Gyereknevelés Isten Igéje szerint – Rodenbücherné Koncz Nikoletta


Minden dicsőség és minden érdem Istené!

PDF formátumban letölthető itt

Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” (Példabeszédek, 22:6)

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (János 15:5)

Egyik délután a következő Igéket és gondolatokat kaptam az Úrtól, miközben a férjemmel és az ötéves kisfiunkkal egy fehérvári játszótéren játszottunk, és éreztem a késztetést, hogy írjam le őket emlékeztetőül. Sorban felhozta bennem ezeket az Igéket olyan élethelyzetekkel összekapcsolva, amelyek megmagyarázzák azokat. Azonnal feljegyeztem mindent a nálam lévő jegyzetfüzetbe, és este otthon begépeltem őket. Tisztán éreztem az Úr vezetését az Ő Igéje által. Hála és dicsőség Istennek! Nagyon sokat elmélkedem azon, hogy Jézus követői hogyan neveljék úgy a gyerekeiket, hogy ők is Isten gyermekei legyenek és az Úr Jézust kövessék a keskeny úton. Ezen a délutánon a Szent Szellem rendszerezte ezeket a gondolatokat és alátámasztotta őket Igékkel.

A dolognak summája, mindezeket hallván, [ez]: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz [legyen az]”. (Prédikátor 12:15-16)

Egyetlen dolognak van értelme a világon: Istent imádni szellemben és igazságban, és Neki engedelmeskedni, mert csak akkor maradhatunk Vele közösségben.

A gyereknevelésben is ez a legfontosabb szempont. Az a célom, hogy a gyermekem megismerje Istent, és akit Ő elküldött, a Fiát, Jézus Krisztust, hogy örök élete legyen. (János 17:3) Azért imádkozom az Úrhoz, hogy úgy tudjuk nevelni őt, hogy Isten gyermeke legyen és Jézust kövesse a keskeny úton, az új és élő úton, amit halálával és feltámadásával nyitott meg előttünk. (Zsidó 10:19-20) Nagyon nagy a felelősségünk, és csak Isten kegyelméből tudjuk jól végezni ezt a ránk bízott szolgálatot. (Zsidó 4:16)

Leírom az eddigi tapasztalataimat és megfigyeléseimet, hogy emlékeztetőt készítsek magunknak a későbbiekre nézve, amit hasznos dolognak tartok. Levonom a számunkra tanulságos következtetéseket is. Semmiképpen sem szabályalkotás vagy tanítás céljából vagy hasonló okból írom ezeket, hiszen nem biztos, hogy mindenki életében ugyanígy vannak ezek a dolgok. Minden ember más, minden gyerek más, mindenki életében más élethelyzetek adódnak, és más körülmények között élnek. Úgy hiszem, hogy ennek megfelelően Isten mindenkit egyénileg, a saját életükben adott példákon, helyzeteken keresztül vezet az Ő Igéjével összhangban. Kérem, hogy ezt az írást tekintse mindenki annak, ami: jegyzet és emlékeztető.

A mi családunkban, a mi életkörülményeink között, a mi gyerekünknél ezeket a dolgokat figyeltük meg. Alapelveket próbálok felfedezni, és minden helyzetben Isten útmutatását követni – minden alkalommal az odaillő Igét, amelyet Ő mutat meg.

  1. megfigyelés

A kisfiunk nyugodt és kiegyensúlyozott, amikor nyugodt emberek veszik körül és higgadt, egyszerű hangon, barátságos hangnemben beszélnek hozzá. Ha komolyan veszik, és úgy kezelik, akkor ő is annak megfelelően viselkedik. Ha értelmes módon, nem „lebutítva” beszélünk vele, akkor ő is a maga szintjén okosan viselkedik és beszél.

Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” (Példabeszédek, 22:6)

 2. megfigyelés

Amikor a gyerek körül nyugtalanság, nyüzsgés, esetleg feszültség, zsivaj van, akkor ő is feszült, ingerült, ingerlékeny, nyugtalan lesz – átveszi azt a hangulatot, ami körülveszi őt. Ha túl sok utasítást kap (főleg parancsolgató hangnemben), attól ő is feszültté válik. (Vegyél fel papucsot, menjél pisilni, egyél valamit, egyél sütit, miért nem eszel még?, ne tedd oda, ne vedd el, ne nyúlj hozzá, ne mássz fel oda, nehogy leessél, stb.) Különösen, ha mindez több felnőttől hangzik el egyidejűleg, ill. felváltva – természetesen csupa jó szándékból, ámde a gyerek idegrendszere túltelítődik tőle egy idő után. Amikor valaki rákiabál, akkor ő is kiabálni kezd – ez nem meglepő. Elengedhetetlenül szükséges a jó példa mutatása! Meg kell mutatnunk neki, hogy nyugodtan, higgadtan is lehet stresszes helyzeteket kezelni.

