Jonatán és Dávid csodálatos magatartása – Zac Poonen

 Noble attitudes of Jonathan and David by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

Az 1 Sámuel 18-ban egy csodálatos magatartásról olvashatunk, amelyet Jonatán, Saul fia tanúsított Dávid felé. Jonatán kétségtelenül idősebb volt Dávidnál és a trón örököse is volt. Ezért gyűlölhette volna Dávidot, mert olyan népszerű volt Izraelben és ezért fenyegetést jelentett számára. Ehelyett azonban egy tiszta szeretet és tisztelet volt a szívében Dávid felé. Ez azt mutatja, hogy Jonatán olyan ember volt, akit jobban érdekelt Isten dicsősége és Izrael java, mint a saját haszna. Őt nem gyötörte a féltékenység, mint az apját, Sault. A szíve szabad volt Dávid felé. Odaadta Dávidnak a felső ruháját, a kardját és az íját, ami által azt mondta: “Itt vannak, Dávid. Ezek odaadása által azt fejezem ki, hogy te vagy a trón örököse (felsőruha) és sosem fogok harcolni ellened (kard és íj). Meghajtom magam előtted” (1 Sámuel 18.4). Micsoda csodálatos ember volt Jonatán. Az 1 Sámuel 14-ben az Istenben való hitéről olvashatjuk, ami által győzedelmeskedett a filiszteusok felett, itt pedig azt látjuk, hogy teljesen szabad a féltékenységtől és kész elfogadni Isten felkentjét.

Csodálkozom, amikor egy idősebb testvér elismeri Isten kenetét egy fiatalabb testvéren és megengedi a fiatalabb testvérnek, hogy átvegye a vezetést a szolgálatban. Csodálatos példája ennek Barnabás is. Az Apostolok cselekedete 13.2-ben arról olvashatunk, hogyan hívta el Isten „Barnabást és Pált” az Ő munkájára. Barnabás idősebb és tapasztaltabb volt Pálhoz képest, ezért természetes volt, hogy az ő nevét említi az ige először, de nagyon hamar ez „Pál és Barnabás”-ra változott (43. vers). Hogyan? Barnabás engedelmesen a háttérbe húzódott, amikor meglátta a nagyobb kenetet a fiatalabb testvérén, Pálon. Milyen hatalmas erőt képviselne Jézus Krisztus gyülekezete a földön, ha több olyan ember lenne, mint Jonatán és Barnabás, akik nem keresnék a maguk hasznát és egyáltalán nem lennének féltékenyek, hanem helyette, egyedül Isten dicsőségét keresnék, és azért élnének, hogy támogassák azokat a fiatalabb testvéreket, akik nagy kenettel rendelkeznek.

Az 1 Sámuel 24.4-5-ben látjuk Dávid csodálatos viselkedését, amikor könyörületet tanúsított Saul felé és megkímélte az életét. Dávid lelkülete meggyőzte Sault, mivel csak egy kis darabot vágott le a ruhájából, amit azért cselekedett vele, hogy megmutassa neki, hogy megölhette volna, ha akarta volna. Annak ellenére, hogy Saul könnyekre fakadt, amikor meghallotta ezt, hazament és egy kis idő múlva ismét elkezdett Dávidra vadászni. (1 Sámuel 26.2). A féltékenység, a harag és a gyűlölet időről időre elhatalmasodott rajta (mint a hullámok a homokos tengerparton), mint amivel nem foglalkoznak mélyrehatóan.

