Győzedelmes élet – Watchman Nee

Hitünk célja

A linkre kattintva a teljes szöveg letölthető pdf-ben: Gyozedelmes-elet

“Isten megkívánja, hogy teljes egészében Neki szenteljük ma­gunkat. Megkívánja, hogy Neki szenteljük feleségünket, gyerme­keinket, elvárja, hogy a foglalkozásunkat is teljesen átadjuk Neki, és az összes pénzünket Neki áldozzuk. Minden keresztyén meg akar tartani valamit magának. De drága testvérek! Fel kell ismernünk, hogy ha az Ótestamentumban ott volt a tized fizetése, az egytized rész felajánlása, az Újtestamentumban tíz tizedet kel­lene odaszentelnünk. A házunkat, a földünket, a feleségünket és gyermekeinket, még magunkat is teljes egészében Istennek kelle­ne odaszánnunk.

Sok keresztyén attól fél, hogy Isten háborgatni fogja őket. Is­mertem egy testvért, aki nagyon félt odaszentelni magát Isten­nek. Ezt mondta: „Ha felajánlom magam Istennek, mi van, ha szenvedést küld rám?” Igen komolyan ezt válaszoltam neki: “Mit gondolsz, milyen Isten a mi Istenünk? Ha egy szófogadatlan gyerek meglágyul, és azt mondja a szüleinek, hogy mostantól fogva engedelmes lesz, gondolod, hogy a szülei szándékosan olyanra kérik, amit…

View original post 178 további szó

Kategória: gyülekezetépítés

Egy megalkuvásmentes ember – Zac Poonen

One Uncompromising Man by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Dániel könyvében egy visszatérés kezdetét láthatjuk Babilonból Jeruzsálembe – szimbolizálva a romlott, megalkuvó keresztyénségből Isten újszövetségi gyülekezetébe.  Ez a visszatérés egy becsületes, megalkuvásmentes emberrel kezdődött, akit Isten tervei foglalkoztattak és böjtölt, imádkozott azok megvalósulásáért. Dániel egyáltalán nem volt tisztában azzal, amikor hűséges fiatalemberként elindult, hogy milyen óriási szolgálata lesz. Valóban hűséges maradt Istenhez kis és nagy dolgokban, és Isten egy csodálatos szolgálatot készített rajta keresztül. Valószínűleg 17 éves lehetett, amikor a könyv elkezdődött és kb. 90 éves a könyv befejezésének idején. Az egész 70 évét fogságban élte le és mindenben hűséges volt. Isten ezért tudta őt használni ennek a Babilonból Jeruzsálembe való elmozdulás elkezdésében.

Isten igazi gyülekezetének felépítése bármely helyen egy olyan emberrel kezdődik, akinek van egy imaterhe és hordozza azt a terhet Isten előtt gyakran ezt mondva: “Uram, én akarok egy igazi gyülekezetet számodra ezen a helyen és kész vagyok megfizetni annak az árát.” Késznek kell lenned hordozni ezt a terhet Isten előtt folyamatosan imában. Lehet, hogy hosszú időn keresztül kell hordozni azt. Én kb. 10 éven keresztül hordoztam azt, mielőtt megláttam egy újszövetségi gyülekezet születését. Isten megpróbálja a hűségedet. Pontosan úgy, ahogyan egy anya hordozza a kisbabát a méhében, nekünk is hordoznunk kell ezt a terhet a szívünkben. Így hordozta Dávid is ezt a terhet a szívében. Ez azt eredményezi, hogy a későbbi években mások is elkezdenek osztozni az ő terhében – Aggeus, Zorobábel, Jósua, Zakariás, Ezsdrás, Nehémiás és mások. Isten maga fog adni másokat számodra, akik osztoznak a terhedben és velük együtt képes leszel felépíteni Isten újszövetségi gyülekezetét. Dániel túlságosan idős volt ahhoz, hogy 90 éves korában visszamenjen a templomot felépíteni Jeruzsálembe. Ő azonban ott állt a színfalak mögött, imádkozott és beindította azt. Dániel pogány földön élt és ezért külön példakép számunkra, hogy hogyan tudunk megállni Isten előtt egy nem keresztyén környezetben a keresztyén alapelveinkben való megalkuvás nélkül. Csak három tiszta szívű embert tudott maga köré gyűjteni: Anániást, Misáelt és Azariást (akiket jobban ismerünk a babiloni nevük alapján – Sidrák, Misák és Abednégó). Azok a fiatalemberek Isten erőteljes bizonyságtevői voltak Babilon kellős közepén, a világbirodalom fővárosában – egy kis gyülekezet, ami négy emberből állt.  Az a négy ember egyetlen ok miatt volt nagyobb hatással arra az országra, mint a sok ezer többi zsidó, akik Babilonban éltek, mert a többiek megalkuvók voltak, ők négyen pedig nem.