Fontos, hogy megőrizzük a szívünkben Krisztus békességét, mert akkor bármilyen vihar tombolhat körülöttünk, a gyerekünknek a nyugalmat tudjuk közvetíteni, és ösztönösen hozzánk jön „tankolni” békességet, nyugodtságot. Amikor korához képest túl kicsinek nézik, és úgy bánnak vele, ösztönösen annak megfelelően kezd viselkedni: mint egy kisbaba, olyan reakciói lesznek. (Pl. nem beszél, csak nyüszög és mutogat.)

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”  (Filippi 4:6-7)

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (János 15:5)

Kérünk, Urunk, mennyei Atyánk, hogy őrizd meg szívünket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban, hogy Neked tetsző életet éljünk, hogy engedelmeskedni tudjunk a parancsolataidnak, és Jézus bizonyságai (tanúi) legyünk mindig mindenkor az életünkkel, a viselkedésünkkel, a szavainkkal (nem csak akkor, amikor Rólad beszélünk, hanem mindenféle beszédünkben), az emberekhez és a körülményekhez való hozzáállásunkban, és világítani tudjunk az életünkkel a környezetünk számára. Kérünk, hogy segíts nekünk gyümölcsöt teremni a Szent Szellemed erejével a Te országod számára. Ámen!

Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.” (Efézus 6:4)

Ez a fentebb leírt úgymond „túl sok” stílus ingerlő módon hat a gyerekre úgy, hogy sokszor a felnőttek észre sem veszik, hiszen ők csak jót akarnak, és segíteni akarnak neki. A gyereket viszont ez zavarja, és próbál „kitörni” ebből a helyzetből: kiabál, csapkod, „gonoszkodik”, stb.

  1. megfigyelés

Mintha belebújt volna a kisördög – néha úgy viselkedik.

A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt.”  (Példabeszédek 22:15)

Vannak esetek, amikor mintha meg se hallaná, amiket mondunk neki. Bármit mondunk neki, bármilyen hangnemben (kedvesen, erélyesebben, adott esetben mérgesen, indulatosan), ha valamire megkérjük, ő mosolyogva vagy nevetve csak azért is az ellenkezőjét teszi. Feszegeti a határait.

Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.” (Példabeszédek 23:13-14)

Ilyenkor kap a fenekére a fakanál nyelével (ritkán kerül erre sor). Sír, kizökken a hangulatából (ez fontos, sőt ez a lényeg!), de utána megnyugszik, és megbeszéljük, miért kapta. Általában úgy elkezd sírni, zokogni, hogy kéri, öleljük meg, és attól megnyugszik. Nem a fizikai fájdalomtól sír, mert nem kap akkorát, hanem ahogyan ő mondja, „a szíve fáj”. Utána mintha kitisztulna a feje, „visszatalál hozzánk”, és onnantól kezdve újra lehet vele értelmesen beszélni. A magyarázat, hogy miért kapott ki: Azért mert többször szóltunk neki szépen, erélyesebben is, de nem fogadott szót, és még ráadásul az ellenkezőjét is tette. Ilyenkor elmondom, hogy szeretjük, és szeretnénk, ha szót fogadna, mert Jézus ezt kéri a gyerekektől.

Beszélgetésünk egyik este elalvás előtt:

– De anya, én szeretnék szót fogadni, de nem tudom, hogyan kell.

– Az óvónénik azt mondják, hogy az óvodában szót fogadsz. Amikor az óvónéni azt mondja, menjetek kezet mosni, te mész, és megmosod a kezed, igaz?

– Igen.

– Akkor szót fogadtál. Amikor azt mondja, gyertek be az udvarról, akkor elindulsz befelé az öltözőbe, igaz?

– Igen.

– Akkor szót fogadtál. Amikor azt mondja, most már helyére kell tenni a játékokat, akkor elteszed, amivel játszottál, igaz?

– Igen.

– Akkor szót fogadtál.

– De itthon nem tudok!

– És mi az oka ennek, mit érzel?

– Hát, valamikor unatkozom, vagy szomorú vagyok, vagy mérges vagyok, és nem tudok szót fogadni.

– Akkor kérd meg Jézust, hogy jöjjön a szívedbe, és segítsen neked engedelmeskedni anyának és apának. Szeretnéd, hogy Jézus a szívedbe költözzön, és mindig segítsen neked?