Az 1 Sámuel 30 arról ír, hogy Dávid nehéz helyzetben találta magát, amikor az embereivel csatába ment, az amálekiták pedig közben lerombolták a várost, ahol az embereinek családja élt és a családjaikat foglyul ejtették. A helyzet annyira reménytelen volt, hogy minden embere sírva fakadt és még szemrehányást is tettek Dávidnak a kialakult helyzetért. Halálra akarták kövezni őt (6. vers). Azt követően azonban a következő kedves szavakat olvashatjuk: “Dávid azonban megerősítette magát az Úrban” (6. vers). Micsoda követésre méltó példa ez számunkra, amikor még a barátaink is ellenünk fordulnak! Dávid ismét az Urat kereste és az Úr azt mondta neki, hogy vegye üldözőbe az amálekitákat és biztosította őt, hogy mindent vissza fog szerezni (8. vers). Dávid azonban nem tudta, hogy merre menjen, és hol találja meg az amálekitákat. Csodálatos látni, hogy Isten hogyan vezette őt el hozzájuk: egy egyszerű jócselekedet által egy haldokló idegen felé. Dávid és az emberei láttak egy egyiptomi embert a sivatagban kómában, félig holtan feküdni.  Gondoskodtak róla, adtak neki enni és inni. Amikor magához tért, felfedezte, hogy az amálekiták magára hagyták a sivatagban, mert beteg volt (1 Sámuel 30.11-13). Ő volt aztán az az ember, aki elvezette Dávidot az amálekitákhoz. Ez arra tanít minket, hogy Isten megjutalmaz bennünket, amikor jóindulattal vagyunk az idegenek felé. Így aztán Dávid megtalálta és legyőzte az amálekitákat. Azt követően háromszor írja az ige, hogy “Dávid visszaszerzett mindent”, amit az amálekiták elraboltak (1 Sámuel 30.18-20) – egy csodálatos kép arra, hogy Jézus visszaszerez számunkra mindent, amit a Sátán elrabolt tőlünk!

Amikor a harc véget ért Dávid visszatért a táborba. Dávid 200 embere, akik túlságosan kimerültek voltak ahhoz, hogy kövessék Dávidot a harcba, ők a táborban maradtak, hogy gondoskodjanak Dávid javairól. Dávid néhány embere ekkor azt javasolta, hogy a csatában szerzett zsákmányból ne adjanak azoknak, akik nem harcoltak. Itt ismét láthatjuk azonban Dávid nagy szívét. Azt mondta, hogy akik a táborban maradtak és a hadifelszerelésre vigyáztak, azoknak ugyanolyan mértékben kell részesülniük a harcban szerzett zsákmányból, mint azoknak, akik harcba mentek és küzdöttek. Attól a naptól fogva ez törvény volt Izraelben (1 Sámuel 30.21-25).

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Magyar tanítások, Szeretet | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Noble Attitudes of Jonathan and David by Zac Poonen

The source is available here

You can download in PDF format here

In 1 Samuel 18, we read of the noble attitude that Jonathan, Saul’s son, had towards David. Jonathan was undoubtedly older than David and also the heir to the throne. So he should have hated David for being so popular in Israel now and thus being a threat to him. But instead, we see a pure love and respect in his heart for David. This indicates that Jonathan was one who was more concerned for the glory of God and the good of Israel than his own personal advancement. Therefore he did not have any of the jealousy that plagued his father Saul. His heart was closely knit to David. He gave David his royal robe, his sword, and his bow, thereby saying, “Here, David. By giving you these, I am indicating that you are the rightful heir to the throne (the robe) and I will never fight against you (sword and bow). I submit myself to you” (1 Sam.18:4). What a fine young man Jonathan was. In 1 Samuel 14, we read of his faith in God by which he overcame the Philistines. And here we see his total freedom from jealousy and his discernment to recognise whom God had anointed.

It is wonderful when an older brother can recognise the anointing of God upon a younger brother, and allow the younger brother to take the lead over him in the ministry. We see a beautiful example of that in Barnabas. In Acts 13:2, we read of God calling ‘Barnabas and Saul’ for His work. Barnabas was both senior and older to Saul, and so it was only natural that his name came first. But very soon, this became ‘Paul and Barnabas’ (verse 42). How? Barnabas graciously withdrew into the background when he saw a greater anointing on his younger brother Paul. What a powerful force the church of Jesus Christ would have been on earth, if it had more people like Jonathan and Barnabas in it, who did not seek their own, had no jealousy whatsoever, but instead, sought the glory of God alone, and were quick to support younger brothers who had a mightier anointing.

