Hányszor lehet megtérni? – Abonyi Sándor


PDF formátumban letölthető itt 

Nagyon zavaró, hogy a bibliafordításokban és a hívő életben is használják a megtérés szót

– mind a világból való megtérésre,

– mind pedig a hívőknek a megtérésük utáni bűnbe eséséből való bűnrendezésére, pedig a kettő között óriási különbség van.

Ez a zavar hozzájárulhat a megtérés tartalmának leszűkítéséhez és „félig megtért” hívők sokaságához.  Ahhoz, hogy biblikus, teljesen megtért, hívő életek sokasága jöhessen létre, feltétlenül szükséges a világból való megtérés tartalmának pontosítása.

Az Ószövetség idején is volt lehetőség a megtéretlen zsidó nép esetén bűnért való áldozat bemutatásával a bűnök rendezésére, kiengesztelve ezáltal Istent. Ma is lehetséges, hogy megtéretlen világi emberek megbánjanak bizonyos bűnöket és elhagyják azokat, hasonlóan a hívő emberekhez, az ilyen bűnrendezés azonban egyáltalán nem azonos a megtéréssel.

A bűnrendezés tartalma

  • a konkrét bűnök megbánása,
  • bűnbocsánat elnyerése,
  • a bűnök elhagyása.

A világból való megtérés esetén azonban egy teljes életrendezésre van szükség:

  • teljesen hátat fordítani a világnak,
  • a bukott ember kapcsolatának teljes helyreállítása Istennel, és az Ádám bűne miatt eredendően bűnös természet helyett egy krisztusi természet elnyerése.

Kérdésként adódik, hogy ilyen értelemben

  • hányszor lehet igazán megtérni,
  • egy korábban valóban megtért ember bűnöket elkövetve, mikor jut el egy olyan állapotba, amikor már lehetetlen az Istennel való kapcsolat helyreállítása?

Isten célja az emberrel, az ember eredeti állapota

Az ember a teremtés „koronája”. Isten hat napon át teremtette az eget, a földet, az állatokat, a növényeket és az utolsó napon – a végén teremette meg az embert – saját képére (Isten képűre), hogy Isten megbízottjaként uralkodjon a teremtett dolgok felett. Isten úgy teremtette meg az embert, hogy jellemvonásaiban kifejezze Isten természetét a földön, ezáltal hordozza Isten dicsőségét. Ez az ember Isten által teremtett és elrendelt állapota.

„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.”    (Ézsaiás 60:1-2)

„Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, … hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál:”   (János 17:21-24)

Az ember bukott állapotának jellemzői (tudatlanság ideje)

Ádám bukásával bejött a bűn a világba és születésünkkor mindannyian Ádám bukott természetét örököljük.

„Mert mindnyájan vétkeztek (hamartanó=célt tévesztettek), és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.”     (Róma 3:23)

Ebben az Istennek hátat fordított állapotában az embert a következők jellemzik:

  • szellemileg halott,
  • nem érzékel semmit Isten szellemi valóságából,
  • nem gondol Istenre,
  • természetes módon cselekszi a bűnt,
  • a lelkiismerete a folyamatos vétkezés miatt teljesen eltompult, érzéketlen,
  • nincs bűntudata,
  • nem fél Istentől,
  • Jézus Krisztus számára csak egy jó ember, legfeljebb egy próféta,
  • alkalmatlan Isten dicsőségének hordozására.

Isten akarata az, hogy minden ember megtérjen (azaz vissza-térjen) Őhozzá!

„A tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.”       (Ap.csel 17:30)

Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (szódzó=megmeneküljön) és az igazság ismeretére eljusson.”      (1 Tim. 4:4)

Minek kell megtörténnie tehát a megtérés (visszatérés) során?

  • Isten feléleszti a lelkiismeretünket,
  • a bűneink tudatára ébredünk,
  • elkezdjük utálni a bűneinket és félni Istent,
  • elkezdünk félni a halálos ítélettől, az örök kárhozattól,
  • meg akarunk menekülni az örök haláltól,
  • megbánjuk bűneinket, és el akarjuk hagyni azokat, de teljesen nem sikerül,
  • ezért bűneink bocsánatát kérjük Istentől, és kegyelemért Istenhez kiáltunk,
  • az irgalmas Isten elnézi a tudatlanság idejét és megbocsát,
  • Isten kegyelemben részesít minket, Jézus Krisztus, mint egyedüli közbenjáró keresztáldozata által, azonosulva Jézus kereszthalálával,
  • Jézust tesszük az életünk urává az életünk minden területén,
  • megismerjük az igazságot, ami világosságot gyújt a szívünkben,
  • megízleljük a Szent Szellem ajándékait, a feltámadás és az eljövendő korszak erejét, ami képessé tesz arra, hogy ne kövessünk el bűnt – bűn nélkül éljünk,
  • így alkalmasak leszünk Isten dicsőségének hordozására.