– (Bólogat)

– Tudod, Jézus a mennyországban van, és onnan figyel minket. Mindent lát, mindent hall, mindenről tud, még arról is, amik a gondolatainkban vannak.

– De a mennyország nagyon magasan van, hogyan látja?

– Úgy, hogy elküldte a földre a Szent Szellemet, aki láthatatlan, és a szívünkbe költözik. Ő elmondja a szívünknek, hogyan éljünk olyan életet, amilyet Jézus élt, mert az tetszik a mennyei Atyánknak. Hogyha szeretnél szót fogadni apának és anyának, de úgy érzed, hogy magadtól nem tudsz, akkor kérd meg Jézust, hogy segítsen, és Ő segíteni fog neked.

– Hogyan?

– Elmondja neked, mit tegyél. Nem látod Őt, és nem hallod Őt a füleddel, de a szívednek elmondja, mit tegyél, és a szíveddel fogod „hallani” Őt.

Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak.”  (Kolossé 3:20)

Sokszor elmondom neki, hogy anya és apa engedelmeskedni akarnak Jézusnak. Arra törekszünk, hogy úgy éljük az életünket, hogy Istennek tetsző legyen. A felnőttek számára sok mindent megparancsolt Jézus, amikre oda kell figyelnünk. A gyerekek úgy tudnak engedelmeskedni Jézusnak, hogy szót fogadnak a szüleiknek, tisztelettel beszélnek a felnőttekkel (és a gyerekekkel is), és mindig igazat mondanak. Ezt kéri Jézus a gyerekektől. Az Újszövetségben ez az egy parancsolat van kimondottan gyerekek számára – ígérettel együtt:

Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (ami az első parancsolat ígérettel). Hogy jól legyen neked dolgod és hosszú életű légy e földön.” (Efézus 6:1-3)

Jézus akkor tud megvédeni minket a gonosztól és az óemberi természetünk kívánságaitól, a saját rosszaságainktól (a bűneinktől), ha engedelmesek vagyunk Neki. Ezt nagyon fontos tudnia, ezért sokszor elmondom neki.

Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.” (Efézus 6:4)

Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek.” (Kolossé 3:21)

(Az Egyszerű Fordítású Biblia szerint: „Apák, ne követeljetek túl sokat a gyermekeitektől, nehogy elkeseredjenek!”)

A felnőttek részéről ostobaság lenne elvárni, hogy a gyerekek helyesen viselkedjenek, ha olyan hangnemben beszélnek hozzájuk, amivel ingerlik/bosszantják őket. A felnőtteknek sem könnyű higgadtan és nyugodtan kezelni egy másik ember (tudatos vagy nem tudatos) provokációját, a gyerekek pedig még nem tudnak uralkodni az érzelmeiken. A gyerekek a felnőttek viselkedését és stílusát tükrözik vissza, akár tetszik, akár nem, akár elfogadjuk ezt, akár nem. Ez egy törvényszerűség. A gyereknevelés nagyrészt a példamutatáson múlik. Ha nem olyan hangnemben beszélünk a gyerekhez, ami elfogadható, akkor ő is visszatükrözi azt a stílust. Az agresszió agressziót szül. Ha rákiabálunk, ő is kiabálni és csapkodni kezd. Alapelvünk (gyerekek és felnőttek is tanulják ezt a mi családunkban), hogy bármit el lehet mondani bárkinek, csak a megfelelő hangnemben. Tisztelettel, szeretettel, szelíd, kedves, nem bántó stílusban és szavakkal.

A megfelelő (azaz célravezető) hangnem:

– kedves, szeretetteljes,

– határozott, tárgyilagos,

– ellentmondást nem tűrő,

– nem vitatkozunk, nem alkudozunk a gyerekkel.

Érezze a gyerek, hogy amit apa és anya mond, annak úgy kell lennie, de közben nem szabad durván beszélni vele. (Ld. fentebb: bármit el lehet mondani bárkinek a megfelelő hangnemben. Az őszinteségnek nem kell nyersnek lennie, lehet tapintatosan is őszintének lenni.)

A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben” (Kolossé 3:16)

A beszédünkben is legyünk minél inkább krisztusiak, akkor biztos, hogy jól tudjuk megszólítani a gyerekeinket is, és ezzel mutatunk követendő példát számukra, hogy ők is idejekorán megtanulják, hogyan bánjanak jól az emberekkel.

