We must not miss the message by David Wilkerson
Szolgálók és teológusok mindenfelé azt hirdetik, hogy “Istennek semmi köze sincs a katasztrófákhoz. Ő nem engedi, hogy szörnyű dolgok történjenek meg”. Ez azonban közelében sem jár az igazságnak. Ez a fajta gondolkozás az oka annak, hogy a nemzetünk azonnal elutasítja az üzenetet, amikor Isten a tragédiákon keresztül akar szólni hozzánk. A valóság az, hogy rendelkeznünk kell Istentől kijelentéssel. Sok pásztorral együtt sírok és bánkódom a rettenetes katasztrófák miatt. Kerestem az Urat imában, hogy szóljon hozzám az igén keresztül és el akarom mondani nektek, hogy még annál is mélyebb szomorúságot tapasztaltam meg, mint az ártatlan emberek halála feletti gyász. Sajnos azt kell mondani, ha félreértjük Isten üzenetét, ha nem hallgatjuk meg, amit nagy hangon hirdet, akkor sokkal rosszabb dolog van elkészítve számunkra. Ézsaiás próféta félreérthetetlenül beszél arról, amit mi is megtapasztaltunk. Ha zavar az Ószövetségi példák használata, akkor nézzük meg Pál szavait ebben a dologban:
“Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.” (1 Korinthus 10:11).
Pál itt világossá teszi, hogy az Ószövetségben lévő példák pontosan azt mutatják meg számunkra, hogy Isten a mi időnkben is hasonlóan cselekszik. Abban az időben, amikor Ézsaiás prófétált, Isten nagy türelemmel foglalkozott Izraellel közel 250 éven keresztül. Az Úr “csapásokon keresztül tette világossá” a népe számára, hogy megtérésre hívja őket. Megpróbálta szép szóval kérlelni őket, hogy hagyjanak fel az utálatos bálványimádással és térjenek vissza az Ő áldásába és kegyelmébe. Éveken keresztül minden próféta lényegében ugyanazt az üzenetet szólta Izrael számára: „Alázzátok meg magatokat”
A Szentírás a következőt mondja:
“A bálványoknak szolgáltak …. és mikor bizonyságot tett az Úr Izráelben és Júdában minden prófétája és minden látnoka által, ezt mondván: Térjetek meg a ti gonosz útjaitokról, és őrizzétek meg az én parancsolataimat és rendeléseimet,” (2 Kir. 17:12-13).
Isten választott népe azonban elutasította a megtérésre hívó üzenetet.
“Akkor nem engedelmeskedtek, hanem megkeményítették az ő nyakukat” (17:14).
Ezek az emberek kigúnyolták azokat a prófétákat, akik hívták őket, hogy alázzák meg magukat. Helyette
„hiábavalóságot követvén, magok is hiábavalókká lettek … és elhagyták az Úrnak, az ő Istenüknek minden parancsolatát …. és magokat teljesen eladták a bűnnek az Úr bosszantására. Azért igen megharagudott az Úr Izráelre.” (2 Kir. 17:15-18).
Forrás: http://sermons.worldchallenge.org/en/node/32942
Fordította: Abonyi Sándor
keskeny út - narrow way 