The New Covenant Message (part 1) by Zac Poonen
PDF formátumban letölthető itt
Amikor először kezdtünk gyülekezetként összegyűlni, nem ismertük a győzelmet – sem a személyes életünkben, sem az otthoni életünkben. Amikor megnéztük a többi hívőt, azt tapasztaltuk, hogy ők is ugyanebben az állapotban voltak. Így nem tudtunk egyikükhöz sem fordulni segítségért. Ezért gyülekezetként gyakran böjtöltünk és imádkoztunk, és kerestük Istentől a választ. Az ünnepnapok nagy részét böjtöléssel és imádsággal töltöttük. Isten fokozatosan olyan igazságokat kezdett kinyilatkoztatni nekünk az új szövetségről az Ő Igéjéből, amelyeket addig nem ismertünk. Ahogy kezdtük megérteni ezeket az igazságokat, egyre szabadabbá váltunk – és életünk és otthonunk fokozatosan átalakult.
Akkor úgy éreztem, hogy felelősséget érzek azért, hogy ezeket az igazságokat másoknak is hirdessem. Világossá vált számomra, hogy Isten arra hívott, hogy hangsúlyozzam azokat az igazságokat a Bibliában, amelyeket más keresztyének nem hirdettek. Ezért figyelmesen hallgattam, hogy mit tanítanak körülöttem mások. Így fedeztem fel, hogy mit kell hangsúlyoznom a tanítói szolgálatomban.
A teljes evangélium
Hallottam, hogy néhány prédikátor a “teljes evangélium” kifejezést használja, de amikor összehasonlítottam azt, amit tanítottak a Szentírással, azt találtam, hogy egyáltalán nem a teljes evangéliumot hirdetik. A Zsidó 4:2-ben a Szent Szellem úgy írja le “az evangéliumot,” mint “a Kánaánba való belépést”, és nem csak “az Egyiptomból való kijövetelt”. Azt is olvastam ott, hogy Isten népének a győzelem “szombati pihenésébe” kell belépnie (9. vers). Így megláttam, hogy a bűnbocsánat üzenete csak az evangélium fele. A teljes evangélium magában foglalta a bűn legyőzését is (a testünkben lévő óriások megölését). Ahogy egy ilyen élet fokozatosan valósággá vált számomra, elkezdtem a teljes evangéliumot hirdetni.
Bűnbánat
A legtöbb evangélista a Krisztusba vetett hitet hirdette, mint a bűnök bocsánatának egyetlen feltételét. A bűnbánatot alig hirdették, és ott is, ahol a bűnbánatot hirdették, a bűn gyökerét nem határozták meg egyértelműen, ami az önzést, az én központúságot és a saját utjaikon való járást jelenti. Az emberek tehát nem tudták, hogy pontosan mit kell gyűlölniük és mitől kell elfordulniuk. Úgy láttam, hogy az én hivatásom az, hogy világosan elmagyarázzam a bűn gyökerét, hogy mindenki tudja, mit kell megbánnia.
Tanítványság
A legtöbb megtérőnek nem tanították meg, hogy nekik is Krisztus tanítványaivá kell válniuk. Nem magyarázták el a tanítványság három feltételét (amelyet Jézus meghatározott): Jézus legfőbb szeretete (minden családtag felett); a kereszt felvállalása (önmagunknak való meghalás) naponta; és mindenről való lemondás, amink van (nem ragaszkodunk az anyagi javakhoz – Lukács 14:26-33). Ez lett tehát igehirdetésem egyik fő hangsúlya.
A Szent Szellem keresztség
Szinte minden csoport, amely a Szent Szellem keresztséget hirdette, azt tanította, hogy annak kezdeti bizonyítéka a “nyelveken szólás”. Azt láttam azonban, hogy a legtöbb, aki ezt tanította, világi gondolkodású és pénzimádó volt. A másik végletet azok a hívők képviselték, akik meg voltak győződve arról, hogy minden nyelveken szólás az ördögtől származik! Jézus azonban azt tanította, hogy a Szellem által való keresztség bizonyítéka az erő lesz – az erő, hogy az Ő tanúi legyünk (utalva arra, ahogyan élünk), és nem csupán arra, hogy tanúságot tegyünk (azzal, amit beszélünk – Ap.csel. 1:8). Így ezt kezdtem hirdetni. A nyelveken szólás csak egy volt a Szent Szellem ajándékai közül, amelyet egyeseknek adott. Az ebben a kérdésben való állásfoglalásom miatt a “pünkösdi” közösségek “testvéreknek” bélyegeztek, és a ‘Testvérek’ közössége pedig ‘Pünkösdinek’ bélyegzett! Nagyon boldog voltam, hogy mindkét szélsőségtől egyenlő távolságra voltam.
(Folytatás következik…)
– § –
Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: http://www.cfcindia.com
Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)
keskeny út - narrow way 