Mint bárányok a farkasok között – Abonyi Sándor

Letölthető PDF formátumban itt – MP3 formátumban itt

Ha valaki egyszer egy héten tölt el néhány órát hívők közösségében, akkor a teljes idejének kb. az 1,5 %-át tölti hívők között.

Szerencsések azok, akik hívő családban élhetik meg a mindennapjaik együtt töltött idejét, ha azt valóban úgy tudják megélni, mint az hívőkhöz illik. Az alváson kívüli ébrenlét idejének nagyobb részét azonban még az ilyen hívők is a világban töltik: munkahely, utazás, bevásárlás, hivatalos ügyek intézése, esetleg munkatársakkal eltöltött hivatalos programok, szomszédokkal eltöltött idő stb.

A hívők számára a gyülekezeti közösségben eltöltött idő többnyire a feltöltődés idejét jelenti (mint egy akkumulátor esetében) és a hét többi része alatt ez az „akkumulátor” egy ellenséges környezetben folyamatosan le is merül. Eléggé nyilvánvaló, hogy a rövid 2-3 órás heti feltöltődés ideje nem képes pótolni azt, amit a világ egész héten leszív és ezért sok hívő teljesen lemerül minden héten, sőt vannak, akik esetében a vasárnapi feltöltődés már a hétfői napra sem elég.

A világ fejedelme a Sátán, tehát a hívők egy ellenséges környezetben töltik életük legnagyobb részét. A nagy kérdés az, hogyan töltjük ezt az időt? Hogyan állunk helyt és hogyan dicsőítjük meg Krisztust ezen idő alatt?

A hívők kihívottak ebből az ellenséges, gonosz világból, ezáltal átlépnek a Sátán királyságából Isten Királyságába. A gyülekezet a kihívottak közössége, akiket Isten nem akar kivenni és megőrizni a világtól, hanem követként (küldöttként) visszaküldi őket a világba, hogy képviseljék Isten Királyságát. Ebben az ellenséges környezetben kell életben maradni, sőt győztesnek lenni a hívőknek, mint bárányoknak a farkasok között.

Jézus Isten Királyságát hirdette és ezt hagyta meg a tanítványainak is. Ez nem azonos az evangélium hirdetésével, hanem több annál. Meg kell élni a Krisztust a bennünk élő Szent Szellem által minden nap, minden helyzetben és ez által hirdetni Isten királyságát: só, világosság, igazság oszlopa és hegyen épített város lenni egy sötét, gonosz világban.

Báránynak lenni a farkasok között

Kérdés most az, hogyan tudunk bárányként életben maradni, és győztesnek lenni a farkasok között?

Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.”    (Lukács 10.2-3)

Mint látjuk Jézus nem egyszerűen csak kiküldi a tanítványait a világba, hanem még feladattal is megbízza őket. Azt is elvárja tőlük, hogy munkások legyenek, Isten munkatársai. Jézus maga is bárány természetű volt, Ő volt az az áldozati bárány – Isten Báránya -, aki meghalt ezért a bűnös világért, hogy – egy Isten szerint való – életük legyen a hívőknek.

A bárány és farkas – természetből vett – példája több dolgot üzen nekünk:

Az „elcsatangolt bárány” az életét kockáztatta, mert kiszolgáltatta magát a farkasoknak. Ha eltávolodott

  • a nyájtól,
  • és a pásztortól,

akkor nagy veszélybe került. A pásztorbotját is használja, ha szükséges, hogy megvédje a nyájat. A mi estünkben Jézus Krisztus a Főpásztor.

Jézus sem véletlenül küldte ki a tanítványait minden esetben kettesével, másrészt, mint Főpásztor megígérte, hogy mindenkor az övéivel lesz.

Jézus azonban nemcsak bárány természetű volt, hanem Ő Júda oroszlánja is. A természetből viszont azt is tudjuk, hogy az oroszlán

– alapvetően nem veszélyes, ha nem háborgatják,

– de ő az állatok királya is, győztes mindenki felett.

Ennek az üzenete számunkra az, hogy

  • a bárány természete megegyezik a krisztusi természettel (csendes, alázatos és békés),
  • a bennünk élő Szent Szellem ereje által ugyanakkor bátornak is kell lennünk, mint egy oroszlán és nem kell félni a nehéz helyzetekben, mint ahogyan Jézus a farizeusokkal és Heródessel szemben viselkedett.

