Lásd meg Jézus dicsőségét az Ézsaiás könyvében – Zac Poonen

Behold the Glory of Jesus from the book of Isaiah by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Az Ézsaiás 42.1 beszél Jézusról, mint Isten szolgájáról, akit a Szent Szellem kent fel. “Ímé az én szolgám, akit támogatok.” Isten igaz szolgája az, akit Isten támogat és nem pénzzel vagy más módon támogatnak emberek vagy szervezetek. Az Úr az, aki támogat minket folyamatosan. Emberek adhatnak nekünk ajándékokat, de sosem függhetünk az emberektől vagy a pénztől. A „támogat” (segít, gyámolít) szó azt fejezi ki, hogy mitől, vagy kitől függünk. Nekünk egyedül az Úrtól kell függenünk. Amikor elérkezünk arra a helyre, ahol már nincs semmiféle támogatás, akkor Isten betölt szellemével.

Az Ézsaiás 42.2 azt mondja: „Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.”

Ezt idézi Jézusra vonatkoztatva a Máté 12.19-20, ahol továbbmegy, és azt mondja:

Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán és a megrepedt nádat nem töri el.”

Ez azt jelenti, hogy az Úr nem akadályoz senkit abban, hogy elrontsa az életét, viszont bátorít a helyreállításra. Az Úr nem fogja a pislogó gyertyabelet kioltani, hanem ráfújva feléleszti azt. Isten abban érdekelt, hogy segítse a gyenge, elbukott hívőket. Segítse azokat, akik elbátortalanodtak vagy elcsüggedtek, megerősítve a szellemüket. Az Úr igaz szolgájának mindig ilyen bátorító, szellemet erősítő szolgálata lesz azok felé, akik elcsüggedtek, reménytelenek és feladták az életüket. Mindannyian ilyen szolgálatot keressünk, mert erre van szükség mindenhol.

Az Ézsaiás 42.19 mondja:

Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? Kicsoda süket, mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?” 

Ez egy elgondolkodtató vers, különösen azért, mert világosan Jézusra utal (mint azt az 1. verstől láthatjuk). Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten igaz szolgája vak és süket sok dologgal kapcsolatban, amit maga körül lát és hall. Sok dolgot lát, de nem veszi figyelembe azokat (20. vers). Nem a körülötte lévő emberek bűnét kutatja. Nem azért hallgatja őket, hogy rajtakapja őket valamin, amit mondanak. A farizeusok voltak ilyenek, akik mindig arra vártak, hogy rajtakapják Jézust, hogy vádolhassák őt. Sok keresztyén sajnos hasonlít hozzájuk, mert mindig arra várnak, hogy megvádoljanak valakit valamiben, amit mond – nagyon gyakran azért, mert féltékenyek a szolgálatukra. Ne legyetek ilyenek! Legyetek vakok és süketek sok dologgal kapcsolatban, amit láttok és hallotok magatok körül. Hallottad, hogy valaki hamisan vádaskodott ellened? Ha süket voltál nem hallottad meg azt. Ne halld meg azokat! Nem jó dolog az Isten szolgájának „vaknak” lenni egy vonzó nő láttán? Van szemed, de nem látsz, mert „vak” vagy! Van füled, de nem hallasz. Nem ítéled meg azt, amit a szemed lát vagy a füled hall. Így élt Jézus és így kell élnünk nekünk is (Ézsaiás 11.3)

Ézsaiás 50.4 egy prófécia Jézusról. Azt mondja itt, hogy Jézus fegyelmezte a nyelvét, amit arra használt, hogy vigasztalja a fáradt embereket a maga korában. A nyelv a testünknek az a része, amit Isten használ és Isten minden szolgájának fegyelmeznie kell a beszédét. Jézus beszéde olyan volt, mint az éles kard (49.2). Isten beszéde, ami elhagyja a szánkat időnként olyan, mint egy éles kard, ami a szívekbe hatol és nyilvánvalóvá teszi a rossz szándékokat, néha azonban barátságos szóval bátorít. Azt olvassuk itt, hogy Jézus minden reggel korán kelt, hogy hallja, mit mond neki az Atya. (50.4. vers). Ha hallott valamit, azonnal engedelmeskedett neki. Elfogadta az Atya akaratát még akkor is, amikor az Atya megengedte az embereknek, hogy üssék és verjék őt. (5-6 vers). Amikor az emberek ezt tették Jézussal, ő „olyanná tette az arcát, mint a kova” (7. vers), mert nem akart bosszút állni rajtuk vagy megfenyegetni őket, hanem megbocsátott és megáldotta őket. Tudta, hogy nem fog megszégyenülni, mert Isten megerősíti Őt (8. vers).