Ne gondold, hogy befolyással lehetsz egy falura vagy egy térségre a keresztyének nagy száma miatt. Négy ember, akik Isten előtt álltak hatással voltak a világ legerősebb országára és annak uralkodóira. Ebből a következő üzenet következik: “Nem a sokaság, nem is az emberi hatalom, hanem Isten szelleme végzi el Isten munkáját.” Isten keresi azokat az embereket, akik becsületesek és sosem fognak megalkudni.

Egy fontos kifejezést olvashatunk a Dániel 1.8-ban: „Dániel eldöntötte, hogy nem fertőzteti meg magát.” Azt követően, hogy Dániel eldöntötte, hogy nem fertőzteti meg magát, az első próba étel formájában érkezett el számára. Az első dolog, ami próbára tette Ádámot és Évát az étel volt. Az első dolog, ami Jézust is próbára tette a pusztában az szintén az étel volt. Hogyan viszonyulsz az ízletes ételhez, ha az az isteni alapelvekben való megalkuvást igényli? Ézsau az étel miatt veszítette el az elsőszülöttségi jogát. Izsák elveszítette a szellemi látását az ízletes étel szeretete miatt, amit Ézsau hozhatott neki. Dániel hozzáállása azonban a következő volt: “”Isten azt mondta az Ő igéjében, hogy az ilyen ételt nem szabad megenni és ezért nem fogom megenni azt.” Dániel fiatalemberként tanulmányozta a Szentírást és tudta, hogy Mózes törvénye megtiltotta bizonyos ételek fogyasztását és a Példabeszédek könyve megtiltotta alkohol tartalmú ital fogyasztását. Dániel eldöntötte, hogy Istennek engedelmeskedik, még ha következménye is lehet annak reá nézve.

Kezdetben neki egyedül kellett megállnia, miközben az összes zsidó megalkuvó volt. Amikor azonban Anániás, Misáel és Azariás láttak egy fiatalembert bizonyságot tenni Istenről, ők is bátorságot kaptak és csatlakoztak hozzá (Dániel 1.11). Ha Dániel nem tett volna bizonyságot az Úrról, sosem hallhattunk volna Anániásról, Misáelről és Azariásról.

Hiszem, hogy sok olyan ember van, mint Anániás, Misáel és Azariás, akik szeretnének Isten bizonyságtevői lenni, igazi bizonyságtevői az Úrnak a lakóhelyükön, de nincs bátorságuk egyedül megtenni. Ezért keresniük kell egy Dánielt, hogy legyen a vezetőjük. Amikor egy Dániel érkezik a falujukba vagy a városukba, akkor ezek a keresztyének jönni fognak és csatlakozni fognak hozzá. Ha azonban sosem érkezik meg a településükre Dániel, akkor ezek az emberek élik az életüket és meghalnak anélkül, hogy bizonyságot tennének az Úrról.

Ezért van óriási szükség a Dánielekre ma. Isten keresi a Dánieleket, akik el fogják határozni a szívükben, hogy sosem szennyezik be magukat. Amikor ezek az emberek szót emelnek az Úrért, automatikusan magukhoz fogják vonzani az Anániásokat, a Misáeleket és Azáriásokat. Láttam ezt megtörténni sok helyen. Isten először a Dánieleket keresi. Ha nem talál Dánielt, akkor semmi sem fog történni. Isten olyan embereket keres, akik nem keresik a maguk hasznát, akiket semmiféle önérdek nem vezet, és akik készek elveszíteni az életüket is Őérte, ha szükséges. Dániel csak 17 éves volt. Isten ma is kiválaszthat 17 éves fiatalokat és felkenve prófétává teheti őket, hogy legyenek az Úr szószólói. A másik három ember idősebb is lehet, mint Dániel, de engedelmeskednek neki, mert meglátják benne az Isten által felkent vezetőt. Ilyen bátor és becsületes tanítványokra van szükségünk ma. Dániel maga ilyen volt és megtanította Sidrákot, Misákot és Abednégót is, hogy ők is olyanok legyenek. Többet ért 4 ilyen ember Babilonban, mint 400 megalkuvó, akik azt ették, amit a király adott nekik, meghajolva a bálványai előtt és közben azt állították, hogy hisznek a Jehovában. A szomorú helyzet ma az, hogy a keresztyének sokasága ilyen megalkuvó. Isten Dánieleket, Sidrákokat, Misákokat és Abednégókat keres, akik megalkuvás nélkül kiállnak az Úr igazsága mellett ezekben a megalkuvásokkal terhelt napokban.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com 

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com

Kategória: Keresztyénség, Tanítások | Címke: ,

Három példa vallásos emberekre, akik nem szellemiek voltak – Zac Poonen

Three Examples of Men Wko Were Religious but Not Spiritual by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Júdás a levelében három olyan emberről beszél, akik vallásos és nem szellemi emberek voltak: Káin, Bálám és Kóré (Júdás 11). Nézzük meg őket egyenként:

