A bibliai szövetségek megértése – Dr. Joseph A.Webb és Patricia Lane Webb


Understanding Biblical Covenant by Joseph A. Webb

(Ez az írás a Válás és Újraházasodás: Trójai Faló az Egyházban című könyv 6. fejezete)

PDF formátumban letölthető itt

Ne keverjük össze a bűnt a szövetséggel

Egy másik tanítás és gyakorlat, ami ma elterjedt az egyházban, hogy a válást és az újraházasodást egyszerűen csak „bűnnek” nevezik. A válás és az újraházasodás nem csupán bűn. Pál azt mondta, hogy ez egy létállapot, és „házasságtörőnek” nevezi az illetőt. A Lukács 16:18-ban Jézus ezt a cselekedetet nem újraházasodásként, hanem házasságtörésként magyarázta, mivel a válás és az újraházasodás nem szünteti meg a szövetséget; hanem csak megszegi. Ez a jogsértés mindaddig fennáll, amíg a szövetséget megszegő partner abba nem hagyja ezt a házasságtörő kapcsolatot, vagy az eredeti partnerek egyike meg nem hal. A ma uralkodó teológia ebben a témában azt mondja; “Ha valaki elismerte bűnét Istennek (válást és újraházasodást), akkor a ’bűne’ Jézus vére alatt van, és az új partnerrel ők most már egy test az Úr szemében.

Ez az elképzelés a bűn és a szövetség közötti különbség félreértésén alapul. Ezt a fontos különbséget a legjobban a bibliai házassági szövetség valódi szerkezetének meghatározásával lehet megérteni.

A házassági szövetség megértése

A házasság, ahogyan Isten létrehozta, isteni szövetség, ami a megkötést követően az egyik partner haláláig érvényes. Ez egy életre szóló szövetség, kivétel nélkül, függetlenül attól, hogy mit mondtak a reformátorok. A házasság egy isteni szövetség, amelyet meg lehet szegni, de egyik vagy mindkét fél együttesen sem szüntetheti meg, és nem szabad összetéveszteni azzal, hogy csupán egy bűntett lenne.

A felelőtlen hozzállás nem változtatja meg a szövetséget

Ézsau elcserélte elsőszülöttségi jogát egy „adag főzelékre” azzal, hogy megesküdött testvérének, Jákóbnak, hogy megkaphatja azt némi élelemért cserébe. Két, hozzávetőlegesen 24 év körüli, felelőtlen fiatalemberről volt szó, akik kötekedtek egymással, és látszólag nem voltak tisztában az Isten előtti fogadalomtétel komolyságával, vagy azzal, hogy mi minősül fogadalomnak (1Mózes 25:29-33).

Ézsau Jákóbnak adott felelőtlen válaszának végeredménye a Zsidókhoz írt levélben olvasható: Ézsaut „istentelen embernek” nyilvánítják, “aki egy tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. “Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást” (Zsidók 12:16-17).  Isten megbocsáthatta Ézsau felelőtlenségét és ostobaságát, de ez nem változtatta meg az elsőszülöttségi jogot vagy a szövetséget! Ami Ézsau elsőszülöttségi joga volt, az Jákóbé lett.

Izrael Istenének Ábrahámnak, Izsáknak és Ézsau Istenének kellett volna lennie, ha nem lett volna az a néhány hanyag szó. Ez a néhány szó teljesen megváltoztatta a zsidó történelmet. Egy felelőtlen fogadalom minden más szempontot felülírt. Ézsau szavai szövetséget hoztak létre. Ez a szövetség ma is érvényben van, amint azt Ábrahám, Izsák és Jákob jelenlegi genealógiai rendje is bizonyítja. Manapság számos példát lehetne hozni olyan felelőtlen helyzetekre, amikor az érintettek könnyedén kezelik a döntésüket.