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Magyar tanítások | Címke: , | 2 hozzászólás

Video tanítások a youtubon – Abonyi Sándor

Kedves Látogatók!

Több tanításom és tanítás-sorozatom van a blogon, amelyek MP3 formátumban meghallgathatók és van mellé PPT bemutató is. Sokszor a PPT bemutatót hasznos együtt látni a hallottakkal, mert kiemeli a lényeget, többször szemléltető ábrák is vannak benne és ezek mind növelik az érthetőséget.

A kettő együttes használatának előnyeit kihasználva (az MP3-as anyagokból és a PPT bemutatókból) elkezdtem video slide showkat készíteni és azokat egy külön youtube csatornára feltölteni. Néhány tanítás már elkészült, de még lesz néhány a jövőben.

Ezek itt érhetők el:

https://www.youtube.com/channel/UCz9CTl7InOEcGsBpDS4ugsQ/videos

Jó épülést kívánok mindenkinek Sándor

Kategória: Magyar tanítások | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Győzelem, vereség és kapzsiság – Zac Poonen

Victory, Defeat and Deception by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt    

A Józsué 6.2-ben az Úr azt mondta Józsuénak: “kezedbe adtam Jerikót”

Tudnunk kell, amikor a Sátán ellen megyünk harcba, hogy ő már vereséget szenvedett a Golgotán és hogy az Úr „összetöri a Sátánt a lábatok alatt hamar” (Róma 16.20). Az Úr nem azt mondta Józsuénak, hogy „neked fogom adni Jerikót hét nap múlva.” Nem. Azt mondta, hogy már neked adtam a várost, csak menj be és foglald el azt.”

Mindezzel együtt az izraelitáknak körbe kellett járniuk a várost 13-szor hét nap alatt és a hetedik napon meg kellett fújni a kürtjeiket. A város körbejárásából és a kiabálásból néhány hívő sajnálatos módon egy technikai módszert alkotott. Ennek csak akkor van értelme, ha az Úr megparancsolja ezt, és annak valóban szellemi tartalma van. Az elhívásunk a Golgotán aratott győzelmen kell, hogy alapuljon, akárhová megyünk. Meg kell vallanunk, hogy a Sátán vereséget szenvedett. “Legyőzték a Sátánt a bizonyságtételük beszédével”, amikor azt mondják: ‘Sátán te már vereséget szenvedtél a kereszten’ (Jelenések 12.11). Nagy örömöt okoz nekem mindig, amikor arra emlékeztetem a Sátánt, hogy már vereséget szenvedett. Tudom, hogy nem szereti ezt hallani.

Emlékszem, egyszer egy hölgyet hoztak el hozzám, hogy imádkozzak érte. Megkérdeztem tőle, hogy elfogadta-e már az Urat, mint megváltóját és mondta-e a Sátánnak, hogy már vereséget szenvedett a kereszten. Hirtelen megváltozott hangon rám kiáltott: “engem nem győztek le a kereszten.” Rögtön tudtam, hogy egy démon van benne, aki hozzám beszél. Ezért azt mondtam a démonnak: “te hazug vagy. Már vereséget szenvedtél a kereszten 2000 évvel ezelőtt. Menj ki belőle a Jézus nevében.” A démon azonnal kiment belőle. Ekkor már azt tudta mondani a Sátánnak: “Sátán, te vereséget szenvedtél a kereszten.” Azon a napon megtanultam, hogy a gonosz nem szívesen emlékszik vissza, hogy vereséget szenvedett a kereszten. Ezért elhatároztam, hogy gyakran emlékeztetem rá és megtanítom a hívőket is az egész világon arra, hogy gyakran emlékeztessék a Sátánt erre.

