Az Urat egy olyan ember érdekli, akit bemutathat a Sátánnak – Zac Poonen

The Lord is interested in a man Whom He can point out to Satan by Zac Poonen

PDF formátumban letölthető itt

A Biblia első könyve a Jób könyve, ami 500 évvel a Teremtés könyve előtt íródott, mert Jób, 500 évvel Mózes előtt élt, aki a Teremtés könyvét írta. Lehet, hogy néhányan nem tudják, az első könyv, Jób könyve a Biblia közepére került, mert az összes költői könyvet egy blokkba szerkesztették: Jób, Zsoltárok, Példabeszédek, Prédikátor könyve, de ezek nem azonos időben keletkeztek. A Biblia nem abban az időrendi sorrendben van összeszerkesztve, ahogy az egyes könyveket írták. Márk evangéliumát is jóval a Máté előtt írták, és a Thesszalonikai levél is a többi levél előtt született. Tehát a levelek sem a megfelelő időrendi sorrendben szerepelnek a Bibliában.

Valójában Jób könyve az első könyv, mert Jób, aki az Istennel való tapasztalatairól írt, 500 évvel Mózes előtt élt. Akárki is írta azt a könyvet, arról az jut az eszembe, hogy amikor Isten egy könyvet akart írni az embernek – a Biblia első könyvét –, akkor érdekes, hogy nem a menny és a föld teremtéséről írt. Isten úgy gondolta, az még 500 évig várhat: először egy Isten emberéről akart írni, akire büszke volt. Ez az első könyv, amit írt, és ez izgalomba hoz engem. Uram, Téged jobban érdekel Isten embere, akire büszke lehetsz a földön, akit bemutathatsz a Sátánnak, és azt mondhatod neki: láttál-e olyan embert az egész földön, mint Jób? Ez a Biblia első könyve, nem az ég és a föld teremtése! Tudom, sok ember vitatkozik az égről és a földről, hogy időbeli hézag van az egyes versek között. Azt mondom nektek, engem ez nem érdekel. Engem a Jób könyve érdekel, amiben az Úr bemutat a Sátánnak, és azt mondja: láttál-e hozzá hasonló embert? Engem nem érdekel azoknak az embereknek a véleménye, akik azon vitatkoznak, hogy a világ hat nap vagy hat millió év alatt keletkezett. Nem ez a Biblia első könyve! Számomra a Jób könyve az első könyv! Nem kell foglalkozni az okos emberek magyarázataival. Legyetek olyanok, mint a kisgyerekek, és rá fogtok jönni, hogy az Urat egy olyan ember, egy olyan család, egy olyan otthon érdekli, amit bemutathat a Sátánnak!

A Sátán azt mondja Istennek: nézd meg az összes képmutatót! Már Jób idejében is ott voltak azok a prédikátorok, akik képmutatók voltak, és Isten azt mondja: igen, nagyon sok képmutató ember, sok képmutató keresztény van. Ma is vannak prédikátorok, akik pénzért prédikálnak, de láttad-e azt az embert, aki abban a városban, abban az utcában lakik? Mondhatja ezt rólad Isten? El tudja ezt mondani rólad? El tudja ezt mondani a gyülekezetedről? A Sátán azt mondja: nézd meg ezeket a gyülekezeteket! A maguk hasznát keresik. Az életüket a pénz szeretete motiválja, és Isten azt mondja: mind igaz, amit ezekről a bűnökről mondasz, de láttad azt, ami abban a bizonyos utcában van? Még saját épületük sincs. Láttad azt a gyülekezetet? A gyülekezet az nem egy épület. Láttad azokat az embereket, akik azt a gyülekezetet alkotják? Legyen az a vágyunk, hogy Isten bemutassa a gyülekezetünket a Sátánnak! Ez legyen a legnagyobb vágyunk! Nekem biztosan ez a legnagyobb vágyam. Emlékszem, amikor megalapítottuk az első gyülekezetünket, pontosan ez volt a szívemen. Azt mondtam: Uram, nem érdekel, mit gondol rólunk az egész kereszténység, eretnekek vagyunk-e, vagy, hogy minek hívnak. Azt akarom, hogy be tudj mutatni minket a Sátánnak, hogy van az embereknek egy olyan csoportja, akik szeretik egymást, akik életüket adják egymásért, akik nem a maguk javát, hanem Isten dicsőségét keresik. Nem versengenek egymással, hogy megmutassák, az egyik nagyobb a másiknál. Nem! Titokban csinálnak dolgokat anélkül, hogy a többiek tudnák, mit tettek, és nem akarnak semmilyen elismerést. Nem akarnak pénzt, nem akarnak elismerést. Nem akarnak maguknak semmit.