Nekünk, szülőknek oda kell figyelni a következőkre: kedvesnek, de határozottnak maradni, szilárdan (higgadtan) kitartani, megvárni, amíg a gyerek befejezi a hisztit vagy a nyafogást, hogy megtanulja: amit a szülei mondanak, az úgy lesz, bármit is csinál.

Nem kell mindenre azonnal reagálnunk, hanem jó, ha előbb átgondoljuk, lehiggadunk (ha kísértést érzünk arra, hogy felmérgeljük magunkat a gyerek viselkedésén), és utána később is vissza lehet térni az adott esetre. (Pl. Az előbb, amikor azt mondtad apának, hogy „azonnal kapcsold be a tévét”, az nem volt kedves dolog. Ilyet nem mondhat egy gyerek a szüleinek! Nem parancsolgathatsz, csak szépen kérheted, és ha apával úgy döntünk, akkor megengedjük neked.) Nem szabad hirtelen felindulásból tenni vagy mondani valamit, mert abból csak nagyobb zavar lesz.

A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig adja nektek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint (…)” (Róma 15:5)

Önállóságra nevelés: nem „rendezni”, irányítgatni, utasítgatni állandóan, hanem teret hagyni neki. Csak akkor szólni neki (nem durván rászólni/rákiabálni, hanem határozottan, de szeretettel figyelmeztetni), amikor veszélyes vagy tiszteletlen dolgot tesz. Sokszor veszélyhelyzetben az ember elkiáltja magát, de utána mindig elmondjuk a gyereknek, hogy most nem azért kiabáltunk mert mérgesek voltunk, hanem gyorsan és hangosan figyelmeztetni kellett a veszélyre.

Helyreigazítás: Nem megszégyeníteni emberek előtt, hanem félrevonni, és négyszemközt. Ha már lenyugodott, akkor mindent meg lehet vele beszélni, és meg is érti! Hálás is ezért a bánásmódért, és tudatán kívül meg is hálálja (azaz ő is jól fog reagálni a következőkben).

Minél következetesebben begyakoroljuk ezeket a dolgokat, annál természetesebb lesz felnőttnek és gyereknek egyaránt.

Sokszor meg kell dicsérni kis dolgokért, ami nekünk, felnőtteknek egyértelmű és magától értetődő, de neki még nem az. (Például: Ügyes vagy, hogy úgy etted meg a szendvicsedet, hogy nem potyogtattad el a morzsákat, hanem a morzsák nagy része a tálcán maradt.) Ez bátorítja a gyerekeket arra, hogy máskor is ügyesek legyenek.

Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.” (Máté 18:3-4)

Lélekben legyünk gyerekek, maradjunk mindig gyermekiek (de nem gyerekesek!), ugyanakkor Isten érett fiai és lányai legyünk.

Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.” (1 Korinthus 14:20)

Az ördög arra törekszik folyamatosan, hogy megtévesszen, félrevezessen minket. Fel kell vértezni magunkat ellene Isten minden fegyverzetével. (Efézus 6:11-17) Ezt a gyerekünknek is kicsi korától tanítom. Még nem érti a szellemi vonatkozását a dolognak, de már tudja, hogy nálunk van a hit pajzsa, a Szellem kardja, az üdvösség sisakja, stb.

Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között; És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nekik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen.” (5 Mózes 11:18-21)

Reggel ébredés után emlékeztetem a gyerekünket, hogy Jézus szeret minket, velünk van, vigyáz ránk, és amikor szükségünk van rá, kérhetjük Őt, hogy segítsen nekünk, Ő pedig a szívünkbe suttogja, hogy mit kell tennünk. Lehetőség szerint együtt imádkozunk, és ő is ámen-t mond.

Este lefekvéskor, elalvás előtt beszélgetünk róla, milyen volt a napunk, ki hogyan érezte magát. Milyen helyzetek adódtak, hogyan oldotta meg őket, és amit nem sikerült, legközelebb hogyan lehetne. Elismételjük, amilyen gyakran csak lehet, mit tett értünk Jézus, mit kell tennünk nekünk, hogy ki tudjuk fejezni Neki a szeretetünket és hálánkat. Nyomatékosítjuk, hogy Jézus csak annak tud segíteni, csak azt tudja megvédeni az ördög támadásaitól (gonoszkodásaitól), aki engedelmes Neki. Mi Jézus katonái vagyunk, Isten fegyverzetével felszerelkezve (Ef. 6:11-17), és ezzel a fegyverzettel tudunk ellenállni az ördögnek és harcolni vele. Fontos, hogy megértse, hogy az ördög gonosz és ártani akar nekünk, még akkor is, ha kedvesnek tünteti fel magát. („A világosság angyalának álcázza magát” 2 Korinthus 11:14) Ezeket általában érdeklődve hallgatja, és kérdez. Ebből tudom, hogy valóban megértette-e, amit elmondtam, illetve mennyire értette meg, és még mit kell elmondanom neki, hogy értse. Elalvás előtt együtt imádkozunk hangosan.