Lukács ugyanebben a témában kicsit többet mond:

„Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok. De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket; És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak. De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól ti bennetek.”   (Máté 10.16-20)

Okosaknak lenni

Ebből az igeszakaszból megtudjuk azt, hogy okosaknak kell lennünk. Ez nem magas iskolai végzettséget jelent, vagy egy magas IQ-t, hanem egy olyan bölcsességet, amit egyedül Isten tud adni.

A bölcsesség mindig egy bonyolult helyzet megoldásához szükséges. A bölcsesség és a kijelentés (ismeret beszéde) két különböző szellemi ajándék Istentől. Fontos, hogy a kettő között különbséget tudjunk tenni. Ha kijelentést (ismeret beszédét) mondjuk, de bölcsesség nélkül, akkor bajba kerülünk!

A kijelentés szelleme azt mondja meg nekünk, hogy adott helyzetben mit mondjunk, a bölcsesség beszéde pedig azt, hogyan (mikor, milyen körülmények között) mondjuk azt. A két ajándék gyakran együtt működik.

Ezek alkalmazására sok példát látunk az igében.

Az egyik, amikor Salamon elé megy két nő és vitatkoznak azon, hogy kié a csecsemő. Időigényes nyomozás helyett Isten bölcsességet adott Salamonnak, és a bölcsesség beszéde által a következőt mondta: vágják ketté a gyermeket. Ilyen furcsa tanácsot csak Isten adhat, embernek eszébe nem jutna. A helyzet rögtön megoldódott, mert elárulták magukat az „anya jelöltek” és kiderült az igazság. (lásd. 1 Kir. 3.16-28)

A másik ilyen példa, amikor az írástudók Jézus elé visznek egy házasságtörő asszonyt, akit a törvény szerint halálra akartak kövezni. Az ítélet a törvény szerint jogos volt, de Jézus kegyelmet akart gyakorolni. Betöltötte a törvényt, de ugyanakkor kegyelemben is részesítette az asszonyt a bölcsesség beszéde által: „az vesse rá az első követ, aki közületek nem bűnös”. Ezzel a mondattal Jézus megoldott egy kínos helyzetet (lásd. János 8.7)

Kezdő hívőként az ember teljesen tanácstalan, hogyan viselkedjen egy ellenséges világi környezetben. Így voltam ezzel én is. Szükségem volt nekem is Isten bölcsességére, ezért Isten a bölcs Salamon példabeszédeihez vezetett. Azt olvasgattam, de megtanultam a mindennapi helyzetekben fontos, jól használható igeverseket is. Másoknak is tudom javasolni. Lehetnek persze teljesen speciális helyzetek az életünkben, amikre egyetlen ige sem található Salamon könyvében vagy egyéb helyeken. Van azonban egy nagyon bölcs Istenünk és a Szent Szellem a bölcsesség beszéde ajándékán keresztül bármikor ki tud segíteni bennünket.

„Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magokat ellenetekbe vetik.”   (Lukács 21.15)

Az ige azt is mondja, hogy akinek nincs bölcsessége, az kérje Istentől, ill. hogy az ilyen helyzetekben Isten fog bölcsességet adni nekünk!

„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.”     (Jakab 1.5)

Nem akadály, ha valakinek nincs bölcsessége, mert Isten bárkinek meg tudja adni azt! 

Szelídnek lenni 

A szelídség nem azt jelenti, hogy a bárány természetünkkel minden igazságtalanságot el kell tűrnünk. Nem szabad hagyni, hogy kihasználjanak bennünket. Csendben végezzük dolgunkat és semmit ne szóljunk feleslegesen vagy támadóan, de Isten igazságát bátran képviselnünk kell.

Óvakodni kell az emberektől 

Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad közelébe sem menni az emberekhez és nem szabad szóba állni velük, hanem azt, hogy ne bízzunk meg az emberekben – mert ravaszok, gonoszok és képmutatók. 

Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!”   (Jeremiás 17.5)

Gondoljuk meg, hogy mit mondunk, semmivel sem többet, mint szükséges.

  • ne legyetek sok beszédűek (Péld. 10.19),
  • ne legyünk együgyűek, balgatagok (Péld. 8.5). 