In 1 Samuel 24:4-5, we see David’s noble attitude in sparing Saul’s life when he had Saul at his mercy. In fact David’s conscience convicted him for cutting off just a small piece of Saul’s robe, which he had done just to show Saul that he could have killed him if he wanted to. Even though Saul was moved to tears on hearing this and went home then, after a while he started hunting for David again (1 Samuel 26:2). Jealousy, anger and hatred have a way of coming back again and again like the waves on a beach, if they are not dealt with thoroughly.

In 1 Samuel 30, David found himself in a difficult situation. When he and his men had gone to battle, the Amalekites had come and destroyed the city where the families of his people were staying and taken their families captive. The situation was so bad that all the men began to weep and also to blame David for their problems. They wanted to stone him to death (verse 6). And then we read these lovely words: “But David encouraged himself (and strengthened himself) in the Lord” (verse 6). What an example for us to follow, when even our friends turn against us. David again sought the Lord and the Lord told him to pursue after the Amalekites and assured him that he would recover everything (verse 8). But David did not know in which direction to go to find these Amalekites. It is wonderful to see how God led him to them. It was through a simple act of kindness to a dying stranger. David and his men saw an Egyptian lying in the desert in a coma, half-dead. They cared for him and gave him something to eat and drink. When he revived, they discovered that he had been forsaken by the Amalekites in the desert, because he was sick (1 Samuel 30:11-13). He was the one who then led David to the Amalekites. This teaches us how God rewards us when we are kind to strangers. Thus David found and defeated the Amalekites. Then it is written thrice, that “David recovered all” that had been stolen by the Amalekites (1 Samuel 30:18-20) – a beautiful picture of Jesus recovering all that Satan had stolen from us!

When the battle was over and David returned to the camp, there were 200 of his men there who had been too exhausted to follow David into battle, and who had stayed behind to look after David’s goods. Some of David’s worthless men then said that the spoils of the battle should not be shared with these men who did not fight. But we see the largeness of David’s heart there. He said that those who stayed at home to look after the baggage should get an equal share of the spoils of war, as those who went out to battle and fought. And this became a law in Israel from that day onwards (1 Samuel 30: 21-25).

-§-

Copy Right – Christian Fellowship Church, Bangalore, India.

This writing can publish freely without changes (www.cfcindia.com)

Kategória: Christianity, English teachings, Leadership, love | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

A hajó visszafoglalása – Bryan Hupperts

Retaking the Ship by Bryan Huppets

PDF formátumban letölthető itt

Egy csodálatos tengerjáró luxushajóról álmodtam, aminek Kereszténység volt a neve. A különös az volt benne, hogy egy csatahajóból alakították át, ami most önfeledten szelte a kék óceánt. A tengeri utazás  reklámja mennyországot és remek szórakozást ígért a ma ismert nagy igehirdetőkkel és énekesekkel, valamint a föld minden részéről származó finom ételekkel.

Néhány furcsaság miatt az volt a benyomásom, mintha egy családi cirkáló lenne és egy családi utazásról lenne szó. A legdrágább fényűző ruhákat viselték azok az emberek, akik a fedélzeten helyezkedtek el, teljesen elkülönülve és megvédve magukat a többiektől, akik a hajó alsó szintjein kaptak helyet: mindenki a pozíciója fontosságától és gazdagságától függően. Úgy éreztem, hogy ez igazságtalan.

Eltekintve a rossz közérzetemtől, hogy valami nincs rendjén ezen az óriási luxushajón, egész idő alatt a csodálatos tanítókat és énekeseket hallgatva, jó barátoktól körülvéve mégis jól éreztem magam.

