Kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt  – MP3 formátumban itt

A legtöbb hívő tudja az igéből, hogy a kovász a bűnt jelképezi. Úgy tűnik azonban, hogy még sok vezető sem tudja, vagy nem érti, hogy „kicsiny kovász az egész tésztát (azaz a gyülekezetet) megposhasztja”   (1 Korintus 5.5)

Nézzünk meg néhány igét, hogyan tanítja ezzel kapcsolatban Jézus a tanítványait:

„Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától!? Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduceusok tudományától őrizkedjenek.”   (Máté 16.11-12)

Mi volt ez a kovász, amiről Jézus beszélt? A képmutatás!

„… Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás;”    (Lukács 12.1)

Egy kis közbevetés. Ma sok hívő úgy tűnik nincs tisztában azzal sem, hogy mi a képmutatás. A képmutatás valójában egy szerepjátszás, egy „színészkedés”, ha nem önmagamat mutatom a maga valóságában mások felé, hanem más (jobb) képet „festek magamról”, és ezzel becsapok másokat, ami valójában csalás, megtévesztés…. Ez úgy nyilvánul meg, hogy mást mondok valakinek, mint amit valójában gondolok vagy mosolygok rá, de közben negatív gondolatok vannak bennem vele kapcsolatban, stb. Úgy gondolom, hogy fel kell fedeznünk és le kell lepleznünk a gyülekezetekben ma is a „farizeusok kovászát”, a képmutatást, mert hihetetlen mértékben jelen van!

Pál apostol hasonlóan beszél a bűn természetéről:

„ …. nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja”….. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában. Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. …. ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívül valókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belül lévők fölött tesztek-e ítéletet? A kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.”      (1 Korintus 5.5; 8-13)

Amikor az igében arról van szó, hogy ’hát nem tudjátok’? vagy ’hát nem értitek’? Ezek a kifejezések mindig arra utalnak, hogy ezekben az esetekben a hívők valóban nem tudják, vagy nem értik miről is van szó.

Úgy tűnik a hívők és a gyülekezetek nemcsak az első gyülekezetek életében, de ma sincsenek tisztában a bűn természetével!

Sokan valamiféle „tömeghatás” szerint gondolkodva jóhiszeműen azt gondolják, hogy ha egy ember életében van egy kis bűn, vagy egy gyülekezet életében csak egyetlen ember él bűnben, az ’nagyon jó arány’ és ’a sok jó legyőzi a kevés rosszat’ és a jó hatására majd el fog tűnni az a kis bűn a gyülekezetből. Jézus azonban arra figyelmeztet bennünket és azt tanítja nekünk, hogy ennek éppen a fordítottja az igaz. Pontosan fordítva működnek a dolgok, mint azt sokan gondolják! Ugyanis egyetlen testvér bűne, „mint a rákfene terjed” és tönkreteszi az egész gyülekezetet, ha rögtön az elején nem lépnek fel a hívők ellene és „nem vetik ki a bűnben élő testvért maguk közül” – kivéve, ha megtér. Ezt a csúnya kifejezést – „vessétek ki magatok közül” – nem én mondom haragos ítélkező stílusommal, hanem Jézus mondja az Ő megmentő szeretetét gyakorolva. Ő ugyanis azt akarja, hogy minden bűn eltűnjön a gyülekezetből, mert a szentség a bűn nélküli életet jelenti, mert „az Isten akarata, hogy szentek legyetek”.

Egyszer a szentségről beszélgettem valakivel és megkérdezte: mennyire kell szentnek lenni? Ez úgy értendő, hogy néhány kisebb bűn azért tartósan lehet az életünkben, mert hát ugye senki sem tökéletes. Nem! A szentség a bűnben élő világtól való elválasztottságot jelenti! Ha mégis elkövetünk valami bűnt, akkor van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, és ha bűnbánattal járulunk hozzá, Ő megbocsát. Így folyamatosan tudunk szentségben járni, mert ez Isten akarata: „szentek legyetek, mert én szent vagyok!”