  1. Káin

Káin nem istentelen ember volt. Mélyen vallásos volt, aki hitt az Istennek bemutatott áldozatokban (1 Mózes 4.3). Ábel szintén áldozatokat mutatott be Istennek, de a két áldozat, valamint Káin és Ábel közötti különbség olyan nagy volt, mint a pokol és a menny között, azaz a vallásos és a szellemi között. Káin és Ábel szimbolizálja a két jól ismert utat: a vallásos és a szellemi utat. Káin azokat jelképezi, akik külső dolgokkal áldoznak Istennek: pénzzel, szolgálattal, idővel, stb. Ábel ezzel szemben azokat szimbolizálja, akik feláldozták magukat az oltáron ugyanúgy, ahogyan Ábel a bárányt leölve az oltárra helyezte.

A vallásos emberek adhatnak ajándékokat: imát és sok értékes munkát, de nem értik, mit jelent feláldozni magukat. Fizethetik pontosan a tizedüket, de nem fogják halálra adni magukat a kísértés pillanataiban. Ez a különbség az Ó- és az Újszövetség között. Élhetünk az Ószövetség szerint anélkül, hogy halálra adnánk magunkat, de lehetetlen az Újszövetség szerint élnünk önmagunk meghalása nélkül.  Jézus nem azért jött, hogy tizeddel áldozzon, hanem hogy önmagát adja Istennek, kedves áldozatként. Káin és Ábel a széles- és az Istenhez vezető keskeny utat szimbolizálja: a vallásosság útját és az igazi szellemi utat. Lehetsz szolga önmagad halálba adása nélkül, de nem lehetsz fiú.

Isten Ábel áldozatára tűzzel válaszolt a mennyből, de nem jött le tűz Káin áldozatára. Amikor egy ember minden nap következetesen meghal önmagának, tűz fog lejönni a mennyből az életére és a szolgálatára. Ez az igazi szellemmel és tűzzel való megkeresztelkedés, amiről Keresztelő János beszélt, hogy Jézus ezt fogja adni azoknak, akik meghalnak önmaguknak. Másrészt egy testvér, aki egyszerűen csak jó dolgokat cselekszik, látszatra jó élete lehet, de a tűz és a menny felkenetése hiányozni fog az életéről.  A Sátán hamis „keresztsége” megcsiklandozza az érzéseket (amit ma a legtöbben élveznek), de az értéktelen szemét a szellemmel és tűzzel való igazi keresztséghez képest, amit Jézus elküldött a kereszt útját választó tanítványaira.

  1. Bálám

Bálám egy másik vallásos ember volt. Olyan igehirdető, aki az Urat akarta szolgálni, de aki a pénzkeresetben és a híres világi emberekkel való barátkozásban volt érdekelt (4 Mózes 22). Ő a saját elismertségét és a pénzügyi hasznot kereste az Úr nevében. Nagyon sok Bálámhoz hasonló hamis próféta van ma. A tanításaik alapvetően helyesek, szó szerinti értelemben, de a különbségtétellel nem rendelkező hívők nem ismerik fel, hogy Bálám szelleme mozgatja őket (szeretik a pénzt és az elismerést). Ők azok, akikről Pál a Fil. 2.21-ben azt írja, hogy a maguk hasznát keresik. Ők voltak azok, akik a pergamoni gyülekezetben Bálám tanítását követték. (Jel. 2.14). Nincs különbség az elismertség és a pénz keresése között a gyülekezetben. Mindkettő Bálám ugyanazon szellemének különböző változata.

  1. Kóré

Kóré is egy vallásos ember volt. Lévi papi törzséből származott (4 Mózes 16), de elégedetlen volt az Úrtól kapott szolgálattal. Többre vágyott, olyan akart lenni, mint Mózes. Ez a vallásos köntösbe burkolt vágy volt az, ami végül a pusztulását okozta. Ő és a lázadó társai – Dátán és Abirám és a családjaik – vannak egyedül lejegyezve a Szentírásban, akik élve jutottak a pokolba. (4 Mózes 16.32-33). Ilyen komolyan vette az Úr a népe fölé, általa felkent hatalom elleni lázadás bűnét.

A legtöbb vén, igehirdető és pásztor ma önjelölt. Az ellenük való lázadást nem kell komolyan venni, még szükség is lehet rá! Olyan valaki ellen lázadni azonban, akit Isten kent fel, az Isten legsúlyosabb ítéletét hozza valakire. Egy szellemi embernek álmában sem jut eszébe, hogy ilyen dolgot tegyen, de a vallásos embereknek igen. A vallásosság valójában egy szellemi tudatlanság.

Kóré azokat szimbolizálja, akik egészségtelen módon versenyeznek egymással a gyülekezetben. Amikor nehéznek találod hálát adni és értékelni egy istenfélő testvért, az egy jelzés arra, hogy van benned valami Kóré szelleméből. Amikor Isten szolgáját kritizálod, akkor telve vagy Kóré szellemével. Ha végighallgatod, hogy mások kritizálják őt, akkor olyan vagy, mint az a 250 lázadó, akik Kóréhoz csatlakoztak, akiket szintén megítélt Isten.