Az egyik este, amikor éppen lefeküdni készültem azt éreztem, hogy a hajó elkezdett himbálózni. Ez egy lágy ringatózás volt, de nemsokára a hajó le-fel dobálta magát, mint egy hal, amelyik levegő után kapkod. Az emberek kijöttek az ágyaikból és elkezdtek felmenni a fedélzetre. Talán süllyedünk?

Részeg ember módjára tántorogtam fel a lépcsőn és alig hittem a szememnek, amikor szétnéztem. A fedélzet erősen rázkódott és minden, ami megrázható volt – csomagok és különböző luxuscikkek – a hullámokon hányódtak mindenfelé és úgy tűnt, hogy a hajó kettétörik. A gomolygó ködön keresztül egy másik hajót láttam feltűnni: talán egy kalózhajó?

Körülvettek minket és egy pillanat alatt legyőztek, mivel semmi ellenállást nem tanúsítottunk. Néhányan az alsó szintekről kiabáltak: “nem tehetitek ezt velünk. Mi vagyunk ennek a hajónak az urai. “Ekkor egy lefátyolozott alak – gondolom, hogy a támadó hajó kapitánya lehetett – előlépett a ködből és egyszerűen azt válaszolta: “Ilyen nem lehet közöttetek, mert csak egy Úr van.”

Néhány percen belül megbilincselték a hajó legénységét és az utasok nagy részét, mivel „jogtalanul tartózkodtak a hajón” és közben a többieket leküldték az alsó szintre. Az egész hajón nagy volt a felfordulás, mivel mindenki új helyet kapott. Egy emberről, nevezzük őt Prófétának, aki meg volt bilincselve a hajóút nagy részén, most levették a bilincset és az őrtoronyba állították, hogy a hajó „szeme” legyen. A korábbi kapitányra, aki az ellene való „lázadás” miatt bilincselte meg őt, most – ironikus módon – az ő bilincsét helyezték.

Egy asszony, nevezzük őt Közbenjárónak, szerény szakácsnőként szolgált a hajón és a hajó legmélyebb gödrében kapott helyet. Csodálkoztam a „büntetésén” és megkérdeztem az egyik csillogó ruhájú katonát, hogy mi ennek az oka. Mosolygott és azt mondta: “közel akar lenni a kapitány szívéhez és szüksége van a csendre, hogy egyedül legyen vele, mert tisztán akarja hallani a hangját. Sok éven keresztül könyörgött azért, hogy ebben a ’büntetésben’ lehessen része. Ez egy nagyon megtisztelő hely.”

Mások megpróbálták kihasználni a korábbi rangjukat, hogy hallgatóságot toborozzanak maguknak. A Kapitány azonban figyelmen kívül hagyta a dicsekedésüket és büszkeségüket, inkább a szelíd és alázatos szívűeket szerette és nem volt tekintettel az emberek rangjára vagy pozíciójára.

A hajó egyfolytában járó, erős motorjait leszerelték, és mint haszontalan, felesleges terhet az óceánba dobták, ahol a feledés homályába veszett! Egy pillanat alatt egy árbóc emelkedett fel és közben a hajó visszaváltozott a kiszámíthatatlan szél erejére támaszkodó vitorlás hajóvá. A régi, bezárt és szigorúan őrzött fegyverraktárt újból kinyitották és a vitorlás hajót felfegyverezve hadihajóvá változtatták. Sok énekes lemondott a szórakoztatásról és elkezdte felajánlani imádó szolgálatát a hadihajón. Az igehirdetőknek utasítást adtak, hogy “hagyják abba az üres beszédet és a saját élettapasztalatukra támaszkodva példamutatásuk által tanítsanak!”

Néhány embert, akik az utazás során bántalmazták az utastársaikat nyilvánosan megaláztak, és egy rögtönítélő bíróság elítélte őket. Azok, akik különböző visszaéléseket követtek el az utastársaikkal, azoknak megengedték, hogy a hajón maradjanak és meglepő módon úgy bántak velük, mintha a Kapitány vendégei lettek volna, azonban mindenüket elvettek. A vagyontárgyaikat és a szolgálatokat rövid időn belül újra elosztották, és mindenki szabadon elfoglalhatta azt a helyet, amit „jogosnak” érzett. A továbbiakban nem voltunk utasokra és legénységre felosztva, hanem egyszerűen mindenki a legénységhez tartozott: tengerész bajtársak voltunk egyetlen Kapitány alatt egyesülve.

A Kapitány mindenkit összehívott, akik a hajón voltak és egy újborral teli palackot tartva a kezében a következőt mondta: “azért jöttem, hogy megszabadítsalak titeket, hogy ne legyetek foglyok! Azért jöttem, hogy visszaszerezzem, ami születésemnél fogva engem illet. Visszaszereztem ezt a hajót, amit elraboltak tőlem a kalózok. A hajó neve a továbbiakban nem Kereszténység lesz, hanem egy igazi nevet kap: a Megmenekülés hajója!”

Az újborral telt palackot ekkor a hajó orrához vágta és ezt mondta: “mindannyian szabadok vagytok, mert a hajóút ára teljesen ki van fizetve. Most pedig elhajózunk az Atyám országába.  Lázadók és zendülők vigyázzatok! A büntetésetek napja hamar elérkezik számotokra. Bizony, hamar visszajövök!”

Örömujjongásban törtünk ki, amikor a vitorlák felvonásra kerültek és egy hirtelen jött szél a mennyből fújni kezdett, és vitte a hajót előre ismeretlen földrészek felé. Az utolsó látvány a kormánykeréknél álló igazi Kapitány volt, aki mosolygott, de arcvonásai alapján úgy tűnt, hogy kemény utazásnak nézünk elébe. A szenvedés nyugtalanító állapotát érzékeltem, ami kijózanított. Tudtam azonban, hogy az igazi Kapitánnyal a kormánykeréknél biztosak lehetünk benne, hogy célba érünk.

Bryan Hupperts

© 2004 SheepTrax Media

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Keresztyénség, Magyar tanítások, próféciák | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Retaking the Ship by Bryan Hupperts

The prophecy is available in PDF form here

I dreamed I was aboard a luxury liner, the good ship Christendom, converted curiously enough from a battleship, cruising blissfully through a lazy blue ocean. The cruise ads had promised clear skies, a great time, fun entertainment with some of the greatest speakers and singers of our time, and feast upon feast of a vast array of culinary delicacies from around the globe.

For some odd reason I had the impression this was supposed to be a family cruise but the wealthiest were atop in the luxury suites, quite isolated and protected from the rest of us who were secured in various levels of the ship each according to our rank of importance and wealth. Somehow, it didn’t feel right.

Aside from a growing uneasiness that something wasn’t quite right on this vast cruise ship, I was enjoying myself listening to great teachers and wonderful singers all the while surrounded by a few close friends.

One night, as I climbed into my bunk, I felt the ship begin to rock. It was a gentle rocking but soon the ship was tossing and heaving like a fish needing air. People were being thrown out of their bunks and began scrambling to get to the decks. Were we sinking?

I staggered like a drunken man up the stairs to see a sight unthinkable. The deck was rocking violently and everything that could be shaken was being shaken. Baggage and luxuries were being thrown overboard by the cresting of the waves and it seemed the ship would split into timbers. And through the swirling fog I saw what looked like another ship: a pirate ship?

We were being boarded and overtaken. It happened so fast there was almost no resistance. Some from the upper decks were shouting, “You cannot do this. We are the lords of this voyage.” And a shrouded figure I took for the Captain of the attacking vessel stepped out of the shadows and replied simply; “It is not to be so among you for there is only one Lord.”

Within a few minutes many of the passengers and crew were in chains for not having “lawfully boarded,” while the rest of us were ordered to different decks. The whole ship was in ordered turmoil as everyone aboard was assigned a new place. A man named

Mr. Prophet, who had been in irons for most of the voyage for “Speaking Mutiny” against the now deposed former Captain who ironically wore his same chains, was summarily released and placed into the watchtower to be the eyes of the ship.