Napközben, bármikor, amikor valamilyen helyzet adódik, elmondom a gyerekünknek, mit mond arról Isten Igéje, mit tanít arról Jézus. Ezeket a helyzeteket és az újonnan tanultakat aztán az esti beszélgetésünk során átismételjük – ez sokat segít neki is és nekem is, mert utólag visszatekintve és nyugodt, csendes környezetben tisztábban látjuk mind a ketten.

Alapvető dolgok, amire kicsi korától kezdve tanítjuk a gyerekünket:

  • Isten a mennyei Atyánk, Jézus Isten Fia, aki megszabadítja az embereket a bűneiktől (ezt úgy magyarázom el neki, hogy a rosszaságoktól, a gonosz dolgoktól, amiket gondolunk, teszünk vagy mondunk).
  • Isten és Jézus a mennyországban laknak, onnan figyelnek minket, vigyáznak ránk, és mindent látnak, ami a világon történik. Még a gondolatainkat, az érzéseinket és a szándékainkat is.
  • Isten teremtette a világot, és mindent, ami benne van. Mindent Neki köszönhetünk, mindenért hálát adunk Neki. Köszönjük, hogy van ennivalónk, ivóvizünk, ruháink, lakásunk, hogy mindent megad nekünk, amire szükségünk van, és még olyan dolgokat is, amikre igazából nincs is szükségünk, de mégis megengedi nekünk őket (pl. játékok).
  • A mennyei Atya szeret minket és jót akar nekünk. Csak jó dolgokat akar nekünk adni, amikre nekünk szükségünk van, és segíteni akar nekünk, hogy örökké Vele lehessünk, mert az Ő jelenlétében lenni az egyetlen jó „hely” a világon. Az ördög Isten és Jézus ellensége, mindig csak ártani akar az embereknek, és rosszat akar nekünk. Nem szabad hallgatni rá, mert be akar csapni minket, el akar téríteni minket az Istennek való engedelmességtől.
  • Isten Igéjét minél alaposabban megismerni, ezáltal Isten ismeretére eljutni. „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik.” (Máté 4:4)
  • A szüleinek szót kell fogadni, engedelmeskedni kell, neki ez a feladata. (Kolossé 3:21, Efézus 6:1-3) A szülők Jézusnak engedelmeskednek, a gyerekek pedig a szülőknek – amíg újjászületnek, és ők maguk is megtanulják Jézust követni a keskeny úton.
  • Kedvesen, szépen, illedelmesen, tisztelettudóan beszélni az emberekkel. (Titusz 3:2)

Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal;” (Máté 7:12)

Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.” (Példabeszédek 15:1)

Szoktam neki mondani, hogy ha nincs kedve beszélgetni, akkor nem kell beszélgetni, csak ne legyen mérges, és ne kiabálva válaszoljon, ha kérdezik. (Pl. Amikor haza érünk az oviból, és a mama rögtön elkezdi faggatni, de neki még nincs kedve beszélgetni, akkor mondja azt nyugodtan és kedvesen, hogy „majd később mesélek”.)

  • Nem viszonozzuk a rosszat rosszal!Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.”(Róma 12:21), és „Nektek mondom, kik [engem] hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak.” (Lukács 6:27-28)

Meg szoktuk beszélni, hogy Jézus nekünk akarja adni az Ő isteni természetét, hogy mi is olyan jók legyünk, mint Ő, és úgy tudjunk élni a földi életünkben bűntelenül, ahogyan Ő élt.