Sosem válunk szellemi emberré, ha nem tudunk különbséget tenni a vallásos és a szellemi dolgok között. A szükség órájában vagyunk, mivel az van megírva, hogy az utolsó napokban sokan lesznek, akik a kegyesség látszatát veszik fel, de nem lesz erő a szolgálatukban, ami a keresztről való beszéd.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com 

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Keresztyénség, Tanítások | Címke: , , , , ,

Néhány nagyszerű igazság a Szentírás első ihletett könyvéből – Zac Poonen

Some Glorious Truths from the First Book of Inspired Scripture by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Jób könyve a Szentírás első ihletett könyve, amit a Mózes első könyve előtt több évszázaddal írtak. (Mózes az első könyvét kb. 1500 évvel Krisztus előtt írta).

Érdekes látni, hogy Isten a Szentírás legelső könyvét nem a teremtésről írta, hanem egy istenfélő emberről, ami arról tanít minket, amit Isten mindig is keresett. Keresett egy istenfélő embert Énokh idejében, Noé idejében és Jób idejében. Isten kezdettől fogva azt tervezte, hogy egy 66 könyvből álló Szentírással ajándékoz meg minket. Ezek közül a legelső könyv arról szól, ami az Ő szívének a legfontosabb: egy istenfélő emberről. Figyeljük meg az első mondatot a Szentírás első ihletett könyvében: “Volt egy ember Úz földjén, akinek a neve Jób és ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő volt.” (Jób 1.1). Látjátok Isten szívét a Szentírás legelső mondatában? Itt volt egy ember, akit nevével (Jób) és azzal a hellyel (Úz) azonosítottak, ahol élt. Ezért nem lehetett őt összetéveszteni egy valahol máshol élő másik Jóbbal. Isten nem az okossága, a gazdagsága, vagy a más emberek előtti jó hírneve, hanem egyedül a jelleme alapján tesz bizonyságot róla. Itt látjuk az Isten szerinti igazi értékeket: becsületesség és minden gonoszságtól való elfordulás. Remélem ez ad feladatot számotokra.

A Sátán körbejárja a földet és különösen a hívőket figyeli. Mint ordító oroszlán szertejár, és azt keresi, kit nyeljen el (1 Péter 5.8). Amikor Isten megkérdezte a Sátánt: “Láttad a szolgámat Jóbot?” A Sátán azt válaszolta: “Igen, mindent tudok róla.” A Sátán minden ember szellemi állapotát ismeri. A démonai mindenhol ott vannak és megvizsgálják az emberek életét és tájékoztatják róla. Ezért a Sátán mindenkiről tud mindent az egész földön. Az Úr azt mondta a Sátánnak, amikor bizonyságot tett Jób mellett: “Nincs hozzá hasonló ember a földön: feddhetetlen és becsületes ember, aki féli Istent és elfordul a gonosztól” (Jób 1.8). Isten félelme vagy Isten tisztelete olyan valami, ami sokszor említésre kerül a Szentírás első ihletett könyvében. Itt azt látjuk, hogy Isten összehasonlította Jóbot a földön élő többi emberrel. Isten ma is ezt teszi.

A Sátán később azt mondta Istennek „Nem te vetted-e körül őt magát, a házát és mindenét, amije van?” (Jób 1.10). Abból, amit a Sátán mondott három nagy igazságot tanulhatunk meg. Isten háromszoros védelemmel vesz körül egy Istenfélő embert: először őt magát, másodszor a családját és harmadszor a pénzügyeit és a javait. A Sátán képes belelátni a szellemi birodalomba és kiismeri magát abban. Mi nem láthatjuk az isteni védelmet, de ott vannak. Nagy bátorítás számunkra tudni azt, hogy ha egy istenfélő életet élek, körülöttem is egy háromszoros védelem van. Egyetlen védelmi vonal sem távolítható el Isten engedélye nélkül.

Most nézzük meg Jób hogyan reagált minden próbára. Hallotta, hogy egymás után mindent elveszített. Jött a szolgája és azt mondta: minden elveszett. Jób felkelt, megszaggatta a ruháját, megborotválta a fejét, leborult a földre és dicsőítette Istent (Jób 1.20). A másik dolog, amit az ihletett Szentírás első oldalán láthatunk az, hogy egy istenfélő ember imádja Istent. Ez több mint ismerni a Bibliát, szolgálni az Urat. Isten embere mindenekelőtt egy imádó. Imádónak kell lennetek, amikor mindenetek megvan és akkor is, amikor mindent elveszítetek. Jézus azt mondta, hogy “Isten szellem, és akik imádják őt, azoknak szellemben és igazságban kell imádni Őt, mert az Atya ilyen imádókat keres” (János 4.23-24). Ahhoz, hogy imádó légy, mindent oda kell adnod Istennek. Jób azt mondta:

Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve! – Mindezekben nem vétkezett Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedett.” (Jób 1.22).