A woman named Mrs. Intercessor who was serving in the galley as a lowly cook was sent to the deepest hole in the ship. I wondered about her punishment and asked one of the shining soldiers why this was so. He smiled and said, “She is close to the Captain’s heart and needs the silence to be alone with him to hear his heart clearly. She has cried out to be released into this ‘punishment’ for many years. It is a station of great honor.”

Others tried to use their former rank to demand an audience with the Captain but he ignored their swagger and boasts seeming instead drawn to the meek and lowly of heart, giving no regard to a person’s rank or status.

The ship’s powerful self-propelling engines were unbolted and dropped like useless, dead weights into the forgetfulness of the ocean! A mast went up and in a moment, she was transformed from running under her own power back into a sailing ship. Her ancient armory that had been locked tight was opened anew and her weapons were remounted transforming her into both a sailing ship and a warship. Many of the singers quit entertaining and began to offer up worship on the warship. An order was given to the speakers, “Quit merely speaking and teach by example. To your labor stations!”

Some who had beaten their fellow passengers during the voyage were publicly humiliated as a quick trial took place. Those who had abused their fellow passengers were allowed to remain on the ship and surprisingly were treated as guests of the Captain, but even what they had was taken away from them. There was a fast redistribution of wealth and duty as everyone was released into a place that somehow suddenly felt “right.” We were no more divided into passengers and crew, but all simply crewmembers, fellow shipmates united under one Captain.

The Captain assembled the whole ship’s company and, while holding a bottle of new wine in his hand, spoke quickly. “I come to liberate, not enslave! I have come to reclaim what is mine by birthright. I have retaken this ship that the pirates stole from me. She is no more christened The Christendom, but her true name, the good ship Salvation!”

He broke the bottle of new wine over her bow. “All who will may board her freely for the price to sail has been paid in full. We set sail for my Father’s kingdom. Rebels and mutineers, beware! Your day of retribution draws swiftly near. Behold, I come quickly!”

A cheer went up from the crew as the sails were hoisted and a sudden wind from the deepest Heaven began to blow, propelling her towards an unseen land. My last sight was seeing her proper Captain at the wheel with his joyous face yet set like flint for the voyage to come. I sensed troubled waters of tribulation brewing and knew that only with the true Captain at the helm would we safely reach our destination.

Bryan Hupperts

© 2004 SheepTrax Media

Kategória: Christianity, English teachings, Leadership, prophecy, Restoration, Spiritual war | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

A beszéded a szellemed tükre – Zac Poonen

Your Tongue Is the Test of Your Spirituality by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

A Jakab 3. fejezete a nyelv használatával kapcsolatban a legcsodálatosabb rész a Bibliában. A Példabeszédek könyve is sokat beszél arról, hogyan használjuk bölcsen a nyelvünket.

Pünkösd napján tüzes nyelvek jelentek meg az emberek feje felett. Sajnálatos módon a mai keresztyénség nem hangsúlyozza eléggé a beszéd tisztaságának fontosságát. Ha Isten komoly szolgája vagy, akkor nagyon oda kell figyelned, hogy mit mondasz. A beszéd területén elkövetett hiba az egyik fő oka annak, hogy sok igehirdető nem Isten beszédét szólja, amikor beszél. Ha Isten szószólója akarsz lenni, akkor mindenekelőtt “el kell választani a közönségest az értékestől” a mindennapi beszédedben (Jeremiás 15.19. Ha hiábavaló dolgokról beszélsz a hétköznapi életedben, akkor nem várhatod el, hogy Isten szóljon rajtad keresztül, amikor a pulpitusnál szolgálsz. A másik ok a pénz hűtlen kezelése. Isten nem tárja fel az ige mélységét azoknak az igehirdetőknek, akik hűtlenül kezelik a pénzt. (Lukács 16.11).