A „rothadt alma esete”:

Sokan találkoztak már azzal az esettel, hogy egyetlen rothadt alma került több egészséges közé, és ha nem távolítottuk el a rothadtat rögtön az elején, akkor bizony a rothadás tovább terjedt és a többi – vele érintkező – alma is megrothadt. A kovász példázata is erről szól. Ha a bűnt nem távolítják el rögtön az elején, akkor feltartóztathatatlanul tönkreteszi az egész gyülekezetet. Félelmetes ugye? Pedig így van. Ezért figyelmeztet Jézus és Pál apostol is nyomatékosan bennünket. Itt egy olyan szellemi törvényről van szó, ami a mi emberi logikánkkal ellentétes módon működik. Egy kis bűn mindent tönkretesz a gyülekezetben, ha nem lépnek fel rögtön ellene: kiközösítve a bűnben élő testvért a gyülekezetből („nem társalogva” és „nem étkezve vele”) – kivéve, ha megtér.

Sokan ma már nem prédikálnak a bűn ellen, vannak, akik már nem is beszélnek bűnről, a bűnben élő testvér szeretetben való megintését pedig szinte már sehol sem gyakorolják. Inkább azt mondják: ’majd imádkozunk érte! Ilyen szeretetlenséget mi nem követünk el senkivel szemben. Mi feltétel nélkül szeretünk mindenkit, a bűnben élő testvéreinket is, mert Jézus már akkor szeretett bennünket, amikor még bűnösök voltunk’ – mondják. Ismerősek ugye ezek a szavak. Jézus megmentő szeretetet gyakorolva halt meg értünk, hogy a bűneink miatt el ne kárhozzunk, hanem higgyünk benne és éljünk általa.

Nem szabad azonban összekeverni a megtéretlen, világi emberek és a már megtért, hívő gyülekezeti tagok esetét! Megtért, hívő gyülekezeti tagoktól Isten már elvárja a szentségben élést. Itt olyan testvérről van szó, akik egyszer már kegyelmet nyert, ezért Jézus és Pál apostol is nem imádkozásra szólít fel bennünket, hanem határozott, de szeretetteljes fellépésre a bűnben élő testvérrel szemben. Ez bizony a hívők kötelessége a gyülekezetben („a belül lévők felé”), hogy ítéletet tegyenek, és ha meg nem tér valaki, azt bizony „ki kell vetni a gyülekezetből”. Ez nem törvénykezés és mások ítélgetése, hanem az ige beszél erről nagyon világosan. Ha a többieket – az egészségeseket, a hibátlanokat, a szenteket – meg akarjuk menteni a kárhozattól, akikért Krisztus meghalt, akkor a szenteknek – önmaguk védelme érdekében – cselekedniük kell! A gyülekezet csak így tudja megőrizni a szentséget és az erőt. Csak így tud győztes lenni, ha először a bűn elleni harcát vívja meg. Ha egy hamisan értelmezett „szeretet” nevében ezt nem teszi meg, akkor bizony hiába megy harcba bármi ellen utána, csak vereség lehet az eredmény. Értjük már miért nincs a gyülekezetekben erő és miért nem jön a várva várt ébredés?

Előbb meg kell térni mindenkinek, kivétel nélkül!

Elterjedt a gyülekezetekben egy veszélyes tév-tanítás. A szövegkörnyezetéből kiemelve, általános értelemben használva hirdetik, hogy „ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek” – megbénítva ezzel a hívők ítélettételét a gyülekezetben és lerombolva ez által a szentséget. Ennek a tanításnak a szellemi atyja a Sátán, aki azért jött, hogy öljön, raboljon és pusztítson. Tönkre akarja tenni teljesen Krisztus gyülekezetét az Úr visszajövetele előtt. Úgy tűnik, hogy a hívők a test vágyainak engedve nem veszik észre a gonosz becsapását. Az Úr visszajövetele előtti időkben a legfontosabb dolga lenne minden hívőnek, hogy a ’fehér ruháján’ munkálkodjon, ami ’a szentek igazságos cselekedete’, hogy okos szűzként, jó reménységgel mehessen a Vőlegény elé.

Jézus győzelemre hívott el minket. A Jelenések könyvében arra szólítja fel a gyülekezeteket, hogy térjenek meg, mert azt akarja, hogy győztesek legyenek.

Az Úr adjon nekünk bátorságot és valódi szeretetet a hamis szeretettel szemben, hogy meg tudjuk vívni ezt a harcot. Meg kell térni, mindenkinek. Nincs más megoldás. A megtérést semmi sem helyettesíti.

Rólad és rólam van szó! Rólunk van szó!

Az Úr legyen kegyelmes hozzánk.

Ámen.

-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlap címének megadásával: (https://keskenyut.wordpress.com)