Ilyen például egy pár, akik Las Vegasban találkoznak. Elhatározzák, hogy hajnali 3-kor a kápolnába mennek, és összeházasodnak. Később kijózanodnak, és azt hiszik, hogy csak ostobaságot csináltak, ami semmit sem jelent. Nem veszik észre, hogy meggondolatlanul elkötelezték magukat Isten előtt, és ezért köti őket az Isten által megállapított házassági törvény.

Ma elengedhetetlen számunkra, hogy felismerjük a különbséget a bűn és a szövetség között. A házassági szövetség megszegésének megbánása és az abból való megtérés mindig azt eredményezi, hogy elfordulsz ettől a megszegéstől, és vagy „maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével (vagy feleségével)”  (1 Korinthus 7:11).

A csalással létrejött szövetség is érvényes

Józsuénak Isten megparancsolta, hogy szállja meg és hódítsa meg az Ígéret Földjét, és ölje meg az összes lakost (Józsué 9).

A Gibeonban élő nép, az amoriták (más néven gibeoniták) voltak, és azon törzsek közé tartoztak, amelyek azon a földön laktak, amelyet Józsuénak el kellett pusztítania.

Amikor a gibeoniták megtudták, hogy Józsué eljön, hogy elpusztítsa őket, úgy döntöttek, hogy becsapják őt, és megmentik az életüket. A csalás véghezvitelére régi ruhákat vettek fel, penészes kenyeret, régi tömlőket, kopott cipőket vettek magukhoz és porral szennyezték be magukat. Ezután tevéikkel átlovagoltak a dombon, hogy találkozzanak Józsuéval és Izrael népével. Amikor Józsué elé kerültek, bejelentették, hogy messziről jöttek, hogy békeszövetséget kössenek Izraellel. Hazudtak.

Józsué és vezetői látták a gibeoniták megjelenését; ételeik, ruháik stb. állapotát, és meg voltak győződve arról, hogy igazat mondanak. A Biblia azt mondja; „az Úr tanácsát pedig nem kérték vala.” Ehelyett a Józsué 9:15 ezt mondja: „És békességesen bánt velük Józsué, és frigyet kötött velük, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nekik.”  A szövetségkötés után szinte azonnal rájött valaki, hogy ezek a követek nem egy távoli országból származnak, hanem a domb túloldaláról! Józsué és vezetői azonnal rájöttek, hogy becsapták őket.

Természet szerint azt hinné az ember, hogy Józsué és vezetői azonnal felkeltek, és megölték ezeket az embereket a hazugságuk miatt, és amiatt, hogy Józsuét és a vezetőket olyan nevetségessé tették. A mai válasz valószínűleg ez lenne: „Becsaptak minket. Nem tudtuk, mit csináltunk. Ezért a szövetség érvénytelen.” A 18. vers azonban így szól: „De nem bántották őket Izráel fiai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a gyülekezet főemberei az Úrra, Izráel Istenére”  Józsué és törzsi vezetői tudták a szóbeli fogadalom komolyságát. Azt is tudták, hogy nem merik megfogni a gibeonitákat. Ehelyett attól kezdve Józsué nemcsak életben hagyta őket, hanem meg is védte őket ellenségeiktől, ahogyan ő és emberei megígérték Istennek, hogy ezt teszik a szövetségesükkel.

Legközelebb 350 évvel később olvashatunk valamit Izráel és a gibeoniták szövetségéről:

Lőn pedig nagy éhség Dávidnak idejében három egész esztendeig egymás után, és megkeresé e miatt Dávid az Urat, és monda az Úr: Saulért és az ő vérszopó háznépéért van ez: mivelhogy megölte a Gibeonitákat”   (2 Sámuel 21:1).

Saul nyilvánvalóan dühös volt, mert nagyon sok gibeonita dolgozott a szent hajlék körül, és néhányukat megölte.

Tekintsük át újra:

  • Isten eredetileg azt parancsolta Józsuénak, hogy ölje meg az ország összes lakóját.
  • Józsué szövetséget kötött az álnok gibeoniták csoportjával.
  • Több mint 350 évvel később Saul csak néhány gibeonitát ölt meg.
  • Isten súlyos szárazságot hozott a földre Dávid uralkodása alatt, és azt mondta, hogy azért, mert Saul megszegte Józsuénak a gibeonitákkal kötött szövetségét. Saul csak megszegte Józsuénak a gibeonitákkal kötött szövetségét azzal, hogy megölte őket; de a szövetség érvényes maradt.

Gondolkozz el ezen! Isten azt mondta Józsuénak, hogy ölje meg mindegyiküket, de néhány megtévesztő szó elhangzása után minden megváltozott, és a gibeoniták védett néppé váltak. Aztán Isten megbüntette egész Izraelt, mert Saul megszegte a szövetséget azzal, hogy megölt néhány gibeonitát. Isten tiszteli a szövetségeket!

Dávid ezután megkérdezte az Urat, hogyan tudná megoldani a problémát. Az Úr utasította őt, hogy menjen el a gibeoniták vezetőihez, és kérdezze meg tőlük, mit tegyen a velük kötött szövetség megszegésének becsületes megoldása érdekében, és hogyan szerezzen engesztelést azokért, akiket Saul megölt.

Izrael törvénye akkoriban így szólt: „Ha életet vesznek el, életet is kell elvenni”. A gibeoniták azt mondták Dávidnak, hogy adjon nekik hetet Saul fiai közül, hogy felakasszák őket. Dávid átadta Saul hét fiát, a gibeoniták pedig felakasztották őket.

Megdöbbentő és megvilágosító kijelentés található a 2 Sámuel 21:14c-ben: „És kiengesztelődött ez által Isten (miután felakasztották Saul hét fiát) az ország iránt.” Miután a megszegett 350 éves szövetséget helyreállították, Isten ismét válaszolt Dávid imájára, és véget vetett a szárazságnak.

Képzeld el, hogyan imádkozott és sírhatott Dávid az Úr előtt ez alatt a három év alatt, eredmény nélkül. A megkönnyebbülés csak akkor következett be, amikor a gibeoniták kárpótlást kaptak a szövetség Saul általi megszegése (nem érvénytelenítése) miatt. Bár a szövetség (szóbeli fogadalom) csalással jött létre, Isten megerősítette azt. A fogadalom szavai anélkül hangzottak el, hogy Isten tanácsát kérték volna, de miután a szövetséget az Ő jelenlétében kimondták, azt maga Isten is elismerte, megerősítette és érvényesnek tekintette.

Hallottál már valakit, aki azt mondta: „Nem tudtam, mit mondok”, vagy „akkor nem értettem a mondandóm komolyságát?” Isten válasza az, hogy a szövetség az szövetség bármely két alkalmas személy között (ha egyikőjük sem volt korábban házas, vagy pedig özvegy), és Isten tiszteletben tartja a szövetségeket.

Ma magánszemélyek keresnek meg minket, és érdeklődnek Isten előtti helyzetükről, miután beleegyeztek abba, hogy a házasságkötési ceremónián menjenek át olyan személlyel, aki zöldkártyát akar szerezni (az USA-ban). “Ez nem igazi házasság lesz – mondják ők, hanem csak egy eszköz a cél eléréséhez.  Ha be tudjuk csapni a kormányhivatalokat, akkor elválhatunk és a házasság érvénytelenné válik.” Ezek a személyek törvényes házassági szertartáson mennek keresztül; aláírják az összes dokumentumot, és tanúk jelenlétében férjnek és feleségnek mondják őket, azt gondolva, hogy ez semmit sem jelent. Teljesítették Isten követelményeit, hogy egy testté váljanak egy életre. Végeredményben ők azok, akiket becsaptak.

Továbbá, ha Józsué és Izrael vezetői találkoztak volna egy másik törzzsel, és szövetséget kötöttek volna velük, hogy segítsenek nekik elpusztítani a gibeonitákat, az tiltott és Isten által végrehajthatatlan szövetség lett volna. Ennek az az oka, hogy az eredeti szövetség időkorlát nélküli volt, és nem helyettesíthető olyannal, amely megszegi az első szövetséget.