A nyelv olyan, mint a ló szájában lévő zabla, amivel a lovat ellenőrzés alatt lehet tartani és bármilyen irányba vezetni. (Jakab 3.3). Azok a lovak, amelyeknek nincs zabla a szájukban vadul futkároznak összevissza és az ilyen lovakkal nem lehet semmit kezdeni.  Azok a lovak azonban, amelyek megengedik, hogy a szájukba helyezett zabla által irányítsák őket, díjakat nyernek a versenyeken. Ha az életedet Isten akarata szerint akarod élni, akkor meg kell engedned neki, hogy egy zablát, egy féket tegyen a szádra. Mondd a következőt az Úrnak: azt akarod, hogy Ő felügyelje a beszédedet teljes egészében.

A nyelvet Jakab a hajó kormányához is hasonlítja (Jakab 3.4). A kormánylemez egy kis acéllemez minden csónak és hajó hátsó részén. Ha elfordítod a kormánylemezt valamelyik irányba, akkor a hajó ugyanabba az irányba fordul. Ez a kis acéllemez a hajó hátsó részén képes a megfelelő irányba fordítani a hatalmas hajót.

Nem a cselekedeted és nem is a bibliaismereted, hanem a beszéded a benned lévő szellem tükre. A beszéded alapján megmondom neked, hogy szellemi ember vagy-e, vagy sem. Jakab a fenti példákat használja arra, hogy bemutassa a nyelv fontosságát, ami igaz, hogy csak egy apró része a testnek, de hatalmas tüzet tud okozni (Jakab 3.5)! Sok hívő a nyelvével a pokol tüzét gyújtja meg (Jakab 3.6).

“A nyelvet senki sem szelídítheti meg” (Jakab 3.7-8). Egy cirkuszban még az oroszlánokat és a tigriseket is megszelídítik. Néhány ember még az oroszlán szájába is beteszi a fejét mégsem harapja az le. A nyelvet azonban senki sem szelídítheti meg. Mi tehát a megoldás a problémára? Meg kell kérnünk a Szent Szellemet, hogy szelídítse meg a nyelvünket.  Ezért Pünkösdkor a Szent Szellem tüzes nyelvek formájában szállt rá az emberekre. A Szent Szellem azt mondja ezzel, hogy „mostantól fogva Isten tüze által akarom ellenőrzés alatt tartani a nyelvedet”. Sok keresztyén nem érti meg ezt.

Nagy tragédia ma, hogy sokan, akik a Szent Szellemmel való betöltekezést hirdetik, nagyobb hangsúlyt fektetnek a nyelveken szólásra, mintsem megtanítsák az embereket arra, hogy a mindennapi beszédük Istent dicsőítse meg. Ennek az lesz az eredménye, hogy sok ember „nyelveken szólása” hamis.

Megkaptam a Szent Szellem ajándékát, hogy ismeretlen nyelven szóljak a mennyei atyámhoz és dicsérem Őt ezért, de a legfontosabb az, hogy lehetővé tette számomra, hogy ellenőrzés alatt tartsam a nyelvemet, amikor az anyanyelvemen beszélek. Ezért még inkább dicsérem Őt. Ebből tudhatjuk meg, hogy valóban Szent Szellemmel töltekeztünk-e be vagy valami más, hamis szellemet vettünk. Vizsgáld meg magad ilyen módon! “Ellenőrzés alatt tudom-e tartani a nyelvemet, amikor az anyanyelvemen beszélek?” Ha nem, akkor utasíts el minden más szellemet, amit vettél és kérd Istent, hogy töltsön be most Szent Szellemmel. Mondd azt Istennek szeretnéd, ha hatalmad lenne arra, hogy a beszéded folyamatosan Istent dicsőítse meg. Csak a Szent Szellem képes megszelídíteni a nyelvet. Nem történhet meg, hogy Istent áldod a gyülekezeti összejövetelen és utána pedig átkozod az embereket. (Jakab 3.9)?