  • Ha valami rosszat tesz (akár szándékosan, akár véletlenül), bocsánatot kell kérni. Addig nem engedjük el, amíg bocsánatot nem kér az érintett féltől. Van úgy, hogy illedelmesen bocsánatot kér, mert valamennyire átérzi a helyzet súlyát, de sokszor puffogva, duzzogva, csak azért, hogy megszabaduljon a helyzetből. Úgy gondolom, ez idővel majd jobb lesz, mivel általában megbeszéljük az ilyen esetek után, hogy miért kell bocsánatot kérni, mit érezhetett vajon az az ember, akit megbántott, és hogy ő hogyan érezné magát, ha vele történne ilyen. Megnehezíti viszont a helyzetet, ha valaki nem fogadja el a bocsánatkérését, mondván „azzal nem megyünk semmire, inkább úgy kellene viselkedni, hogy ne kelljen bocsánatot kérni”. Ezzel szerintem súlyos terhet rak a gyerekre, hiszen a felnőttek is gyakran hibáznak, és bocsánatot kell kérniük egymástól – akkor miért is várjuk el a gyerekektől, hogy mindig úgy viselkedjenek, hogy ne kelljen bocsánatot kérniük. Még ha törekszenek is rá, nem fog sikerülni. Ezért azt is tanítom neki, hogy mindig legyen tiszta a lelkiismerete, neki annyi a dolga, hogy ha hibázott vagy rosszat tett, ne tagadja le, hanem őszintén kérjen bocsánatot, és ha valaki nem akar megbocsátani neki, az nem az ő hibája, hanem annak az embernek a problémája, aki nem bocsát meg. Mindenkinek saját magáról kell majd számot adnia Istennek. (Róma 14:12)
  • Ha valaki bocsánatot kér tőlünk, annak mindig meg kell bocsátani. (Máté 18:21-22)

Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát nektek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Máté 6:14-15)

  • Mindig igazat kell mondani. Soha ne mondjon olyat, ami nem igaz. Ha nem akar valakinek valamit elmondani valamiért, akkor inkább ne mondjon semmit. Nem kötelező beszélni, ha nem akar. (Például ha számára idegen emberek faggatják.) Ez nem is baj, hiszen „a sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.” (Példabeszédek 10:19) Arra viszont az apjával együtt tanítjuk folyamatosan, hogy nem szabad előttünk titkolózni. Ha valami bántja, ha valamit nem tud megoldani, ha valami rosszat tett, mindig mondja el nekünk. Nem leszünk érte mérgesek, nem szidjuk meg, hanem először is megköszönjük, hogy elmondta. Aztán szépen kielemezzük a helyzetet, és közösen megoldjuk, megbeszéljük. Ez jól működik nálunk, valóban oda szokott jönni hozzánk, és elmondja, ha valami történt, pl. kiborított egy pohár vizet. Mi pedig nem tartunk neki megalázó kiselőadást („Miért nem vigyáztál jobban? Mondtam, hogy ne tedd az asztal szélére a poharat”, stb.), hanem gyakorlatiasan megoldjuk a helyzetet. Pl. ebben az esetben hozzuk a felmosót, és együtt felmossuk. Ezzel azt is elősegítjük, hogy a későbbiekben hogyan oldja meg egyedül a hasonló eseteket, és tisztában legyen vele, hogy ne szégyellje, ne szorongjon, ne kárhoztassa magát, ha hibázik, ügyetlen, elrontott valamit, stb., hanem ismerje be, és a megoldásra és a jóvátételre törekedjen. Mi pedig segítünk neki, és a mennyei Atya is segít nekünk ebben.
  • Ha valaki azt mondja neki: „Ez titok, nem szabad elmondani apának és anyának”, akkor az legyen az első dolga, hogy elmondja nekünk! Próbáljuk érzékeltetni vele, hogy van sok gonosz bácsi és néni, akik kedvesnek látszanak, de valójában gonoszok, és rosszat akarnak neki, bántani akarják. Ha valaki azt kéri tőle, hogy titkoljon el bármit a szülei elől, akkor nagyon nagy eséllyel az az ember valami gonosz dologra készül. Előbb-utóbb mindenre fény derül, ezért jobb, ha mindent az elején elmond nekünk, hogy időben tudjuk orvosolni a helyzetet. („…nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék.” Lukács 12:2)
  • Irgalmasak legyünk az emberekkel, amiképpen a mennyei Atya is irgalmas velünk. (Lukács 6:36)

Egy korábbi beszélgetésünk ezzel kapcsolatban:

– Tudod, mit jelent irgalmasnak lenni?

– Nem.

– Azt jelenti, hogy ha valaki valami rosszat tesz, vagy olyat tesz vagy mond,                  ami nekünk nem tetszik, akkor sem leszünk mérgesek, hanem megértők                      vagyunk vele, mert tudjuk, hogy mi is követünk el hibát, és nekünk is jól esik,    ha megbocsátanak nekünk érte, és nem haragusznak ránk emiatt.