Milyen gyakran mondod a gonosznak, hogy vereséget szenvedett a kereszten? Kezdd el ma. Mondd neki gyakran, hogy vereséget szenvedett a kereszten. Gyűlölni fog ezért, hogy ezt mondod neki, de én szeretem, amikor a gonosz gyűlöl engem, mert akkor tudom, hogy jó úton járok. Ne félj a Sátántól! Képes leszel rá, hogy a lábad alatt tudd Isten hatalma által, amikor hallja a bizonyságtételed beszédét. Ezzel nem egy technikát tanítok nektek. Ha nem tartod tisztán a lelkiismeretedet és úgy próbálsz meg ellene állni a Sátánnak, akkor ki fog nevetni és azt fogja mondani neked: “ismerem Jézust és Pálról is tudok, de te ki vagy?” (Ap.csel. 19.15). Ezért először Istennek engedelmeskedj, és csak azt követően állj ellene a gonosznak (Jakab 4.7). “Légy erős és bátor” – mondta az Úr Józsuénak (Józsué 1.7).

A Józsué könyve 7. fejezetében arról olvashatunk, amikor Izrael elszenvedte első vereségét Kánaánban. Józsué megkérdezte az Urat, hogy mi volt az oka a vereségnek, és az Úr azt válaszolta neki: “bűn van a táborban.” Egy ember ellopott valamit és elrejtette azt. Isten nagyon világosan azt mondta nekik: “ne tartsatok meg magatoknak semmit abból, amit Jerikóban zsákmányoltok. Mindent oda kell adni az Úrnak” (Józsué 6.17). Minden izraelita engedelmeskedett a parancsnak, kivéve Ákánt. (Józsué 7.20). Amikor végül elkapták és leleplezték, bevallotta, hogy bűnt követett el. Meglátott egy csodálatos babiloni köntöst egy házban és megkívánta azt. Ezt mondta: “megláttam, megkívántam, elvettem és elrejtettem” (Józsué 7.21): ez négy lépés a kísértésben. Így vétkezünk mi is rejtegetve a bűnünket. Ákánt azt követően halálra kövezték.

Amikor Ákán azt hallotta, hogy az Úr nem engedte meg bármit is megtartsanak a Jerikó ostrománál megszerzett zsákmányból, akkor így gondolkozott: “ha az óriások megölése és a városuk elfoglalása után nem szerzek meg magamnak valamit, akkor a következő 20 évben szegény ember leszek, ezért az lesz a legjobb, ha most megtartok valamit magamnak.” Nem igazán értette meg, hogy az Úr csak próbára akarta tenni az izraelitákat Jerikónál, hogy leleplezze a kapzsiságot. A Józsué 8.2-ben arról olvashatunk, hogy az Úr azt mondta a népnek: mostantól fogva megtarthatnak maguknak minden hadizsákmányt Kánaánban! Milyen ostoba volt Ákán! Ha tudott volna várni, akkor megszerezhetett volna minden aranyat, ezüstöt és ruhát, amit akart, de elhibázott mindent, mert elbukott, amikor Isten megpróbálta őt. Isten titeket is meg fog próbálni, hogy meggyőződjön, mohóságotokban megszereztek-e magatoknak valamit. Ha így tesztek, hibát követtek el, mert elveszítitek a legjobbat, amit Isten eltervezett számotokra az életetek hátralévő részére. Ha Isten királyságát keresitek először, akkor Ő meg fog adni nektek mindent, amire szükségetek van.