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)

Kategória: Keresztyénség, Magyar tanítások | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Your Tongue Is the Test of Your Spirituality by Zac Poonen

The source is available here 

You can download in PDF format here

James – Chapter 3 is a great chapter in the Bible about the use of the tongue. The book of Proverbs also speaks a lot about being wise in our speech.

On the day of Pentecost it was a tongue of fire that came upon people. Unfortunately, carefulness in our speech is not sufficiently emphasised in Christendom. If you are serious about serving God, you must take the matter of controlling your tongue very seriously. Failure in this area is one of the main reasons why many preachers don’t have the word of God when they speak. If you want to be a spokesman for God, you must first of all, “remove all the worthless from the precious” in your ordinary day-to-day conversation (Jeremiah 15:19). If you speak idle words in your ordinary conversation, you cannot expect God to speak through you when you stand in the pulpit. A second reason is unfaithfulness with money. God does not give true riches from His Word to preachers who are unfaithful with money (Luke 16:11).

The tongue is like the bit that is put into a horse’s mouth with which the horse can be controlled and turned in any direction (James 3:3). Horses that don’t have a bit in their mouth will run wild – and such horses accomplish nothing. Horses that win prizes in races are those that allow themselves to be controlled by the bits in their mouths. If you want to accomplish something with your life for God let Him put a bit and a bridle in your mouth. Tell the Lord that you want Him to control your speech totally.

The tongue is also compared to the rudder of a ship (James 3:4). The rudder is a small steel-plate at the rear-end of every boat and ship. When you turn the rudder one way the ship turns in the same direction. It is a small piece at the back of the ship that turns a huge ship in the direction it should go.

Your tongue is the test of your spirituality – and not your activity or your Bible-knowledge. Show me the way you use your tongue and I will tell you whether you are a spiritual person or not. James uses all these examples to show us the importance of the tongue. It’s only a small part of the body, but what a fire it can start (James 3:5)! Many believers’ tongues are set on fire with the fire of hell (James 3:6).

“Nobody can tame the tongue” (James 3:78). In a circus, even lions and tigers are tamed – and some men even put their heads inside the lion’s mouth – and the lion doesn’t bite them off. But no-one can tame the tongue. What is the solution for this problem? We must ask the Holy Spirit to tame it in us. That was why when the Holy Spirit fell upon people on the day of Pentecost, a tongue of fire rested on their heads. The Holy Spirit was saying thereby, “I want to control your tongue with the fire of God from now on.” Many Christians haven’t understood this.

It’s a great tragedy that many who preach the baptism in the Holy Spirit today are more eager to get people speak in other tongues than to lead them to speak graciously at all times in their mother tongue. This is what has resulted in many counterfeits among those who “speak in tongues”.

The Holy Spirit has given me the gift of speaking in an unknown language to my heavenly Father, and I praise Him for that. But above all, He enabled me to control my mother tongue – and I praise Him even more for this. This is how we can know whether we received the Holy Spirit or some other false spirit. Apply this test to yourself: “Can you control your mother tongue?” If not, reject every other spirit you have received and seek God again to be filled with the Holy Spirit. Tell God that you want to have the power to speak graciously at all times. Only the Holy Spirit can tame the tongue. How can you bless God in the church-meeting and then curse men afterwards (James 3:9)?

-§-

Copy Right – Christian Fellowship Church, Bangalore, India.

This writing may be freely published without changes (www.cfcindia.com)

Kategória: Christianity, English teachings | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Az elhívás betöltése – Abonyi Péter

Az audio tanítás MP3 formátumban meghallgatható és letölthető itt

Jó épülést kívánok mindenkinek. Sándor

Kategória: Abonyi Péter, Audio tanítások, gyülekezetépítés, Keresztyénség, Magyar tanítások, Szentség, szolgálati ajándékok | Címke: , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése