A Biblia nyilván mondja, hogy az utolsó napon, amikor Jézus visszajön, hogy elvigye gyülekezetét, sok csalódott keresztyén lesz, aki valóban azt gondolta, hogy bejut a Mennyországba, de ott kell szembesülnie azzal, hogy mégse.
Jézus Krisztus nem hagyott minket bizonytalanságban a felől, hogy kik lesznek azok.
Ha ilyen világosan értelmünkre adja, miért lesznek mégis olyanok, akik ott fognak megdöbbenni? Valóban minden jó szándék meg volt bennük a tekintetben, hogy célba érjenek?
Ha valaki el akar jutni egy városból a másikba, útjelző táblák segítik a tájékozódásban. Útközben is többször van lehetősége arra, hogy ellenőrizze, vajon jó irányba halad-e. Ha látja ugyan, hogy melyik úton kellene haladnia, de talál számára könnyebbet, szimpatikusabbat, és inkább azon halad, akkor nem kell csodálkoznia azon, ha nem ér célba.
A mai keresztyénség nagy része olyan úton halad, amelyik nem visz célba. „Jézus az út” – vallja mindenki, de úgy tűnik, hogy közülük sok mégis másik úton halad, melyet ő maga szintén Jézusnak nevez, de a Biblia nem. „Jézus az Úr” – mondják a keresztyének, mégis sokan közülük másik úrnak szolgálnak.
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek a miket mondok?” (Lukács 6:46)
Teljes terjedelemben letölthető itt: Uram, Uram
keskeny út - narrow way 