Ez az oka annak, hogy Isten nem ismeri el a mással való egybekelést újraházasodásnak, amíg az első partner él. Ha megtenné, megsértené saját szentségét, jogosságát és igazságosságát. Az első házassági szövetség feltételei életre szólnak, mindentől függetlenül.

Az ostoba, felesleges fogadalmak is érvényesek (balga szövetség még mindig szövetség)

Egy másik jó példa a Szentírásban az elhangzott fogadalmak komolyságára a Bírák 11. fejezetében található. Itt a gileádi Jeftének, egy parázna nő fiának történetét látjuk.

Édesanyja hírneve miatt Jeftét és családját kiközösítették Izrael társadalmából. Amikor az ammoniták fenyegették Izraelt, az emberek tudták, hogy Jefte vitéz ember. Lenyelve büszkeségüket, odamentek hozzá, és megkérdezték, nem vezeti-e harcba őket? Hosszas szívbeli gondolkodás után Jefte beleegyezett, és harcba indult. A 29. vers kijelenti: „Az Úr Lelke leszállt Jeftére;” ami a biztos győzelem isteni bizonyítéka volt. E bizonyíték ellenére Jefte ostoba, szükségtelen fogadalmat tett, mielőtt végiggondolta volna az összes lehetséges következményt:

És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait: Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul.

Átment tehát Jefte Ammon fiaihoz, hogy harcoljon ellenük; és az Úr az ő kezébe adta őket.” (Bírák 11:30-32)

Nem kellett fogadalmat tennie, de tett. Gondoljuk bele magunkat Jefte helyébe, mire gondolt hazafelé a csatából? Tudjuk, mit gondoltak volna egyesek, hogy mit csináljanak, ha abban az időben éltek volna, mint amikor más ígéreteket tesznek: „Nos, Uram, tudom, mit mondtam a tizedről, de nem tudtam, hogy a hajókölcsönöm kamata megemelkedik.” Vagy: „Tudom, hogy azt mondtam, hogy érted fogok prédikálni, Uram, de akkor nem tudtam, hogy ez az ösztöndíj lehetőségem lesz. Te megérted, Uram.” És akkor ott van a kifogás: „Tudom, hogy Vietnam dzsungelében vagy Szaúd-Arábia vagy Irak sivatagában azt mondtam neked, hogy ha élve kihozol, életem hátralévő részében téged szolgállak, de tudod, hogy akkor féltem. És mindamellett még sok tennivalóm is van.” Ezt szituációs szövetségnek nevezhetjük, amelyet kényszer alatt kötöttek.

Itt sokan szellemi vereséget szenvednek. A múltban fogadalmat tettek Istennek, majd elfelejtették. Isten nem felejtette el. Azok az emberek, akik fogadalmat tesznek és megszegik azokat, soha nem ismerik meg az engedelmességben járás teljes örömét, amíg vissza nem térnek, és nem teljesítik fogadalmukat, ahogyan Jeftének kellett. A Prédikátor 5:4-6 figyelmeztet bennünket, hogy Isten „lerontja kezünk munkáját”, ha azt mondjuk, hogy a fogadalom tévedés volt, és nem tartjuk be, vagy lemondunk a neki tett fogadalomról.

Jeftének a következő gondolatai lehettek a hazafelé vezető úton:

Lehet, hogy a feleségem seperni fog, amikor hazaérek, és ki fog söpörni egy csirkét az ajtón. Lefogadom, hogy az öreg Rover, a vadászkutyám meghallja, hogy jövök, és kiront az ajtón, hogy üdvözöljön. Akkor fel kell ajánlanom a csirkét vagy Rovert az Úrnak égőáldozatul, hogy teljesítsem fogadalmam.

Kérlek, értsd meg… Jeftében soha fel sem merült, hogy figyelmen kívül hagyja a fogadalmát. Isten Igéje azt mondja, hogy nem így történt:

„Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: ímé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és táncoló sereggel; ez volt az ő egyetlenegyje,”  (Bírák 11:34)

Jefte azonnal tudta, mit tett: „…én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.” (35. vers)

Mit fogadott Jefte?

Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul.”  (Bírák 11:31)

Végül Jefte lányáról olvassuk:

Két hónap elteltével visszatért atyjához, és (Jefte) betöltötte a felőle való fogadást, amelyet tett,”  (39. vers)

Nem azért vagyunk itt, hogy igazoljuk vagy elítéljük Jeftét, mert Isten már megtette azt: a Bírák 11:32 szerint győzelemre vezette, a Zsidókhoz írt levélben pedig behelyezte őt a Hithősök Csarnokába: „Akire nem volt méltó a világ:” (Zsidók 11:38)

A célunk az, hogy megmutassuk, az Istennek tett fogadalom nagyon komoly dolog. Ne feledd: “Jobb hogy ne fogadj, minthogy fogadj és ne teljesítsd be.” (Prédikátor 5:5)

Nincs más hely a Szentírásban, ahol emberi égőáldozat lett volna, talán itt volt az egyetlen, mert egy ember megértette Istennek tett fogadalma komolyságát.

Jefte felkiáltott; „..én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.”   (Bírák 11:35)

Egyesek szerint ez nem jelenti azt, hogy Jeftének tényleges emberi égőáldozatot kellett bemutatnia. Szerintük ez azt jelenti, hogy a lányát egy életen át a templomi szolgálatnak szentelik. Mivel ez volt az egyetlen lánya, a büntetés az lett volna, hogy soha nem mehet férjhez, és nem lennének unokái.

Azonban itt nem Jefte szavainak valódi tartalma vagy jelentése a kulcskérdés. A tény az, hogy ostoba dolog volt tőle, hogy megtette ezt a szükségtelen fogadalmat. Jefte pontosan azt tapasztalta meg, amit Salamon a Példabeszédek 6:2-ben mondott:

“Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.”

Amikor Jefte végre rájött, hogy ez óriási árat jelent, le volt taglózva. Kínja és bánata ellenére teljesítette fogadalmát. Jefte tudta, hogy az Istennek tett fogadalmat, bármi legyen is az, nem szabad megszegni vagy figyelmen kívül hagyni. Egy fiatal hölgy, aki egy evangéliumi bibliaiskolába járt, kisgyerekkel érkezett az iskolába, és saját lakást bérelt. Az egyhetes ébredési istentiszteletek alatt ez a lány zokogva állt a diákság előtt, és így szólt:

„Szeretném, ha mindannyian tudnák, hogy évekkel ezelőtt arra köteleztem az életemet, hogy Krisztust szolgáljam a missziós területen. Ez az álom foglalkoztatott éjjel és nappal, egészen a középiskola utolsó évéig. Aztán megismerkedtem egy fiatalemberrel. Nem volt keresztény, de elhittem a Sátán minden hazugságát, és folytattam ezt a kapcsolatot. Újra és újra figyelmeztettek. Az odaszánásom megszűnt. Az imaéletem kétségbeesett kiáltások sorozata volt, hogy Isten legyen türelmes velem, amíg a magam dolgát csinálom. A testnek vetettem és romlást arattam. A többi nyilvánvaló – mondta, miközben a mellette lévő kisgyerek felé intett. „Csak abban reménykedem, hogy Isten valahogy mégis tud használni engem a missziós területen. Ó, kérlek, ne szegjétek meg Istennek tett ígéreteiteket!”

Csend támadt a hallgatóságban. Itt volt valaki, aki fogadalmat tett Istennek, megszegte, megbánta, és megpróbálta összeszedni a darabokat. Nem tudunk nem arra gondolni, hogy Jefte azt kívánta, bárcsak ne fogadta volna meg, amit mondott, de megtette.

Az ostoba fogadalmak modernkori példáját alkalmazhatjuk arra az esetre, ha egy fiatal hajadonról derül ki, hogy terhes, vagy egy fiatal párról, akik házasságon kívül élnek együtt.