Jób kész volt bármit elfogadni, amit az Úr megengedett az életében.

Jób könyvében azt olvassuk, hogy még a három barátja (Elifáz, Bildád és Cófár) is vádolta őt. A negyedik, Elihu szelíd volt a vádlásait illetően, de ő is vádolta Jóbot. A Sátán és az angyalai jelleméhez hozzátartozik a vádlás. Egy igaz ember azonban nem engedi, hogy a vádlások hatással legyenek rá. Azok, akik rendelkeznek szellemi megkülönböztető képességgel fel fogják ismerni Isten emberét, függetlenül attól, hogy mit mondanak az emberek róla.

A Biblia legelső könyvében először hallhatunk a modern „gyógyulás és bővölködés” evangéliumáról. A három igehirdető azt mondta Jóbnak, hogy azért lett beteg és veszítette el a vagyonát, mert elveszítette Isten áldását. Az volt az üzenetük, hogy Isten áldása mindig egészséget és bővölködést eredményez. Figyeljük meg, hogy ezt a gyógyulás és bővölködés evangéliumát olyan emberek hirdették, akik nem ismerték Istent. Ma is így van ez. Emlékezzünk rá, hogy Jób, aki elveszítette az egészségét és minden vagyonát, Isten tökéletes akaratában volt, a három igehirdető azonban, akik a „gyógyulás és bővölködés” evangéliumát hirdették, teljes egészében kívül voltak Isten akaratán. Ez teljesen egyértelmű Isten hozzájuk intézett szavából: “Mindannyiótokra haragszom. Kérjétek meg Jóbot, hogy imádkozzon értetek, nehogy megbüntesselek titeket” (Jób 42.8).

Isten megmutatta Jóbnak a mindenhatóságát, és hogy Ő uralkodik minden teremtett dolog felett. Ez volt minden, amit el kellett mondani neki és Jób megalázta magát. A négy igehirdető közvetlen támadása során fejeződött be Jób semmivé válása. Isten néhány perc alatt közvetett módon elvégzett mindent. A minden teremtett dolog felett uralkodó Mindenható Istenbe vetett hit az, ami nyugalmat tud hozni a mi szívünkbe is, amikor problémákkal, szenvedésekkel és az ellenséggel nézünk szembe. Az Úr megkérdezte Jóbot: “Még mindig perelsz a Mindenhatóval?” (Jób 39.35) Jób, aki eddig minden érvre azonnal válaszolt, most elhallgatott. Azt mondta: “Uram semmi vagyok, és nem kell mondanom semmit. Nem szólok többet.” A Szentírás első ihletett könyve azt tanítja nekünk, hogy Isten akarata az számunkra, hogy felfedezzük, senkik vagyunk, Ő csak akkor lehet minden az életünkben. Az életünk ekkor valósítja meg Isten tervét és áldás lesz sokak számára. Mielőtt Isten használhatna valakit, előtte semmivé kell válnia.

Van néhány nagyszerű igazság, amiket megtanulhatunk a Szentírás első ihlettett könyvéből:

  1. Isten keresi az egész földön azokat az istenfélő embereket, akik imádják Őt.
  2. Az istenfélő emberek és a családjaik a Sátán támadásainak céltáblájává válnak.
  3. A Sátán csak akkor támadhat meg minket, ha arra Istentől engedélyt kap.
  4. Egy istenfélő férfinak lehet nehéz természetű felesége, de Isten meg tudja változtatni őt.
  5. Az istenfélő embereket a vallásos emberek félre fogják érteni.
  6. Az istenfélő emberek cselekedeteit Isten és a Sátán is éberen figyeli.
  7. A tökéletességhez a szenvedésen és a félreértéseken keresztül vezet az út.
  8. Az egészség és a bővölködés nem Isten áldásának a jele.
  9. Amikor olyannak fogjuk látni Istent, amilyen valójában, akkor senkinek fogjuk látni magunkat.
  10. Isten végső soron minden dolgot a javunkra fordít.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com 

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Keresztyénség, Tanítások | Címke: , , , , ,

A Sátán taktikái – Zac Poonen

Kategória: ítélet, Keresztyénség, Tanítások, utolsó idők | Címke: , , ,

A szellemi hatalom titka – A.W. Tozer

The Secret of Spiritual Authority by A. W. Tozer

 PDF formátumban letölthető itt

A világ lerombolja az Isten ismerete iránti sóvárgást, és a gyülekezet szomjúhozik Isten jelenlétére. Azonnali gyógymód lenne a legtöbb vallásos problémára, ha szellemi megtapasztalásokat keresve bemennénk Isten jelenlétébe, ahol azonnal megjutalmazna  minket azzal, hogy Őbenne lennénk és Ő mibennünk. Ez kiragadna minket a szánalmas szükségünkből és azt eredményezné, hogy a szívünk kitáguljon. Ez kiégetné a tisztátalanságokat az életünkből, ahogyan a tűz megégette a bogarakat és a gombákat a csipkebokorban …..