Néhány nemrég történt eset az életünkből:

majdnem 5 évesen:

– A mama mindig sokat mond. Mindig mondja, hogy „vegyél fel papucsot, vegyél fel papucsot, vegyél fel papucsot” meg „hagyd a kutyát, hagyd a kutyát, hagyd a kutyát”, meg „menjél pisilni, menjél pisilni, menjél pisilni”…

– Tudod, ez azért van, mert úgy tűnik, hogy elsőre nem hallod meg. Ha elsőre szót fogadnál, és megtennéd, amire kér, akkor nem mondaná el többször.

– De én hallom!

– Tudod, Jézus is azt tanította, hogy aki hallgatja az Ő beszédét, de nem teszi meg, amiket kér, az olyan, mint az az ember, aki hova építette a házát?

– A homokra!

– Így van! És aki hallgatja az Ő beszédét, és megteszi, amit kér, az olyan, mint az az ember, aki hová építette a házát?

– A sziklára!

– Igen. Akkor legyél te is olyan, mint az okos ember, aki sziklára építi a házát, és tedd meg, amiket kérünk tőled.

Egyik este megkérdezte:

– Anya, hogy is hívják azt a gonosz embert, aki majd eljön?

– Antikrisztus.

– Ő nagyon gonosz lesz?

– Igen, ő az ördög barátja. Tudod, Jézus Isten fia, Ő a legjobb ember a világon, Ő szeret minket és jót akar nekünk. Az ördög pedig bántani akar minket, és azt akarja, hogy vele menjünk a pokolba, de Jézus azt akarja, hogy Vele legyünk a mennyországban, és segít nekünk ebben.

– Amikor Jézus majd visszajön, mi fog történni utána?

– Azt nem tudom pontosan elmondani, de ha Jézus visszajött, akkor már tulajdonképpen mindegy, mi történik, mert akkor mi már Vele leszünk örökre.

– Jézus legyőzi az ördögöt meg az Antikrisztust!

– Igen, de tudod, Jézus már legyőzte az ördögöt a kereszten. (Zsidó 2:14) Az ördög a halál és a sötétség fejedelme, de Jézus legyőzte a halált, és így legyőzte az ördögöt. A mi ellenségünk már egy legyőzött ellenség, ezért nem kell tőle félnünk, ha mindig megmaradunk Jézusban, és engedelmesek vagyunk Neki. Te úgy tudsz engedelmes lenni Jézusnak, amíg kisgyerek vagy, hogy apának és anyának engedelmeskedsz. Akkor nem tud téged bántani az ördög.

Hazaértünk délután az oviból, ő a mamával még kint maradt az udvaron. Kicsit rosszalkodott, ami a mamának rosszul esett. Kérdezem a kisfiamtól:

– Mit csináltál?

Erre ő suttogva:

– Anya, bocsánatot kértem Jézustól.

– Jól tetted kicsim, és a mamától bocsánatot kértél?

– Igen.

Egyik este otthon elkezdte mondani nekem:

– Anya, a barátom az oviban azt mondta, hogy ő nem hiszi el, hogy Jézus feltámadt és él. Szerinte Jézus meghalt és nem él.

– Tudod, kicsim, beszéltünk róla, hogy sokan nem hisznek Jézusban és Istenben, de ez téged ne zavarjon. Sokan viszont hisznek, és inkább ezekre az emberekre hallgass. Egyébként hogyan kezdtetek el Jézusról beszélni?

– Mondtam, hogy ne játsszunk gyilkososat, mert Jézus nem szereti a gyilkosokat. Mondtam neki, hogy én harcos vagyok!

Ilyenkor arra gondol, hogy Jézus “katonái” vagyunk, és nálunk van a hit pajzsa, a Szellem kardja, az üdvösség sisakja, stb. (Efézus 6:11-17) – erről sokat szoktunk beszélgetni. Megdicsértem érte, hogy bátran kiállt Jézusért.

Korábbi feljegyzések:

2,5 évesen:

– Nagyon szeretlek, anya!

– Én is szeretlek téged!

– Jézus is szeret!

Este villanyoltás után elmondtuk az esti imát: „Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem, de a Tiéd nyitva, Atyám, amíg alszom, vigyázz reám! Ámen”

Pár másodperc múlva megszólalt:

– Köszönöm, hogy segítesz lefektetni. Jó Isten vagy!

A szőnyegnek olyan mintája van, ami egy kisvárost ábrázol: épületek, utak, kertek, állatok, fák, stb. Egyszer játék közben ránézett arra a részre, ahol bárányok legelnek egy karámban, és felkiáltott:

– Isteni bárány!

majdnem 3 évesen:

– Anya, szeretlek! Tudod… Jézus nagyon szeret!