A Józsué 8.26-ban azt olvassuk, hogy legyőzték Ajt, miután megölték Ákánt. Le kell rendeznünk a múltat, mielőtt előre mozdulhatnánk, különben vereséget fogunk szenvedni a mi „Ajunknál” az életünkben. Azt látjuk itt, hogy Józsué ugyanúgy felemelte a dárdáját, ahogyan Mózes is felemelte a kezét a hegy tetején. A katonái harcoltak és legyőzték Ajt. A legnagyobb veszély mindannyiunk számára az, ha egy győzelem után elbizakodottá válunk. Abban a pillanatban, amikor elkezdünk egy kényelmes keresztyén életet élni, könnyen megtéveszthetőkké válunk. Jó példa erre a Józsué 9. fejezetében leírt történet is, amikor néhány gibeonita, akik valójában kánaániták voltak, és akiket meg kellett volna ölniük, eljöttek, hogy találkozzanak Józsuéval (Józsué 9:4). Ravaszak voltak és úgy tettek, mintha messzi földről jöttek volna, mert elhasználódott ruhát és sarut viseltek és penészes kenyeret vittek magukkal (Józsué 9:5) és hízelegtek az izraelitáknak. Mi is nagy veszélyben vagyunk, amikor emberek hízelegnek nekünk. Ilyenkor a megtévesztés már a küszöbön van. A Józsué 9.14-ben azt olvassuk, hogy „Izrael férfiai nem keresték az Úr tanácsát.” Józsué hitt a gibeonitáknak és szövetséget kötött velük, ahelyett, hogy megölte volna őket. Három nap múlva rájöttek, hogy kánaániták voltak és meg kellett volna ölni őket. (Józsué 9.16), de miután már szövetséget kötöttek velük, tartaniuk kellett magukat a szavukhoz.

Mit tanulhatunk ezekből az esetekből? Ez egy figyelmeztetés számunkra, hogy legyünk óvatosak, ne hagyjuk magunkat megtéveszteni azok által, akik hízelegnek nekünk és rossz motivációval csatlakozni akarnak a gyülekezetünkhöz. A legbiztosabb dolog ilyen esetekben az Úr tanácsát keresni és nem a saját elménkre támaszkodni. Különösen azt követően kell óvatosaknak lennünk, amikor nagy győzelmeket aratunk. Az evangéliumokban arról olvashatunk, hogy rögtön azt követően, hogy Jézus sok csodát tett és gyógyított, kiment a pusztába imádkozni, hogy mindenért az Atyának adjon dicsőséget (Lukács 5.15-16). Ez egy példa számunkra. Nem akkor vagyunk-e a legnagyobb veszélyben, ha nem keressük az Úr tanácsát, miután győzelmeket arattunk? Nem akkor, amikor minket győztek le. A legnagyobb veszélyben egy győzelem után vagyunk és nem egy vereség után. Egy vereség után rendszerint ismét keressük az Urat, mert cserbenhagytuk Őt. Amikor folyamatosan győzelmeket aratunk, akkor a szellemi büszkeség veszélye fenyeget minket.

A Józsué 10. fejezetében, amikor öt király megtámadta Gibeont és a gibeoniták Józsuét hívták segítségül, az Úr bátorította Józsuét és azt mondta neki: “ne félj, a kezedbe adtam őket. Senki sem fog megállni előtted” (Józsué 10.8). Állandóan ez a szó ismétlődött: “már neked adtam “. A győzelem egy előre eldöntött dolog volt, még mielőtt a harc elkezdődött volna. Így kell harcolni a Sátán ellen is. A Sátán és az angyalai nem tudnak ellenállni nekünk. A pokol kapui sohasem fognak diadalmaskodni az élő Isten gyülekezete felett. Józsué lecsapott rájuk és legyőzte őket és “senki sem tudott egyetlen szót sem szólni Izrael ellen” (Józsué 10. 21). Ekkor Józsué magához hívatta Izrael férfiait és azt mondta nekik: “tegyétek a lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára” (Józsué 10.24). A Biblia azt mondja a Róma 16-ban: Isten békessége „hamarosan össze fogja törni a Sátánt (nem a Golgotán), a ti lábaitok alatt.”Jézus már legyőzte a Sátánt a Golgotán, de a Sátán most lesz összetörve a lábunk alatt.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: gyülekezet, Magyar tanítások | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Victory, Defeat and Deception by Zac Poonen

The source is available here

In Joshua 6:2, the Lord told Joshua “I have already given Jericho into your hand. “This is what we need to know when we go to fight against Satan – that he has already been defeated on Calvary, and that the Lord will crush him under our feet (Romans 16:20). The Lord did not tell Joshua, “I am going to give Jericho to you in another seven days.” No. He said, “I have already given you the city. Just go in and take it.”