Akik készek arra, hogy a szívük összetörjön az Isten iránti szeretettől, azok Isten jelenlétébe kerülnek, és tágra nyílt szemmel csodálják Isten fenségét. Az összetört szívű emberek képviselnek egy olyan minőséget, amit a hétköznapi emberek nem ismertek meg vagy nem értettek meg. Ők mindig Isten jelenlétében voltak és ezért szellemi hatalommal szóltak, és arról beszéltek, amit ott láttak. Ők próféták és lázadó írástudók voltak: az írástudó azt mondja el nekünk, ami le van írva, a próféta pedig azt, amit látott.

Az írástudó és a próféta közötti különbség nem képzelődés, hanem olyan nagy, mint a tenger. Rengeteg őszinte hitű írástudó van ma, de hol vannak a próféták? Az írástudó kemény hangja az evangelizációkon hallható, de a gyülekezet azoknak a lágy hangjára vár, akik átszakították a fátyolt és a belső szemükkel néznek arra a csodára, ami Isten maga. Aki átszakítja a fátyolt és behatol az érzékeny, élő megtapasztalásba, ott szentség van jelen. Ez az előjog nyitva áll Isten minden gyermeke számára.

Jézus a testének összetöretése által távolította el a fátylat, ezért Isten részéről semmi akadálya annak, hogy belépjünk a jelenlétébe. Miért maradnánk ki abból? Miért kellene belenyugodnunk, hogy minden napot a Szentek Szentjén kívül töltsük, és sose menjünk be, hogy Istenre szegezzük tekintetünket? Halljuk, ahogy a Vőlegény azt mondja: “Hadd lássam az arcodat, hadd halljam a hangodat; mert édes a hangod és az arcod kedves.” Érzékeljük, hogy ez a hívás nekünk szól, de elmulasztunk engedelmeskedni annak. Évek múlnak el és megöregszünk, megfáradunk a sátor pitvarában. Mi az, ami gátol minket?

A válasz rendszerint adott: csupán az, hogy “hidegek” vagyunk nem magyarázat mindenre. Valami komolyabb dologról van szó, mint a szív hidegsége. Mi lehet a mögöttes oka a hidegség megtapasztalásának? Csak egy fátyol jelenléte a szívünkben? A fátyol, ami az első fátyol, még nem került eltávolításra, hanem ottmaradt és elzárja a fényt és elrejti Isten arcát előlünk. A romlott, óemberi életünk fátyla nem került megítélésre bennünk, nem vittük fel a keresztre és nem tagadtuk meg azt. Az önző életünk sűrű szövésű fátyla, amit valójában sosem ismertünk be, amit titokban szégyelltünk és ezért sosem hoztuk azt a kereszt ítélete alá. Ez az átlátszatlan fátyol nem valami misztikus dolog, és nem nehéz felismerni. Csak bele kell tekinteni a szívünkbe, hogy meglássuk azt. Lehet, hogy meg van varrva, foltozva és javítva, de mégiscsak egy ellenség az életünkre nézve, ami megakadályozza a szellemi fejlődésünket…

Az önzés egy áthatolhatatlan fátyol, ami elrejti Isten arcát előlünk, ami csak szellemi megtapasztalás által mozdítható el és nem csak tanítás által. Nem elégedhetünk meg egy szép tanítással önmagunk keresztre feszítéséről. Ezzel csak Saulra hasonlítanánk, aki megkímélte a nyáj és az ökrök javát. Fel kell venni a keresztet, hogy végezze el a halál munkáját bennünk. Az önző bűneinket keresztre kell vinni, hogy megítélésre kerüljenek. A meghalás sosem kellemes. Semmi sem lehet olyan fájdalmas, mint egy drága, finom anyag elszakítása, amit az élet hozott létre. Az, amit a kereszt Jézussal tett azt akarja tenni minden emberrel, hogy szabaddá váljon. A kereszt egy durva, halálos eszköz, de hatékony és nem tartja ott függve az áldozatát örökre.

Eljön a pillanat, amikor a kereszt munkája befejeződik. Ez a pillanat az, amikor a szenvedő áldozat meghal. A halált követő feltámadás dicsőség és erő, a fájdalom elmúlik, az öröm eltávolítja a fátyolt és bemegyünk a valódi szellemi megtapasztalásba, az élő Isten jelenlétébe.

Részlet A.W Tozer  “The Pursuit of God” (Isten keresése) című könyvéből.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető.

