiakat, a szemük láttára. Ma hit által élünk, de az Ószövetség népe, az izraeliták látás szerint éltek. Látás szerint élni azt jelenti, hogy láthattak valamit megtörténni a saját szemükkel – egy csodát, amit Isten értük tett meg – és csak akkor tudtak hinni. A korábbi versben azt olvashattuk, hogy „miután az ellenségeik belevesztek a Vörös tengerbe” (Zsoltár 106:11); akkor egy sem volt közülük, aki ne hitt volna Isten beszédében. Ez egy látás szerinti élet, amit így érzékeltethetünk: miután mindannyiunk problémája megoldódott, miután a vihar lecsendesedett, miután az ellenségeink elpusztultak és az utolsó is le lett ölve, akkor dicsőítjük Istent. Ezt jelenti a látás szerinti élet, és ez volt az, amit az Ószövetség idején megtehettek. Bárki megteheti ezt. Még a megtéretlen pogány személy is hálás lehet, amikor minden problémája megoldódik.

Az Újszövetségben azonban miután Jézus eljött, mi nem látás szerint élünk, hanem hit által. Hihetünk Isten Igéjében még mielőtt látnánk az ellenségeinket elpusztítva a tengerben. Dicsőíthetjük Istent, miközben az ellenségeink még mindig előttünk vannak, ahogyan Dávid mondja: „Asztalt terítettél nekem az ellenségeim szeme láttára.” Ez azt jelenti, hogy a problémáim még nem oldódhattak meg, de hiszek Istenben, és dicsőíthetem Őt. Miközben dicsőítem Őt, észre fogom venni, hogy a problémáim megoldódnak, de sosem fognak megoldódni, ha mindig morgolódom és panaszkodom.

Tudod kedves barátom, hogy a több morgolódásod és panaszkodásod valójában hozzáadódik a problémádhoz? Az egyáltalán nem fog megoldódni. Talán valaki megsértett téged. Minél inkább megkeseredsz egy személlyel kapcsolatban, mit fogsz kezdeni magaddal? Csak magadat teszed tönkre. Minél inkább megőrzöd azt a keserűséget a szívedben, az egyre inkább tönkre fog tenni téged, rombolni fogja a testedet, rombolni fogja a lelkedet; rombolni fogja a szellemedet; rombolni fogja az Istennel való kapcsolatodat. Nem leszel képes egyáltalán élvezni az életet és gyomorfekélyt kapsz és mindenfajta egyéb dolgot. Látod, amikor Isten törvényeket ad neked, azok a javadra vannak. A tested javát szolgálják; a lelked javát szolgálják; a szellemünk hasznára vannak.

Van egy vers, ami közvetlenül kapcsolódik a hithez és Isten dicsőítéséhez. Ezt látjuk az Újszövetségben. A Zsidó 2:12-13-ban néhány fantasztikus szót megemlít arról, amit Jézus maga tesz egy gyülekezet közepette. Itt olvassuk Jézus szavait: Hirdetem a te nevedet” – azaz az Atya nevét – „az atyámfiainak.” Az előző versből nagyon világosan láthatjátok, hogy Jézus mondja ezt: Hirdetem az Atyám nevét az atyámfiainak – azaz neked és nekem – „és a gyülekezet közepette dicséretet mondok neked.” Majd ismét: „Ő benne bízom.”  Figyeljétek meg ismét a kapcsolatot a dicsőítés (12. versben) és a bizalom (13. versben) között, mert benne bízom, dicséretet mondok neki; különösen, amit a 106-os Zsoltárban olvasunk. A Zsidó 2:11-12 azt mondja nekünk, hogy Jézus fiatalabb testvérei vagyunk és Ő a mi idősebb testvérünk, aki dicsőíti az Atyát a gyülekezet közepette. Jézus arra hív minket, hogy kövessük Őt, az Ő példáját és csatlakozzunk hozzá a mennyei Atya felmagasztalásában.

Nos, Isten hatalmas Király. Ő a Királyok Királya, a világmindenség Királya. Ezért Ő nem valami olcsó ezüst vagy arany trónon ül; ilyen trónok túl olcsók lennének számára. A Zsoltár 22-ben olyan trónról olvasunk, amin Isten ül (és jó ezt tudnunk), „Te szent Isten vagy, aki Izráel dicséreteinek trónján ülsz.” (Zsoltár 22:4) Ezt jelenti ma a gyülekezet dicsőítése. Hogyan készítünk tehát trónt Istennek? A dicséreteink által. A dicsőítés készít trónt Isten számára, amin Isten, mint Király ül. A menny ezért az örök dicséret helyeahogyan a Jelenések könyvében olvassuk – az angyalok folyamatosan Istent dicsőítik. Isten ezen a trónon ül.

Amikor a Szent Szellem a szívünkbe jön, az a mennyet hozza el a szívünkbe. Most a dicsőítéssel trónt készíthetünk el az Istenünk számára, hogy a szívünk trónján üljön, az otthonunkban és a gyülekezetünkben. Ezért amikor Istent dicsőítjük, valójában azt mondjuk: „Istenem, te vagy a Király és itt van a trón, amit készítettünk neked, hogy gyere és üljél rá.” Szeretnéd, hogy Isten a szívedben lakozzon? Nagyon egyszerűen, készíts egy trónt számára. Szeretnéd, hogy Isten az otthonodban lakozzon? Készíts egy trónt neki ott. Szeretnéd, hogy Isten a gyülekezetben lakozzon? Készíts egy trónt neki ott.

Mi a trón? A dicséretek trónja. Más szavakkal, engedd, hogy az életedet a dicséret szelleme töltse be, nem feltétlenül szavakkal. Nem tudjuk folyamatosan, a nap 24 órájában Istent dicsőíteni! Dolgoznunk kell, aludnunk kell, és sok más dolgot is meg kell tennünk. Ez a dicsőítés szellemét jelenti  engedd, hogy az otthonod megteljen a dicséret szellemével. Más szavakkal, teljesen kizárni minden morgolódást, minden panaszkodást, minden zúgolódást az életedből, mert az lerombolja a trónt, amin Isten ül. Másrészt, amikor morgolódsz, panaszkodsz, vagy haragra gerjedsz és elveszted a türelmedet, amikor bosszankodsz, azokkal valójában a Sátánnak készítesz trónt!

Látod már, hogy valójában két trónt készíthetsz az életedben, az otthonodban: az egyik a dicséret trónja, hálákat adva Istennek minden dologért a Jézus Krisztus nevében, a trón, amin Isten ülni fog; vagy a panaszkodás, a morgolódás, a zsörtölődés, az elégedetlenség trónja, amit felajánlasz a gonosznak, hogy jöjjön és üljön fel arra, és ott legyen az életedben, az otthonodban vagy a gyülekezetedben. Ezért mondja a Biblia a Fil. 2:12-14-ben, hogy a Szent Szellem munkálkodik a szívünkben, és azt keresi, hogy teljesen kizárjon minden morgolódást, civakodást, panaszkodást az életünkből, mert szeretne egy trónt készíteni a szívünkben a mennyei Atya számára. A Szent Szellem valójában ezért jött.

Úgy éltük az egész életünket, hogy a szívünk trónján saját magunk ültünk. Ez azt jelenti, hogy önmagunkra hallgatunk, bármit akar is megtesszük, mindent, ami nekünk kedves. Magunknak kedveskedünk, önmagunknak élünk és saját élvezeteinket keressük. Aztán egy napon azt mondjuk: „Úr Jézus, jöjj be a szívembe!” Milyen helyet adunk neki a szívünkben? Ő nem úgy fog jönni, mint vendég vagy látogató, de sok keresztyén így kezeli Őt.

Hogyan tudunk trónt készíteni Krisztusnak; Istennek a szívünkben? Így tehetjük meg azt: dicsőítve Őt minden körülmény között. Az Újszövetség idején meg tudjuk ezt tenni. Az Ószövetség idején először is ők nem dicsőíthették állandóan Istent, mert a Szent Szellem nem lakozott az emberek szívében abban az időben, másodszor nem volt rá garancia, hogy Isten mindent megtenne az ő javukra munkálkodva. Hogyan tudták ők Istent dicsőíteni valamiért? Amikor biztosak voltak benne, hogy az ő javukra munkálkodik.

Ma azonban más a helyzet. Ma a Szent Szellem a szívünkbe jön és lakozást vesz. Az állandó otthonává teszi azt és ott készít egy trónt az Atya számára. Munkálkodik bennünk, hogy megszabadítson minket a bűnös természetünktől és munkálkodik rajtunk kívül is. A Róma 8:28 azt mondja nekünk, hogy Isten munkálkodik minden körülmények között az életünkben úgy, hogy mindent a mi javunkra tesz. Nos, ha mindent a mi javunkra cselekszik, kívül és belül, akkor van okunk bármire is panaszkodni? Egyáltalán nincs. Akkor miért nem hagyunk fel minden panaszkodással és dicsérjük Istent?

Itt a válasz: Valójában nem hiszed ezt. Valójában nem hiszed, amit Isten mond a Róma 8:28-ban, hogy az Ő szándéka az, hogy veled együtt munkálkodjon a te javadra. Csak ha hisszük azt, hogy Isten Mindenható; hogy Isten Szuverén, akkor tudjuk dicsőíteni Őt. Nézzétek meg néha a csillagokat és vegyétek észre, hogy milyen nagy Isten. Azt gondolod, hogy problémát okoz neki megoldani azt a kis problémát, amivel szembenézel? Lehet szó egy nehéz természetű főnökről vagy háziúrról, vagy valami speciális problémáról, amivel szemben találod magad; gondolod, hogy azt a személyt vagy azt a körülményt túl nehéz Istennek lerendezni? Természetesen Ő megteheti azt. Mi az, amit Isten nem tud lerendezni?

Ő azonban nem tudja megtenni azt számodra addig, amíg nem kezded el dicsérni Őt, amíg nem mondod a következőt: „Uram, itt a hitem bizonyítéka; dicsérlek Téged. Hálát akarok adni neked. Fel akarlak magasztalni Téged. El akarom ismerni, hogy Te ülsz a menny trónján, és semmi panaszom nincs arra, ahogyan az emberek bánnak velem, a körülményeimmel, vagy bármivel az életemben. Hiszem, hogy mindent az ellenőrzésed alatt tartasz.” Elegendő ezt szavakkal elmondani? Nem, a szívünkből dicsérjük Őt, szellemben. Ahogyan dicsérjük Őt, azzal elismerjük, hogy Isten mindent az ellenőrzése alatt tart. Így tiszteljük Őt. Amikor megteszed ezt, fel fogod fedezni, hogy Isten készít egy kivezető utat számodra a problémás helyzetedből.

 -§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

  Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Christ in an uncompromised way. Pioneer, who tries to walk on the way of the minority, cleansed from traditions, making it clear for others to walk on, as well.
Kategória: keresztyén alaptanítások, Tanítások
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.