Láttál egy ilyen gyülekezetet? Kérdezi az Úr, és az ördög erre nem tud mit mondani.  Emlékszem, hogy fiatalemberként, mielőtt elkezdtem gyülekezeteket plántálni, amikor még egyedül éltem, nem voltam házas, és elolvastam azt a verset a Jób könyvében, azt kérdeztem: Uram, be tudsz mutatni engem a Sátánnak, hogy „van itt egy ember, aki éjjel-nappal azért tanulmányozza a Szentírást, hogy megismerjen Engem, és nem azért, hogy jól tudjon igét hirdetni”. Azt mondtam: Uram, szeretném tanulmányozni a Szentírást, és elkezdtem, amikor még fiatal voltam, amikor bemerítkeztem. Minden szabad időmben a Szentírást tanulmányoztam. Egyszerűen csak tanulmányoztam a Szentírást, nem tudtam, hogy Isten tanító szolgálatot fog adni nekem a gyülekezetben. Fogalmam sem volt erről, és nem is érdekelt, csak a Bibliát akartam olvasni, hogy megtudjam, hogyan gondolkozik Isten? Meg akartam ismerni Isten szívét. Ezért olvasom a Bibliát.

Isten elmondhatja-e ezt rólad? Van itt egy fiatal férfi, vagy egy fiatal lány. Látod, ők nem olyanok, mint a többiek, akiket jobban érdekel a tévénézés és a haszontalan történetek hallgatása, hanem a Bibliát tanulmányozzák, hogy megértsék az ÉN utamat és az ÉN gondolataimat. Testvéreim! Ha Isten nem ezt látja rajtatok, akkor azzal, hogy itt ültök egy konferencián, és hallgatjátok ezeket a csodálatos dolgokat, és egyre több tudást halmoztok fel magatokban, csak az időtöket vesztegetitek. Legyetek olyan férfiak vagy nők, akiket Isten bemutathat a Sátánnak! Ez a legfontosabb. Ha van családod, házas vagy, mondd azt: Uram, szeretném, ha be tudnád mutatni az otthonomat a Sátánnak, és azt mondani neki: Látod? Akkor is szépen viselkednek, amikor mások nincsenek körülöttük. Semmi különbség nincs a viselkedésükben, amikor nem látja őket senki. Ahogyan a férj és a feleség egymással viselkedik, az olyan, mintha Jézus ott élne abban az otthonban. Nézd meg, hogyan beszélnek egymással! A Sátánról beszélek. Isten megkéri a Sátánt, hogy menjen és nézze meg, hogy a férj és a feleség, amikor senki sem látja őket, hogyan beszélnek egymással, hogyan reagálnak rá, amikor a dolgok rosszul mennek, hogyan élnek, ha nincs elég pénzük, nézd meg, elpazarolják-e a pénzüket, vagy takarékosan és óvatosan kezelik-e a pénzt, nézd meg, hogyan élnek, nézd meg, hogyan nevelik gyermekeiket, hogyan fegyelmezik őket, és megtanítják-e nekik Isten beszédét, az Isten útjairól tanulnak-e valamit? Nézd meg, milyen kedvesek és jók másokkal! Micsoda tanúságtétel! Ó! Nézd azt a családot! Nézd azt a gyülekezetet! Erre kellene vágynunk, hogy Isten ezeket el tudja mondani rólunk! Ezt tanultam meg a Jób könyvéből. Amikor Isten az első könyvet írta, azt mutatta meg, hogy ha valaki Őt követi, az nem jelenti azt, hogy nem fog megpróbáltatásokkal szembesülni. Az egész Bibliában senkinek sem volt több és nagyobb megpróbáltatásban része, mint Jóbnak, senkinek. Tehát mit tanultok meg a Biblia első könyvéből? Azt, hogy az Istent követő embereknek sok megpróbáltatásban lesz részük. Képzeld el, milyen lehet, ha valaki egy nap alatt elveszíti minden gyermekét és a teljes vagyonát? Hallottál már valaha ilyenről? Ez majdnem úgy hangzik, mint egy kitalált történet. Az emberek azt mondják, hogy Jób esete valójában nem is egy megtörtént eset. De megtörtént esetről van szó, mert Jakab apostol a Jakab 5:11-ben Jóbra hivatkozik. Nem kitalált történetről van tehát szó. Valóban élt tehát egy ember a földön, aki egy nap alatt elveszítette mind a tíz gyermekét, és a teljes vagyonát. Egy nap alatt, és mit csinált a végén? Leborult Isten előtt, és azt mondta: Istenem, nem panaszkodom, meztelenül jöttem erre a világra, és amikor kimegyek ebből a világból, meztelenül megyek el. A földön mindent, amit nekem adtál, jogod van elvenni tőlem. Hol találsz ilyen keresztyéneket?