Ezzel helyreáll az eredeti kapcsolatunk, állapotunk Istennel (megtérünk, visszatérünk Istenhez) – és Isten az Ő dicsőségét be tudja mutatni rajtunk.

A megtérésünket követően a bűn miatt sérülhet az Istennel való rendezett kapcsolatunk, mert „a bűn elválaszt Istentől”

  1. Ha meg van az akarat a sérült kapcsolat helyreállítására

A megismert világosságunk szerint bűntelenek, a világtól elválasztottak (szentek) vagyunk, de új felismerésre jutva (nagyobb világosságot kapva) rájövünk, hogy ami tudtunkon kívüli bűn volt az életünkben az most nyilvánvalóvá vált és rendezni akarjuk Istennel:

  • bűnbánatot tartunk,
  • bocsánatot kérünk Istentől,
  • bűnbocsánatot nyerünk,
  • és elhagyjuk a bűnt.

Ezáltal újból egy rendezett kapcsolatba kerülünk Istennel a szentségnek egy magasabb szintjén – ez a megszentelődés folyamata, amin nap mint nap haladunk előre a teljes szentség és tökéletesség felé. Ez a hívő élet normális folyamata.

„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért;…. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.”     (1 János 2:1-2; 5-6)

  1. Ha nincs meg az akarat a sérült kapcsolat helyreállítására, de még helyreállítható

Ha az Istennel rendezett kapcsolatunkban új felismerésre jutunk és tudatossá válik, hogy bűn van az életünkben, amit eddig nem tudtunk (amit Isten elnézett addig), és nem akarjuk azt rendezni (megbánni és elhagyni), akkor tudatos és szándékos vétkezés állapotában leszünk. Ha a hittestvérek Máté 18:14-17 szerinti eredménytelen figyelmeztetése ellenére sem rendezi a bűnét valaki, akkor az a szentek közösségéből való kiközösítést, megszégyenítést von maga után, de továbbra is testvérnek kell tekinteni.

„Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok vele, hogy megszégyenüljön, de ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit (testvért).”    (2 Thessz. 3:14)

Tisztítsátok el azért a régi kovászt, … ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában. Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok, de nem általában e világ paráznáival, csalóival, ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi (hittestvér) létére parázna, csaló, bálványimádó, szidalmazó, részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belül lévők fölött tesztek-e ítéletet?”    (1 Kor. 5:7-12)

  1. Ha valaki a megtérése után teljes egészében hátat fordít Istennek és mindent megtagad, akkor a kapcsolata Istennel már nem állítható helyre

„Ha valaki elhagyja Krisztus útját, vajon visszatérhet-e hozzá megint? Olyanokról beszélek, akiket az igazság egyszer már megvilágosított, meg is ízlelték az ajándékát, megkapták a Szent Szellemet, hallották Isten beszédét, megtapasztalták a következő korszak erejét, azután mégis elhagyták Krisztus útját. Ezek szinte ismét megfeszítik Isten fiát, és szégyent hoznak rá az emberek előtt. Vajon az ilyen emberek ezután ismét visszatérhetnek (ismét megtérhetnek) Istenhez? Nem, ez lehetetlen.”     (Egysz. ford. – Zsidó 6:4-6)

„Ha ugyanis szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra irgalom nélkül meghal; mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza?    (Zsidó 10:27-29)

Ezekből az igékből egyértelműen látható, hogy aki egyszer valóban megtért

  • világosságot nyert,
  • megismerte az igazság beszédét,
  • megtapasztalta a Szent Szellem ajándékait és az eljövendő korszak erőit,

és ennek ellenére elhagyja Krisztus útját, annak lehetetlen ismét megtérnie, és csak az ítélet várása marad, mert megtagadta Isten Fiát és a Szent Szellemet bántalmazta.

Tudjuk, hogy egyetlen bűn van, amit Isten nem bocsát meg. Megbocsátja még Jézus megtagadását is, de a Szent Szellem káromlását nem.

„Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de aki a Szent Szellem ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.”   (Máté 12:31-32)

Csak azt lehet (tudatosan) káromolni, amit megismert valaki. Ha nem tapasztalta meg valaki a Szent Szellem ajándékait, az nem tudja káromolni sem, mert nem tudja, miről beszél.

Sok hívő megtérése a „Gyere Jézushoz” típusú hamis evangélium hirdetése miatt nem lehet teljes, mert nem adták át az életüket teljesen az Úrnak, ezért sokan egy bukdácsoló hívő életet tapasztaltak meg, pedig Jézus sokkal jobbat készített a számukra. Indokolt tehát a megtérésük tartalmának felülvizsgálata a részletes felsorolás alapján, és pótolva a hiányosságokat teljessé váljon a megtérésük és így Isten dicsőségének hordozóivá válhassanak.

–          § –

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a honlapcímének megadásával: https://keskenyut.wordpress.com

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Christ in an uncompromised way. Pioneer, who tries to walk on the way of the minority, cleansed from traditions, making it clear for others to walk on, as well.
Kategória: Tanítások
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .