Habakuk meglátta az Urat és a szíve tele volt dicsérettel – Zac Poonen

Habakkuk Saw the Lord and His Heart Was Full of Praise by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Habakuk  története, egy olyan ember története, akinek kétségei voltak, de eljutott a kétségektől a bizonyosságig. A kétségekkel kezdte:

Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erőszak miatt, és nem szabadítasz meg!”  (Hab. 1:2). De bizonyossággal fejezi be: „Örvendezni fogok az Úrban. Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet!” (Hab. 3:18-19).

Amikor Habakuk meglátta az Urat a szíve tele volt dicsérettel: „Az Úr az Ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld!” (Hab. 2:20) Hitharca a hit győzelmével végződött. Azt mondja: „Uram, én hallgatok a Fenséged előtt. Nincs több kérdésem.” Amikor Jób látta Isten dicsőségét, ő is ezt mondta: „Most látlak téged. A kezem a számra teszem. (Jób. 42:5; 40:4-5). Jóbnak nem volt több kérdése, amint látta az Urat. Isten nem fog válaszolni mind az összes 10 000 kérdésedre, mert ha megtenné, akkor további 10 000 kérdésed lenne! A válasz (mint Jób esetében úgy Habakuk esetében is), hogy meglássuk az Urat magát. Az Úr az Ő szent templomában van. Láttad Őt? Akkor a tested elcsendesedik Őelőtte és nem lesz több kérdésed!

Amikor Habakuk meglátta Istent, akkor meglátta egy hitben való élet jutalmát is; ami egy istenközpontú élet, egy győzedelmes élet. Habakuk, aki arra gondolt, hogy Isten nem cselekszik semmit, hogy megbüntesse a gonosz embereket, most imádkozik, hogy Isten kegyelmes legyen az Ő haragja közepette. (Hab. 3:2). Ő, aki azt képzelte, hogy Isten elhagyta az Ő népét, most egy dicsőítő éneket énekel. Azt mondja:

„Megrettenek azon dolgok miatt, amiket tettél. Amikor látom Istent, a Szentet, az Ő fényes ragyogása betölti a mennyet. A föld az Ő dicséretével van tele. Milyen csodálatos Isten Ő. Örvendezik isteni hatalmában. Amikor Ő néz, a nemzetek megremegnek. Kimentél, hogy kiszabadítsd a választott népedet, hogy megmentsd a felkentjeidet. Összetörted a gonosz házának a fejét” (Hab. 3:2 …14).

Habakuk most először látta meg Istent és nem a babiloniakat. A tiszta szív meg fogja látni Istent mindenhol és mindenkor. (Máté 5:8). A baj mostanáig az volt, hogy Habakuk csak a bűnös babiloniak bővölködését látta. Most látta, hogy Isten mindent az ellenőrzése alatt tart. A „gonoszság házának a feje” a Sátánra utal, akit Jézus porrá zúzott a kereszten. Habakuk minden kérdése megválaszolásra került, amikor látta Istent az Ő dicsőségében és az Ő nagyságában. Belülről remegett, amikor Istent látta és azt mondta:Hallom és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, amely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.”

„Csendben fogok várni arra a napra, amikor katasztrófa fogja sújtani azokat az embereket, akik ránk törnek.”  (Hab. 3:16).

Amikor kétségeid vannak, Istennek mondd azt el és ne embereknek. Isten utolsó szava: „Várj.” Amikor Habakuk várt és hallgatott Istenre, a panaszkodása énekre változott. Ugyanez lesz igaz ránk is. Minden dolog között a legkeményebb dolog várni.

Habakuk csodálatos dicsőítő éneke egyike a legcsodálatosabb hitbeli énekeknek az egész Ószövetségben. Úgy énekel itt, mint egy újszövetségi szent: 

„A fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lesz gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben.”  (Hab. 3:17-18)

Jóbhoz hasonlóan a munkája tönkremehetett és mindent elveszíthetett, de mégis örült, mert az örömének alapja az Úr volt és nem valami földi dolog. Még ha minden tönkrement is körülöttünk, mi örvendezünk a megmentő Istenünknek. Egy dicsőítő ének a hit belső győzelmének külső kifejeződése. „Hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.” (Zsoltár 106:12). Habakuk továbbmegy, és azt mondja: Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet!” (Hab. 3:19). Ez a próféta, akit kezdetben olyan sok kétség és félelem gyötört most azt mondja, hogy az Úr helyezte őt biztonságba minden kétség közepette és biztos lábakra állította azokon a helyeken, mint a szarvas, ami nem sérti meg a lábait a sziklahasadékokban. Habakuk a végén egy érdekes kis megjegyzéssel egészíti ki: “(a kórusvezető számára: ezt az imát húros hangszereken kell kísérni)” (Hab. 3:19). Ő azt mondja, hogy még ha mindent elveszített is, nem úgy énekli ezt a dalt, mint egy szomorú gyászéneket! Örömzenének kell annak lenni – és útmutatást adott hozzá, hogy sok hangszert is használjanak! Meg kell tanulnunk teljes szívvel dicsérnünk az Urat. Sose énekeljünk himnuszokat örömtelen, monoton módon. Az Úr a trónon ül és Jézus a Győztes, nem számít, hogy mi történik a világmindenségben. Ezért használjuk a hangunkat és minden zenei hangszert, amit Isten ad nekünk, hogy dicsérjük Őt és emeljük fel az Ő nevét. Ámen.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

 Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Christ in an uncompromised way. Pioneer, who tries to walk on the way of the minority, cleansed from traditions, making it clear for others to walk on, as well.
Kategória: Tanítások
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.