A jószándékú lelkészek és a családtagok nyomást gyakorolnak ezekre a fiatalokra, hogy azonnal házasodjanak össze. Ez a tanács azon az elképzelésen alapul, hogy helyrehozza a rosszat. Ez nem mindig igaz, amint azt az ilyen helyzetekből történő válások magas aránya is mutatja. Két rosszból nem mindig lesz jó. A várandós lánynak mindenekelőtt bocsánatot kell kérnie az Úrtól, és ne tegyen semmi mást, amíg teljesen meg nem győződik arról, hogy a férfi valóban szereti, tiszteli és meg akarja becsülni és törődik vele. Egyelőre még nem kötött szövetséget, és gyermekével együtt helyreállhat, és folytathatja életét. Fel kell ismernie, hogy a szex nem hoz létre szövetséget. Ha a szex szövetséget hozna létre, akkor nem létezne olyan dolog mint a parázna életmód, amelyet az 1 Korinthus 6:10 és a Galata 5:19 ír le. Ha csak azért megy férjhez, mert terhes, az az életét negatívan befolyásolhatja, és nem lesz kívánatos alternatíva.

Azokat a párokat, akiket íly módon házasságkötésre kényszerítenek, valójában inkább arra kellene ösztönözni, hogy bánják meg a paráznaságukat, váljanak külön, vagy szánjanak időt arra, hogy megvizsgálják, valóban összeillenek-e a fizikai dolgokon kívüli területen, és elemezzék, milyen szintű elkötelezettséget kívánnak vállalni. Ez az elemzési időszak segítene nekik átgondolni egy állandó és szeretetteljes, szereteten és tiszteleten alapuló kapcsolat komolyságát.

Ostobaság lenne ez előtt szövetségi kapcsolatra lépni.

Az egyik legfontosabb tanulság, amit ezekből a példákból le kell vonnunk, az az, hogy az Istennel kötött szövetségnek csupán engedelmeskedni tudunk vagy megszegni tudjuk azt; soha nem tudjuk megszüntetni. Többször is mondhatunk házassági fogadalmat bírók, lelkészek és békebírók előtt, de Isten előtt csak az első házassági szövetségi fogadalom érvényes.

Az Egyháznak újból fel kell ismernie az Istennek tett fogadalom komolyságát. Továbbá az Egyháznak figyelmeztetni kell azokat, akik megszegik azt. Arra buzdítalak, hogy nagyon figyelmesen tanulmányozd át, elmélkedj és imádkozz a következő versekkel kapcsolatban:

“Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.”  (Példabeszédek 18:21)

“Ha valamely férfi fogadást fogad az Úrnak, vagy esküt tesz, hogy lekötelezze magát valami kötésre: meg ne szegje az ő szavát; amint az ő szájából kijött, egészen úgy cselekedjék.”  (4 Mózes 30:2)

“Ha fogadással ígérsz valamit az Úrnak, a te Istenednek: ne halogasd annak megadását; mert bizony megkeresi azt rajtad az Úr, a te Istened, és bűnül tulajdoníttatik az néked. Ha pedig nem teszesz fogadást, bűn sem tulajdoníttatik néked. Ügyelj arra, ami ajkaidon kijön, és úgy teljesítsd, amit száddal ígérsz, mint mikor szabad akaratból teszesz fogadást az Úrnak, a te Istenednek.”  (5 Móz 23:21-23)

“Mikor Istennek fogadást teszel, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. Amit fogadsz, megteljesítsd! Jobb hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj és ne teljesítsd be. Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze testedet, és ne mondd az angyal előtt, hogy tévedésből esett ez; hogy az Isten a te beszéded miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a te kezeidnek munkáját. Mert a sok álomban a hiábavalóság is és a beszéd is sok; hanem az Istent féljed.”  (Prédikátor 5:4-7)

“Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.”  (Példabeszédek 6:2)

“Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé; Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.”  (Máté 5:33-37)