Jób sokunkat megszégyenít. Nem volt Bibliája, nem járt konferenciákra, nem volt betelve Szent Szellemmel. Nem tudott arról, hogy Jézus meghalt a bűneinkért. Mi pedig már annyi mindent tudunk! És Jób mégsem kérdőjelezte meg Istent. Az elején ez így volt, de tudjuk, hogy később megkérdőjelezte Istent, de ez azért volt, mert nem volt benne a Szent Szellem. Velem azonban sosem kell megtörténnie, ami a Jób 3. fejezetétől van leírva, mert a Szent Szellem bennem van. Egész életemet a Jób első és második fejezete szerint élhetem, és sosem kell megtörténnie velem, amiről a 3. fejezete szól, Isten megkérdőjelezése. Miért tehetem meg ezt? Ha bennem van a Szent Szellem, sosem kérdőjelezhetem meg, bármit is tesz Isten, hanem azt mondom: „Istenem, ennek bizonyára van valami célja”. Jób még nem ismerhette a Róma 8:28-at, amely azt mondta volna neki, hogy minden a javára válik. Nem volt számára ismert az 1 Korinthus 10:13 sem, amely azt mondja, hogy Isten sosem engedi meg, hogy erőd feletti kísértésed legyen. Én azonban ismerem ezeket az igéket! Minden ígéretem megvan, ezért nincsenek kérdések bennem. Nem kell, hogy olyan ember legyek, mint Jób, aki mindig kérdőre vonja Istent: Miért bántál velem így vagy néha úgy, és aki alkalmanként felemeli a kezét dicséretre is mondván: a Megváltóm él.

Nem időnkénti hitbeli felbuzdulásoknak kellene jellemezni az életünket, hanem  folyamatosan úgy kellene élnünk. A Biblia azt mondja, hogy az igazak ösvénye olyan, mint a ragyogó fény, mint a hajnal fénye, amely egyre ragyogóbbá válik, amíg Jézus vissza nem jön. Ez egy gyönyörű vers a Példabeszédek 4:18-ban. Isten azt akarja, hogy így éljen egy keresztyén! A Példabeszédek 4:18. vers szerint az igazak útja olyan, mint a napkelte. Kicsit sötét van napkelte előtt, és amikor újjászületsz, az a napfelkelte, a déli nap helyzete pedig az, amikor Krisztus visszajön a földre. Az újjászületéstől egészen Krisztus eljöveteléig egyre csak fényesebb, mert a nap sosem hanyatlik le, hanem folyamatosan emelkedik, és ez Isten tökéletes terve mindannyiunk számára is. Ezt sok éven keresztül nem tudtam, hanem azt hittem, hogy a legtöbb keresztény életében az időnkénti visszacsúszás természetes, pedig nem az! Ha visszacsúszol, akkor Isten akaratán kívül vagy. Azt mondom: Uram, Isten akaratában akarok lenni, attól kezdve, hogy világosságot kaptam. Isten akaratában akarok lenni. Azt akarom, hogy minden nap jobb legyen az előzőnél. Egyre jobb akarok lenni az önzés ’hagyma-héjából’ egyre többet lehámozva, hogy egyre jobban hasonlítsak Krisztusra, és egyre jobban féljem Őt. )

–          § –

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: http://www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor (https://keskenyut.wordpress.com)