A gyülekezetben megostoroznak, és helytartók elé visznek titeket 

Azt gondolhatnánk, hogy ilyet nem tehetnek meg a „hit testvérek” egymással, de bizony megtehetnek, sőt a világi hatóságok kezére is adhatnak, mint ahogyan Jézussal is megtették. A „hívők” ezt tudatlanságukban teszik: 

„Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják, mit cselekszenek.    (Lukács 23.34)

Ilyenkor a mi reagálásunk is hasonló kell, hogy legyen: megbocsátás és nem harag, nem neheztelés és nem megsértődés stb.

Ne aggodalmaskodjatok 

Az emberi természet alapvetően aggodalmaskodó. Sokat tud „agyalni”, gyötrődni olyan dolgokon, amik megoldhatatlannak látszanak, ill. a jövőre vonatkoznak: hogyan lesznek majd a dolgok. Ez azonban az óemberi természet jellemzője és nem kell, hogy a hívők is aggodalmaskodjanak bármi miatt. Isten az, aki megnyugtat efelől bennünket; általánosságban és konkréten is:

Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. … kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? …. Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?  …. Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”   (Máté 6.25-34)

Nem kell tehát a problémák és a jövő felől aggodalmaskodni, azon rágódni, mert semmi értelme. Ezt a hitetlen, pogány emberek teszik. A hívők, akik Istenbe vetik bizalmukat, bíznak a mennyei Atyában, aki ismeri minden szükségünket, be is fogja tölteni azokat a megfelelő időben.

Tudjuk, hogy a világgal való barátkozás ellenségeskedés Istennel:

„Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.” (Jakab 4.4)

Ha tehát az időnk legnagyobb részét egy ellenséges világban töltjük, szükségünk van Isten útmutatásaira és a Szent Szellem vezetésére minden helyzetben, hogy a két egymással kibékíthetetlen világ (a Sátán királysága és Isten Királysága) közötti szakadékot át tudjuk hidalni: meg tudjunk őrizni a bárány természetünket, nem elvegyülve a világgal – együtt üvölteni a farkasokkal.

Ebben a gonosz világban keresztyénként élni nem viselkedés és szabályok betartásának kérdése. A farkas hosszabb távon képtelen bárányként viselkedni, csak rövid időszakokra veszi magára a „bárányjelmezt”, amit az ige képmutatásnak nevez (mai szóhasználattal ezt színészkedésnek hívják). Az ilyen embereket az ige „báránybőrbe bújt farkasoknak” nevezi, akik sajnos nemcsak a világban, hanem Isten népe között is előszeretettel megfordulnak. Isten gyűlöli a képmutatást. Ebbe a kategóriába tartoznak a vallásos emberek is, akik aszerint viselkednek, ahol éppen vannak: a gyülekezetben hívőknek mutatják magukat, de a világban ők is világi módon élnek. Isten igéje szerint élni a világban lehetetlen megtérés, újjászületés nélkül: kár is megpróbálni!

Jézus azonban azért jött, hogy megoldja ezt a kérdést. Halálával és feltámadásával áthidalta ezt a szakadékot és megadja ezt a lehetőséget mindazoknak, akik Benne hisznek: akik meghaltak a régi életüknek és feltámadtak egy új életre, hogy győztesek tudjanak lenni és Jézussal együtt uralkodni ebben a gonosz világban.

Ez az írás szorosan kapcsolódik (kiegészíti) a Non stop keresztyénség című írást

 – § –

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének (https://keskenyut.wordpress.com) megadásával.

Abonyi Sándor

Sandor névjegye

Jézus Krisztus megalkuvás mentes követője. Úttörő, aki a hagyományoktól megtisztított, kevesek által járt úton igyekszik járni, szabaddá téve azt mások számára is. Follower of Jesus Chist on an uncompromised way. Pioneer , who try to walk on from traditions cleaned way. This is the way of minority only.
Kategória: Keresztyénség, Magyar tanítások, Szentség, Szeretet
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

6 hozzászólás a(z) Mint bárányok a farkasok között – Abonyi Sándor bejegyzéshez

  1. Pataki Imre szerint:

    „A hívők számára a gyülekezeti közösségben eltöltött idő többnyire a feltöltődés idejét jelenti (mint egy akkumulátor esetében) és a hét többi része alatt ez az „akkumulátor” egy ellenséges környezetben folyamatosan le is merül. Eléggé nyilvánvaló, hogy a rövid 2-3 órás heti feltöltődés ideje nem képes pótolni azt, amit a világ egész héten leszív és ezért sok hívő teljesen lemerül minden héten, sőt vannak, akik esetében a vasárnapi feltöltődés már a hétfői napra sem elég.”
    (Idézet a fenti írásból)

