Az újraházasodás bűnének rendezése – Abonyi Sándor

PDF formátumban letölthető itt

Először is tisztázni kell, hogy Jézus szavai szerint mi minősül Isten szerint való házasságnak és mi nem.

„És hozzá mentek a farizeusok, kísértvén őt és mondván: Szabad-e az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani?  Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-e, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremtette őket, És ezt monda: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. Mondának neki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy váló levelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt. Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét, kivéve paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.”    (Máté 19:3-9)

A házasság egy férfi és egy nő között jön létre, akik korábban még nem éltek házasságban. Jézus parancsolata szerint a házasság egy életre szól, amit ember nem választhat szét. A házasság csak az egyik fél halálával szűnik meg, és akkor a másik fél szabaddá válik egy másik házasság megkötésére, de akkor is csak korábban nem házas vagy özvegy féllel.

A házasság egy Isten szerint való szövetség egy férfi és egy nő között, amit Isten már a teremtéskor elhatározott. Ez minden emberre érvényes, függetlenül attól, hogy hívőről, vagy hitetlenről van szó; a megtérés előtti vagy utáni időszakok ilyen szempontból nem mérvadóak.

A válás nem Isten akarata, azt Mózes is csak „az emberek szívének keménysége miatt engedte meg, de az kezdettől fogva nem így volt” – mondta Jézus. Ebből az is következik, hogy Isten előtt egy megkötött házasság sosem szűnik meg, még akkor sem, ha azt emberek felbontják.

Isten az embernek szabad akaratot adott, ezért előfordulhat, hogy valaki el akar válni, és akkor el kell őt engedni. Az ilyen módon magára maradt elvált fél számára – a házastárs életében – két biblikus lehetőség van: „maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét.”   (1 Korinthus 7:11).

Figyeljük meg mit mondott Jézus! Aki – a házastársa életében – elválik és utána „valaki mással kel egybe, vagy mást vesz el, az házasságtörést követ el!”  Itt meg kell jegyezni, hogy „a paráznaság esetét kivéve” kitétel a zsidóknak írt Máté evangéliumban csak a válásra ad felhatalmazást, a „mással való egybekelésre,” azaz az újraházasodásra már nem. A Márk és a Lukács evangéliumokban azonban ez a kitétel már nem is szerepel! Ez kellene, hogy komoly figyelmeztetés legyen sokak számára, akik válni akarnak!

Ma általánosan elterjedt gyakorlat mind világi, mind egyházi körökben, hogy a válás utáni mással való egybekelést is házasságnak, pontosabban „újraházasodásnak” tekintik, annak ellenére, hogy Jézus ezt egyértelműen „házasságtörésnek” minősítette. Nem kell magyarázni, hogy az Úr útján járni akaró igaz hívők számára a biblikus házasság és a tartós házasságtörésben való élés (újraházasodás) között óriási a különbség: a házasság egy Isten akarata szerinti szent szövetség, a mással való egybekelés (újraházasodás) pedig Jézus szavai szerint házasságtörés, és az ilyenek az Ige szerint nem öröklik Isten országát (Gal. 5:19-21).

A Keskeny út blogon sok írás található, amelyek az újraházasodást a házasságtörés bűneként mutatják be. Az elmúlt tíz évben ezt az igei igazságot képviseltük.

Többen megkerestek a tanítás kapcsán „újraházasodás” bűnét elkövetett emberek (szülők, sőt nagyszülők is), hogy most vált világossá számukra, hogy házasságtörésben élnek, és a kérdés az, hogyan lehet azt rendezni, különös tekintettel, ahol gyerekek is születtek a házasságtörő kapcsolatból.

A rendezés módja a következő: meg kell szakítani végérvényesen a házasságtörő kapcsolatot. Ugyanúgy kell eljárni, ahogyan az egy első (biblikus) házasságból való válásnál szokás! Ez nem szokott problémát okozni az embereknek, nem okozhat hát problémát egy házasságtörő kapcsolat – válással történő – rendezése sem! Ugyanazt kell tenni, mint válásnál szokás. Ez mindenki előtt jól ismert.

Sokan úgy gondolják, hogy egy rosszul sikerült házasságot felbontva elválnak és egy másik házasságban majd megtalálják a boldogságot. Lehet, hogy így is érzik, és ezért úgy gondolják, hogy akkor ez Isten akarata számukra, de Isten ezt egyáltalán nem így gondolja. Mondják azt is az emberek, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt. Valóban igaz, lehet újat kezdeni, de nem másvalakivel, hanem azzal, akivel Isten már egybeszerkesztette; kiértékelve a hibákat, tanulva azokból és változtatva azokon.

Egy házasság megkötésekor figyelembe kell venni a következőket:

Először is, a házasság egy nagyon komoly döntés, amit alapos megfontolás, a másik fél jó megismerése után szabad csak meghozni, sosem elkapkodva és bizonytalansággal a szívben, hanem teljes bizonyossággal, arra gondolva, hogy a másik féllel kell leélnem az egész életemet. Ha azonban mégis rosszul indultak volna a dolgok, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy akkor már le kell mondani a boldog házasságról. Egyáltalán nem. Istennel ugyanis minden lehetséges, „mert minden lehetséges annak, aki hisz.”

Másodszor, a házasságon folyamatosan munkálkodni kell, hogy az hosszú távon is egy boldog kapcsolat legyen két ember számára. Ezt sokan nem tudják, és nem gyakorolják, ezért törvényszerű, ha egy idő után elhidegülnek és eltávolodnak egymástól. Isten egy jó dolgot készített a házaspárok számára, csak ezt sokan nem ismerik fel, mert mindenki csak a maga javát keresi a házasságban, de a házasság nem erről szól.

Harmadszor, a házasság önmagunk feladásáról szól, ahol a házastársak kölcsönösen egymás felé szolgálnak és a másik javát is keresik, és nemcsak a magukét.

Ez nem csupán egy elmélet és jó tanács másoknak. A feleségemmel több, mint 50 évi házasság után azt tudjuk mondani, hogy mindaz, amit Isten elkészített a házaspárok számára az egy jó dolog és igaz. Dicsőség Neki érte!

–          § –

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a honlapcímének megadásával: keskenyut.wordpress.com