Ha figyelmesen tanulmányozod az Ószövetséget, észre fogod venni, hogy Isten megengedte a zsidóknak, hogy fogadalmakat tegyenek az Úr nevében. Csupán megengedte, mert a fogadalomtétel nem volt parancsolat. (5 Móz 23:22) Ha valaki úgy döntött, hogy fogadalmat tesz és megesküszik, azt az Úr Jehova nevében kellett megtennie. (5 Móz 6:13; 10:20)

Azzal, hogy fogadalmakat tettek és az Úr nevében esküdtek, Istent szólították fel, hogy legyen tanúja a vállalt kötelezettség teljesítésének. Az Úr nevében tett eskü növelte az ígéret ünnepélyességének és súlyosságának érzését. Úgy gondolták, hogy ha valaki az Úr nevében esküszik, akkor nagyobb valószínűséggel veszi komolyabban fogadalmát, mivel az Úr számoltatja el őket. (3 Móz 19:12)

Ahogy a törvényeskedő zsidó vének folytatták a törvényeskedő rendszerük tanítását, ez olyan módon változott, hogy a fogadalomtétel komolyságát leértékelték. Még mindig azt tanították, hogy az Úr nevében mondott eskü feltétlenül kötelezi az egyént arra, hogy teljesítse ígéretét vagy kötelezettségvállalását, de megindokolták és úgy okoskodtak, hogy ez a fogadalom kevésbé legyen kötelező, ha a fogadalomtétel olyan dolgokra esküdve történik, mint az ég, a föld, Jeruzsálem vagy ha valaki a saját fejére esküszik. Következésképpen olyan formulákat dolgoztak ki, amelyek lehetővé tették a fogadalmat vagy esküt tevő személyek számára, hogy elkerüljék az Úr nevének használatát. Idővel ezek gyakoribbá váltak, mint az Úr nevében esküdni. Jézus idejében egy könnyelmű hozzáállás uralkodott az eskü és fogadalomtétel során. A fogadalomtétel komolysága szinte teljesen megkopott, és ezért igyekezett Jézus visszaállítani e törvény eredeti szándékát.

A Máté 5:34-36-ban; Jézus elítélte az olyan nem bibliai formulák használatát, amelyek arra szolgáltak, hogy elkerüljék a fogadalom vagy eskü teljesítését. A 37. versben figyelmezteti a hallgatókat, hogy hagyják el a nem bibliai formulákat és egy egyszerű „igennel vagy nemmel” nyilvánítsák ki véleményüket.

Meg kell értenünk, hogy Jézus nem a fogadalomtétel vagy az eskütétel teljes beszüntetésére szólított fel. Ha Jézus arra szólított volna fel, akkor ez azt jelentené, hogy Pál apostol figyelmen kívül hagyta volna Krisztus tanítását, amikor esküvel tett bizonyságot: (Ap.csel 18:18), és amikor esküben tanúként hívja az Urat; (Róma 1:9; 2 Korinthus 1:23; Galata 1:20). Jézus ugyanezt az alapelvet tanította a Máté 5:37-ben, és Jakab is megismételte:

“Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.”  (Jakab 5:12)

A törvény teljes célja az eskütétellel és fogadalmakkal kapcsolatban az volt, hogy hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy az ember megtartsa a szavát a kötelezettségvállalások teljesítése révén (5 Móz 23:21-23; Zsoltárok 15:4). Az Úr szándéka ebben a tanításban nem az volt, hogy ellentmondjon Mózesnek, hanem, hogy helyreállítsa Isten eredeti szándékát a Mózes törvényének szellemében.