    Ez az állandó feltöltődési kényszer, mint egy állapot és szükségszerű megszokott gyakorlat nem az az élet amit az Úr készített számunkra. Nekünk nem töltekezni kellene periodikusan hétről hétre vagy akár napról napra. Ha így élünk, akkor a töltekezés előtti napon vagy órákban könnyen elbukhatunk és Isten munkájára is alkalmatlanná válunk.

    A samáriai asszony is gyakran ment meríteni míg egy napon Valaki vizet kért tőle és felajánlott neki egy kiapadhatatlan forrást.

    „Akik ebből a vízből isznak, azok újra megszomjaznak, de aki abból a vízből iszik, amelyet tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg. Sőt, az a víz, amelyet én adok neki, forrássá válik benne, s olyan víz ömlik majd belőle, amely örök életet ad.” János 4:13-14 EF

    Máshol is beszél Jézus erről a forrásról:

    „Ha valaki szomjas, jöjjön hozzám, és igyon! Aki hisz bennem, annak szívéből majd élő víznek forrásai fakadnak — ahogyan az Írás mondja.” János 7:37-38 EF

    “élõ víznek folyamai ömlenek annak belsejébõl.” Károli

    “Újjászülettetek, de az új életetek már nem halandó forrásból származik, mint a földi élet, hanem halhatatlanból. Ez a forrás pedig Isten beszéde, amely élő és örökké érvényes.” 1 Péter 1:23

    Akik a vasárnapi feltöltődésünkön munkálkodnak, miért nem vezetnek el az “élő vizek forrásához”?
    Mért elégedünk meg csak egy ideig, óráig tartó töltéssekkel? Miért vagyunk ennyire igénytelenek? Mikor mondjuk már ki mi is, mint a samáriai asszony:?

    „Uram, adj nekem is abból a vízből, hogy ne legyek többé szomjas, és ne kelljen innen hordanom a vizet!”

    Jézus arról is beszél, hogy:

    “Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert õk megelégíttetnek.”

    Vajon hányszor kell töltekeznünk ahhoz, hogy végre megelégedjünk?

    Nem jó helyen keressük az Igazságot.

    ” És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád;
    Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál.
    Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki.
    Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt.
    És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala. 2 Sámuel 15:2-6

    Merjünk el egészen a királyig! Ne elégedjünk meg az absalonokkal az “útfélen a kapuban”, akik csak a szívünket akarják megnyerni és megbízásuk sincs arra, amit tesznek.

    Isten nem erősítgetni akar minket, hanem bennünk élni!

    “Aki azt mondja, hogy Istenben él, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt.” 1 János 2:6

    Kedvelik 1 személy

    • Sandor szerint:

      Kedves Imre! Nagyon köszönöm az építő hozzászólásodat, kiegészítésedet. Teljes egészében egyet tudok vele érteni. Remélem nem volt félreérthető az írásban. Az általad idézett részt a feltöltődésekkel negatív példának szántam és rossz gyakorlatnak.
      Egy későbbi részből azt hiszem ez nyilvánvaló:

      “Jézus Isten Királyságát hirdette és ezt hagyta meg a tanítványainak is. Ez nem azonos az evangélium hirdetésével, hanem több annál. Meg kell élni a Krisztust a bennünk élő Szent Szellem által minden nap, minden helyzetben és ez által hirdetni Isten királyságát: só, világosság, igazság oszlopa és hegyen épített város lenni egy sötét, gonosz világban.”

      Erről szól az utóbbi hetekben feltöltött több írás is. Pl. “Non stop” keresztyénség. Hálás vagyok a megerősítésedért és az Úrral való folyamatos közösségedért. Szeretettel Sándor

      Kedvelik 2 ember

    • Köszönöm.

      Kedvelés

A tetszés kifejezése a post végén lévő Tetszés gombbal lehetséges, amihez regisztrálni kell. Rövid, tömör vélemény írására az alábbi ablakban van lehetőség .

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s