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Szellemi harc, Tanítások, utolsó idők | Címke: , ,

Pénzügyi útmutató hívők számára – Zac Poonen

Financial Discipline for Believers by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Jézus nagyon világossá tette, hogy csak azokra bíz igazi kincseket, akik hűek a hamis mammonon (Lukács 16.11). Sok hívő szellemi szegénységének az oka az, hogy nem hűségesek a pénzügyeik területén. Ez az egyetlen oka ma sok igehirdető kenet nélküli üzenetének.

Minden hívőnek először meg kell tanulnia, hogy engedelmeskedjen Isten Róma 13.8-ban leírt parancsolatának: „senkinek semmivel ne tartozzatok.”

A Biblia nem mondja azt, hogy „ne vegyél fel kölcsönt.” Nem bűn kölcsön kérni pénzt, ha végszükségben vagy, de vissza kell adni azt, olyan hamar, amint az lehetséges, mert bűn adósnak maradni. „A kölcsönkérő a kölcsönadó szolgája” (Péld. 22.7). Isten nem akarja azt, hogy bármelyik gyermeke szolgája legyen bárki emberfiának. Ezért mindenkinek törlesztenie kell az adósságát, amint lehet, még akkor is, ha az egy kis időt igényel. Isten úgy lát téged, hogy kész a szíved engedelmeskedni az Ő igéjének akkor is, ha az adósságod részletfizetése nagyon kicsi lenne? (2 Kor. 8.12).

Ha a kölcsönöd hat hónapnál tovább fennáll, akkor az érvényes banki kamatot hozzá kellene adni az összeghez, amikor visszafizeted (ahogyan azt Zákeus is tette – Lukács 19.8). Becsületbeli kérdés így cselekedni.

Minden vénnek Isten előtti felelőssége azt tanítani a gyülekezet tagjainak, hogy adósság nélküli szabad életet éljenek. A hívőknek nem lenne szabad megengedni azt sem, hogy az adósság fenntartásának bűnében éljenek, ugyanúgy, ahogyan nem lenne szabad megmaradniuk a házasságtörés bűnében sem!

A hitelkártya adósságot nagyon komolyan kell venni, mert nagyon gyorsan növekedhet. Hívőknek a hitelkártya helyett meg kellene inkább tanulniuk bankkártyát használni. Ha bankkártyát használnak, akkor minden hónapban ki kell fizetniük a bankkártya adósságukat. Ha a visszafizetés egy hónapon túl sem történik meg, akkor önfegyelmet kell gyakorolniuk, hogy ne használjanak bankkártyát mindaddig, míg minden adósságukat nem törlesztették. Isten meg fogja becsülni azokat, akik ilyen radikális módon kezelik az adósságukat.  Sosem lenne szabad semmi drága dolgot vásárolni hitelre. Először takarékoskodni kellene a meglévő pénzzel és csak utána vásárolni ilyesmit. Jézus így cselekedne.

A legtöbb adósság a telhetetlenség, a fegyelmezetlen élet és költekezés eredménye.

Minden hívőnek meg kell takarítania valamennyi pénzt minden hónapban. Ez úgy lehetséges, ha egy feszes havi költségkerettel gazdálkodnak és nem kísérleteznek azzal, hogy magasabb életszínvonalon éljenek, mint amit megengedhetnek maguknak – a körülöttük lévő, magasabb életszínvonalon élő embereket utánozva. Nem kellene pénzt pazarolniuk a hívőknek szükségtelen vásárlásokra, vagy drága összejöveteleket tartani a barátokkal. Sok összejövetel kidobott pénz csupán, hogy elnyerjed a barátok megbecsülését (ez a bálványimádás egyik formája). A vendéglátást a család pénzügyi lehetőségein belül kell gyakorolni.

A család jövőbeni szükségeire való takarékoskodás sokkal fontosabb, mint jó hírnevet szerezni a gyülekezetben a vendéglátás területén. A Biblia azt tanítja, hogy az apáknak meg kell takarítani pénzt a gyermekeik számára (2 Kor. 12.14b). Az Istenben való bízás a szükségeid idején nem azt jelenti, hogy lemondasz a családod számára való megtakarításról. A Biblia azt parancsolja, hogy menjünk a föld legkisebb teremtményéhez, a hangyához és tanuljunk bölcsességet tőle. A hangya tudja, hogy a tél idején nehéz idők jönnek és ezért nyáron gyűjti be az élelmet (Lásd Péld. 6.6-11). Meg kell tanulnunk a hangyától, hogy megtakarítsuk a szükségtelen kiadásokat a jövőre. Meglepő, hogy egy hangya ebben a tekintetben a maga kis eszével mennyivel bölcsebb, mint a legtöbb ember!