3,5 évesen:

Reggel 6 órakor ezzel ébresztett engem:

– Anya, Jézus nagyon szeret minket. A gyerekeket is szereti. Engem is szeret, meg téged is, és azért halt meg a kereszten, mert szeret minket.

(Előző este gyerek-Bibliát olvasgattunk.)

A kisfiunk fekszik az ágyon hason, lehajtott fejjel és összekulcsolt kézzel. Kérdezem tőle:

– Mit csinálsz?

– Imádkozom Jézusnak.

– És mit mondtál neki?

– Szeretlek, Jézus.

Este elalvás előtt imádkoztunk. Összekulcsoltuk a kezünket (ő is), én elmondtam egy imát, ő ezután elkezdett nevetgélni. Azt mondta:

– Vicceset mondtam Jézusnak.

– Igen? Mit mondtál neki?

– Azt, hogy „szeretlek”, és hogy „ha majd sok hó esik, akkor építünk hóembert”.

Amikor a kisfiunk butaságot csinál, és szembesítjük vele, mindig megpróbálja elhárítani:

– Nem én voltam!

Ezért elmagyaráztuk neki, hogy nem baj, ha butaságot csinál, csak mindig mondja meg az igazat, és vállalja a felelősséget. Ma este véletlenül összegyűrte az egyik könyv egy lapját. Utána bűnbánó hangon azt mondta:

– Sajnálom, anya. Én voltam. Az igazit mondtam.

majdnem 4 évesen:

Ebéd utáni monológja:

– Köszönöm az ebédet, Jézus! Anya, neked Isten adta az ebédet, nekem pedig Jézus. Anya, nekem Jézus a legkedvencem. El fogom majd mondani az óvónéninek az óvodában, hogy Jézus a kedvencem. 

4 évesen:

Beszélgetés egyik este, egy óvodai nap után:

– Kicsim, mi volt a legjobb a mai napon? Mi tetszett a legjobban?

– Az, hogy Jézus velem volt!

– Érezted?

– Igen, itt éreztem!

És rámutatott a mellkasára.

Egy alkalommal váratlanul megszólalt:

– Anya, apa és én: mi vagyunk a bárányok, és Jézus a pásztorunk!

4,5 évesen:

Reggel megyek be a kisfiunk szobájába, és látom, hogy az ágy előtt térdel, és összekulcsolt kézzel rá van borulva az ágyra. Amikor meglátott, azt mondta:

– Imádkoztam, hogy „Istenem, védd meg a Földet!”

Reggel játék közben egyszer csak megjegyezte:

– A mama azt szokta mondani, hogy „a rohadt életet!”

– Igen, de ez nem szép, hogy ezt mondja. Ez csúnya dolog. Isten adta az életünket, nem szép dolog ilyet mondani rá!

Erre ő:

– Kérlek, Jézus, hogy ne mondjon ilyet a mama!

Amikor mentem érte az oviba egyik délután:

– Anya, ma sírtam érted kétszer, és kértem Jézust, hogy vigasztaljon meg.

– o –

Ha bárki úgy érzi, hogy ez az írás bátorításul szolgált számára és építette a hitét, hála és dicsőség Istennek! Ő végzi a jó munkát, mi csak edények vagyunk. (2 Tim. 2:21) Arra bátorítok mindenkit, hogy minden helyzetben az Úrtól kérjen tanácsot, és Ő segíteni fog az Igéje által. (János 6:37)

Az Úr adjon kegyelmet, erőt és bölcsességet minden szülőnek, hogy Isten útjai szerint tudják nevelni a gyerekeket, és Krisztushoz tudják vezetni őket, hogy az utolsó napon az Úr azt mondhassa nekünk és a gyerekeinknek is: „Jól van hű és derék szolgám” (Máté 25:21, 23). Ez a legnagyobb ajándék a világon, amit a gyerekeknek adhatunk. „Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2 Kor. 4:18)

Ámen.

2022. április

Könyvajánló:

  1. L. Taylor – Kis Zarándok vándorútja

(John Bunyan – A Zarándok útja c. könyvének gyerekek számára átírt változata)

Hangos könyv formájában elérhető itt:

https://youtube.com/playlist?list=PLKTDd41Ru6uLvnCHVL3zpG67_GaU0PaJs

Hasznos tanítások a gyerekekkel való foglalkozáshoz (rajzokkal illusztrálva):

https://keskenyut.wordpress.com/category/tanitasok/alapveto-bibliai-igazsagok/

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Christ in an uncompromised way. Pioneer, who tries to walk on the way of the minority, cleansed from traditions, making it clear for others to walk on, as well.
Kategória: gyülekezetépítés, Tanítások
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s