Ne feledjük, Erasmus hamis tanai az ő racionalista és humanista képzettségén alapultak, és nem volt valódi bibliai alapja, hogy tiszta igazságra jusson. Erasmus nézete radikális tanítás volt, még az ő korában, az 1500-as években is. A reformátorok ekkor jutottak el némi világosságra a többszáz éves szellemi sötétség után. Ne feledjük, a házassággal kapcsolatos öt álláspont közül egyedül Erasmus jelenti ki, hogy Isten megengedi az embereknek, hogy figyelmen kívül hagyják fogadalmukat és esküjüket, váljanak el és házasodjanak újra. Tanításai nem szilárd szövegmagyarázói, grammatikai vagy bibliai alapokon épültek fel, hanem szituációs etikán és szociológiai megfelelésen. Mint sok mai teológus, a reformátorok látszólag figyelmen kívül hagyták és becsmérelték a négy legkorábbi egyházi álláspontot, miközben lelkesen elfogadták az Erasmus-féle nézetet. Ezzel teljesítették azokat a feltételeket, amelyeket Jézus leírt Máté evangéliumában az utolsó napokra vonatkozóan:

“Amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.”  (Máté 24:37-39)

Sok evangéliumi keresztyén vezető, aki komolyan hiszi, hogy a házasság egész életre szóló szövetség, egyre súlyosbodó problémának látják a válást gyülekezetükben, mivel látják a gyülekezeti családok szociális szétesését. Ugyanezek a vezetők kétségbeesetten próbálják megtalálni a módját, hogy megfékezzék a nyájukban előforduló erkölcsi romlást.

Az elmúlt néhány évben új észszerűsítések lavinája bombázta az Egyházat odáig menve, hogy a válást és az újraházasodást ma már elfogadják vagy kimagyarázzák, nemcsak az egyháztagok, hanem egyházi vezetők esetén is helyénvaló dologként hirdetik, „egy újabb esély” álcája alatt.  Ezek a tanítások nem a Szentírás egészséges tanításából vagy a történelmi példákból alakultak ki, hanem szociológiai célszerűségből, együttérző megalkuvásból és a „kegyelem” torz értelmezéséből.

Biztosak lehetünk abban, hogy van egy világos, tömör, nem ellentmondásos álláspont Isten Igéjében, amely összhangban van a legkorábbi történelmi keresztyén újszövetségi tanításokkal, amelyeket a legkorábbi évszázadok szent, istenfélő emberei írtak.

Fel kell ismernünk ezt a “trójai falovat”, hogy mi is ez valójában: egy eretnekség, amelyet megtévesztő módon becsempésztek Krisztus testébe.

Jézus Urunk így szólt követőihez: „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (János 8:32) Jézus így imádkozott az Atyához a követőiért: „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”  (János 17:17)

Isten népének ki kell hirdetnie, hogy Isten Igéje valójában mit mond erről a témáról, és le kell lepleznie a humanista, racionalista Erasmus-féle nézetet. Ha ezt nem tesszük meg, az újszövetségi egyházat ez a teológiai „trójai faló” meggyengíti és belülről teljesen elpusztítja.

Az újszövetségi egyháznak vissza kell térnie a megtérés, a hit és a szentség valódi újszövetségi tanához, ahogyan azt Isten Szent Szava kijelenti. Ugyanezt kell megkövetelnünk keresztyén vezetőinktől és felsőoktatási iskoláinktól is. Mivel Jézus Urunk eljövetele nagyon közel van, döntő fontosságú, hogy ez a nemzedék meghallja ezt az üzenetet, hátha így fennmarad a történelmileg ismert családszerkezet. Ha itt kudarcot vallunk, az szellemileg és nemzeti szinten is hatással lesz ránk, mert egyetlen nemzet vagy gyülekezeti test sem erősebb, mint a benne lévő egyes családok.

Történelmileg minden nemzet vagy nép megszűnt szellemileg virágozni, amely nem tartotta be a bibliai alapelveket a házassággal kapcsolatban.

–          § –

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a honlapcímének megadásával: https://cpr-ministries.com/divorce-and-remarriage-chapter-6/

Fordította: Dr Megyeri Zoltán (https://keskenyut.wordpress.com)

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Christ in an uncompromised way. Pioneer, who tries to walk on the way of the minority, cleansed from traditions, making it clear for others to walk on, as well.
Kategória: Házasság, Tanítások
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s