Manapság nagyon drága a gyerekeink taníttatása és a család orvosi ellátása. Ezért erre pénzt kell félretenni. Ha ezt nem teszed meg most, a végén más hívőknél koldulhatsz, hogy segítsenek. A Szent Szellem azt mondta, hogy bárki hívő, aki nem gondoskodik a család szükségeiről, az rosszabb a hitetlennél (1 Tim. 5.8). Sok esetben a feleség (mert ő nem pénzkereső) pazarlóan költekezik, mert nem tájékozott a család pénzügyi helyzetéről. A férjnek világossá kell tenni a család pénzügyi helyzetét a feleség számára és azt mondani: “Nem”, semmi költekezés olyasmire, amire a családnak nincs szüksége. Így a család megtakaríthat valamennyi pénzt a jövőbeni kiadásokra. Ilyen megtakarítások bizonyára lehetségesek minden háznál, ha fegyelmezetten gazdálkodnak a pénzzel és minden hónapban megtakarítanak valamennyit.

Ahogyan a vég idejéhez közeledünk, egyre óvatosabbaknak kell lennünk a pénzköltést illetően. Nem bízhatunk a „bizonytalan gazdagságban”. Egyedül a mennyei Atyában bízhatunk (1 Tim. 6.17). Emlékezzünk az ígéretre: “Isten minden szükségünkről gondoskodni fog” (Fil. 4.19). Ez azonban csak akkor fog teljesülni, ha engedelmeskedünk Isten igéjének, tanulunk a hangyától, és valóban Isten királyságát keressük először, máskülönben nem (Máté 6.33).

Azt hirdetem, amit hívőként 59 éven át és a házasságom 50 éve alatt magam is gyakoroltam. Sosem volt kölcsönünk vagy adósságunk egyetlen napra sem, senki felé. Még a házasságunk kezdeti napjaiban sem, amikor nagyon szegények voltunk, akkor is pontosan engedelmeskedtünk a Róma 13.8-ban leírtaknak és sosem bonyolódtunk adósságba. Mindig azt kerestük, hogyan éljünk a Máté 6.33 szerint, Isten országát keresve először. A mennyei atyánk mindig gondoskodott a földi szükségeinkről. Ráadásul még egy csodálatos szellemi gazdagságot is adott nekem. Ezért ma bátran tudom mondani minden hívőnek, hogy „kövessetek engem” az élet ezen területén: mindenkinek a saját jövedelmi keretein belül, ahogyan Isten igéje megparancsolja azt., és szabadok lesztek az adósságtól.

Néhány hívő még akkor sem fizeti vissza az adósságát, amikor elegendő pénze van visszafizetni. Az ilyen hívők teljesen felelőtlenek és úgy viselkednek, mint a hitetlenek. Néha még abban is reménykednek, hogy a kölcsönadó elfelejtkezik a kölcsönről! Az ilyen hívők teljes mértékben Isten ellenségei és gonoszok.

Mit kezdjünk Jézusnak azon parancsolatával, hogy „aki kér tőled annak adj, és aki elfogadja azt tőled, ne kérd vissza attól” (Lukács 6.30)?

Sosem szabad egyetlen verset kiragadni a Szentírásból. Amikor a Sátán egy verset idézett Jézusnak, akkor azt mondta: „meg van írva”, Jézus azonban azt válaszolta rá, hogy „az is meg van írva …” (Lásd Máté 4.6-7). Isten igéjének teljes igazságát tehát nem egyedül a „meg van írva” jelenti, hanem a „meg van írva” és az „az is meg van írva” együtt.

Ezért, amikor azt olvassuk, hogy „aki kér tőled, annak adj, és aki elfogadja azt tőled, ne kérd vissza attól”, arra is emlékeznünk kell, hogy az is meg van írva, hogy az „Úré a föld és annak teljessége” (1 Kor. 10.26). Ez azt jelenti, hogy az a pénz, amit megkerestél és a bankszámládon van és minden tulajdonod az mind az Úré és nem a tiéd. Amikor tehát azon gondolkozol, hogy adsz vagy kölcsönadsz pénzt valakinek, akkor oda kellene menned a pénz igazi tulajdonosához (az Úr Jézushoz) és egy világos útmutatást kapni tőle, hogy adjál-e pénzt annak a személynek? Csak igen válasz esetén lenne szabad adnod.  Ha azonban úgy cselekszel, mintha a pénz a tiéd lenne, és úgy döntesz és cselekszel, ahogyan neked tetszik, akkor sok pénzügyi problémába fogsz belekeveredni. Minden pénz a földön az Úr pénze. Semmi sem a miénk. Ezért mindig meg kell kérdezni Őt és világos útmutatást kapni tőle, mielőtt bárkinek pénzt adsz vagy kölcsönzöl.

Ha komolyan keresed az Urat, egy bizonyos időn belül meg fogja mondani neked, hogy adj-e pénzt valakinek; és egy bizonyos időn belül mondhatja azt is, hogy ne adj pénzt, mert Ő látja annak a személynek a szívét, aki tőled pénzt kér. Így véd meg téged a becsapástól.

Uram segíts mindnyájunknak Jézus lábnyomában járva fegyelmezetten gazdálkodni a pénzünkkel az életünk ezen nagyon fontos területén.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Keresztyénség, Tanítások | Címke: , , , ,