All that the Israelites had to do was to march around the city 13 times in seven days and then blow their trumpets on the seventh day. This marching around a city and the shouting has unfortunately degenerated into a technique that some believers adopt. It is only when the Lord commands these things that they have any value. Our calling is to establish the victory of Calvary wherever we go. We must confess that Satan has been defeated. “They overcame Satan by the word of their testimony to Satan, saying, ‘Satan you have been defeated on the cross.’ “- by blowing their trumpets (Revelation 12:11). I have great joy in reminding Satan about his defeat very frequently. I know he doesn’t like to hear it.

I remember once when a lady was brought to my house for prayer. I asked her to accept the Lord as her Saviour and to tell Satan that he had been defeated on the cross. She suddenly shouted at me with a changed voice saying, “I was not defeated on the cross.” I then realised that it was a demon inside her that was speaking to me. So I told the demon, “You are a liar. You were defeated on the cross 2000 years ago. Get out of her in Jesus’ name.” The demon left immediately. Then she could tell Satan, “Satan, you were defeated on the cross.” I learned one thing that day – that the devil doesn’t like to be reminded that he was defeated on the cross. And so I resolved to tell him that frequently myself, and also to teach believers across the world to tell him that regularly.

How many times have you told the devil that he was defeated on the cross? Start today. Tell him often that he was defeated on the cross. He will hate you for saying that. But I like it when the devil hates me, because then I know that I am on the right track. Don’t be afraid of Satan. You will be able to put him under your feet through the power of God, as you proclaim the word of your testimony to him. I am not teaching you a technique here. If you don’t keep your conscience pure and you try to resist Satan, he will laugh at you and say, “I recognize Jesus, and I know about Paul. But who are you?” (Acts 19:15). So submit to God first and then resist the devil (James 4:7). “Be strong and courageous, “the Lord told Joshua (Joshua 1:7).

In Joshua chapter 7 we read of Israel being defeated for the first time in Canaan. Joshua asked the Lord why Israel was defeated and the Lord replied saying, “There is sin in the camp.” One man had stolen something that was forbidden. God had told them very clearly, “You must not take anything in Jericho for yourselves. It must all be given to the Lord” (6:17). All the Israelites obeyed that command except Achan (7:20). When he was finally caught and exposed, he confessed that he had sinned. He had seen a beautiful Babylonian dress in a house and coveted it (‘Shinar’ is another word for Babylon). He said, “I saw, I coveted, I took, I hid” (verse 21)- four steps in temptation. This is how we sin too – and then hide our sin. Achan was then stoned to death.

When Achan heard that he would not be permitted to take anything of the spoils of battle in Jericho, he must have thought, “If after killing these giants and capturing their cities, I am not going to get anything myself, during the next 20 years, I will be a poor man. So I’d better keep a little bit for myself.” Little did he realise that the Lord was only testing the Israelites at Jericho to see if they would be covetous. In Joshua 8:2, we read that the Lord said to the people, that from then on, they could take all the spoil of battle in Canaan for themselves! What a fool Achan was! If only he had waited, he could have got all the silver and gold and garments that he wanted. But he missed all of that because he failed when God tested him. God will test you too, to see whether you grab something in covetousness. If you do, you will miss God’s best that He had planned for you, for the rest of your life. Instead, if you seek God’s kingdom first, He will give you all that you need always.

