Egy bizonyság a nyugalomról – Jeremy Utley

A Testimony of Being at Rest by Jeremy Utley

PDF formátumban letölthető itt

Nemrég olvastam egy misszionárius életrajzát, aki az életét adta azért, hogy Jézus Krisztus evangéliumát terjessze a Csendes-óceán déli részén fekvő szigeteken, ahol számos kannibál törzs élt. Izgatottan figyeltem, hogyan szabadította meg az Úr, hogyan erősítette és bátorította őt, és hogyan vigasztalta meg sok nehéz megpróbáltatáson keresztül. Azt tapasztaltam, hogy vágyakozás támadt a szívemben, és kísértésbe estem hogy azt gondoljam, egy ilyen bizonyságtétel különlegesebb, mint amit én ma az életemmel be tudnék mutatni.

Az Úr azonban arra használta ezt a tapasztalatot, hogy emlékeztessen egy nagyon fontos igazságra: a legfontosabb bizonyságtétel nem az, amit mondok más embereknek, hanem, amit az életemmel bemutatok a mennyei hatalmasságok és fejedelemségek felé.

„..Isten sokféle bölcsessége a gyülekezet által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok tudtára hozható.” (Efézus 3:10) 

A Biblia legkorábbi feljegyzéseiből látjuk, a Sátán járja a földet, hogy keresse, kit vádolhat (Jób 1:6), és azt is látjuk, hogy Isten olyan férfiakat és nőket keres, akik az Ő színe előtt élnek – akikre rámutathat a Sátánnak (Jób 1:7), hogy megcáfolja őt, és megmutassa Isten nagyszerű tervének bölcsességét az ember teremtésében. Ennek tudatában is úgy találom, hogy még mindig sokkal könnyebb az elmondott bizonyságtételt többre értékelni, mint az Urat megdicsőíteni az életemmel!

Egy bizonyságtevő élet ismertető jele

Amikor arra gondolok, hogy életemmel Istent kell dicsőítenem, akkor Jézus Krisztus jut eszembe, aki az életével “bemutatta az Atyát” (János 1:18). Ahogy növekedünk Krisztusban, egyre inkább Jézus életére kell vonatkoztatnunk ezt a magyarázatot, és nem csupán a kimondott szavaira. Jézus életének három eseménye ugyanolyan mélységű bemutatását jelentette az Atyának – számomra három különböző bemutatás, de ugyanaz a ragyogás – mint egy sokoldalú gyémánt.

“És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a csónakot elborították a hullámok; de maga Jézus aludt.” (Máté 8:24)

“Azonnal odament Júdás Jézushoz, és azt mondta: “Üdvözlégy, Rabbi!”, és megcsókolta őt. Jézus pedig így szólt neki: ‘Barátom, tedd meg, amiért jöttél. Ekkor odamentek, kezet emeltek Jézusra és elfogták őt.” (Máté 26:49-50)

“Pilátus megkérdezte Jézust: “Honnan jöttél?” De Jézus nem válaszolt neki. Erre Pilátus így szólt hozzá: ‘Te nem szólsz hozzám? Nem tudod, hogy nekem hatalmam van arra, hogy téged szabadon bocsássalak, és hatalmam van arra, hogy keresztre feszítselek?’? Jézus így válaszolt: ‘Nem lenne hatalmad felettem, ha nem felülről kaptad volna…'”. (János 19:9-11).

Ebből a három esetből azt látom, hogy Jézus megőrizte a nyugalmát! Aludni tudott a viharban, mert bízott az Atyjában. Képes volt ’barátjának’ nevezni Júdást, mert tudta, hogy az a bizonyos ’pohár’ az Atyja akarata. Bátran ellene tudott állni a földi uralkodóknak, mert bízott az Atyja mindenható hatalmában. Jézus életének bizonysága egy szerető, hatalmas mennyei Atyában való teljes „nyugalom” bizonysága volt!

Dicsőítsük Istent, hogy ma ugyanilyen bizonyságok lehetünk. Még ha a földön senki sem látja, és ha nem szólunk egy szót sem (ahogy Jézus sem beszélt, amíg a hajón aludt), életünk mégis bizonyság lehet a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt a mennyei Atyánkban való bizalomról.

Hogyan mutatjuk be ezt a bizonyságot? A viharok közepette, amelyekkel szembe kell néznünk, lefekszünk a csónakban Jézus mellé. A tanítványok, akikben nem volt Szent Szellem, nem tudtak megnyugodni, amíg a vihar el nem múlt; mi azonban megnyugodhatunk Jézussal a vihar előtt és a vihar ideje alatt is. Az árulók támadásai közepette Jézushoz hasonlóan mi is elutasítjuk a védekezést. A tanítványok, akikben nem volt Szent Szellem, nem tudtak ellenállni a harc kísértésének; mi azonban akkor is rábízhatjuk magunkat Istenre Jézussal együtt, amikor bántalmaznak minket. A világi hatalmasságok ellenünk intézett kihívásai közepette mi is nyugalmat lelhetünk abban, hogy Isten a végső tekintély, ahogyan Jézus megmondta.

Az Úr sokszor hívott, hogy “feküdjek le a csónakba Jézussal”, miközben a vihar a kis csónakomat dobálta. Két dolog különösen kihívást jelentett számomra:

A nyugalom nem szabadon választható

„Óvakodjunk attól, hogy az Ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valakit közületek fogyatkozásban levőnek ne találjon” (Zsidó 4:1).

Minden nyugalmat nagyon komolyan kell venni. Nemrég hallottuk a gyülekezeti összejövetelünkön, hogy minden nyugtalanság a büszkeségből fakad. Ha tehát úgy találjuk, hogy híjával vagyunk Isten nyugalmának, komolyan kell vennünk, és kérnünk kell az Urat, hogy mutasson rá a büszkeségünkre, ami megfoszt minket az Ő nyugalmától. A Biblia azt mondja: „Óvakodjunk attól, hogy fogyatkozásban levőnek ne találtassunk.” Komolyan kell vennünk tehát a nyugalom legkisebb hiányát is!

A nyugalom nem egyenlő a lustasággal

Észrevettem, hogy a testem megpróbálja ravasz módon úgy értelmezni a megígért nyugalmat, hogy nem csinálok semmit. Ez azonban hamis dolog. A Krisztusban való nyugalom nem azt jelenti, hogy csak ülünk, és nem csinálunk semmit. Sokkal inkább azt jelenti, hogy minden cselekedetünket (mint Jézus esetében), Atyánk örökké tartó szeretete és gondoskodása támogatja.

Ez alatt az idő alatt, amikor Isten meghív az Ő nyugalmába, azt is megparancsolta, hogy legyek szorgalmasabb és figyelmesebb, még az olyan “jelentéktelen” dolgokban is, mint a világi munkám.

„Bármit tesztek, teljes szívvel tegyétek, mint az Úrnak és nem embereknek;”  (Kol. 3:23).

Ezért el kell utasítani a nyugalommal kapcsolatban minden hamis értelmezést, és jöjjünk Jézushoz, igazi nyugalomra vágyakozva, amit megígért nekünk. Vissza akarom utasítani a nyugtalanságot, és vissza akarok utasítani minden hamis “nyugalmat” is, amit az ellenség kínál fel nekem.

“Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én nyugalmat adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljatok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a lelkeiteknek. Mert az én igám könnyű, és az én terhem gyönyörűséges.” (Máté 11:28-30).

–          § –

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: http://www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)