In Joshua 8:26, we read how Ai was defeated after Achan had been killed. We have to set right the past before we can move forward; otherwise we will keep on being defeated in the Ai’s of our life. We see here that Joshua lifted up his javelin over Ai, just like Moses had lifted up his hand on the mountain top. And his soldiers fought and Ai was defeated. Now, the great danger that all of us face after we have won a victory is the danger of becoming complacent. The moment we begin to relax in the Christian life, we are in danger of being deceived. And that’s what happened to Joshua (Chapter 9). Some Gibeonites – who were Canaanites who should have been killed – came and met Joshua (9:4). They acted craftily and pretended they were coming from a distant place, by wearing worn-out clothes andworn-out sandals and carrying old, mouldy bread with them (9:5). They also flattered the Israelites. We are in great danger when people flatter us. Deception is then very close. We read in 9:14, “The men of Israel did not seek advice from the Lord.” Joshua believed them and made a covenant with them not to kill them. Three days later they discovered that these people were Canaanites who should have been killed (verse 16). But by then they had already made a covenant with them – and they had to keep their word.

What can we learn from this incident? It is a warning for us to be careful that we are not deceived by those who flatter us and who want to join the church with wrong motives. The safest course of action in such cases is to seek the Lord’s advice and not to lean on our own wisdom. We must be especially careful immediately after winning great victories. We read in the gospels, how, immediately after a time of many miraculous healings, Jesus would slip away into the wilderness to pray, to give all the glory to His Father (Luke 5:15,16). That’s an example for us. When is it that we are in danger of not seeking counsel from the Lord? When we have been victorious! Not when we are defeated. We are in greater danger after a victory than after a defeat. Usually after a defeat, we draw close to the Lord because we have failed Him in some way. It’s when we have been victorious for a while, that we are in danger of spiritual pride.

In Joshua chapter 10, when five kings attacked Gibeon, and the Gibeonites sought Joshua’s help, the Lord encouraged Joshua by saying, “Don’t be afraid. I have given them  into your hands. Not one of them will stand before you” (verse 8). The word was always, “I have already given “. Victory was a foregone conclusion, even before the battle started. That is how we must go to battle against Satan too. Satan and his demons will not be able to stand before us. The gates of hell will never prevail against the church of the living God. Joshua came upon them and defeated them and “no one could utter a word against Israel” (verse 21). Then Joshua called for the men of Israel and said, “Put your feet on the necks of these kings” (verse 24). The Bible says in Romans 16:20 “The God of peace will soon crush Satan (not on Calvary) under your feet.”Jesus has already defeated Satan on Calvary. But Satan will be crushed under our feet now.

-§-

Copy Right – Christian Fellowship Church, Bangalore, India.

This writing can publish freely without changes (www.cfcindia.com)

Kategória: Christianity, English teachings, holiness, Spiritual war | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Úgy érzed, hogy feladod? – David Wilkerson

Do You Feel Like Given Up? by David Wilkerson 

Egyre több szolgáló ír nekem az utóbbi hónapokban, kifejezve aggodalmát azokkal a gyülekezetében lévő emberekkel kapcsolatban, akik egyszerűen feladják. Egyre több keresztyén kerül ma döntés elé. Senkinek nem kell így viszonyulnia az Úrhoz, aki feladásról beszél. Néhány keresztyén még a Jézus felé irányuló szeretetének elhagyásáról is beszél. A legtöbb kétségbeesett keresztyén arra gondol, hogy csak ők azok, akik feladják. Olyan gyakran hallani mostanában: “nem tudom ezt tovább csinálni. Teljesen reménytelen! Mi értelme próbálkozni tovább?”

Néhány szolgálótól, akik csak pozitív üzeneteket hirdetnek folyamatosan azt hallom ma, hogy minden keresztyén csodákat él át, mindenki azonnal választ kap az imájára, mindenki jól fogja érezni magát, mindenki jól fog élni, és az egész világ gyönyörű és csodálatos. Ezeket a jó és egészséges dolgokat kívánom én is Isten népének, de nagyon sok őszinte és becsületes keresztyén életében a dolgok állása valójában nem ilyen. Milyen szomorú ezeket a felszínes üzeneteket hallgatni ma, amik a szószékekről folyamatosan elhangzanak. Ez sérti az alázatos és szegénnyé lett Jézust, aki a világ szemében bukott emberként halt meg. Ezek a pozitív, materialista igehirdetések egyáltalán nem készítik fel ma a keresztyének nemzedékét a szenvedések elviselésére. Nem tanulnak meg alázatban megelégedettek lenni, hanem csak állandóan bővölködni akarnak. Isten szolgálata így egyfajta olimpiai versennyé válik, ahol mindenkinek aranyérmet kell nyernie.

Ne csodálkozzunk, ha a fiataljaink elbuknak és feladják, mert nem tudnak megfelelni egy olyan kitalált vallásos elképzelésnek, hogy boldog, gazdag, sikeres és mindig pozitívan gondolkodó keresztyének legyenek. Ők nem ilyen rózsaszínűnek látják a világot. Belenéznek a tükörbe és egy pattanásokkal teli arc néz vissza rájuk. Szívfájdalmaik vannak, óráról órára válságos pillanatokat élnek át és rettenetes családi problémáik vannak. Rémülten és aggodalommal néznek egy teljesen bizonytalan jövő elé.

A pozitív gondolkozás nem fogja megszüntetni a problémáikat. Megvallani, hogy ezek a problémák valójában nem is léteznek, nem fogja megváltoztatni a helyzetüket. A „pozitívan gondolkodó apostolok” sosem tapasztalták meg életükben a Gecsemánét: a szenvedés poharát, a magányosság óráját és az összezavarodás éjszakáját, ami mind része volt a Mester életének. Az óriási teljesítményeinknek, sikereinknek, a Gecsemánénál kellene megtörténnie és nem Fort Knox-nál (Az USA aranytartalékának tárolóhelye)!  …

Forrás: www.lastdaysministries.org 

-§-

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Keresztyénség, Magyar tanítások | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Do You Feel Like Giving Up? by David Wilkerson

A growing number of ministers have been writing to me in recent months, telling of their concern for those in their flock who are simply giving up. Today, more and more Christians are at the breaking point. None of the talk about giving up has to do with the Lord. Few Christians would even dare entertain thoughts of quitting on their love for Jesus. Most despairing Christians think only of giving up on themselves. You hear it so often now, “I can’t go on anymore. I just can’t make it. It’s totally hopeless! Why try?”

I hear some ministers today who continually preach only a positive message. To hear them tell it, every Christian is receiving miracles, everybody is getting instant answers to prayer, everybody’s feeling good, living good, and the whole world is bright and rosy. I really wish all those good and healthy things for God’s people, but that’s not the way things are for a great number of very honest and sincere Christians. How sad to hear such shallow theology being pushed from pulpits today. It’s an insult to a lowly Jesus who became poor, who died a failure in the eyes of the world. It is this kind of materialistic preaching that has so ill-prepared an entire generation of Christians to endure any kind of pain. They have not learned to be content with such things as they have to be abased and not always abounding. Serving God becomes a kind of Olympic race in which everyone must strive for gold medals.

No wonder our young people give up in defeat. They can’t live up to the image created by the religion of a happy-go-lucky, rich, successful, always positive-thinking Christian. Their world is not that idealistic. They look in a mirror reflecting a face covered with ugly pimples. They live with heartbreaks, hour-by-hour crises, and horrible family problems. They look into the uncertain future, frightened and worried.

Positive thinking won’t make their problems go away. Confessing that these problems don’t really exist doesn’t change a thing. These “apostles of the positive” should not exclude the Gethsemane experiences of life. The cup of pain, the hour of isolation, and the night of confusion were all part of the Master’s lifestyle. Our great achievements, our successes, ought to take place at Gethsemane, not Fort Knox!…

Source: www.lastdaysministries.org

Kategória: Christianity, healing | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Négy csodálatos igazság Jeremiás könyvéből – Zac Poonen

Four Wonderful Truths from Jeremiah by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

A Jeremiás 3.14-ben az Úr a következőt mondta:

“Magamhoz veszlek titeket, egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből, és beviszlek titeket Sionba.”

A Sion itt Isten igaz gyülekezetét jelképezi. Az egyik ismertető jele ennek a gyülekezetnek, hogy a vezetői „Isten szíve szerint való pásztorok”, akik Isten népét Isten ismeretével és az Ő útjainak megértésével táplálják. (Jer. 3.15). Arról tudhatod meg, hogy megérkeztél Sionba, amikor ilyen vezetőket találsz. Azonban abban is bizonyos lehetsz, hogy nem Sionban vagy, ha a gyülekezeted vezetői nem ilyenek. Az Istentől való vezetőknél a fő dolog nem az okosság, hanem a könyörületesség és a szeretet Isten népe iránt. Ők nem használják ki Isten népét: nem az érdekli őket, hogy az emberek adományokat adjanak, hanem csak az, hogy az Úrral járjanak.

Isten valami ahhoz hasonlót mondott Jeremiásnak, mint amit Ábrahámnak is mondott, amikor le kellett rombolnia Sodomát. Ábrahám közbenjárt Sodomáért és azt mondta:

“Ha van tíz igaz ember Sodomában, akkor megmented a várost?”

Erre Isten azt mondta:

“Igen. Ha tíz igaz ember van Sodomában, akkor megkegyelmezek a városnak” (1 Mózes 18.32).

Jeremiásnak pedig a következőt mondta az Úr:

Ha egy igaz embert találsz (nem tízet, hanem csak egyet) bárhol Jeruzsálemben, akkor megkegyelmezek neki.” (Jer. 5.1)

Jeremiás azonban egyet sem talált. El tudod képzelni annak a városnak az állapotát, ahol egyetlen igaz ember sem volt? Tudod, hogy egyetlen igaz ember a gyülekezetben elhozhatja Isten áldását egy gyülekezetre? Egyetlen igaz ember elhozhatja Isten áldását egy közösségre és egy otthonra. Egyetlen igaz ember Isten támogatásával többséget jelent bárhol. Legyetek igaz emberek és megfordíthatjátok a dolgokat a Sátánnal szemben, ahová csak mentek, mert Isten hatalmasan támogatni fog titeket.

Az Úr azt mondta Jeremiásnak:

Ők térjenek meg te hozzád, de te ne térj ő hozzájuk!” (Jer. 15.19)

Ne engedd, hogy a világ hatással legyen rád, és ne engedd azt sem, hogy a hamis keresztyénség hasson rád. Ne engedd, hogy bukott pásztorok és pénzt szerető igehirdetők hatást gyakoroljanak rád! Engedd, hogy Isten formáljon téged – és akkor hatással leszel másokra, hogy istenfélő életet éljenek. Isten ígérete az, hogy “erős ércbástyává tesz minket az ilyen emberekkel szemben és nem tudnak győzelmet aratni felettünk.” (Jer. 15.20). Halleluja!

A Jeremiás 20.7-11 (Living Bible) azt mondja:

“Uram, te sosem engedted meg nekem, hogy úgy beszéljek, mint ezek az emberek, akik állandóan ítélkeznek.”

Sokan, hogy hírnevet szerezzenek maguknak az igehirdetésükkel az embereknek akarnak tetszeni. Ez igaz lehet a tanítókra, de nem a prófétára, aki sosem mérlegeli a szavai következményét. A próféták sosem mérlegelték a szavaikat a szolgálatuk során. Nekik volt egy üzenetük Istentől és állandóan azt az üzenetet hirdették. Jeremiás az ítélet üzenetét hirdette 40 éven keresztül. Isten felemel Krisztus testében is prófétákat, akik különleges terheket hordoznak. A többi keresztyén nem hordoz ilyen terheket. Az Úr egy prófétára nagyon gyakran egyetlen terhet bíz. Neki hűnek kell lennie azon, mert ha az Úr prófétája akar maradni, akkor nem szabad megengednie más – jó értelemben vett – keresztyéneknek, hogy eltérítsék őt egy „kiegyensúlyozottabb” szolgálat irányába. Azon a napon, amikor enged a nyomásnak és elkezdi „mérlegelni” a szavait, megszűnik Isten prófétája lenni a nemzedéke számára.  Isten egyetlen üzenetet bízott Jeremiásra, az ítélet üzenetét – egyetlen kedves szó nélkül – Júda népe számára. Jeremiás 40 éven keresztül hűségesen kitartott emellett, és élete végéig Isten szószólója maradt.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com

Kategória: Magyar tanítások | Címke: , , , | 1 hozzászólás